Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-07 / 68. szám
hídlaj magazin 2007. április 7, szombat HIDLAP III A bemondónő, aki családunk tagja volt Létra a létre Buda volt-e Buddha? (1. rész) Magyarság és buddhizmus PöJtl ”Qxi” Zoltán _________________________ M últ héten érkezett Esztergomba, közönségtalálkozóra az a televíziós személyiség, aki fényével hosszú évekre meghatározta a magyar televíziózást. Nőiessége, makacs intellektualizmusa, szép kifejezőkészsége védjegy volt a nézők számára, s bár többnyire „tévés bemondóként” szerepelt a képernyőn, egy korszak ikonjaként tisztelhetjük őt. A televíziós pályát elhagyva egy kisebb kitérő után különös, filozofikus könyvek írásába kezdett, azok sikerét, az újabb és újabb folytatás jelzi. Endrei Juditot a hazai médiáról, könyveiről, nőkről, férfiakról és önmagáról kérdeztem. : - Ón szerint mi az oka annak, hogy akkor, amikor Ön és ; kollégái voltak a tévébemondók, miért volt láthatóan nagyobb \ követelményrendszer támasztva Önökkel szemben, mint a i mai moderátorokkal szemben, akik - valljuk meg őszintén • - sokszor alulmaradnak a tartalmat tekintve? • - Ez a kérdés egy igen kemény kritikát tartalmazott a mai ; képernyőre került fiatalokkal teli szakmával szemben, és én úgy : látom, hogy nem is biztos, hogy igaz. Persze mind a ketten tud- : nánk olyan neveket sorolni, akik mutatósak, műveltek, tanultak, ; intelligensek a képernyőn, és természetesen vannak olyanok is, : akikre azt mondják egyesek, hogy igen, íme, bárkiből lehet tévés i szereplő, ne nevezzük meg őket. Vannak pillanatokig élő képer- : nyő sztárok, de ők tényleg hamar eltűnnek, most talán nem róluk : beszélünk. Ami lényeges különbség a régi és a mai „képernyő- : sok” között, az az, hogy a régieket lehetett szeretni. Korábban : volt a nézőknek idejük arra, hogy családtagként szeressék meg : a bemondókat, ez ma már nincs. Ma sztárok vannak, akiket : a nézőktől bizonyos távolságban csodál a közönség. Ma nem ; úgy vélekednek az emberek a tévében látható személyiségekről, : mint akkor Kudlik Júliáról, Takács Marikáról, Tamási Eszterről, : Hajas Ilonáról, Kertész Zsuzsiról és még sorolhatnám. : - Honlapját nézve az jutott eszembe, hogy önmaga vált egy • médiummá. Közvetít-e olyan dolgokat, melyeket korábban, : mint bemondó nem tehetett meg? : - Nagyon jól esik, hogy ezt így fogalmazta meg, még ha hízel: gő is volt, hogy így látja. Valószínűleg nem is volt tudatos ben• nem, hogy én mit is képviselek, hogy mit is akarok közvetíteni a : környezetem számára. Ha végig gondolom, akkor azt mondom, : hogy ugyanazt csinálom, mint televíziós koromban, gondolato- : kát közvetítek, ráadásul most már az esetek 99,9 százalékában I saját gondolatokat. Amikor tévébemondó voltam, akkor mindig ; egy háttércsapat előmunkálatainak eredményét vittem a képer- : nyőre. Ma már szerkesztői munkát is végzek, akár egy könyvről : van szó, akár egy magazinról. A könyvekről pedig azt tudom : mondani, hogy ezek valahogy olyan „tévés könyvek”, tehát : nyugodtan lehetne ezekből egy hosszabb magazin sorozatot : csinálni. így aztán azt mondhatom, hogy valami új kezdődött : el az életemben, de mégis a régi televíziós dolgaimat folytatom. ■ - Tényleg csak 8 gyerekek kedvéért - hiszen Ön és én is \ fiatalok vagyunk - említsük meg, hogy mely időszakban dol- : gozott a Magyar Televízióban? : - 1976 őszén kezdtem a televíziózást, a Szegedi Körzeti : Stúdióban, innentől bemondó voltam, majd ’89-ben volt egy ■ nagy váltás, akkor fejeztem be ezt a munkát és lettem műsorve- : zető és szerkesztő. 