Hídlap, 2007. június (5. évfolyam, 106–126. szám)
2007-06-23 / 122. szám
hídlapmagazin 2007 június 23., szombat • HIDLAP III Kalandféreg // Urtengerre, magyar! Gagarin Béla Pár (konkrétan: négy) esztendeje került a mozikba az Oscar-díjas Steven Soderbegh Solarisa, kerek harminc esztendővel Andrej Tarkovszkij kultikus eredetije után (az alapanyagot Stanislaw Lem azonos című filozofikus regénye szolgáltatta). A Hídlap Magazin bolygóközi „kalandféreg-specialistája” az alábbi összeállításban annak nézett utána, vajon ma milyen eszközökkel közlekedhetünk a jövőben - és hova. Képzeletünkkel már régesrég benépesítettük az univerzumot. Számtalan irodalmi mű tanúskodik erről, de magasan képzett és precíz bizonyítékokkal dolgozó ufológusunk, Erich von Dániken azt is felvetette, már a Biblia tartalmaz tudományos leírásokat az űrutazásokkal kapcsolatban. A mester, meglehet, igazat beszél (a könyvei legalábbis jól fogynak), de mi mégiscsak azt mondjuk, a film világított arra elementáris erővel, hogy az űrben utazni és állomásokat építeni a humán faj megkérdőjelezhetetlen feladata. S mellesleg érdekes. Már a hőskorban Georges Méliés - a maga szédült, franciás bohémságával- celluloidra álmodta honfitársa fantasztikus regényét (Utazás a Holdba, 1902), s ezek után száz éve töretlenül ontattak és ontatnak a sci-fi műfaj jobb-rosszabb darabjai. Ezek majd’ mindegyikében fontos, meghatározó szerephez jut a technika, az utazás és az űrben, távoli bolygón tartózkodás mikéntje. Könnyen előfordulhat, hogy egy kedden- vagy szombaton - nekünk is választanunk kell egy célállomást és egy megfelelő űrjárművet. Talán tudunk néhány megszívlelendő tanáccsal szolgálni a szelekciót illetően. Ha ember- és idegenlény-gyűlölők vagyunk, dönthetünk magányos utazás mellett, ám ez végtelenül unalmas, és mogorvaságunk, netán rasszizmusunk egy messzi planétán nem kifizetődő, ellenben veszélyes. Utazzunk hát mindenekelőtt társaságban. Lehet emberekkel is, akkor feltétlenül ragaszkodjunk a koedukált űrhajóhoz. Izgalmasabb azonban, ha a multietnikus legénység mellett döntünk, Az univerzum hét leggyorsabb űrhajója ehhez azonban vagy tolmácsrobotra (egyet ismerünk), vagy fordító chipre, vagy jó nyelvérzékre van szükség, a wookie nyelvhez azonban elég egy láda sör és egy Motörhead-CD, és a hörgések tökéletesen hasonlatosak lesznek Csubakkáéhoz. A legénységnél, vethetik fel, talán fontosabb maga a hajó, és lám, ebben igazuk van. Legyen tehát az a hajó gyors és biztonságos, pajzsai feszesek és kemények, mint egykoron Pamela Andersoné. A kínálat gazdag - lásd összeállításunkat -, csak általában a feljutás a nehezebb. Ilyenkor a legszerencsésebb, ha a legénység egyik tagjának álcázzuk magunkat, Pirx kapitány űrhajója esetén például célszerű vákuumcsomagolt kávénak öltözni. Amennyiben az Orion űrhajóra kívánunk feljutni, tanuljunk meg németül, ha a Moyára vágyunk, bármilyen színes testfestékkel és leselejtezett kölcsönzői jelmezzel nagyot lépünk előre, a Nostromo esetén pedig ne felejtsük otthon a saválló köpenyt. Miután megvan a szállítóeszköz, döntsünk egy állomás mellett, azok valamelyikéről bejárósi jelleggel több planéta is elérhető. Szívünknek a leginkább kedves a Babylon 5 és a Deep Space Nine űrállomás, igen színes és érdekes egyéniségek gyűjtőhelye, olcsóbb és egészségesebb mindkettő, mint egy delíriumos álom. Az Alfa Holdbázisnál figyelnünk kell arra, hogy mozog, amikor