Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-21 / 78. szám
VI HÍDLAP • 2007. április 21., szombat hídlapmagazin Gulya István írása Rémeseket látok Manapság a japán horrorfilmeknek komoly; nagy divatja mutatkozik. Az alábbiakban néhány jellemző példát veszünk sorra, hogy - többek között - a szükséges vértezettséget megszerezzük, ha a moziban egy ijesztőnek látszó izé közelít felénk. Aki nem a jegyszedő. Kész horror: az emberek imádnak félni. Nálunknál bölcsebb gondolkodók és esztéták ezt arra vezetik vissza, hogy, ugye, egyfelől van a velünk született közösségi tudatalatti - ami az ősidők jeges borzongásával „mogyorózza meg” a tudatos énünket -, másfelől pedig van a napi szorongás, a stressz, ami bizony nem, vagy nem feltétlenül előnyös a normális létezéshez (kimutathatók pozitív motivációs előnyei is). Amióta mozgókép bájolja és üdíti a monoton megélhetési küzdelemben tikkadt elménket, létezik ijesztős film. Tulajdonképpen már az egyik legelső, XIX. századi Lumiére fivér-szkeccs (A vonat érkezése) „kiverte a biztosítékot”, a vászonra felpöfögő gőzös láttán a derék polgár urak és asszonyságok felváltva (és sikítozva) rohantak ki a teremből. A horrorfilm műfaja valószínűleg ekkor keletkezett, de - jó nagy ugrással - az üldözési mániás és a hidegháborútól rettegő Amerikában ért a csúcsra. Újabb ugrás: a hatvanas-hetvenes évek zombi- és darabolós-filmjei majdnem feledésbe merültek, manapság azonban a reneszánszukat élik, sorra születnek a korabeli mozik remake-jei (újraforgatott változatai), mint például a Sziklák szeme, vagy a Holtak hajnala (előbbi olyan annyira sikeresnek mutatkozott, hogy már rövidesen a filmszínházakba kerül a folytatás). Egynéhány friss ötletet leszámítva (a Sikoly- vagy a Fűrész-trilógia) elkopni látszik a hollywoodi forgatókönyvírók kreativitása, márpedig a félelem nagy üzlet. A stúdiók tehát oda nyúlnak, ahová lehet - és ahol a legkisebb ellenállásba ütköznek. Ilyen a japán horrorfilm. Ami teljességgel más gyökerű, mint az euro-atlanti ijesztős mozik. A legfőbb különbség, hogy ezek a filmek a napkeleti ország hagyománykincséből származnak, amióta emberi népség lakja a Fujijama lejtőit, erős hiedelem létezik, hogy a való világ mellett valósan egzisztál a szellemek világa. És a kísérteteket nem illik felbosszantani, magunkra haragítani. Mindennek jellemző példája a Ringu-kvadrológia (négyes), ami alapján a jobb-rosszabb hollywoodi A kör-filmek születtek. Hideo Nakata rendező horrorja, a Ringu (ami kört jelent) az ázsiai (japán) horror legjobb vonásait egyesíti. A történet egy gyilkos videokazetta körül bonyolódik: aki megnézi, azért egy hét múlva eljön a kazettán látott filmbéli kút mélyén lakozó hosszú hajú démon, és elpusztítja (elég neki azt mondani: „bú). A kútban lakozó gonosz szellem démoni története az ősi japán kísértethistóriák természetfeletti kérlelhetetlenségét egyesíti a modern korral és a modern technikával. Nyomasztóan zseniális hangulatot teremt, amelynek köszönhetően egy VHS, egy tévékészülék, vagy akár egy egyszerű polaroid-felvétel is a borzalom fészkévé válhat. A második rész (Ringu 2) onnan folytatódik, ahol az első abbamaradt (ez egyébként igazából a „második folytatás”, az első, a szintén nem túl izgalmas A spirál gyakorlatilag az első opussal egy időben készült, és akkora kudarc volt, hogy a producerek meg nem történtnek tekintették, és az első rész alkotói bízták meg, hogy meséljék tovább a történetet). A film készítői láthatóan mindenképpen szerettek volna rátromfolni az első felvonásra, és ez részben sikerült is, de, sajnos, csak a hátborzongató misztikum (a lényeg) rovására. A sztori egyre inkább a magyarázat irányába tolódik, és ámbátor bővelkedik ijesztő pillanatokban, ám ez már nem az a zsigeri, megmagyarázhatatlan rettegés, ami az első filmből áradt. Ahogy egyre inkább előtérbe kerül a logika, úgy válik az alkotás egyre sablonosabbá, hogy ne mondjuk: közhelyesebbé. A Ringu 2 ugyan sokkal ijesztőbb, de már