1998-ban köszöntem el a Magyar Televíziótól : önszántamból és felemelt fejjel. Ahogy a nagy és idős színész- : nőknek, nekem is volt ezen pályámnak végén egy utolsó juta• lomjátékom, ez volt a Satelit Televízió. Ez ugyan egy rövid életű ; tévécsatorna volt - 2001 és 2003 között működött - mégis jó és : szép feladat volt vasárnaponként háromórás élő műsort csinál- : ni. Itt már teljesen szabadkezet kaptam és önfeledten végezhet- : tem a dolgomat. S bár ez az időszak is véget ért, néhányszor ; manapság is vendégeskedem televízióknál, kétségtelen, hogy ; továbbra is nagyon szeretem a tévéstúdiók világát, ott érzem : magam otthonosan, még ha csak, mint vendég is. : - Elképzelhető látná, hogy valamelyik televízióban műsort \ vagy hírblokkokat vezessen? j - Erre azt szoktam mondani, hogy ehhez nagyon-nagyon : nagy csodának kéne történni. Egyrészt már annyiszor elmond• tam, hogy „köszönöm, befejeztem, nem akarok újra tévézni”, • hogy mostanában már nem is keresnek ajánlatokkal. Ha mégis : megtörténne az a bizonyos csoda, akkor az kéne hozzá, hogy : ne akarjanak külsőleg átváltoztatni. Nem akarnám, hogy azt i mondják, hogy lehetne tévéműsorod, de ilyen meg olyan legyen ■ a frizurád, vagy fogyj le nem tudom mennyi kilót, vagy beszélj ; máshogy, pörgősebben, tempósabban. Akkor vállalkoznék arra, : hogy műsort vezessek, ha azt mondanák, hogy „ide figyelj : Endrei, ismerünk, tudjuk, hogy mit tudsz, tudjuk, hogy milyen : értékrended van, tudjuk, hogy milyen az ízlésed, itt van heti egy ; óra, töltsd ki azzal, amivel akarod, megbízunk benned, hiszen : van egy nézői kör, egy réteg, amelyik még mindig szeretne : téged ott látni”. Ismétlem, ilyen csak a mesében van, hiszen : nyilván nincsenek ötmillióan, akik erre kíváncsiak lennének, ; valószínűleg egy szűkebb rétegről lenne szó. Esztergomba jövet : hallgattam az autóban a rádiót és Egri János, az egykori nagy : televíziós játékmesterrel volt egy beszélgetés. 0 mondta, hogy ezek a nagy visszatérések nem szoktak sikerülni. Biztos lenne, aki örülne, hogy lát a képernyőn, de lenne, aki fanyalogna, hogy én ilyen meg olyan vagyok. így meg legalább hiányzóm és ez jobb, mint ha fricskával illetnének.- Nem hiányzik a média világa?- A televíziónál lettem az, aki ma vagyok, és bár nem könnyebb az életem, de sokkal szabadabb vagyok most, mint a korábbi évtizedekben. Minden döntésemért magam felelek, én viselem azok következményeit. Egy nagy csapat részeként való élet után most ez egy másik vetület, szabadabban mozgok, élek és dolgozok.- Mivel foglalkozik jelenleg?- A könyveimmel járom az országot, azokat mutatom be különböző helyeken, településeken, városokban, ahogy így itt is Esztergomban megtartott közönségtalálkozón.- Már könyveinek címéből is sejteni lehet, hogy valamilyen életprogramról, életfilozófiáról, egy kedves bölcselkedésről van szó. Az pedig külön szimpatikus számomra, hogy a Mindörökké nő című kötete után megjelent a Mindörökké férfi...- Hát nem így kerek a világ?- ... igen, de, én úgy sejtem, hogy természetesen az örökkévalóférfiról is a nő írt. Szó van itt a manapság divatos szingli világlátásról?