Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)

2007-05-12 / 92. szám

2007. május 12., szombat ESZTERSOM^IDEKE Embernek, papnak lenni sűrű időkben Ha az ember a Kis-Dunaparton sétál, vagy a Víziváros felé veszi az út­ját, gyakorta találkozhat egy feketébe öltözött, magas, szikár férfival akiről, ha csak nem nagyon ifjú, nyilván tudja, hogy nem más, mint dr. Paskai László bíboros, az egykori esztergomi érsek. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából egyházi pályájáról és a nehéz döntésekről beszélgettünk vele.- Bíboros Úr! Hogyan kezdődött ez az egyházi - csúnya szóval élve - karrierje?- Már gyerekkoromtól papi pályára készültem. A piaristáknál tett érettsé­gi után a ferencesekhez jelentkeztem. Szécsényben voltam novicius, majd. 1946-tól a gyöngyösi teológiára jártam. 1950-ban azután szétszórták a szer­zetesrendeket, így 1951-ben a budapesti Központi Szemináriumban fejez­tem be a teológiai tanulmányaimat, és szenteltek pappá.- Tudomásom szerint kápláni vagy plébátiosi feladatokat Eminenciád soha nem látott el.- Valóban, de ez leginkább az akkori adminisztratív egyházi állapotoknak volt köszönhető. 1950-ben került sor az úgynevezett „csonka egyházme­gyék” beolvasztására. Gondolok itt azokra az egyházmegyékre, amelyeknek a jelentős területei Trianonnal a határon túlra kerültek, mint például Nagyvá­rad, Szatmárnémeti vagy Kassa. Az én első diszpozícióm Békéscsabára szólt, hitoktatónak rendeltek oda, de mielőtt elutaztam volna Csabára, kaptam egy újabb megbízatást: Gyulán lettem volna káplán. Ebben az volt az érdekes, hogy a gyulai káplán - hallván a hírt - beszaladt a püspökségre, és azt mond­ta, bármilyen állást elfogad, csak irodai munkát ne adjanak neki. Hamvas püspök úr erre azt válaszolta, hogy jó, akkor, aki a helyére került volna, az jöjjön a hivatalba. így maradt ki a napi lelkipásztorkodás a papi életemből. * - Mindazonáltal Eminenciád tanított, hiszen a filozófiai végzettségére akkori­ban bizony nagy szükség lehetett.- 1951-ben kerültem a szegedi papnevelő intézetbe, ott először tanár vol­tam, majd spirituális (lelki igazgató), és természetesen filozófiát tanítottam. Ez egészen 1965-ig tartott. Ekkor helyeztek Budapestre a Központi Szemi­náriumba spirituálisnak, majd két esztendő elteltével a Hittudományi Aka­démián lettem filozófia professzor.- Ha nem haragszik a tréfáért, Bíboros Úr, egy kurzustársával beszélgetve hal­lottam, hogy ők már kispap korukban is tudták, hogy nagy ember lesz Eminenci- ádból, mert amikor a quadrumban sétáltak egykoron, mindenki alázattal átbújt a ruhaszárító kötelek alatt, eminenciád viszont fölemelve azt haladt át alatta. Nos, ezzel csak az első főpapi megbízatásra szerettem volna utalni.- 1978-ban kaptam a kinevezést Veszprémbe, mint apostoli adminisztrá­tor, majd 1979-ben lettem megyéspüspök. Négy évet töltöttem ott, mígnem 1982-ben Kalocsára kerültem „koadjutor érseknek”, ami azt jelenti, hogy olyan segítő püspök, aki majd az utódja lesz a fungáló érseknek. így is ma­radtam mindvégig, hiszen Illyas József érsek úr akkoriban még igen jó egészségi állapotnak örvendett, és el tudta látnia feladatát.- Mennyire mondható elszenvedhetőfeladatnak az 1970-es évek végén ellátni egy főpapi tisztséget Magyarországon?