Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-12 / 92. szám
IV 2007. május 12., szombat E&ZTE "SOM ^VIDÉKÉ Az első számú hazai sajtófotó-műhely kiállítása Esztergomban Történelmi pillanatok modern piktorai Talán nem is hinnénk, de 1956 nemcsak a magyar történelem- könyvek egyik fontos évlapja, hanem a honi sajtófotózás egyik fontos dátuma, ekkor alapították meg ugyanis a Magyar Távirati Iroda Fotó nevű intézményt. A fél évszázados múltra visz- szatekintó' szakmai műhely most vándorkiállítással járja be Magyarország nagyobb városait, régióközpontjait. Esztergomban a Szent Adalbert központ adott otthont a háromszáz fotográfiát tartalmazó tárlatnak. MTI Fotó - Ötven év képei címmel, Híres képek, képes hírek alcímmel nyílt meg május 7-én Esztergomban a Magyar Távirati Iroda (MTI) kiállítása. A királyvárosi premier helyszíne, a Szent Adalbert központ hatalmas épülete és annak a közel száz méter hosszúságú délnyugati folyosója, igencsak jó választásnak bizonyult, a médiatörténeti tárlatnak is nevezhető kollekció méltóságot, eleganciát és mindenekelőtt történeti és történelmi hűséget sugároz. Még akkor is így van ez, ha a képeket végignézve az 1950-es évek „szocreál feelingje” köszön vissza ránk a felvételek némelyikéről. Külön érdekesség - hogy csak egy példát emeljünk ki a sok közül -, hogy míg manapság telisteli vannak a médiatermékek a szebbnél-szebb és egyre jobban retusált technikával bemutatott nők fotóival, addig e témában ötven évvel ezelőtt egészen más volt a látásmód. Ma egyáltalán nincs munkásábrázolás, főleg a munkásnőé hiányzik. Az átkos-béli szemléletet persze valószínűleg már a többség nem várja vissza, az MTI képkiállítását szemlélve ennek ellenére némi hiányérzetünk támadhat. Ha nem is a vasgyári munkáslány vagy a tojást árusító paraszt néni figuráját hiányoljuk, de valahogy mégis úgy érezzük, hát igen, miként az éremnek is, az életnek is két oldala van, manapság a sajtófotók alapján csak a napfényesebbiket látjuk inkább. A tárlat további részein majdnem időrendben haladva lépkedhetünk előre az elmúlt magyar évtizedekben, ismerős életképek, mára már legendássá vált beállítások köszönnek vissza ránk a nagyméretű fotográfiákról. A felvételek témájától némileg elvonatkoztatva megállapíthatjuk, egytől-egyig zseniális kompozíciókat látunk sorban. A kollekció szerkesztőinek valószínűleg ez is volt az eredeti szándéka, megmutatni, nem véletlenül lett az MTI fotószerkesztősége a hazai sajtófotózás fellegvára. A magyarországi rang mellett a nemzetközi elismertség sem maradt el, a szakma a határon túl szintén sokra tartotta, tartja a Magyar Távirati Iroda fényképészeinek több évtizede egyenletes, jó minőségben készülő munkáit. Az Európa-szerte nevet szerzett MTI-s képalkotók egyenrangú jelesei a sajtófotósoknak. Munkája, alkotásai alapján komoly szaktekintélynek számít a nemzetközi porondon is - többek között - Vadas Ernő, Seidner Zoltán, Hollenzer Béla, Kozacsek Elek, Langer Klára, Bottá Ferenc. Járai Rudolf, Sziklai Dezső, Fényes Tamás, Fehérváry Ferenc, Keleti Éva, Molnár Edit, Horling Róbert, Lajos György, Pálfai Gábor és Friedmann Endre. A most Esztergomban bemutatásra kerülő kiállítás e nevek előtt kíván tisztelegni. Vince Mátyás, az MTI elnöke a tárlat megnyitóján nem győzte hangsúlyozni, fotós alkotóik munkájukkal nemcsak a távirati iroda archívumát építették évtizedek alatt, de maradandó értéket hoztak létre az utókor számára. Hasonlóan vélekedett erről az MTI-megnyitón ugyancsak jelenlévő fotószerkesztőségi vezetője, aki szerint az öt magyar évtizedet átölelő sajtófotó-anyag már jóval több, mint kordokumentum, hiszen a fotók egy megismételhetetlen és sokat vitatott korszak