Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)

2007-04-19 / 76. szám

HÍDLAP • 2007. április 19., csütörtök www.istergranum.hu Tovább szigorodó tankönyvlista Csorbulhat a tanárok szabadsága a jogszabály-módosítás következtében Rendőrök a választások nyomában Továbbra is vitatják a révkomáromi voksolás végeredményét A Történelemtanárok Egylete szerint a tanári szabadságot csorbítja, hogy egy készülő jogszabály-módosítás alapján a tanárok csak egy meghatározott listából választhatnák ki, hogy milyen könyvből tanítanak. Más szakemberek szerint vi­szont inkább szűkebb, de szakmailag megfontoltabb listára lenne szükség, és a könyvek ritkább módosítására. Miklósi László, a szervezet elnöke szerint a jelenlegi rendszer jól működik, hiszen eddig is csak a szülő egyetértésé­vel választhatta ki a tanár a tankönyvet. A listára viszont csak azok a könyvek kerülhetnek fel, amelyeket a kiadója a szabályoknak megfelelően engedélyez­teti, mivel azonban ez költséges, nem minden kiadó nyújtja be jóváhagyásra a könyvet. „Épp ezért vannak olyan kiad­ványok, amelyekből igen jól lehet tanul­ni és tanítani, hivatalosan mégsem minő­sülnek tankönyvnek” - mondta lapunk­nak az elnök. A Történelemtanárok Egy­letének álláspontja szerint helyes elgon­dolás, hogy az állami támogatást csak a tankönyvnek minősített könyvekre le­hessen fordítani, ugyanakkor a tanári szabadság csorbításának tekintik, és nem tartják szakmailag elfogadhatónak, hogy az iskolai tankönyvrendelés keretein be­lül csak a jegyzékbe felvett művek közül LAP(S Z ) É L ám lehessen választani. „A tankönyvpiac széles választéka érték, és mint ilyen megtartandó. Éppen ezért szeretnénk, hogy a diákok számára használható le­gyen a tankönyvlistán nem szereplő könyv is” - tette hozzá Miklósi László. Sitku Pál történelemtanár, az eszter­gomi Szent István Gimnázium igazgató­ja tájékoztatása szerint a szülői jóváha­gyás eddig is inkább az árakra vonatko­zott, a tankönyvről inkább a szakmai munkaközösségek döntenek az iskolá­ban. Véleménye szerint nem szerencsés a túl nagy választék, előfordult már ná­luk is, hogy a megrendelt könyv nem _Kocsis L. Mihály 2 A parancsnok és a beosztottak Papp János egykori belügyminiszterről, majd Veszprém (rém) megyei első titkárról vetített dokumentumfilmet az egyik kereskedelmi televí­zió. Ezeknek a múltfeltáró filmeknek a mélysége ugyan többnyire egy kiszáradt tóra emlékezteti az embert, mégsem tagadhatjuk meg tőlük figyelmünket, hiszen éppenséggel a mi hazánk az a (volt) szocialista ország, ahol a félmúlt annyira el tudott múlni, hogy ma már jóformán szavunk sincs rá. Mi történt? Kik vezényelték a parádét? Borítsunk rá fátyolt (a feledés úri, vagy még inkább: elvtársi, palástját) - a gesztus érthető, hiszen túl sokan maradtak közöttünk, akik érintettek az... ügyekben. Érintettek, de elfelejtették. Ott sem voltak. Nem ér a nevük. Ebben az említett dokumentumfilmben is többen megszólaltak, de szinte csak a harmadik vonalból vagy még hátrábbról. S hogy aztán en­nek betudhatóan, vagy a szerkesztői szándékoknak (erőtlenségnek?) megfelelően, de - anekdotává szelídült minden. Fájóan hiányzott például a megszólalók közül az a Szekeres Imre - ma a szocialista párt első vonalának markáns (vezető) képviselője, honvé­delmi miniszter -, aki az említett (kemény) időkben előbb a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség megyei első embereként, majd a tanácsi appa­rátus elnökhelyetteseként szolgálta a Parancsnokot, s mintegy melles­leg a szocializmus építésének szent ügyét (amin bizonyos nézőpontból természetesen mindig a személyes karriert lehetett és kellett érteni). Parancsnokot mondunk, hiszen Papp elvtársat a népnyelv nem a megye (első) titkárának mondotta, hanem parancsnokának, s az azért ebből a filmből is kiderült, hogy nem véletlenül. A titkár parancsnokló szemé­lyiség volt, kemény, kérlelhetetlen, öntörvényű, emléke sok szerencsét­len ember emlékezetében