- Nagyon nehéz volt, higgye el! Mindig a megfelelő kompromisszumot kel­lett keresni olyan formában, hogy az állami hatóságok részéről - bár idővel csökkenő formában - mindig létezett az egyház elleni magatartás, részint sze­mélyi, részint szervezeti szempontból. A kérdés mindig az volt: mi az, amit meg lehet tenni, vagy ha valakivel problémák adódtak, miképpen lehet őt megvédeni. Ez bizony akkoriban nem jelentett könnyű feladatot, különösen, ha mondjuk az ifjúsággal való foglalkozásra gondolok, egészen konkrétan a hitoktatásra. A hittanra járó fiataloknak akkoriban például nem lehetett hitok­tatást végezni a plébániákon, csak a templomokban. Veszprémi püspök ko­romban egyenesen az iskolaigazgatók feladatát képezte a hittan leépítése. Mindemellett az egyháznak mégis teljesítenie kellett a maga küldetését.- Kalocsát mindjárt Esztergom követte.- Lékai bíboros halála után amolyan „nagy elgyengülés” lett úrrá. Neveze­tesen Esztergom üres állt, meghalt a szombathelyi püspök, elhunyt az egri püspök, ráadásul a püspöki karból négyen hetvenöt évesek, vagy annál idő­sebbek voltak. Egy szó, mint száz, a többiek bizony túl idősnek bizonyultak, de ez nem azt jelenti, hogy a Vatikán csak engem jelölt volna. Három püspö­köt nominált a Szentszék, köztük egy külföldit is. Végül ketten maradtunk, és figyelmet érdemel, hogy ez volt az első alkalom, amikor az állam azt mond­ta, a Vatikán kettőnk közül azt nevezi ki, akit akar. Szakos püspök úr akkor a hetvenedik évét töltötte be, nem is akarta vállalni, így végül rám került a sor.- Nehéz feladatnak számított akkortájt esztergomi érsekké lenni?- Nagyon nehéznek. Sokkal nehezebbnek, mint mondjuk korábban veszp­rémi megyéspüspökként szolgálni. Igaz ugyan, hogy egyre inkább az úgy­nevezett enyhülés idejét éltük, de óriási feladatként tornyosult a szerzetes- rendek újraindítása, a korábban volt nyolc egyházi iskola mellett az újabbak megteremtése, a teljesen tönkrement épületek visszaszerzése, az ifjúság megszervezése és így tovább.- Több helyi polgár máig sérelmezi, hogy az egyházmegyék nyilvánvaló szükség- szerű átrendezése során Eminenciád az ősi esztergomi érsekséget esztergom-bu- dapesti érsekséggé alakította.- Az egyházmegyék kialakítása a történelem során számos szempont sze­rint történt. Az első világháború előtti időszakra vonatkozóan elmondható, a határok valóban kialakultak. Trianont követően azonban például Esztergom­hoz tartozott Nagyszombat, csak éppen egy országhatár választott el ben­nünket tőle. Arról ne is beszéljünk, hogy a századok alatt tapasztalható fej­lődés egészen másképpen jelentkezett, mint a korai egyházi hagyományok, hiszen IV. Béla elvitte innen a székvárost Budára, és bizony ott született meg az ország úgymond „fővárosa”. Bár Budapest Esztergomhoz tartozott, mégis a XX. századra Európa egyetlen fővárosa lett, amelynek nem volt püspöke. Mindemellett a munka, az ügyintézés kilencven százaléka Pesthez kötődik. Én az átszervezést meg­előzően hetente háromszor-négyszer utaztam a fővárosba, de előfordult olyan is, hogy hivatali teendőim miatt egy nap két alkalommal kellett oda- vissza megoldani az utat. Ami az átalakulást illeti: sok vád ért, pedig legin­kább arról szólt a történet, hogy hol van az íróasztalom? Esztergomban-e vagy Budapesten, noha attól függetlenül is mindig Esztergomban voltam, minden fontos feladatot - amit tehettem - kivétel nélkül itt láttam el, és lát­hatja: ide jöttem nyugdíjba is.