egyáltalán nem olyan félelmetes, hiába lett a magyar címe is az, hogy A félelem. A négyes utolsó darabja tulajdonképpen az első. A Ringu 0 - A születés (miközben a kezdetekről fecseg) végképp erejét vesztett film, nem több mint egy újabb - közepes - próbálkozás a rókabőr lenyúzására. Vigasztalhatja persze a félelem szerelmeseit, hogy ez a kvadrológia még mindig sokkal jobb és ütősebb, mint az amerikanizált változatai (amiket Gore Verbinski, a későbbi Karib-tengeri kalózfilmek rendezője jegyez). Szintén vigasztalódásra adhat okot, hogy forgattak más japán-gyökerű rémfilmet is, például az Átok - The Grudge címűt, Takashi Shimizu igazgatásával. Itt egy tokiói ház gonosz szellemei nyuvasztják ki az ilyen-olyan okok miatt befelé tévedt jámbor halandókat. A mozgatórugó hasonlóképpen a szigetországi hiedelemvilágban keresendő, amely szerint csínján (és illően) kell bánni az eltávozott lelkekkel, különösképpen, ha erőszakos halált haltak. A folytatást (Átok 2.) ugyancsak a japán direktor készítette, de engedett az amerikai nyomásnak, vagyis hogy több észindok és összefüggés került a filmbe, és kevesebb megfoghatatlan (nem e világi) borzongás. Ritkán említik, de a mai japán horror-mozik harmadik pillére A szem című film. Ami a Pang testvérek második közös alkotása. Az ikerpár egyik tagja már korábban meglovagolta a mostani filmjük alapját is képező szellem-témát a Bangkok Haunted című mozijában. A szem című filmjükkel aztán jókora fityiszt mutatnak az amerikai feldolgozáspárti filmgyártásnak, számtalan hollywoodi horrorból és thrillerből merítettek az alkotók úgy, hogy attól szemernyi rosszérzésünk sem támad. A cselekmények középpontjában egy fiatal, vak lány, Mun áll, aki szaru- hártya-átültetésen esik át. Ahogy a műtétet követően fokozatosan nyeri vissza látását, arra döbben rá, hogy többet is lát a kelleténél - a Hatodik érzék kisfiújához hasonlóan -, halottakat. S ahogy a Végső állomás főszereplője, Mun szintén előre tudja, ha baleset vagy haláleset történik. A lassan megbolonduló lány orvosához fordul segítségért. Az egyetlen megoldást abban látják, hogy felkeresik a szaruhártya eredeti tulajdonosának hozzátartozóit, és csakúgy, mint a Hatodik érzékben vállalják egy le nem zárt ügy megoldását. Az említett bőrt két évvel később ők is igyekeztek ismételten leerőszakolni (A szem 2.), igaz, a végeredmény imponáló. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a jelenleg jelentős divatját élő japán rémfilm termékenyen hat az amerikai filmiparra (is), és manapság a legjobb műfaji alkotásokat a szigetországból várhatjuk. Amennyiben japán vendéget fogadunk, ami, ugyebár, errefelé megeshet, fokozottan ügyeljünk az esetlegesen felbukkanó gonoszkodó kísértetekre és szellemekre, adjuk meg a kellő tiszteletet, és mindennek, no meg a kettős látás elkerülése érdekében csínján bánjunk a bevitelre szánt szaké mennyiségével. Gyógyítsunk másképpen! Agykontroll: gondoljuk magunkat egészségesre! Hogyan kerüljünk „alfába ”? A hazánkban a nyolcvanas évek végén megjelent Silva- féle agykontroll körül mára már elcsitultak a szenzáció hangjai, pedig az egyszerű, könnyen elsajátítható, semmibe nem kerülő és saját magunk gyógyítására is alkalmazható módszer ma is milliók életét teszi könnyebbé és boldogabbá. Elevenítsük fel a róla szerzett ismereteinket! Az agykontroll kidolgozója, a hazánkban egykor bestsellerré vált könyvek szerzője, Jósé Silva 1944-ben kezdte meg közel három évtizeden át tartó, az intelligencia növelésének lehetőségeit vizsgáló kutatásait. Időközben rájött, hogy a test ellazítása, a gondolatok kordában tartása és tudatos irányítása az élet minden területén hatékonyan alkalmazható. Silva 1966-ban tartott először előadást „találmányáról”, mely az ezt követő évtizedekben meghódította a világot és milliók életformájává, napi rutinjává vált. Az agykontroll lényege A Stanfordi Egyetemen végzett kutatások azt bizonyították, hogy egy átlagos ember az agy képességeinek mindössze