- Nem, ez nem a trendi szingliségről szól. Én azt meghagyom a fiataloknak. Már csak azért is, mert én soha nem éltem szingli életet. Igaz az is, hogy nagyon a magam útját járó nőnek tartom magam és ilyen voltam a párkapcsolataimban is. Én egy nagyon erős személyiség vagyok, nagyon nehezen adok alább az én elképzeléseimből, akaratomból. A Mindörökké nő című könyvem az kifejezetten úgy született, hogy azt gondoltuk a húgommal együtt, akivel nemcsak nagyon jó testvérek, de nagyon jó kollégák is vagyunk együtt, hogy kellene egy olyan könyvet csinálni, amiből azok a nők meríthetnek erőt, akik nehezen viselik az élet nehézségeit, akik gyámoltalanok, akik nem olyan biztosak az életükben. Úgy láttuk, hogy fontos lenne, hogy legyen egy olyan könyv, amiben van derű, amiből erőt lehet meríteni. A kötet, úgy hiszem, nagyon szórakoztató, nagyon olvasmányos, sok ismeretet tartalmaz, így nemcsak a fent említetteknek is hasznos lehet. Amikor ez a kötet készült, álmunkban nem gondoltunk arra, hogy ennek lesz majd egy folytatása, a férfiakról. Nagyon szép sikere volt az első ilyen könyvemnek, sokfele jártam vele az országban, sok nővel beszélgettünk a kötet kapcsán. Aztán amikor már jó egy év eltelt a Mindörökké nő könyv megjelenése után, megfogalmazódott bennünk a húgommal, hogy meg kell csinálni a nőkről szóló könyv párját. Abban pedig a férfiakról kell szólni. Érdekes, hogy a Mindörökké nő nőktől szól nőknek, a Mindörökké férfi egyaránt szól nekik és a másik nemnek is. Kiderült, hogy a férfiak számára nagyon is érdekes, hogy miként vélekednek róluk a nők.- Hogy látja, mi a legjellemzőbb a ma nőjére és a mai férfiakra?- Hangsúlyozva, hogy én nem vagyok feminista, nem vagyok egy kékharisnya, azt kell, hogy mondjam, hogy az mindenképpen cél, hogy megmutassuk, hogy a harmadik évezred elejének asszonyai, női nagyon túlterheltek. Másrészt nagyon sokféle feladatnak kell megfelelniük, anyaként, feleségként. Nagyon sok családban a nőnek kell a nagyszülőkről is gondoskodni. Ugyanakkor a munkahelyen is helyt kell állni, a nőnek a saját szakmájában is ki kell teljesednie, hiszen a legtöbb családi kasszához a nők keresete is szükséges. A férfiakról éppen a könyv által lett világos, hogy mi is az a sztereotípia-halmaz, amit elvárnak tőlük, hogy erős, sikeres, gazdag emberekké kell, Ijogy váljanak. Az a legnagyobb tanulsága a Mindörökké férfi című könyvnek, hogy igenis engedtessék meg a férfiaknak is, hogy olykor gyöngék, esendőek, pátyolgatásra szorulók legyenek, hiszen ők is emberek. A végső következtetés pedig az, hogy nem az a lényeg, hogy nő, vagy férfi, hanem az, hogy ember. Egy ember, aki esendő, aki néha támogatásra szorul, aki magabiztos, de néha meginog.- Mivel folytatódik ez a könyvszéria?- Nem lenne helyes elkoptatni a „mindörökké” szót, így a következőnek már biztos nem ez lesz a címe, de valószínű, hogy az a kötet főként a kamaszokkal foglalkozik majd. A felépítése hasonló lesz, mint az előzőknek. Emellett is több ötlet van és már az is világos számomra, hogy egy-egy ilyen új könyv létrejöttéhez alapvetően pénz kell. Már túltettem magam azon a finnyáskodáson, hogy a reklám nem tesz jót az ügynek, így úgy döntöttem, hogy ha ez az ára, hogy megjelenjen egy kötet, akkor legyen benne ízléses reklám is. Jelenleg tehát - jó magyar szokás szerint - a „kuncsorgás” periódusa van, amikor összeszedjük a következő produktumhoz a pénzt.- Különleges alkalom, amikor, mint médiaszemélyiség ellátogat hozzánk Esztergomba. Milyen kapcsolata volt eddig a várossal?