Hídlap, 2007. június (5. évfolyam, 106–126. szám)
2007-06-23 / 122. szám
II HÍDLAP * 2007. június 23., szombat hídlapmagazin Alkotmány és király Varga Péter Dénes _______ N agyot változott a középkor világa a XIII. századra. Az addig jellemző „intézményes szóbeliség” korát - egyházi indíttatásra - fölváltotta a szokásjogok írásban történő rögzítésének, az „intézményes írásbeliségnek” az igénye. Kialakul tehát Európában egy úgynevezett „kodifikációs hullám”. Törvényeket, illetve egyes adományokat eladdig is szoktak írásba foglalni,-ám az igazságtételnek például sajátos formái voltak szokásban, az úgynevezett „istenítéletek”. Peres ügyekben a feleket különböző próbáknak vetették alá, mint a tűz-, vagy a vízpróba. Tüzes vasat kellett például megmarkolniuk az érintetteknek, s aki tovább bírta, annál volt az igazság. Az egyház 1215-ben megtiltotta, hogy papok részt vegyenek ilyen ítélkezéseken. A szokásjog írásban történő rögzítésére elsőként Angliában került sor. Földnélküli János 1215-ben bocsátotta ki a Magna Charta Libertátumot, a „Szabadság Nagy Oklevelét”. Hasonló jogrögzítés történt Magyarországon 1222-ben, amikor II. András kiadta az Aranybullát (a német, vagy a szicíliai aranybulla későbben született). Az elnevezés az oklevél formájára utal. A „bulla” függőpecséttel ellátott diploma, és „arany”, tekintettel arra, hogy a pecsét aranyból készült. Az oklevelek kiadásának a helyszíne egyébiránt a királyi kancellária volt, valamint rendelkeztek oklevélkiadási joggal az egyes „hiteles-helyek” is. Ezek egyházi intézmények, jobbára, kolostorok voltak. Nem csak kiállították az okleveleket, de meg is őrizték, vagy kérésre másolták azokat. A hiteles-helyek egészen 1867-ig működtek. II. András - aki egyébként királyaink közül elsőként kényszerült koronázási esküt tenni 1205. május 29-én - az Aranybullával nem jószántából korlátozta saját jogait. A XIII. századra differenciálódott a magyar társadalom. A nagybirtokosok mellett az egyik réteg, az úgynevezett „királyszabadja” az uralkodó oltalma alatt állott, az „egyházszabadja” az egyház pártfogását élvezte, létezett azonban egy réteg, a királyi serviensek, akik jog és védelem nélkül éltek, örökölhető földekkel rendelkeztek, és a szokásjog alapján csak a király ítélkezhetett fölöttük. A serviensek eredete és összetétele vitatott, feltehetően kisbirtokosokból állottak, és a nagybirtokosok hatalmaskodása ellen vették föl a küzdelmet. Életkörülményeiket tekintve leginkább a parasztokhoz voltak hasonlatosak, de kétségtelenül nemesnek (nobilisnek) kell tekintenünk őket. Mozgalmukkal valójában egy „puccsot” hajtottak végre, megbuktatták II. András ingatag kormányzatát, és kikényszerítették az uralkodóból a bullát. A harminc pontból álló szabadságlevél legtöbb cikkelye valamilyen formában a király és lemondatott bárói túlkapásai ellen irányult, és leszögezte, hogy miféle káros jelenségeknek nem szabad a jövőben előfordulniuk. Itt mondták ki először, hogy a nemesi birtok adómentes, itt rendelték el az esztendőnként augusztus 20-án, a szent király napján tartandó fehérvári törvénynapot. Az utolsó cikkely, az úgynevezett „ellenállási záradék” pedig - amit András szó szerint a Magna Chratából vett át - felhatalmazta mind a püspököket, mind a nagyurakat, hogy ha a király vagy utódai nem tartanák be a törvényben foglaltakat, akkor jogukban áll felmondani az alattvalói engedelmességet, és az uralkodóval szemben akár fegyverrel is érvényt szerezhetnek jogaiknak. A záradékra a középkor folyamán nemigen hivatkoztak, jelentősége majd az újkorban nő meg. Az Aranybulla kiadására 1222. április 24-én került sor. Diskurzus Egy színésznő, aki legszívesebben énekel Folytatás az 1. oldalról- Fiatal, sugárzó szépségű leányzó vagy. Ezért is gondolhatja a laikus, hogy első szerepeid alkalmával beszerzett bizonyos szakmai kapcsolatok szerint megkeresnek a rendezők. így van-e?