megérkeznénk, már nem ott van, ahol volt, amikor elindultunk. Ööö... Viszont egy a bázison keringő Sas gépek egyikét kipróbálni hihetetlen élmény, amit elszalasztani kár. Amennyiben volt kapcsolatainkat szeretnénk feleleveníteni, látogassuk meg a Prometheus bázist a Solarisnál, itt ugyanis a gondolkodó bolygó materi- alizálja álmainkat és vágyainkat, ha koncentrálóképességünk vacak, vigyünk színes magazinokat, és bámuljuk azokat lefekvés előtt, reggel majd nagyot nézünk. Napi sajtót épp ezért nem szívesen ajánlanánk. A legfontosabb persze, hogy mindenhol jól érezzük magunkat, és vendéglátóink hasznára legyünk. Ne szotyolázzunk tehát a kabinban, a vécéülőkét hajtsuk vissza, és ne akarjuk minden áron a pilótafülkében és/vagy a parancsnoki hídon azt a kis vonzó piros gombot megnyomni. Főleg, hí éppen a Halálcsillagon vagyunk az Alderaan bolygó mellett. Név Enterprise Millennium Falcon Nostromo Orion Andromeda Moya Pirx Kapitány Kávédarálója Forrás Star Trek és Star Trek - Új nemzedék (tévésorozatok, filmek, könyvek) Csillagok háború- ja-trilógia (filmek, könyvek) Nyolcadik utas a halál (film) Az Orion űrhajó kalandjai (tévésorozat) Andromeda (tévésorozat) Csillagközi szökevények (tévésorozat) Pirx kapitány kalandjai (Stanislaw Lem-regények, magyar tévésorozat) Célja Az űr ismeretlen térségeinek feltérképezése Alderaani utasszállítás, szökés Jabba, a Hut elől, eredetileg: feketekereskedelem Ásványianyag-és szörnyszállítás A varangyok megfékezése A Csillagszövetség helyreállítása A szökevények szállítása, Crichton pilóta hazavitele Kávékülönlegességek kikísérletezése Parancsnok James T. Kirk (1966-1969), Jean-Luc Picard (1987-1994) Han Solo, később Lando Calrissian Dallas kapitány, aztán Ripley hadnagy és a macska Meklén (Cliff Allister McLane) Dylan Hunt Bialar Crais kapitány, vagy, aki előbb ér oda Pirx kapitány Meghajtás/motor Impulzus. A motor két nagy kék izé Ion-meghajtás, hyperhajtómű. 1 utas/nap. Van úgy, hogy 2 8 hengeres, turbó feltöltéses, injektoros Mercedesmotor Valószínűleg Kevin Sorbo fölös hajkondicionálója A Moya egy élő Leviathan (kb.: űrbálna), foszforeszkáló trutyikkal megy Omnia kávé. Rossz esetben valamilyen kínai piacos vacak Képes-e fénysebességre és/vagy térugrásra? Igen. Ehhez azonban Picard kapitánynak ki kell húznia a felsőjét a parancsnoki székben Micsoda? 2,1-gyel süvít fénysebesség fölött! (H. S.) Már ha működik... (Csuhákká) Nem. Nagytávolságú teherhajó hibernálókkal. Aki túléli, alhat. A többi nyugodjék békében Nem. Viszont víz alól száll föl, és az alakja miatt jól lehet vele frizbizni Igen. A néhai Csillagszövetség leggyorsabb hajója. Úgy ugorja a teret, mint Herkules az ötrészes szekrényt Igen. Bár néha makacs, és a saját feje után megy Nem, de remek kávét lehet vele főzni Végsebesség A fénysebesség többszöröse 2,1. Fénysebesség fölött. (H. S.) Az a nyolcadik utastól függ Ha Michael Schumacher vezeti... A fénysebesség többszöröse A fénysebesség többszöröse 4 megazacc Extrák Transzportén Spock kapitány (később: Data). Holofedélzet. Ital- és ételautomata Csempészrekeszek. Nagyméretű szőrös alvómaci. Ja, és 2,1-gyel süvít fénysebesség fölött A nyílt mellkasi légzést könnyítő alien Tamara másodpilóta Dögös kinézetű háromdimenziós központi agy. Bolygópusztításra képes Szupernóva bomba Héliumot flatuláló (fingó) XVI. Rygel király Kapucsinó- és hosszúkávé-fokozat Előnye Nagy távolságokra képes 2,1-gyel