Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-14 / 73. szám
ESZTERGOM^DÉKE Vidékünk aranyos borai Az utóbbi években hihetetlen fejlődésről tanúskodik térségünk szőlő- és borgazdálkodása, hiszen a március 28-31 -i napokban a Gazdakörbe 138 bormintát vittek be a hagyományosan meghirdetett borversenyre. A rendezvényt az Esztergomi Hegyközség, a Kesztölci Hegyközség, az Esztergom Szentgyörgymezői Kertbarát-kör, valamint a házigazdák szervezték. A 138 nemesnedűminta megoszlása: 74 fehérbor, 57 vörösbor és hét rosé. Sokat mondó a pincék helye is, ahonnan ezek a finomságok kikerültek: 81 palack esztergomi, 27 felvidéki és tíz kesztölci boralagból érkezett, illetőleg 27 a környék további tárházaiból származott. Nem sorolhatunk föl minden borfajtát, ízelítő gyanánt csak a leggyakrabban előfordulókat sorjázzuk: cabernet sauvignon, vörös couve, cabernet franc, olaszrizling, rizling, rizlingszilváni, zöldszilváni, kékfrankos, muskotályos, medina, merlot. Négy zsűri egyenként négy-négy taggal bírálta a borokat, a zsűri elnöke Májer János, a Badacsonyi Borászati Kutatóintézet igazgatója volt, jeles feladatot látott el a környékünkről származó Mojzes Péter is, aki jelenleg a Borminősítő Intézet vezető személyisége. A legjobb esztergomi hegyiével Füzék Károly dicsekedhetett: cabemet franc termésével ő szerezte a legtöbb pontot. Az értékelés a nemzetközi szabályok szerint folyt, húsz ponttól indultak, a 18,5-ös osztályzat arany minősítést ért, 17,5 ezüstöt, 16,5 pedig bronzot. A teljes készletből a legkiválóbb mintának a felvidéki Frantisek Valkovic rizlingszilváni borát érdemesítették, Kesztölcről a Bencekúti Pincészet szürkebarátja vihette el az elsőséget. 2006-os termésükkel Füzék Károly és Bábszki János esztergomi gazdák kaptak aranyérmet, a kesztölciek közül a már említett pincészet valamint Csiha Attila állhatott a képzeletbeli dobogó felső fokára, a környékünkről pedig a Karádi Pincészet és a tokodi Szabó Béla.borát „arányosították”. A legjobbak között taroltak a felvidékiek: a már fentebb nevezett termelő mellett első díjazott lett Stugel Zoltán, Zoltán Duneska, Benyó Mihály, Ján Mohyla, ing. Szabó Jozef, Stanislav Galbo és Jozef Nizl bora. Ezüstéremmel gazdagodott borosgazdák: Patkó Gyula, Imrich Bóna, Bádi József, Palatin Imre, Márk László, Bábszki János, a Karádi Pincészet, Németh László, Dorna Ferenc, Kormos Károly, Gyöngyös Antal, Szabó László, Jozef Nizl, a Bencekúti Pincészet, Bella László, Szőke János, Szabó Béla és Hegedűs István. A felsorolt arany- és ezüstérmes nemes itókák gazdái szinte valamennyien bronzérmes bormintákkal szintén kirukkoltak, valamint további társaik, akik ezúttal bronzéremig vagy emléklapig jutottak. A következő versenyen azonban nekik is esélyük lehet a fényesebb éremre, hiszen kezeléssel, gondoskodással minden hordó tartalma javítható. Pálos Vasváry Pál népe, a ruszinok Magyarország egy nagy és több kisebb nemzet hazája. Mi, magyarok, akikben más-más vér szintén csörgedezik, sok egyéb mellett arra is büszkék lehetünk, hogy kisebbségeink otthonukat találják meg e Kárpátoktól ölelt honban. S milyen érdekes: a ruszin himnusz első soraiban is erről szól a magyar nemzeti imádsághoz hasonló verssor. A feltámadás ünnepét megelőzendő, játszóházba hívta a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat a közösség legkisebb tagjait. Ennek kapcsán Geiszler Antalnéval, a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat elnökével beszélgettem az Esztergomban és Nyergesújfalun élő ruszinokról.