két százalékát használja ki élete során. A Silva-féle agykontroll kis gyakorlás után bárki számára lehetővé teszi, hogy az agy ismeretlen területeinek „hadba fogásával” megoldja problémáit, megnyugtassa magát, elterelje magától a rossz gondolatokat, meggyógyítsa fejfájását és kisebb fájdalmait, valamint hozzájáruljon egy jelentősebb betegség orvosi kezelésének sikeréhez. Az agykontroll alapja, a relaxáció, vagy ellazulás önmagában is hatékony, hiszen megnyugtat, levezeti a feszültséget. Az izmok ellazítását kis odafigyeléssel és gyakorlással otthon is meg lehet tanulni. Az alvás és az ébrenlét közötti, alfa-állapot elérését tankönyvekből, autodidakta módon vagy a szinte bármely településen elérhető néhány napos tanfolyamokon lehet elsajátítani. Azáltal, hogy megtanuljuk ellenőrzés alatt használni elménket, a tudatos gondolatok mellé bevonjuk a tudatalattit és a kollektív tudattalant is, eddig ismeretlen lehetőségek tárulnak fel előttünk. A misztikusnak tűnő szavakban nincs semmi csoda és semmi eretnekség. Jóllehet, az egyház részéről érték már támadások az ördög művének tekintett agykontrollt, számos mélyen hívő ember alkalmazza a módszert a vallással jól megférően. Egyre több olyan orvos is praktizál, aki a gyógyításban a hagyományos gyógyszerek mellett használja az agykontrollt, illetve betegét a módszer elsajátítására ösztönzi. Az agykontrollal fejleszthetjük memóriánkat, fokozhatjuk intuíciós képességünket, könnyebben tanulhatunk, hozzásegíthetjük magunkat céljaink eléréséhez az élet bármely területén, így gyógyíthatjuk magunkat és szeretteinket is, emellett önmagunk befolyásolásával leszokhatunk a dohányzásról, az alkoholról, az evésről, a rendetlenségről vagy a későn kelésről is. Egy hazai felmérés szerint ezer, korábban agykontroll tanfolyamot végzett ember tapasztalatai azt mutatták: a megkérdeztek 55 százalékkal ritkábban szorultak orvosi kezelésre, általános egészségi állapotuk szubjektív értékelésük szerint 57 százalékosról 84 százalékosra, energiaszintjük 50 százalékosról 85 százalékosra, hangulatuk pedig 48 százalékosról 88 százalékosra javult. Vizsgálatok kimutatták, hogy az alfa-állapot önmagában pozitív élettani változásokat indít el a szervezetben: javul a szervek vér- és oxigénellátottsága, lassul az anyagcsere, csökken a vér tejsavtartalma, előnyösen változik a hasznos és a káros hatású koleszterinfajta aránya a vérben, fokozódik az örömhormon, azaz az endorfin szintje, az agy által termelt alfa-hullámok pedig elősegítik a sejtek regenerációját. Kezdetben fekve vagy egy kényelmes fotelben ülve érdemes gyakorolni a relaxálást. Tekintetünket irányítsuk felfelé, az egyeneshez képest körülbelül 45 fokos szögben egy pontra. Nézzük addig a kiválasztott pontot, míg szemhéjunk el nem nehezedik, majd csukjuk be szemünket. Vegyünk mély lélegzetet, és lazítsuk el izmainkat a fejtetőtől a lábujjakig fokozatosan. Eleinte lehet, hogy csak sokadszorra sikerül a teljes lazaság állapotába kerülni, de nem szabad feladni a reményt. Figyeljünk a szemhéjunkra, lazítsuk el a szemet körülvevő izmokat, majd képzeljük el, hogy ez a kellemes lazaság lassan végigáramlik testünkön egészen a lábujjakig, miközben minden izom elernyed. Lépésről lépésre ki is mondhatjuk magunkban: „ellazul a fejem tetején a bőr”, „ellazul a homlokom”, „ellazul a szemhéjam”, „ellazul az arcom” és így tovább. Ha sikerült ellazulni, képzeljünk el egy ideális, kellemes pihenőhelyet, és ott magunkat. Képzeljük el, hogy mit hallunk, milyen illatokat, ízeket érzünk. Ezután számoljunk visszafelé száztól - haladók 50-től, majd 25-től - egyesével, és képzeljük is el a számokat. A számok megjelenítése azért segíti az ellazulást, mert leköti a számolásért is felelős bal agyféltekét, míg a számjegyek elképzelése leköti a képzelettel foglalkozó jobb agyféltekét. így mindkét agyféltekének munkát adunk, nem marad olyan agyterület, amivel a problémákon rágódhatnánk, és égyre jobban elmerülhetünk a pihenésben. A