azóta sem halványult sokat. De most nem róla akarunk beszélni. És nem csak azért nem, mert ma már nincs az élők sorában - 1994-ben önkezével vetett véget életének (és felesége életének is); már amennyiben semmit nem titkolt el a ko­rabeli rendőrségi vizsgálat. (Mert ha igen, soha nem tudhatjuk meg az igazságot.) E film előtt - egy másik csatornán - láthattunk egy másik filmet is, amely hasonló kérdéseket vetett fel, mint az általunk tárgyalt. A felelős­ség, a bűn és a büntetés kérdéskörét. Speer és Hitler a háromrészes so­rozat címe, középpontjában azzal a náci vezetővel, aki annak idején Nümbergben elkerülte az akasztófát. Pedig nem akárki volt; nemcsak Hitler (vezér és kancellár) kedvenc építésze, hanem a háború döntő sza­kaszában teljhatalmú fegyverkezési miniszter, a rabszolgamunka ve- zénylőjeként szó szerinti értelemben: élet és halál ura. És a nagy elszá­molásnál mégis beérték húszéves megbüntetésével. Miközben egyik be­osztottját simán halálra ítélték. Azt, aki az ő parancsait hajtotta végre. Ilyen az élet! - legyintünk talán, hiszen megedzett minket a történe­lem. De tagadhatatlanul alkalmat teremt arra ez is, hogy ismételten el­töprengjünk azon: min múlnak a... dolgok. Az egyiknek akasztófa, a másiknak csak börtön. Az egyiknek (legalább) az utókor - esetleg a sa­ját - ítélete, a másiknak bársonyszék. Minden korok visszatérő mentsége: „Parancsra tettem.” Egy beosztott semmiről sem tehet, és semmiért nem felel. Ami rossz velünk történt Rákosi és Kádár alqtt, arról kéretik Marx urat kérdezni! egészen volt olyan minőségű vagy tar­talmú, mint amire számítottak. Zavaró az is, hogy a megszokott könyvek kis­mértékben szinte évente változnak. „így sokszor előfordul, hogy a gyerekek könyveiben az oldalszámok nem egyez­nek a pedagógus régebbi kiadványával, illetve egy-két kisebb változás miatt a diákok nem tudják átvenni idősebb test­vérük könyvét. Ami egyszer bevált, azt legalább négy-öt évig változatlan formá­ban meg kellene tartani, és tárgyanként elegendő lenne három-négy jó változat” - mondta a Hídlapnak az igazgató. • Pálovics Klára Még mindig lángol az Ohegy Tegnap délután még mindig égett az egykori bányásztelepülés, Óhegy feletti erdő. A mintegy 130 hektárt, 160 foci pályának megfelelő területet leperzselő tűz vasárnap, feltehetően egy cigicsikk eldobását követően keletkezett. Azóta négy-öt helikopter és 150 tűzoltó oltja a lángokat, akiknek munkáját a kedvezőt­len terepviszonyok nehezítik. A lánglovagok abban bizakodnak, hogy az eső a segítségükre siet, úgy, ahogy azt tette két évvel ezelőtt a Magas-Tátra-i tűzvészkor is. A rendőrség mindeközben ismeretlen tettes ellen kezdte meg a nyo­mozást, az elkövető 5-től 15 évig terjedő büntetésre számíthat, a szakértők szerint azonban nagyon nehéz lesz valamit is bebizonyítani, mert a nyomok is a tűz martalékává váltak. A Rózsahegy felé vezető donovalyi átjárót kedden este megnyitották, egyelőre csak a 3,5 tonna alatti járművek és a buszok számára. • -p -a Bastrnák Tibornak csak kis különb­séggel sikerült megőriznie tavaly ősz­szel Révkomárom polgármesteri székét. A 23 vokssal alulmaradt Anton Marek az eredmények manipulálását feltételezi, ezért még tavaly az Alkotmánybíróság­hoz fordult. Nemrégiben büntetőjogi fel­jelentést is tett valaki, így már két szerv is vizsgálódik az ügyben. Választási csalás gyanúja miatt nyo­moz a rendőrség Révkoiháromban, a fel­jelentés szerint manipulálták a decembe­ri önkormányzati választások eredmé­nyét. Az Alkotmánybíróság és a rend őrei által folytatott vizsgálat egymástól telje­sen független. A Plus jeden den című bul­várlap szerint a nyomozók már kihallgat­ták az első tanúkat, a helyi választási bi­zottságok tagjait, illetve a jegyzőkönyv- vezetőket is. A napilap úgy tudja: előfor­dult egy olyan konkrét eset is, amikor olyasvalaki szavazott papíron, aki aznap nem is tartózkodott a városban. A választásokon függetlenként indu­ló MKP-s polgármester lapunknak el­mondta: tudomása szerint Marek pana­sza nem az ő személyét támadja, hanem általános dolgokat tartalmaz. „Részük­ről nem történt kihágás: a Marekot tá­mogató pártok képviselői a választási bizottságok tagjaiként minden szavazó­körben ellenőrizhették a szavazás me­netét és az eredményt is. Ráadásul több­ször is átszámolták a voksokat, alá is írták a jegyzőkönyveket, és ez azt mu­tatja, hogy minden rendben zajlott” - mondta a politikus, hozzátéve, hogy ha bármilyen szabálytalanság előfordult, azt a többi polgármesterjelölt, vagy bár­ki más is elkövethette. „Olyan világot élünk, amikor bármi megtörténhet, és csak remélni tudom, hogy a független bíróságok ügyeibe a politika nem fog beleszólni. A legrosszabb esetben sem­misé nyilvánítják az eredményt, és új választásokat írnak ki, de ennek nem szabadna megtörténnie” - bizakodott a polgármester. • Sz. É. Autóbérlés üdülési csekkel A munkáltatók egyre több utalványt vásárolnak Míg legutóbb arról írtunk, hogy drasztikusan csökkent az a keret, amelyből pályázat útján magánszemé­lyek is üdülési csekkhez juthatnak - 8 helyett már csak 1 milliárd forint -, az utalványokat kiadó szervezet máris újabb szolgáltatásbővítést tervez. A jö­vőben gépkocsit, sátrat bérelhetnénk vagy balesetbiztosításunkat is fedez­hetnénk az utalványokkal. A munkáltatók egyre szívesebben adnak plusz juttatásként üdülési csek­ket dolgozóiknak, a cégek máris 5,5 milliárd forintot költöttek csekkekre és az első negyedév adatai szerint 254 ez­ren jutottak utalványhoz, kétszer any- nyian, mint tavaly. Mindeddig úgy tűnt, hogy a nagycsaládosok ezúttal nem pá­lyázhatnak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) keretére, de vár­hatóan májusban mégiscsak meghirde­tik az 500 millió forintos forrást. Az alapítvány úgy becsüli, hogy év végére nagyjából 20 milliárd forint körül ala­kul majd a csekkforgalom, és összesen 800 ezer ember pihenhet kedvezmé­nyesen. Tervezik az igény bevehető szolgáltatások további bővítését is: a jövőben akár autót, sátrat vagy sífelsze­relést is kölcsönözhetnénk csekk elle­nében, sőt, az utas- és balesetbiztosítá­sok árát is kiegyenlíthetnénk vele. A legtöbben még mindig szállásdíjukat fi­zetik az utalvánnyal, a teljes forgalom felét a szállodák bonyolítják. A nyugdí­jasok, fogyatékosok, szakiskolások szi­gorú feltételek mellett még április vé­géig pályázhatnak az igencsak meg­csappant alapítványi keretre. • (szabó) Nem lesz vizitdíj a szolgálatos tűzoltóknak A 18 éven aluliak mentességét illetően még nem sikerült egyezségre jutni Folytatás az 1. oldalról A Népszabadság úgy tudja, vita ala­kult ki a két párt között a 18 éven alu­liak teljes körű mentességét illetően. Ismeretes, hogy a szabályozásban nem sikerült egyértelműen meghatározni, hogy a sürgősségi ellátást indokolatla­nul igénybe vevőknek kell-e fizetniük, de végül abban állapodtak meg, hogy a fiatalkorúak számára minden ellátás, Az 0EP csak a lakosság tizedéről tudja biztosan, hogy milyen jogviszony alapján jár nekik az egészségügyi ellátás, mosta­nában rendőrökről, nyugdíjasokról, tűzol­tókról, tanárokról is kiderült, hogy valami nincs rendben a biztosításukkal. Az ellen­őrzések tapasztalata alapján az adatbá­zisok sok halott adatait tartják még min­dig élőként nyilván. A potyautas-gyanúba keveredettek jogviszonya csak úgy tisz­tázható, ha ezt munkáltatójuk rendezi az OEP-pel, erre a felszólítás után 15 napjuk van, ellenkező esetben dolgozónként 200 ezres bírsággal is számolhatnak. így a beutaló nélküli szakorvosi vizs­gálat is ingyenes, míg ilyen esetekben másoknak 1000, illetve 600 forintos vizitdíjat kell fizetniük. Ezt igazságta­lannak tartja a szakma is, az ügyeletes orvosok szerint még mindig túl sok az indokolatlan házhoz hívás. Az SZDSZ állítólag szeretné fizetőssé tenni ezeket az eseteket, de a szocialista politikusok egyelőre elzárkóztak a változtatástól. • Szabó Hajnal

Next

/
Thumbnails
Contents