- A húsvét előtti napokban, a Vármegyeháza Gadányi-termében tartott játszóházban való látogatáskor úgy tapasztaltam, hogy ez a program egy sorozat része.- így van, ez a ruszin közösség találkozóinak egyike volt, tehát egy folyamat egyik állomását láthatta ott. Felkészültünk az ünnepre, és egy húsvéti játszóházat szerveztünk a gyerekeknek. Azt hiszem, nagyon jól sikerült, s bár, mint játszóház először rendeztünk ilyet, valóban úgy tűnhetett egy kívülállónak, már nagyon rutinosak vagyunk az ilyenben. Mi magunk hasonlóképpen úgy láttuk, gördülékenyen ment a dolog.- Mi történt ezen az ünnepségen?- Elsőként Erdős József mutatkozott be, aki Budapestről érkezett és az Országos Ruszin Ön- kormányzat képviselője. Ezután a nyergesújfalui és az esztergomi ruszin közösség tagjait ismerhették meg a résztvevők. A köszöntőket követően hangzott el a ruszin himnusz és egy vers is, ezeket gyerekek adták elő. Ezt követte a játszóház. Ennek során - húsvét lévén, illetve arra készülve - különböző tojásdíszítéseket készítettek a gyerekek, de nem maradhatott el a különféle nyuszik rajzolása és más módon való elkészítése sem. A játszóházat a gyerekzsivaj mellett zene is betöltötte, a résztvevőket pedig étellel-itallal vendégeltük meg.- Mi tudható erről a népről? Hol éltek egykor, és hol élnek jelenleg?- A ruszinok a Kárpát-hegység északi és déli lejtőin, a jelenlegi ukrán, szlovák és lengyel határ találkozásánál éltek, élnek. A ruszinok egy köztes szláv nép. Magyarországon legtöbben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében, illetve a főváros környékén laknak ma. A törekvés az, hogy minél inkább feltérképezzük, hol található jelenleg Magyarországon ruszin nemzetiségű sokaság.- Akadnak-e közismert ruszin történelmi alakok? Az 1848-as forradalomban jelentős szerepet vállaló Vasváry Pál ruszin származással büszkélkedhetett. Ó, mint a mi nemzetségünk tagja vett részt a magyar szabadságharc folyamatában. De - többek között - Széchenyi István szintúgy pártfogoltja volt e nemzetiségnek.-A beszélgetést a „húsvétolással” kezdtük, kérem, mondja el, milyen ünnepet ülnek még Önök?- Mint említettem, erős a vallásos kötődésünk. A többi néphez hasonlóan a nagy egyházi ünnepekhez a ruszinok ugyanúgy ragaszkodnak. Május 22-én üljük a legnagyobb ruszin nemzeti ünnepet - idén muzsonyi központtal -, amikor a nemzet megmaradására emlékezünk, őrizve a hagyományokat. Természetesen itt, Esztergomban idén sem feledkezünk meg erről a jeles napról. Úgy tervezzük, egybekötjük egy kötetlen, szabadtéri piknikkel, ahol az előbbi alkalomtól eltérően már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt ruszinok szintén bemutatkoznának.- Olvasóink korábban láthatták az Esztergomi Televíziónak a játszóházuk kapcsán készített interjúját, amiből kiderült, hogy városunkban milyen feladatokat végez a Ruszin Kisebbségi Ónkormányzat.- Igen, ezek közül a feladatok közül a képviselőinkre leginkább a megye más területeit megpróbáljuk „felfedezni”, ugyanis jelenleg csak Nyergesújfalun és Esztergomban található nemzetiségünk hivatalos közössége. A cél tehát az, hogy megismertessük a ruszin népet, annak létét, hagyományait, művészetét és világát másokkal. Ennek megfelelően egy olyan bemutatótermet, illetve tájházat szeretnénk létrehozni, ahol egy állandó kiállításon találkozhat a közönség e népcsoport jellegzetességeivel. A népművészet mellett itt mutatkoznának be a ma élő