süvít... Idővel egyre több a szabad hely Hátránya A pajzsok könnyen leválnak. Elsősorban csatában A hyperhajtómű folyamatos karbantartást igényel Nem saválló Eurokonform Német nyelvű használati utasítás Van rajta konditerem (Kevin Sorbónak) Kevin Sorbo Színes legénység Gőzölni is tud Ha rosszat eszik, Gyakran vízkö- rosszat álmodik vés. Könnyen tönkremegy a tömrtő gyűrű Űrállomások az univerzumban Név Deep Space Nine Halálcsillag Babylon 5 Alfa Holdbázis Prometheus Eredet Deep Space Nine (tévésorozat) Csillagok háborúja (film és regény) Babylon 5 (tévésorozat és tévéfilmek) Alfa Holdbázis (tévésorozat-Space: 1999) Solaris (Stanislaw Lem regénye, Andrej Tarkovszkij (1972) és Steven Soderbergh (2002) filmje) Parancsnok Benjamin Sisko kapitány Moff Tarkin tábornok Jeffrey Sinclar parancsnok, majd John Sheridan kapitány John Koenig kapitány Dr. Gibarian. Halála után ad hoc Befogadóképesség Sokezres népesség (olvasztótégely). Emberek, klingonok, vulkániak egyéb. Borgok nem. Björn sem Százezres (talán milliós) katonai állomány. Zömmel humanoidok Több ezer földi, minbari, narn, vorlon, kentaurt és egyéb 299 főnyi személyzet 3 fő + a látogatók Rendeltetése A Gamma kvadráns előtti utolsó békés szövetségi állomás. A „béke veletek” hirdetése Milyen béke? Végezni a lázadókkal. De most! Az Avalon-terv végrehajtása, az Árnyékok legyőzése, világbéke A Psychon bolygótól leszakadt vándorló holdon a menetközben adódó feladatok megoldása (Sas gépekkel) A Solaris bolygó gondolkodó óceánjának a megfigyelése * A savak szerelmese V. R Dénes Részint elgondolkodtat, részint büszkeséggel tölt el, hogy az a kis nép, amelyet úgy hívnak: magyar, mennyi világhírű szaktekintélyt, zseniális kutatót, művészt, tudóst adott a világnak! Közéjük tartozik a 2003. június 21-én a Debreceni Egyetemen díszdoktorrá avatott Nobel-díjas Oláh György kémikus is. Oláh a Budapesti Műszaki Egyetemen Zemplén Géza tanítványa, majd munkatársa volt, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, a kémiai tudományok doktora. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Előbb Kanadában dolgozott, később az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben, illetve Dél- Kaliforniában tevékenykedett. Munkásságának középpontjában a szerves kémia egyik alapvető reakciója állt (az úgynevezett Friedel-Crafts-reakció), amelyet különlegesen erős, a százszázalékos kénsavnál sok nagyságrenddel erősebb savak („szupersavak”) közegében vezetett. Ilyen körülmények között egészen új kémia építhető föl. Ki tudta mutatni a négynél több vegyértékű szénatomok, a karbokationok létezését, ezzel a szerves kémia legfontosabb alapelvét tágította ki. Meghatározta a magasabb vegyértékű szénatomokat tartalmazó új vegyületcsoport számos kémiai tulajdonságát. Módszereit széles körben használták fel a szénhidrogének kutatásában, az energiaellátás szempontjából alapvető anyagok területén. Jelenleg új, környezetkímélő tüzelőanyag-cella kialakításán munkálkodik, amely metilalkoholt éget el különleges katalizátor segítségével. De meséljen minderről ő maga! „Magyarországon, Budapesten születtem, 1927. május 22-én, Oláh Gyula és Krasznai Magda fiaként. Apám ügyvéd volt. Tudomásom szerint a családomban korábban senki sem érdeklődött a tudomány iránt. A két világháború közötti időszakban nőttem fel, színvonalas, gondos nevelésben volt részem (amilyet egy olyan ország középosztálybeli gyermekei