patinás műtárgy emlékeivé váltak. A legszebb és legnehezebb feladatot Gera Mihály esztéta végezte el, az ő irányításával állt össze az a háromszáz darabos képsorozat, mely végül a vándorkiállítás anyagát képezte, és amely most például a Szent Adalbert központban látható. A szakértői szem Európa egyik legnagyobb sajtófotó archívumából válogatott, ennek megfelelően büszkén állapíthatjuk meg, hogy ez a magyar gyűjtemény felbecsülhetetlen értékkel bír. Valószínű, hogy a kulturális kormányzat ezért döntött úgy 1993-ban, hogy védett muzeális gyűjteménnyé nyilvánítja a kortörténeti dokumentumtárat. A teljes fotómúzeumi téka tizenhárommillió eredeti fotó- negatívot és csaknem ötmillió mintaképet tartalmaz. Az MTI elnöke ezzel kapcsolatban a kiállítás megnyitón is azt kívánta hangsúlyozni, hogy a gyűjtemény kezelésével járó felelősséget nagyon komolyan veszi az intézmény. A cél az, hogy a teljes anyagot egyre növekvő használati értéken adhassák át a későbbi nemzedékeknek. Ennek megfelelően komoly értékmentő munkába kezdtek az MTI- nél négy évvel ezelőtt, amikor újabb kormányzati támogatásra támaszkodva megkezdték a fotógyűjtemény digitalizálását. Már az esztergomi tárlat premier alkalmából is kapható volt a közönség számára a Korképek című fotóalbum-sorozat több része, amelyekben eddig zömmel ismeretlen MTI-s fotódokumentumok találhatók. A sorozat harmadik kötete tavaly jelent meg, a kerek évforduló tiszteletére az 1956-os forradalom, mint a XX. századi magyar történelem legkiemelkedőbb és egyben legtragikusabb évében készült felvételek láthatók. Az esztergomi fotókiállítás megnyitója alkalmából lehetőség nyílt az MTI fotószerkesztőségének rövid megismerésére. Ez ügyben is Vince Mátyás elnök járt elől, amikor a bemutatón résztvevőket tájékoztatta kollégái szép és izgalmas feladatairól. A jelenlévők megtudták, a fotószerkesztőség alapvető munkája a napi fotóriporteri feladatok elvégzése, valamint a világügynökségektől vásárolt hírképekkel és a saját felvételekkel együtt a hazai média ellátása. Az interneten keresztül is elérhető úgynevezett Fotóbankban az MTI eddig digitalizált hatszázötvenezer fényképe látható. A távirati iroda munkájának intenzitását jellemzi, hogy a húszfős kollektíva az elmúlt évben közel százharmincezer fényképpel gyarapította az archívumot. A meny- nyiség nem ment a minőség rovására, az MTI fotósai tavaly az „Év Sajtófotója” pályázatán tizenegy díjat vittek haza. Az, hogy milyen eredménnyel dolgoztak, dolgoznak a Magyar Távirati Iroda fotósai, most Esztergomban is leellenőrizhetjük. A Szent Adalbert Központban megrendezett kiállítás június 17-éig, hétköznap tíz órától délután négyig látogatható, a belépés pedig ingyenes. P. Z. Ezeréves kézfogó és a nemzetek barátságának hagyománya Múlt vasárnap délelőtt a Várhegyen, a Bazilika északi tornyánál rendezte hagyományos Gizel- la-napi ünnepségét Esztergom Német Kisebbségi Önkormányzata. Sokan jöttek a környékről is, de a német szó hallatán csatlakoztak az ünneplőkhöz a turisták is. Mezősi Mihály elnök köszöntötte az ünneplőket, majd immáron hagyományosan Vágenhoffer Vilmos történelem-szakos tanár monda el a köszöntőjét. Többek között ezeket hallottuk: „Már több mint tíz éve tiszteleghetünk Bajor Boldog Gizella és Szent István királyunk házasságkötésének ezredik évfordulóján emelt emléktábla előtt, amely most már a magyar és német nemzet barátsága kezdetének hirdetője úgyszintén. Ez olvasható rajta: „Bajor Gizella és Szent István házasságkötésének ezredik évfordulóján állította az Esztergomi Érsekség és a Város Ön- kormányzata, 995-1995. Boldog Gizella bajor honból jöttél, s Pannóniában példaképünk lettél”. Gizella és István kézfogója