festőink, költőink, alkotóink. Azért szeretnék Nyergesújfalu mellett inkább Esztergomban ezt a létesítményt tető alá hozni, mert ez egy több lehetőséggel bíró hely, és itt valószínűsíthetően nagyobb lenne a látogatottság. Szeretnénk elérni, hogy a város segítse ebben a közösségünket, reméljük, hogy Esztergom támogatni fogja e téren is a ruszinokat. p. z. Belvárosi kezdeményezés a gazdátlan galambok befogására A belvárosi lakosság és a járókelők körében évek óta beszédtéma a „szabadon garázdálkodó” galambok piszkítása, a betegséget hordozó esetek elleni tiltakozás. Gondoljunk csak arra, hogy a Bástya Áruháznál, az Aradi téren, az Aquasziget Esztergom élményfürdő tőszomszédságában, a Bottyán hídfőben, a Lőrinc utcában bármikor fejünkre pottyanthatnak. Hasonló veszélyt jelentenek a belvárosi templom, vagy a Szent Anna-templom környékén. Újabban pedig feltűntek a piszkító madarak a most felújított Széchenyi téren. E sorok íróját már régóta kérték az esztergomi olvasók a helyzet feltárására. Különösen aktuális most cselekedni, jó példával elöl járni, hiszen egyre másra érkeznek a hasonló panaszos híradások más városokból (Szeged, Szekszárd stb.). Különösen, hogy a kóbor galambok tollazata és piszkolása, ürüléke légúti megbetegedést, allergiát, bőrbetegséget okoz. (Mindezt orvosi esetek igazolják.) Esztergom is csatlakozhatna az „ügyben” előttünk járó települések (Székesfehérvár, Körmend) pozitív mintájához, ahol ezt a problémát sikerrel megoldották. A belvárosi lakók bíznak abban, hogy a késlekedő tisztiorvosi szolgálat mellett, írásunk nyomán, a polgármesteri hivatalban is felfigyelnek erre a gondra. Tőlük tudom (és írom le), legutóbb e környékről 36 zsák galambürüléket gyűjtöttek be és szállítottak el Akadt köztük gondatlan gazda, aki a kertjében trágyaként alkalmazta... Lett is belőle lábfekélye, bőrbetegsége - és a mai napig a bőrgyógyászokat járja. A patkány- és egérirtás engedélyezett, vállalkozások élnek belőle. Talán ezeknek a városoknak a gondja - közöttük Esztergomé - életre hívja a galambirtás „szakmásítását”. Bizony, eljött az ideje ennek. Pálos Imre Kung-fu Ungharese, avagy shaolin templom a Pilisben Az is lehet, hogy ők, a „szerzetesek” alkalmatlanok a kor kihívásainak megfelelni, és nem akarják tudomásul venni, hogy egy mandzsetta alól elővillanó Cartier óra ma sokkal nagyobb mértékben növeli a sikeres utódnemzés esélyeit, mintha valaki puszta fizikai erejével meg tudja védeni a családját, vagy nem a fotöly mögött sunnyogva pisszeg a gyerekre, ha a lépcsőházban motoz a gázóra-leolvasó, hanem esetleg kimegy, és szájon vágja. Szentlélek és Két-bükkfa-nyereg között, a Pilis szívében, mint egy Pilinszky-vers a maga tárgyias-absztrakt rádöbbentő egyszerűségében ágaskodik egy tábla, édes-savanyú magányában hirdetve: Shaolin falu balra... Mikor először pillantottam meg, úgy éreztem, a legjobb lesz, ha „ma ontják véremet”, és félrerántom a kormányt - gondoltam -, annak lenne most szezonja, hadd metéljen ketté a harmattól taknyos szalagkorlát, úgyis megérett az emberi faj az armageddonra. De szinte ugyanabban a pillanatban működésbe lépett az a mechanizmus, amit testi satnyaságunkért kaptunk cserébe a természettől, megkülönböztetve ezzel minket minden más élőlénytől ezen a bolygón, nevezetesen, hogy képesek vagyunk élet-halál helyzetekben merőben új megoldásokkal előrukkolni még akkor is, ha nincs jól begyakorolt viselkedésminta a tarsolyunkban (lásd Koko és Nagy „Szeméremcsonttörő” János túlélési