- Eminenciád beiktatásakor mennyire bírt szabad kézzel az esztergomi érsek?- Mit mondjak erre? Egy budapesti plébános kinevezését - hogy példa­ként említsem - csak állami hozzájárulással tehettem meg. De azt is megha­tározták, hogy valamely könyvből hány példányt adhatunk ki - de talán kár is volna ma már ezeket felsorolni. Nehéz idők voltak.- Eminenciád érseki-bíborosi hivatalának idejéhez fűződik a méltán szent életű­nek tartott II. János Pál pápa magyarországi látogatása.- Csodálatos volt! Ötvenezer magyar ment ki Burgenlandba II. János Pál pápa elé. Több volt a magyar, mint a burgenlandiak! A látogatásra 1991-ben került sor. Még egyszer mondom: csodálatos volt. Ott lobogott mindannyi­unkban a remény, a lelkesedés, új kormányt választottunk, és hadd ne sorol­jam. Mindenki nagy reményekkel tekintett a jövő felé, és ezt csak megsok­szorozta Őszentsége Magyarországon töltött négy napja.- Eminenciád nevéhez fűződik Mindszenty József hercegprímás rehabilitálása és hamvainak hazahozatala is.- Az idő elérkeztével mód nyílott arra, hogy megtörténjék a „perújrafel­vétel”, és ily módon megtörtént az ő hivatalos felmentése is itt, Esztergom­ban. Sok támadás ért engem Mindszenty-ügyben, pedig semmi mást nem tettem, mint ragaszkodtam a végrendeletéhez. A bíboros úr úgy rendelke­zett, hogy ha lehull majd Magyarország fölül a „hitetlenség vörös csillaga”, akkor hozzák a hamvait az esztergomi Bazilikába. így került sor a bíboros porainak hazahozatalára. Sosem felejtem el. Egy esős májusi nap volt, és mondhatom, hogy a zord idő ellenére diadalmenetben érkezett meg Eszter­gomba. Mindvégig az úton esernyővel, esőkabátban kint álltak az emberek ezrei Hegyeshalomtól Esztergomig.- A második vatikáni zsinat szerint érvényben lévő törvény szerint Eminenci- ádnak hetvenöt esztendős korában le kellett mondania, és ezt a lemondást II. János Pál pápa el is fogadta. Megkönnyebbülés jelentett a megszabadulás a terhek alól?- Kérem. Hetvenöt esztendősen az ember energiái már nem olyanok, mint korábban. Már nehezen tudtam a szükséges föladatokat elvégezni, ezért is - nem csak engedelmességből - de teljes őszinteséggel kértem a fölmentése­met. Ennek elnyerése után kinevezte a pápa az utódomat, Erdő Pétert, aki egy rendkívül tehetséges, a határon túli egyházi körökben is jól ismert sze­mélyiség. Tehetséges, energikus, alkalmas arra, hogy tovább vezesse a ma­gyar egyházat.- Hogyan telnek a napjai, Bíboros Űr, különösen most, május 8-a közeledvén, a nyolcvanadik születésnapja idején?- Itt lakom a Simor utcai papi otthonban. Ami a megélhetéshez szükséges, azt itt megkapom, amiben tudok, igyekszem segíteni a papoknak, gondolok itt a lelkipásztori életre. Ahová hívnak, vagy szükség van rám, oda megyek. Ma a nővéreknek miséztem a zárdában, nyolckor szintén szentmisét mutat­tam be az iskolásoknak, holnap délelőtt Pestszentlőrincre utazom, azután Solymárra várnak a kitelepített németek emléknapjára - és így tovább.- Isten éltesse sokáig erőben, egészségben Eminenciádat!- Köszönöm szépen! Varga Péter Dénes III Tokajit a pápa asztalára! Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-bu- dapesti érsek neves közéleti személyiségek­kel társulva kíván lendíteni a magyar bor- marketing ügyén. A napokban megalakult a Prímási Borrend. Első lépésként mindezért terv készült a Bazi­lika dombja alatt húzódó, több mint kétezer-öt­száz négyzetméteres ódon pincerendszer fel új E tására. Ezeket a járatokat a székesegyház építé­sével egy időben alakították ki, az akkor még jóval nagyobb érseki birtokon termelt borok el­helyezésére. Ma ezek jórészt üresen, sőt romo­sán állnak. A tavalyi borszentelés alkalmával ide hívta el a bíboros Magyarország vezető bo­rászait, hogy megossza velük tervét a hazai sző­lőkultúra belföldi és külföldi népszerűsítésére. A résztvevők pedig egyértelműen úgy látták; remek alkalom ez arra, hogy együttműködés in­duljon a szakma és az egyházi vezetés között. A bíboros idén május 4-én, a Budai Várban je­lentette be a Pímási Borrend megalapítását, amely testületbe több, a hazai borászat felvirá­goztatása mellett elkötelezett tagot hívott meg. A borrendben a közélet olyan jeles személyiségei kaptak helyet, mint Julius Janus érsek, apostoli nuncius, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Lomniczi zoltán, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék vezetője és Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója. A bíboroson kívül ti­zenkét tagja lesz a Prímási Borrendnek. A szim­bolikus szám, amely a bibliai utolsó vacsorára utal, valószínűleg a későbbiekben sem változik. Elképzelhető viszont, hogy a rendhez pártoló ta­gok is csatlakozhatnak. Erdő Péter bíboros a tes­tület megalapításáról szóló sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a testület elkötelezett a minőségi bortermelés és a kulturált borfogyasztás mellett. „Természetesen jelenleg az egyházmegyének nincsenek mezőgazdasági területei, nem folytat szőlőtermelést. Elsősorban az a köze hozzá az egyházmegyének, hogy a mi tulajdonunkban van az egész pincerendszer” - mondta Erdő Péter. A bíboros hozzátette:, Jelen pillanatban ott tartunk, hogy egy prímási borrend alapítására tettem kez­deményezést, ami egy társadalmi szervezet, nem gazdálkodó, nyereségorientált szervezet.” A bor­rend megalapítása mellett Erdő Péter a „Vinum Primatis”, vagyis a „Prímás bora” márkavédjegy életre hívásával kívánja népszerűsíteni a minősé­gi magyar bort. A nemrégiben alakult Vinum Pri­matis Borászati Zrt. tevékenysége nemcsak a bo­rok forgalmazása lesz, hanem a Prímási Borrend működési hátterének biztosítása is. Az új cégben a Questor Zrt. és a Mátyás-templom kulturális központja, az Incoronata a tulajdonos. A borokat szupermarketekben nem, csak igényes szaküzle­tekben és elegáns éttermekben lehet megvásárol­ni. Neves szakemberek döntése nyomán egy To­kaji hatputtonyos aszú és egy Egri Cabemet Franc az első két bor, amely viselheti a „Vinum Primatis” címet. A Szent Orbán-napi bormustrán, május 25-én újabb fehér és vörös borok kaphatják meg a Prímás Bora márkavédjegyet. Az érsek ezzel a kezdeményezéssel erősíthe­ti a magyar bor amúgy igencsak gyengélkedő marketingjét, amelyet megkönnyíthet nemzet­közi ismertsége. Tavaly az európai püspöki konferenciák elnökévé választották, amely kapcsolatrendszert akár a magyar bor népsze­rűsítésére is fel lehet használni. A „Vinum Pri­matis” márkavédjegy tehát egyszerre használja fel a világi és egyházi csatornákat, hogy a ma­gyar bor egész Európába eljuthasson. Pálovics Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents