Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)

2007-05-05 / 87. szám

hídlapmagazin A JÓ KÖZÉRZET TITKAI Kellenek a mesterséges vitaminok? Barus_______________________s __ T öbb helyen olvashatunk a vitaminok szükséges­ségéről. Ez egyáltalán nem is vitatott kérdés. A médiából folyamatosan özönlenek felénk a külön­böző mesterségesen előállított termékek reklámjai. Igen nehéz a választás. Már csak az is problémás, hogy kellő információval eldöntsük, mikor melyiket használjuk, válasszuk. Segítünk. Nem csodaszerek A modern, felgyorsult életvitel mellett sokaknak nincs ideje megfelelő rendszerességgel megfelelő minőségű táplálékot fogyasztani. Ezért vonzó megoldásnak tűnhet, hogy csak „bekapunk egy tablettát”, és már ki is küszöböltük az egész­ségtelen táplálkozás káros hatását. Úgy gondolhatjuk, ettől javul a közérzetünk, erősödik a szervezetünk, de legalábbis így nyugtatjuk meg lelkiismeretünket. Ez eddig rendben is van, de egyesek ennél sokkal többet remélnek ezektől a készítmé­nyektől. A rák- és infarktusmegelőző csodaszereknek hiszik a multivitaminokat és a hosszú, egészséges élet biztosítékainak. Kétségtelen tény, hogy a természetes vitaminforrások a legfontosabbak, és azokat ; a lehető legnagyobb mennyiségben kell fogyasztanunk. A természetes formában, j táplálékkal elfogyasztott vitaminok felszívódási képessége nagyobb, jobban haszno- : sulnak, mint a laboratóriumban készített változatok. Az ételek a vitaminok mellett • más értékes anyagokat (például rostokat, ásványi anyagokat) szintén tartalmaznak. ; Ezek hasonlóképpen hozzájárulnak szervezetünk egészséges működéséhez. A : zöldségek, gyümölcsök tehát nem pusztán vitamintartalmuk miatt, hanem sokkal : inkább összes alkotóelemük finom összhangja és egyensúlya segítségével hatnak • előnyösen a szervezetben. A kérdés csupán a mesterségesen előállított termékeket érinti. Tudjuk azonban, ; előfordulnak olyan speciális állapotok, amikor bizonyítottan szükséges a vitamin- : pótlás. Ilyenkor mindig az orvossal vagy dietetikussal egyeztetett készítményt és : adagot kell szedni. • Több kutatató foglalkozott már a mesterséges vitaminok elemzésével. A vizsgá- ; latba eredetileg beválasztott 815 klinikai tanulmányt szigorú rostálásnak vetették alá j a megbízhatóság különböző kritériumai szerint. A tanulmányok között a mester- : séges vitaminok hasznos és káros hatását bizonyító munkák egyaránt szerepeltek. : Amikor azonban 47 darabra szűkítették a kört, ezeknek a legmegbízhatóbbnak ítélt j kutatásoknak az eredménye már egybevágónak bizonyult. Az A- és E-vitamin, vala- ; mint a béta-karotin nem az előírások szerint történő szedése fokozza a halálozási : kockázatot A kutatók véleménye szerint a C-vitamin és a szelén további vizsgálatot igényelnek. Mielőtt bárkiben pánikot keltene a fenti eredmény és rohanna a szemétbe üríteni a konyhában található mul- tivitamin-tablettáit, érdemes egy hozzáértő szakember véleményét is megismerni. Egészséges felnőttek esetében azonban még hiányoznak a tudományos bizonyítékok az étrend-kiegészítők tényleges hatásairól. Ez nem jelenti azt, hogy időszakosan, szigorúan az előírt mennyiségben a jó minőségű vitaminkészítmények szedése káros lenne. Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit A vitaminok és ásványi anyagok különböző kémiai formá­ban fordulhatnak elő. Számos étrend-kiegészítő az olcsób­ban előállítható, ugyanakkor a szervezet számára kevésbé hasznosítható formát tartalmazza. A zsírban oldódó vita­minokat a szervezet képes elraktározni, egyesekből pedig kisebb mennyiséget maga is előállít. Nehéz viszont megál­lapítani a szervezet aktuálisan szükséges vitaminszintjét. Ezért ezek bevitelével vigyázni kell: előfordulhat kellemetlen tüneteket vagy komolyabb betegséget is okozó túladagolás. A vízben oldódó vitaminokat a szervezet nem tárolja, a fel nem használt feles­leg még aznap ki is ürül. Ezért végül, de nem utolsósorban megfontolandó az anyagi érv: amíg a mesterséges készítmények vitamintartalmának egy jelentős része a vécében végzi, az ezekre fordított pénzt zöldségre és gyümölcsre is költhettük volna. Az ANTSZ állásfoglalása szerint az összes szükséges vitamin megszerezhető a természetes táplálkozással, feltéve, hogy változatos, helyesen összeállított és elegendő táplálékot vesz magához az ember. Ez azt jelenti: napon­ta kell fogyasztani zöldséget, gyümölcsöt, gabonaféléket, tejet és tejtermékeket, sovány húsfélét, hetente többször rizst vagy burgonyát, tojást, olajos magvakat, száraz hüvelyeseket, halat és körülbelül kéthetente belsőségekből készült ételeket. A vitaminvizsgálatok ellentmondásaival szemben az egészséges táplálkozási szo­kásokat vizsgáló tanulmányok véleménye teljesen egybehangzó. A gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend biztosan csak hasznunkra válhat. Ráadásul nem is kell „teljesíthetetlen” mennyiségekre gondolni. A példa kedvéért álljon itt néhány mennyiség: A-vitaminból tíz dekagramm paradicsom vagy két darab tojás, E-vita- minból öt dekagramm dióbél, K-vitaminból negyven dekagramm zöldbab, Bl- és B12-vitaminból húsz dekagramm sertéshús, B2-vitaminból hét dekagramm sertésmáj, Bő-vitaminból húsz dekagramm tőkehalfiié, folsavból huszonöt dekagramm cékla, C-vitaminból huszonöt dekagramm málna fedezi a napi szükségletet. Jó egészséget! Nyílt titkaink Dilemmák feleslegesen? Mihalovics Barbara ________ A szívem csordultig tele van szerelem­mel. Nincs szebb dolog a világon - ezt bizton állíthatom - mint amikor a lelked másik fele ott piheg melletted. Elalszik a válladon, és kisimulva - látható és szinte tapintható nyugalommal - szendereg hozzád bújva. Ilyenkor az ember legszí­vesebben jól meglapogatná kedvesét, rácuppantana a kis buksijára, nem törőd­ve azzal, hogy édes álmából felébreszt­heti a másikat. Milyen szép ez a nyuga­lom. Ugye így maradhat ez mindig? Olyan jó lenne, ha semmi és senki nem ártana ennek a csodának. De mi van, ha mi vagyunk magunk az akadály vagy az aggály. Mi van, ha a mi agyunk kombinál feleslegesen? Miért kell mindig tekergetni az agytekervényeket? Féltékenység vagy csak a félelem a vesztesé­gektől okozza az örökös fejtörést? Olyan jó lenne gátat szabni a bizonytalanság leghalványabb gon­dolatának is. Igazából el kell töprengenünk azon, van-e okounk bármilyen panaszra. Mert ha nincs semmi, ami igazán boldogtalanná tenne, akkor a saját magunk marcangolása akár veszélyes is lehet. A mi bizonytalanságunk és félelemünk átragadhat kedvesünkre is. Attól pedig nincs rosszab, amikor két bizonytalan ember folyamatos bizonyosságot keres a másikban. Jeleket kutat és szaglászik. Megbomlik az egyensúly, amire vágyunk, vagy, amit megszoktunk. Pszichológusok szerint-a párok egymást kiegé­szítő szerepeket játszanak, s megzavarja őket, ha valamelyikük nem tartja magát az elvárt szerephez. Ebből indulhat el a kombinálás és a bizalmatlanság. Ha ezt nem tudják rendezni, akkor a szakemberek szerint szerepkonfliktus jön létre. Ha a problémák az ágyban kezdődnek, arra nincs más mód, mint a közös és egymásra hangolt megoldáskeresés. Sajnos, ma is elmondható, hogy a nemi életet sok párkapcsolatban a kezdetlegesség és egyhangúság jellemzi. Ez pedig könnyen unalmat és elégedet­lenséget hoz magával, ami aztán a szerelmi élet más területeire szintúgy kihat. Nem beszélve arról, hogy bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül a párokban. Ebben az irányban hat az a hagyományos felfogás is, amely a nemi élet egyetlen „normális” és elfogadható formájának a közösülést tekintette. Pedig kedvesünk becézgetése, cirógatása és nyugodt szendergésének csodálata legalább annyira lélek­emelő lehet bizonyos esetekben. Ez a szemlélet saj­nos úgy beleivódott az emberekbe, hogy sokan ma is orgazmus-centrikusak, a nemi életet kizárólag az aktusra szűkítik, és minden mást feleslegesnek vagy abnormálisnak tartanak. Pedig a modern vizs­gálatokból tudjuk, minél változatosabbak a vágyak, annál normálisabb az ember. Ha pedig a vágy és a vonzalom megvan, nem lehet hiány semmiben. Ahol bizalom nincs, ott a szerelem koszorújából a legszebb virág hiányzik. Vagy valami ilyesmit olvas­tam egyszer, ami már akkor is nagyon tetszett. Mégis, ha valami nagyon birizgálja a gondolata­inkat, jobb kibeszélni magunkból. Vádaskodás és torzítások nélkül. Annak semmi értelme nincs, ha magunkba eltemetjük a bánatot. Nem szabad épít­getnünk sérelmeink hegyeit, mert egyszercsak orkán­szerű robbanásban kitör minden. Összeomlik mindaz, amit szerelmünk ereje felépített, amin akár királyként élhetnénk, ha ezt nem tetőzné be a feltornyosult prob­lémák hullámja. A gondok „agyonhallgatása, szőnyeg alá söprése” csak elodázza a konfliktus kirobbanását. A folyamat akkor gyorsul fel, amikor az egyensúly helyreállítása már túl nagy ráfordítást igényelne vala­mely más, „olcsóbb” lehetőséggel összehasonlítva. Ki kell mondani, ha bánt valami. De csak mód­jával és jó időben! Meg kell találni az aranyközéputat. Figyelni kell a megfelelő időzítésre. Talán ez a legnehezebb. Az emberek általában szeretik kerülni a konfliktusokat. Különösen a férfiak nem akarnak súrlódni olyan témák miatt, melyekből később komoly viták szület­hetnek. Nehéz, de meg kell éreznünk azt a pillana­tot, amikor kedvesünk rá van hangolódva a lelkünk­re. Amikor mindketten nyitottak vagyunk arra, hogy őszintén, kompromisszumkészen tudjunk a másik problémáira figyelni és megoldással szolgálni. Figyeljünk az apró jelekre, melyek kedvesünktől áramlanak felénk. Egy apró ölelés, egy kedves gesztus, vagy csak egy pillantás, ahogy ránk néz, már elég lehet ahhoz, hogy sokkal jobban érezzük magunkat. De legalább ugyanennyire kell figyel­nünk arra, hogy mi szintén kellő jelzéseket adjunk az ellenkező irányba. „A szívem csordultig van szerelemmel! Nincs benne hely másnak, csak az egyetlen és örök nap­sütésnek, melyet Tőled kapok, és annak fényében fürdőzve szépnek és jó embernek látom magamat!” 2007. május 5., szombat • HÍDLAP A hódoltságtól szabadulva Varga Péter ___________________ Hat vannégy éves korában 1705. május 5-én Bécsben meghalt I. Lipót magyar király (egyidejűleg német-római császár és cseh király), akinek uralkodása idején szaba­dult fel az ország a másfél száz éves török hódoltság alól, ennek ellenére meglehetősen ellentmondásos egyéniség volt. III. Ferdinánd és Mária spanyol hercegnő gyerme­keként bátyja, IV Ferdinánd hirtelen halála követ­keztében, 1654-ben - vált trónörökössé. 1657. április 20-án lépett trónra, magyar királlyá 1657. július 27-én koronázták Pozsonyban. Hosszú uralkodásának nagy részében a törökök és a franciák ellen vívott háborúkat. A Rajna-vidéken XIV Lajos francia király támadásai lekötötték az erejét, így Magyarországon mindenáron fenn akarta tartani a békét a törökökkel. Az 1664-es vasvári béke és I. Lipót nyíltan abszolutisztikus törek­vései a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes felkeléshez vezettek. A szervezetlen rendi mozgalmat hamar fel­számolta, vezetőit - Nádasdy Ferencet, Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet - pedig 1671-ben kivégeztette. Felfüggesztette a magyar rendi alkotmányt, bevezette a nyílt abszolutizmust, vésztörvényszékek felállítá­sával hatalmas méretű protestánsüldözésbe kezdett, törvénytelen adókat vetett ki, és birtokelkobzással végződő felségsértési pereket rendeztetett. 1678-tól ismét felkelés bontakozott ki ellene Thököly Jmre vezetésével, akinek katonai sikerei és az egyre növekvő ellenállás hatására végül I. Lipót 1681-ben lemondott a nyílt abszolutizmusról, és megerősítette a magyar rendek kiváltságait, néhány helységben engedélyezte a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, a kormány­zóságot megszüntette, és az országgyűlés újra választ­hatott nádort. A törökök - kihasználva a meggyengült Habsburg-uralmat - 1683-ban Bécs ellen indultak, de az ostrom Magyarország török hódoltságának össze­omlásához vezetett. 1686-ban felszabadult Buda, majd a magyarországi városok és várak. 1687-ben a sikerek hatására a pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek lemondtak a szabad királyválasztásról és az Aranybulla (híres) ellenállási záradékáról, aminek hosszú távon súlyos következményei lettek. I. Lipót a törökök feletti diadalát ismét az abszolutizmus felújítására használta fel. 1690-ben véget vetett Erdély önállóságának is, és beolvasztotta a birodalomba. Az országos méretű elke­seredés az 1697. évi hegyaljai, majd az 1703-as tiszaháti felkeléshez vezetett, amely a Rákóczi-szabadságharcba torkollott. Közben XIV Lajos francia király és I. Lipót között kitört a spanyol örökösödési háború (1701-1713). I. Lipót katonai erejét kénytelen volt megosztani, ám döntő fordulatot hozó eredményt egyik hadszíntéren sem tudott elérni. Rendkívül vallásos uralkodó volt, a jezsuiták befolyása alatt állt élete végéig. Több nyelven beszélt, Innsbruckban, Olmützben és Breslauban egye­temet alapított, jeles műgyűjtő és zeneszerző hírében állott. 1667-ben megalapította a híressé vált spanyol lovasiskolát. Idős korában egyre inkább ragaszkodott az általa kialakított, megmerevedett rendszerhez. A szük­ségszerű változtatásoknak az útjában állt, ebből ellen­téte származott az úgynevezett ifjú udvarral, amelynek élén fia, I. József állt.

Next

/
Thumbnails
Contents