kaptak, melynek iskolarendszere még az Osztrák-Magyar Monarchiában gyökerezett). Budapest egyik legjobb gimnáziumába, a Piarista Gimnáziumba jártam. Miután leérettségiztem, és Budapesten átéltem a háború borzalmait, megértettem, milyen nehéz az élet egy háborútól megszaggatott kis országban, kémiát kezdtem tanulni. Az egyetem széles körű tájékozódási lehetőséget nyújtott. A szerves kémia különösen érdekelt, és később olyan szerencsém lett, hogy Magyarország legrangosabb szerves kémia professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lehettem. Zemplén Berlinben Emil Fischer tanítványa volt. Jó hírű szerves kémiai iskolát alakított. Fischerhez hasonlóan ő is elvárta, hogy diákjai fizessenek a maguk módján, fizessenek azért a megtiszteltetésért is, hogy a laboratóriumában dolgozhatnak. Nem járt fizetéssel, hogy mellette asszisztens lehettem, de fizetnem sem kellett érte. Zemplénnek hatalmas tekintélye volt, nagy élményt jelentett mellette dolgozni. Szeretett mulatni, és ezek a figyelemre méltó események a szomszédos kocsmákban gyakran napokig eltartottak. Az ilyen tapasztalatok persze fejlesztették az ember állóképességét. 1956 novemberében és decemberében körülbelül kétszázezer, főleg a fiatal korosztályhoz tartozó magyar elmenekült az országból. Családommal és csoportom nagy részével együtt mi is úgy határoztunk, hogy erre az útra lépünk, és új életet keresünk Nyugaton. Előbb Londonba, majd az Egyesült Államokba mentünk. 1965 nyarán meghívtak a Western Reserve Egyetemre Clevelandbe, Ohióba. Professzorként tértem vissza a tudományos életbe, és elláttam a tanszékvezetői teendőket is. Clevelandi éveim tudományosan és személyesen egyaránt a leggyümölcsözőbbek voltak. A clevelandi tizenkét év után ideje volt ismét költözni. Idősebb fiunk, George kollégiumi éveinek végén járt, a fiatalabb, Ron, aki befejezte a középiskolát, úgy döntött, Stanfordba megy. Meggyőzött bennünket, hogy szép lenne, ha az egész család Kaliforniában telepedne le. Mellesleg 1976 őszén Sid Benson, régi barátunk, fölhívott, hogy megtudakolja, csatlakoznék-e hozzá a Southern California Egyetemen Los Angelesben. Néhány ottani látogatás után az a kihívás, hogy megalapozzam a vegyészetet egy dinamikus egyetemen és a dél-kaliforniai élet vonzóereje meggyőzött bennünket a költözésről. Szerelmesek lettünk Kaliforniába, és még mindig azok vagyunk. A Southern California Egyetemnek szegényes volt a kémiai felszerelése, azt ajánlották, létesítsek kutatóintézetet a szénhidrogén-kémia széles területe számára, saját épületet és felszerelést adtak hozzá. 1977 májusában költöztünk. Kutatócsoportom mintegy tizenöt tagja szintén a Westtel költözött. Úgy rendeztük a dolgot, hogy magunkkal vihettük legtöbb laboratóriumi berendezésünket, vegyszerünket stb. Két héttel azután, hogy néhány nagy költöztető teherautóval megérkeztünk, már folytatni tudtuk kémiai kutatásainkat egy ideiglenes helyen, és közben építették kis kutatóintézetünket. A Nobel-díj minden tudós számára a legnagyobb kitüntetés de úgy érzem, ez összes régi és mai diákom és munkatársam (akiknek száma közel kétszáz már) elismerése is, akik a hosszú évek során odaadó, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak közös erőfeszítéseinkhez. A díj elismeri a szerte a világon élő sok kolléga és barát alapvető hozzájárulását a kémia egy olyan ágához, amely nem gyakran kerül az elismerés reflektorfényébe”.”