- Igen, először Cegléden az említett művészeti iskolában kaptam felkérést. Ekkor a szolnoki Szigligeti Színházban töltöttem a gyakorlatom, és játszottam az Oresteia című görög drámában, majd pedig a Szikora János által rendezett Képzelt riport című musicalben. Nemrégiben a fővárosi Benkő Gyula Színháztól kaptam egy ajánlatot szerződésre. Eszerint a Bestiák című zenés darab kontinens-bemutatójában kapok szerepet.- Mi ez a „kontinens-bemutató”?- Az, hogy ez a mű eddig csak Angliában ment, és azt követően először Magyarországon lesz premierje. A Bestiák című énekes-táncos musicalre egy darabszerződést kínáltak nekem, ez pedig azt jelenti, hogy addig vagyok annál az adott színháznál, amíg a darab, amiben játszom, műsoron marad.- Te alapvetően egy énekes színésznő vagy?- Igen, mondhatjuk. Ezt szeretném folytatni, számomra az ének az elsődleges az életemben, de persze fontos a színészkedés szintén, még ha a „második helyen” is van.- Hogy jellemeznéd ezt a mostani, esztergomi időszakodat, amelynek jelentős részét a kisváros médiavilágában töltőd?- A televíziózás ugródeszka számomra. Ez ugye pozitív dolog, mert nagyon jól hangzik egy önéletrajzban, hogy - például - nem valamilyen gyárban kezdtem el dolgozni, hanem valamilyen, a színpadi szerepléshez hasonló dologgal foglalkoztam. De ugyanilyen ugródeszka lehet az említett szerep is a Benkő Gyula Színházban, ez egy jó lehetőség arra, hogy továbbmenjek a pályámon.- Vannak-e zsánerszerepeid, van-e olyan darab, amire mindig vágytál, hogy játssz benne?- Nincsenek szerepálmaim, ha van egy mű, amiben akad egy szerintem nekem való szerep, akkor persze szívesen eljátszanám. És e tekintetben is a zenés-táncos darabokra figyelek inkább.- Van-e kedvenc színműved? Ilyennek mondható az, amiben már játszottam, mégpedig hármas szerepben. Ez pedig a Mona Marie mosolya című daljáték, amely egyben vígjáték. Ez egy operett- és musicalelemekkel teli mű. Ez az egyik kedvencem, mert ebben több oldalamat megmutathattam, mert mint említettem, három szerepem is volt benne. Genevieve egy modellnő, aki egyszerre több pasassal „kavar”, Pepita tüzes, spanyol csaj, aki ráadásul nem beszél magyarul, hanem csak spanyolul, Ariene Clärens asszony pedig egy szeleburdi, pénzéhes, az alkoholt kedvelő nő.- Az, aki nem Magyarországról érkezik, miként látja az itteni művészeti helyzetet?- Szerintem én ugyanúgy élem meg az itteni életet, mint bárki más. Én is kaptam már rengeteg pofont az élettől, sok visszautasítást szenvedtem már el a színházaktól. Ismerős számomra az a mondat, hogy „köszönjük, majd értesítjük”... Mindezektől függetlenül viszont mindig fölállok, és egy idő múlva továbblépek.- Annak, hogy sem a család-, sem a keresztneved nem magyar, bírt-e, bír-e valamilyen jelentőséggel az egyes szerepek, státuszok megszerzésénél?- Sokszor megfordult a fejemben, lehet, hogy azért, mert nincs közöm a magyarokhoz, azért utasítanak el, de nem tudom biztosan.