- Sokszor jövünk ide, főleg a gyerekeimmel. Nyilván más dolog egy szép helyen élni és más egy szép helyre ellátogatni. Én Szentendrén élek, ami ugye egész közel van Esztergomhoz. Nagyon szeretem ezt a Bazilika körüli részt a Várhegyen. Nagyon tetszik a hatalmas templom impozáns és fenséges épülete, miként az esztergomi vár is. Szeretem a történelmet, kedvelem a történelmi témájú könyveket és ráadásul Balassi Bálint főiskolás éveim óta egyik kedvenc költőm. A mostani tavaszi szünetben biztosan eljövünk ide a családommal, a gyerekekkel. Ötrészes sorozatunkban a Tan Kapuja Buddhista Egyház és Főiskola egyik alapítójával, A magyar vallás című könyv szerzőjével készült interjút tárjuk az olvasók elé. Mireisz László filozófus, javas, magyarságkutató nyi- > tócikkünkben a buddhizmussal való kapcsolatáról, a magyarországi képzési rendszerről, az ezo- tériáról, és a leghíresebb magyar buddhistáról mesél.- Hogyan és mikor került kapcsolatba a buddhizmussal?- Először a hatvanas évek vége felé, amikor megkerestem a buddhista misszió akkori vezetőjét. A hetvenes évek második felében az Árja Maitra Mandala Buddhista Rendnek és Missziónak közösen szervezett Körösi Csorna Sándor Buddhológiai Szemináriumára iratkoztam be. Ez egy komoly iskola volt Magyarországon. Négy év alatt nagyon sok mindent tanultam, többek között a buddhizmus minden ágát, a taoizmust és a szanszkrit nyelvet.- A buddhizmusnak számos ága van. Melyik áll Önhöz a legközelebb?- A dzogcsent tartom az egyik legerőteljesebb iskolának, és amit magam is képviselek, ehhez áll a legközelebb. Két olyan ágat lehet megnevezni, amelyek a buddhizmusnak bizonyos értelemben a csúcsát jelenthetik. Az egyik a tibeti irányból érkező dzogcsen, a másik pedig a kínaijapán irányból származó zen, amely szintén nagyon erős irányzat. A nyugati ember lehet, hogy megijed tőle az első pillanatban, mert szigorúnak tűnik, ugyanakkor erőteljesen alkalmazzák már a különböző modern fogalmakkal együtt, és kezd egy kicsit nyugatias formában, de mégiscsak az erejét megtartva működni. A dzogcsen a tantrikus buddhizmushoz tartozó irányzat, és ezért a természetes felismerésre épülő technikájával a nyugati ember számára befogadható és járható utat képvisel.- Mi teszi egyházzá a Buddhista Egyházat?- Az egyház csak egy fogalom arra, hogy az összeszerveződést megkönnyítse egy adott helyzetben, nem jelent többet. Bármilyen egyházról legyen is-szó, a szó önmagában véve csupán egy keretet jelöl és nem többet. Csak egy címke, ez még önmagában nem determinálja azt, hogy mi zajlik az egyházban. A Tan Kapuja Buddhista Egyház ráadásul hét különböző közösségből tevődik össze, ebben van két zen vonal, van tibeti, van magyar alapítású vonal, van téraváda vonal. Különösen indokolt egyháznak nevezni azt, amikor több kis közösség hoz létre egy nagyobb vallási szervezetet.-A főiskola célja, hogy az egyház tanait továbbadja?- Részben pedig az, hogy az általános buddhista kultúrát, világképet megismertesse az érdeklődőkkel. De nemcsak a mi egyházunk tanítását, a mi szertartásunkat, hanem az általános buddhizmust is lefedi. Ennek azért van értelme, mert a buddhizmusnak olyan gazdag filozófiai, pszichológiai, gyakorlati, erkölcsi anyaga és tanításrendszere van, aminek felső fokon meg kell jelenni Európában is.- Milyen rendszerben valósul meg a képzés, hányán tanulnak? Hány éves és milyen képesítést ad a Tan Kapuja Buddhista Főiskola?- Nappali rendszerben működünk, de folyamatban van a levelező képzés akkre- ditációja is, ami nem olyan egyszerű, mert a gyakorlat a legfontosabb a buddhizmusban, azt pedig semmiképpen nem lehet kihagyni, ennek meg kell teremteni a feltételeit. A képzés jelenleg 3+2 éves. 340 körüli létszámban járnak hozzánk, egyelőre csak magyarul tudó tanítványok, mert még nem indult be az angol képzés, de folyamatosan építjük annak keretét, hogy más országokból is jöhessenek a tanulni vágyók. Buddhista tanítóvá válik, aki elvégzi az iskolát. Természetesen akkor is buddhista tanító lehet valaki, ha valamilyen más hagyományvivő vonalnak a tanítója lesz, mert ott is felavathatják, de ez utóbbit a magyar állam nem fogadja el felsőfokú végzettségnek.