módszerei között feszülő látványos különbséget). Szóval bevillant a nagy ötlet: ellenfalut kell csinálni! Mivel a shaolin nevet tudtommal jogos tulajdonosai már levédették (jól nézhet ki az a kis ® betű templom főbejárata fölött...), ezért muszáj lesz egy hasonló nevű, jól szponzorálható nevet találni, mint mondjuk Kaolin® falu? Persze, a stílusokat is meg kell teremteni úgy, hogy ha lehet, akkor azok a kiszemelt szponzor szívét is átutalásig melengessék. így a gyengébb, de gyorsabb reagálású kaszt az úgynevezett Beltéri Papokból állna, akik egyszerű kettesminőségű kőporcelán lapok tördelésével múlatnák az időt, de nem az iszonyatos ütőerő kifejlesztésére koncentrálva, hanem hogy szükség esetén bárkinek villámgyorsan ki tudják rúgni a fogát. Egy éles bevetés során a shaolin falu ellen így is valószínűleg nagy veszteségekkel kell, hogy számoljanak. A másik nagy kaszt az úgynevezett Kültéri Papokból állna, akiknek képzési költségei az eget, kézélük pedig az első osztályú gránit járólapokat verdesné, amíg képessé válnának arra, hogy tornádóként söpörjenek végig a Pilisen. Az ellenfél egy-egy különleges harcmodorára is kell, hogy legyen válaszunk, így a hírhedt „részeges kung- fu” kiszámíthatatlan válfaját semlegesítendő, kifejlesztjük az „ittas hidegburkoló” stílust, aki éktelen „számlával vagy számla nélkül?” ordítással veti rá magát az ellenségre, és addig liheg az áldozat arcába közvetlen közelről, amíg az, az utolsó erejével a „de akkor az áfát elriszteljük, köcsög!” varázserejű mondattal szabadulna a gyilkos fogásból. Hajnalban támadnánk. Engem, mint rendfőnököt a támadás első nanoszekundumában gégeporcon karatéjoznának, ami tovább bőszítené hű szerzeteseim harci kedvét, akik úgy hánynák a csemperagasztót az Adidas-os nepperekre, hogy azok egy perc múlva már Cs’in Si Huang-ti cseréphadseregére hasonlítanának leginkább. Válaszul jönnének a hülye trükkjeik- kel, és elkezdenének lándzsákat hajlítgatni a nyakuknak azzal a részével, ahol Kovács doki intubálni szokott a Vészhelyzetben, amire mi elementáris erejű tockosokkal reagálnánk. Vértől és csemperagasztótól iszamosan csuszlognánk, fetrengenénk hajnalig, mikorra a burkolok serege végre kitűzhetné a „fürdőszobaszalon” feliratú lobogót az épületkomplexum ormára. Lehet, hogy mi, „á többség” vagyunk rettenetesen szánalmasak, az értékek helyett érdekek mentén végigokádott életünkkel, és valóban sikítva kellene menekülni be az erdőbe, és wokkal a fejünkön véresre mantrázni a torkunkat, hogy még egyszer esélyünk lehessen olyan ártatlannak lenni, hogy úgy érezzük, újra háromévesek vagyunk, és fakarddal rohanunk a fényárban úszó kert végi úton. Az is lehet, hogy ők, a „szerzetesek” alkalmatlanok a kor kihívásainak megfelelni, és nem akaiják tudomásul venni, hogy egy mandzsetta alól elővillanó Cartier óra ma sokkal nagyobb mértékben növeli a sikeres utódnemzés esélyeit, mintha valaki puszta fizikai erejével meg tudja védeni a családját, vagy nem a fotöly mögött sunnyogva pisszeg a gyerekre, ha a lépcsőházban motoz a gázóraleolvasó, hanem esetleg kimegy és szájonvágja. Az is megfordult a fejemben, hogy hogyan jövök én ahhoz, hogy egy több ezer éves filozófia és harcművészet hazai lelkes követőit szúrjam félművelt toliam hegyére, így bűntudattól hajtva újra autóba ültem, és irány a Pilis. A táblán a Shaolin falu felirat alatt zsírkrétával írva ez áll: Pansio. Alatta ferdén: Magyar étterem... Holnap támadunk. Sz. 2007. április 14., szombat | VII