- Ez a kérdés, azt hiszem, fordítva is igaz. Vagyis egy szép, kék szemű Ruszlána naná, hogy érdekes lehet az egyes rendezőknek, színházvezetőknek.- Lehet ebben is valami, de ezt se tudnám megmondani, hogy tényleg így van-e.- Ha jól tudom, egy alkalommal belekerültél egy vérbeli hollywood-i produkcióba, mégpedig Steven Spielberg München című filmjébe. Ennek mi a története?-Az Expressz újságban olvastam a hirdetést, hogy statisztákat keresnek Spielberg filmjéhez. A válogatás több napon keresztül zajlott. Elmentem erre a bizonyos castingra, amin természetesen rengetegen vettek részt, és a jelentkezők kábé egyötöde került be a filmbe. Nekem már a válogatáson mondták: számítsak arra, hogy visszahívnak. így is történt, bár a forgatás előtt két-három nappal szóltak, hogy menjek, ugyanis az egyik csaj lemondta a stewardess szerepét, és jó lenne, ha elvállalnám. Amúgy szerintem én is valami „népes” tömegben játszottam volna, mint például a filmbeli német, olasz satöbbi csoportosulások. Ezt szintén figyelték a válogatáson, hogy a kinézeted alapján melyik népbe tudnának besorolni. Persze, az igen az nehezen született meg, mert már pont be volt tervezve egy nyaralás. Ám mivel az életben csak egy ilyen lehetőség adódhat, a vakációzást elcsúsztattam. Tehát légikisasszonyként tűntem fel a filmben, ami egy kicsit jobb, mint tömegjelenetben játszani. Augusztus 20-án forgattuk azt a jelenetet, amelyikben én is benne voltam. Nem is baj, mert ez ilyenkor dupla gázsinak számít. A felvétel előtt pár nappal el kellett menni ruhapróbára, ahol nagyon odafigyeltek a legapróbb részletekre. Emlékszem, nem passzolt rám az egyik cipő, amit adtak. Gyorsan kerítettek egy másikat, és többször megkérdezték, jó-e. Eljött a forgatás napja, amin igen jól éreztem magam. Mindegyik statisztával úgy bántak, mint egy színésszel. Mindenkiről fodrász, sminkes, sőt öltöztető gondoskodott. Amikor már a forgatás helyszínén voltunk, még ott is egy-két ruhaigazítást kaptunk, és természetesen egy kis púdert. Mindenkinek kifogástalanul kellett kinéznie. Persze, magát a rendezőt is láttam, aki tőlem egy méterre állt. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb azon az egy napon, és ha még egyszer adódna ilyen esély, megint csak a forgatást választanám, a nyaralás meg jöhet utána.- Elnézést, ha túlságosan patetikus a kérdés. Miként látod: az új generációk, amelyeknek te magad is képviselője vagy, képesek-e elhozni a nagyközösség számára azt a változást, amelyet manapság - egyre inkább látható, hogy valószínűleg nem a politikusainktól, de - talán a művészektől kaphatnánk meg? A színházakban megtekintett műveken kikapcsolódhatnak a nézők. Az egyes darabokból számtalan mindent lehet meríteni. Ez így volt régen, és így van ma is. A különböző generációk társadalomra gyakorolt hatásáról pedig azt gondolom, hogy a régi, nagy művészek, színészek, énekesek nagyobb hatással bírtak a többségre, mint ma. A jelenleg futó sztárokról valahogy már feltűnésükkor sejteni lehet, ideig-óráig lesznek csak a címlapokon, aztán eltűnnek. A régi, nagy nevekkel ez nem így volt, ők egészen a halálukig, sőt azután is komoly ízlés- és tudatformáló erővel rendelkeztek. Zolta, a gyermekfejedelem YJELEL Minden ősi település történetéhez számtalan legenda fűződik. Nincs ez másképp az Alföld keleti peremének fontos kereskedelmi útvonalán elterülő Nagyvárad esetében sem. A Sebes-Körös partján fekvő várost már az Árpádházi királyok korától kezdve Magyarország egyik igen fontos