mély lélegzetek is segítenek a lazításban. Ebben a kellemes, ellazult, mégis éber állapotban programozhatjuk agyunkat a kívánt célok elérésére. Ez történhet szavakkal úgy, hogy magunkban az elérendő állapotot, eredményt mondogatjuk, de fantáziánk megmozgatásával filmszerű jeleneteket is lejátszhatunk magunknak a gyógyulásról, illetve a javulásról, amint például apró emberkék rohamozzák meg a beteg, fájó szervet, szerszámokkal megjavítva azt. Ugyanígy elképzelhetjük magunkat karcsúan, vidáman, kiegyensúlyozottan, várandósán - attól függ, mi a vágyunk. Este ebből az állapotból el is aludhatunk, napközben viszont fokozatosan térjünk vissza az éber állapotba. Mondjuk: „Hamarosan 1-től 5-ig számolok, öthöz érve kinyitom a szemem, friss és éber leszek, jól és tökéletesen egészségesnek érzem majd magam”. Számoljunk háromig, majd ismételjük meg újra, és folytassuk a számolást ötig. Nyissuk ki a szemünket, és mondjuk: „A szemem nyitva, friss vagyok, éber vagyok, jól és tökéletesen egészségesnek érzem magam, jobban, mint korábban.” Hétvégi programtúra Berger Norbert túravezető_____________________ Tudva tudom, hogy a nyárerejű tavaszban oldódó, kerthelyiséges, teraszos művelésű régiópolgár valójában ráhágott már a különböző kulturális bércekre Esztergomban és másutt is. Ezzel együtt mégis bátran ajánlom az e hétvégére jutó művelődési csúcsokat, melyek bármelyikére érdemes lesz az enyhén vicces „Itt járt Sexpír!” feliratú zászlós lándzsácskát kitűzni. No, nézzük csak, hogy mit is akarok mutatni valójában! Elsőként talán vegyük sorra, hogy többek között milyen képzőművészeti tárlatokra érdemes ellátogatni, ha már odáig vagyunk a napfénytől a szabadban. Párkányban a Városi Galériában április 11-étől a hónap végéig látogatható A régi falusi háztartások emlékei című összeállítás. E hétvégén még megtekinthető lesz az a kiállítás, melyen az új-zélandi Marcel Baaijens fotóművész képei és az általa vezetett kreatív művésztáborban résztvevő gyerekek rajzai láthatók. A kiállítás a városi múzeum épületében lévő Hídőr-ház ad otthont. A párkányi Városi Múzeumban 30- áig lesz látható a Volt egyszer egy Öreg utca című tárlat. Esztergomban a Duna Múzeumban Gábor Imre formabontó szellemiségű, a képregények világát idéző kiállítása várja az érdeklődőket. A Keresztény Múzeumban május végéig csodálható meg Kaponyai Judit festőművész tárlata. Az esztergomi Bajor Ágost Művelődési Házban lévő Céh Galériában az Esztergomi Művészek Céhe friss munkáinak bemutatója látható. A szépművészet után nézzük az interaktívabb közönséget igénylő zenei programokat! Elsőként hadd ajánljak egy különlegességet, egy hamisítatlan mediterrán party-t, melyet az esztergomi élményfürdőben rendeznek meg, s máris a honi internetes műsor- és party ajánló portálok slágerévé vált. Renaissance party címmel rendezik meg az Aquasziget következő party-ját az élményfürdő fedett részében. Az április 21-ei fürdőruhás táncos mulatságon, az angol rezidens Marcus James lemezlovas, és a honi Adam Cro, Adam T, Max Demand diszkzsoké trió szolgáltatja a muzsikát. A partyra éjfélig 1700, éjfél után 2000 forint vásárolhatunk belépőt. A rendezvény 22 órakor kezdődik. Tehát még egyszer: csajoknak bikini, srácoknak fürdőnaci! Aki inkább a hangszeres muzsikákra kapja fel a fejét, annak inkább az ugyancsak e napon fellépő Tűzkerék xT blues rock koncertjére hívom a figyelmét. A több évtizedes munkássággal bíró banda Lövedék című albuma, a Radics- és Hendrix klasszikusok mellett néhány' zenei csemegével is szolgálhat ezen az éjszakán. Ha más nem, hát „éjfélkor megszólal egy blues”. Egy emelettel feljebb és egy órával korábbi kezdéssel, úgy körülbelül este 9 óra magasságában lép a Bajor Ágost Művelődési Házban lévő Elet íze teaház színpadára a Revival Band, mely a szemlátomásos 60-as évek Amerikájának zenéjével szórakoztatja a publikumot. Azt hiszem tisztán áll Önök, kultúrázók előtt, hogy dolgunk csak egy van e hétvégén: menni, menni, menni...