a századok során a barátkozás és barátság jelképévé vált, és erősítette a két nép közötti kapcsolatot. És kiállta az idők próbáját. Ahogy a szólásmondás mondja: nehéz helyzetben vizsgázik a barát, amikor bajba jutunk, és szükség támad a segítő kézre. Igen, már a X-XI. század fordulóján a magyar nép nemzetiségi társadalma bajba került. A bajból kivezető utat a német nép és uralkodói mutatták meg Géza fejedelemnek és István királynak a feudális magyar állam és a keresztény egyház megszervezése révén. Ez a baráti kéz segítette később a tatárjárás, majd a török- dúlás utáni feudális Magyarországot, mely során a XVIII. század végére országunkban együtt lakott a tótság és a németség is, így vegyes országgá váltunk, mindannyiunk közös hazájává. Olyan közös hazává, ahol a különböző nemzetiségekből származó, kimagasló személyiségeket az otthon azonossága, a „hungarus” szemlélet hatotta át... A segítő baráti kéznyújtás 1956-ban is éppen úgy megmutatkozott, mint az utóbbi húsz évben, a testvérvárosi kapcsolatainkban, Mainthallal, Bamberggel, Ehingennel, Mariazell-lel és másokkal. Jól tudjuk, a népeink közti barátságot a lelkes és kivételes személyiségek teszik élővé, gyümölcsözővé. Ezek közül az első és kiemelkedő emberünk a honi németségnek is tisztelendő szentje, első királynénk, Gizella. Példaként áll előttünk arra, hogy meggyőződésünkért kiálljunk, mint amiképpen Szent István és Boldog Gizella eltökélt hitük tudatában építették fel az új rendet. Példa arra, hogy a felismert igazság lemondással jár, mint ahogy Bajor Gizella tette, amikor a nyugalmasabb szerzetesi életet felcserélte egy „keleti” nép Istenhez vezető rögös útjának egyengetésé- ben. Példa arra, hogy a házasság két egyenrangú fél szövetsége, amelyben mindkettő más-más úton jut el a közös cél megvalósításáig. Boldog Gizella mellett még kiemelhetjük Szent Erzsébet tetteit úgyszintén, akinek születési jubileumát üljük. Örüljünk, hogy a magyar és a német nép büszkélkedhet ilyen közös szentekkel és olyan kései szellemi utódokkal, akik ezt a nemes örökséget tetteikkel ápolják. Városunk önkormányzata Boldog Gizella-díjjal ismeri el azokat, akik mindezért a legtöbbet teszik. Napjainkban pedig a Szentgyörgymezőn épülő lakóparkban már sétálhatunk a Gizella utcában. A Német Kisebbségi Önkormányzat, minden esztendőben a névnapon emlékezéssel és koszorúzással tiszteleg Boldog Gizella emléke előtt. A rendezők, a polgármesteri hivatalból Mézes Melinda referens, illetőleg Szalma László és Kálmán Sándor bizottsági elnökök helyezték el koszorúikat a torony falán lévő márvány táblánál, majd már ugyancsak hagyományosan a tanítóképző főiskola Gyakorló Általános Iskolája német tagozatos diákjai adtak műsort. Ezúttal Szendy Judit tanárnő írta meg Ritter Ratz von Röthelstein történetét, amelyet szép kiejtéssel hallhattunk. A főbb szerepeket Szerencsés László, Barinka Stefánia, Bauer Lili, Ziegler Barbara, Mészáros Barbara, Mikó Rebeka (mind 4/c-sek), Winkfein Gábor, György Barbara és Huber Viktor játszották. Azt hasonlóképpen hagyománynak minősíthetjük, hogy az ünneplés a kisebbségi önkormányzat Baross Gábor utcai klubjában folytatódott. Itt Kálmán Sándor bizottsági elnök és Juhász Márta főiskolai tanár üdvözölte a megjelenteket, majd késő délutánba nyúlóan beszélgettek. Szeretettel gratuláltak az ünnepségen és a klubban is megjelent Wolf Brzoska ehingeni elnöknek, valamint feleségének. Brzoska a kezdetektől vezetője az Ehingen-Esztergom Baráti Társaságnak, számos tettével gazdagított bennünket, amit városunk ön- kormányzata 2007-ben a Boldog Gizella-díjjal hálált meg. A német kisebbség külön és megkülönböztetett tisztelettel gratulált a vendégnek. Pálos Imre