egyházi, kulturális és közigazgatási központjaként tartották számon. Ezeknek köszönhetően sok olyan történelmi esemény színhelye lett, amelyeket a krónikaírók érdemesnek tartottak feljegyezni az utókor számára. Várad a középkorban sem elsősorban méreteivel, természeti adottságaival vagy különleges építészeti örökségével tűnt ki a magyar városok sorából, hanem mindenekelőtt szellemiségével volt képes hatni, illetve központi szerepet játszani. A város korai históriájához tartozik Zolta legendája is, akiről azt olvashatjuk a Váradi legendáriumban Ménmarót históriájánál, hogy leányát Zolta vette feleségül, és a bihari vezér rövidesen bekövetkező halála után megörökölte annak egész országrészét. Anonymus szintúgy hosszan foglalkozik Zolta személyével, bár egy kissé másképpen, mint a Váradi legendárium. Ő ugyanis Zoltát már Árpád életében Bihar uraként emlegeti, és igen fiatalnak mondja. A nomád nemzetségi örökösödés szerint Árpádot nemzetségének legidősebb férfi sarja kellett, hogy kövesse a fejedelmi trónon, ám ha elfogadjuk, hogy Árpád életében már Zolta birtokolta Bihar területét, majd ő örökölte a fejedelmi címet is, akkor viszont nem tekinthető valószínűnek az, hogy annyira fiatal lett volna, mint azt Anonymus állítja. Vagy talán mégis? A IX. század elején megszaporodó források arról tanúskodnak, Zolta fejedelemsége alatt indultak meg a kalandozó, zsákmányszerző hadjáratok, amelyek kezdetben rendkívül sikeresen folytak. Anonymus leírása szerint Zolta megérte a németekkel szembeni első komolyabb fegyveres vereségeket is, sőt Fájsz fejedelemségéről teljességgel megfeledkezve kijelentette, hogy fia, Taksony követte az uralkodásban. „Zolta vezér pedig vitézei német földről való visszatérte után kitűzte Magyarország határait: a görögök felé egészen Vaszil kapujáig és a Rácföldig, nyugat felé egészen a tengerig, ahol Spalato városa van; a németek felé pedig egészen Göncöl hídjáig. Hogy a legutóbbi vidéken várat emeljenek, az oroszok feladatául szabta, akik a nagyapjával, Álmos vezérrel Pannóniába jöttek. Midőn Zolta vezér meg vitézei így mindenfelé gyökeret vertek Magyarországon, akkor Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiát, Taksonyt vezérré meg uralkodóvá tette az egész Magyarország felett. Maga Zolta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára költözött.”. Zolta, akit egyébként az egyes források Soltként is emlegetnek - minden kétségtelen tehetsége és előrelátása ellenére - mégis az első volt az Árpád-ivadékok közül, akinek nagyfejedelemsége idején kezdetét vette a Turul-nemzetség erejének hanyatlása. Ennek nem csupán az lehet az oka, hogy - ha igazat adunk Anonymusnak - Zolta valóban még szinte gyermekként lett fejedelem, és megjelentek mellette nála sokkal tehetségesebb hadvezérek, hanem az is, hogy érvényesülni látszik az elv, miszerint a központi uralkodó nem állhat a zsákmányszerző hadjáratok élére. A leginkább tisztelt katonai dicsőség megszerzése tehát egyszerűen kicsúszott a fejedelmek kezéből. Helyettük majd Lél, Bulcsú, Kurszán és mások aratják le a babérokat. Változás csak a merseburgi és az augsburgi vereség illetve Kurszán halála után következett be, amikor Géza kerül a fejedelmi székbe, hogy felismerve a fennmaradás egyetlen lehetőségét, a kereszténység felvételének szükségét, hozzálásson országépítő életműve megvalósításához. Ám ez már egy másik történet. Zolta késői utódait, a mai Zoltánokat mindenesetre Isten éltesse!