- Körösi Csorna Sándor tekinthetőbe az első magyar buddhistának, vagy tudunk-e messzebbre menni időben? Egyes történészek szerint maga Buda ősünk volt maga a vallásalapító.- Buda lebeg a levegőben, kevés konkrét információnk van. Valóban feltehető, de nem bizonyítható. Ez inkább a személyes meggyőződésen múlik és nem valamilyen tényleges tárgyiasult formán. Azt viszont biztosan lehet állítani, hogy Körösi Csorna Sándor a buddhizmusba nagyon mély beavatást kapott. Hollósy József, a Nagybányaiiskola tagja volt az, aki a buddhizmust ténylegesen elhozta Magyarországra, 1891- ben, és ki is adta a tanítások egy részét. Talán ő volt a második, aki bizonyíthatóan magyarként foglalkozott ezzel a vallással. A huszadik században már nagyon sokan „kacérkodtak” a buddhizmussal, A lángra lobbant szikra című emlékkönyv a buddhizmus magyarországi meghonosítóiról szól, és bizony elég sokan vannak. Több mint száz éve nagyon intenzíven jelen van a buddhizmus Magyarországon, sőt a világban is egyre inkább.- Csornát megvilágosodott szentként tisztelik Tibetben. Valós az információ?- Érdekes módon nem is a tibetiek, hanem a japánok voltak azok, akik úgy tekintettek Csornára, mint az első igazi, nyugati buddhistára. Valóban van zarándokhelye Tibetben, ahol a hamvai találhatók, egy emlékoszlopot állítottak a tiszteletére. Abban a zárdában, ahol ő élt és a tanításokat kapta, van egy emléktáblája. Mégis az a helyzet, hogy egy japán egyetemen lelhető fel a mellszobra, amelyet 1933-ban avattak fel, és akkor a japánok Körösi Csorna Sándort, mint a „nyugat bódhiszattváját” említették.- Az ezotériát divatnak tartja vagy tendenciának, az egyéni útkeresést egy új korszak hajnalának?- Abban az értelemben tendencia, hogy az ember visszavágyik azokba a régiókba, szellemi szintekre, amelyek az idő előrehaladtával eltűntek. Hiányzik az a szellemiség, amelyet a régi korok embere önmagában meg tudott valósítani. Úgy tűnik, hogy a modern ember számára a legfontosabb dolog az, hogy a boldogságát, egyensúlyát, az egészségét megtalálja. Ehhez nagy segítséget adnak a réges-régi szellemi utak. Ez a fajta szellemi érdeklődés megmarad, sőt talán még fokozódni is fog. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan, értelemszerűen megjelennek azok az irányzatok is, amelyek teljesen más céllal vesznek részt ebben a folyamatban. Ez valószínűleg mindig is hozzátartozott a dologhoz. Az ezotéria kitágult, ma már nem az a titkos, hogy van egy szöveg, amiben le van írva valami, ami titkos, hanem azért titkos egy szöveg, mert az ember már nem biztos, hogy megérti. De azok is vonzódnak efelé, akik már vagy még nem értik meg, és ők nyilván alacsonyabb síkokon valósítják meg ugyanazt. Ez normális, nem torz képződmény, az a fontos, hogy az ember számára adott legyen a lehetőség, és attól kezdve ki-ki a saját belátásai alapján törekedhet. Ahhoz megvannak a feltételek, hogy ezt az utat bárki megtalálja.- Elképzelhető, hogy valaki a jövőben megalapítja a Magyar (ősjVallás Egyházát?- Nem tudom. Nem lehet kizárni, de nem jut majd sokkal messzebb ezzel. Bőven elég, ha mindenki szabadon keresheti a világban az élet értelmét. Ezt kell elérni, ez egy nagyon jó állapot, mert ez adja meg az embernek azt a szabadságot, hogy túl merjen gondolni a hétköznapjain.
