Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-10 / 29. szám
2007. február 10., szombat Időjárásjósló hiedelmek gyertyaszentelő napján Bamamedve, az időjós Kecskés Kálmán: Bagatellek Csend füstjei nyalábba törve A hajnal csurom fényhasáb És pereg a számról a földre A kicserepesedett -némaság Ó te szent lappangó Örökkévalóság Én nem árulom el senkinek, Ha rendeződik e földi adósság Megtartom tulajdon semmimet. *** Túl a lemeztelenített fehéren Sivatag repedezik a számon Derekam alá simul a semmi keményen Megigazítom az álmom. *★* Nem az a magányos, aki magában van, Hanem aki magán kívül. S én szeretem a magányt, mert jól megvagyok Nélkülem is. *** Elégia Teodóra halálára Azt hittem, énértem... De a halottak senkiért halottak. Ki nem rég suttogva nevemmé váltan, most elhagyva leheletét, nem bírja áttörni, hulló-önmagával, a legvégső csend hármas ón-fedelét. Nemléte, e majdnem virág körül, udvaroljanak. Csillagok hímporát hordozó szelek Suhanásom örökebb mása íme, füstjeit a Semmihez érinti, Holt-tükrök végső lángolása. *** Az arcát, mint arcomra nem illő, törött szépségű maszkot őrzöm, akár e párna itt, s az ártatlanság szétszórt hamvai mögött, immár a társtalan gyöngy rendezi álmait. G yertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba az úgynevezett egyház-kelőre vagy avatásra, szintén gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Tápiószentmártonban a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, ég-zengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani. Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn ta- vaszodik. Ezért „gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön”. Az időjáráshoz kapcsolódik egy kedves Medve-hiedelem is. Eszerint ezen a napon a téli álmot alvó medve felébred és kitekint a barlangjából, hogy megnézze milyen az idő. Ha derült az ég, szépen süt a nap és enyhe az idő, akkor visz- szabújik és folytatja az alvást. Tudja, hogy még nincs vége a télnek, havas förgeteg és komoly fagyok várhatók a közeljövőben. Ha viszont rideg téli időt talál, kint marad, mert biztosan tudja, hogy hamarosan megenyhül az idő, közeledik a tavasz. Régebben csak pálfordulás napján, január 25-én érdekelte az embereket a medve viselkedése, ma már kizárólag február 2-án figyelnek rá, ha figyelnek. E hagyomány gyökerei Erdélyben keresendők, de jeles megörökítője a hiedelemnek maga Jókai Mór. „Az új földesúr” című regényében így ír: „Van aztán egy napja a télnek, amit gyertyaszentelőnek neveznek. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok felfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, szép nyapfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cin- cognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fákon a.fagyöngyöt... Visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát s még negyven napot aluszik tovább, mert ez még csak a tél kacérkodása... Ha azonban azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van, hordja a szél a hópelyheket, csikorognak a fák sudorai, s a száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többé nyár... Akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinnmarad, nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. S a medvének mindig igaza van.” Állítólag viszont az állatkerti medvék nem tudnak jósolni. Erre a következtetésre jutottak miután a média nagy szenzációként próbál évről évre utánajárni a dolognak, és kőbe kívánja vésni, de nem igazán sikerül, hiszen az állatkerti medvék élete teljesen eltér szabadon élő társaiktól. A média tehát szívesen ad hírt jobb híján az Weöres Sándor Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok; ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. állatkerti medvékről február másodikán. A mi éghajlatunkon és főleg az állatkertben azonban nincs szó valódi téli álomról. Igaz, a medvék aktivitása csökken, azonban a vadon élő állatok sem a hideg, hanem a táplálékhiány miatt menekülnek álomba. Az állatkertben pedig minden nap etetik a medvéket is, így ők naponta előjönnek barlangjukból. Tehát medve ide, vagy oda, inkább bízzunk a meteorológusok előrejelzéséiben, mint az állatkerti medvék jóslásában. Kiderült az állatkertben azonban, hogy az időjóslásra a barna maciknál sokkal alkalmasabbak lennének a jegesmedvék, náluk ugyanis a hőmérséklet függvényében változik a fürdőzési aktivitás. A jegesmedvék a meleg közeledtével gyakrabban, a hideg érkezte előtt pedig ritkábban fürdőznek, s ezzel 1-2 nappal előre képesek megjósolni az időjárásban bekövetkező változást. Kalendárium Új községnév született száz évvel ezelőtt a régióban, bár a konkrétumokat illetően még akadtak eltérések, pontosítani valók. És arról is olvashattunk az Esztergomban és környékén megjelent lapokban, hogy mi történik, mikor a munkások felkészületlenül vágnak bérharcba. „ Új községnév” - írja febmárban az Esztergomi Lapok. „A szölgyénieknek régi óhaja teljesült. A község kérelmére a belügyminiszter megengedte, hogy Magyar és Német Szölgyén neve ezentúl Szőgyén legyen.” Az Esztergom és Vidéke szintén foglalkozott a település nevével, a végeredmény hasonló, mégsem ugyanaz. „A törvényhatóság bizottsága az elmúlt évben a megyebeli helységnevek elnevezésének helyesbítésével foglalkozva, megállapította azoknak neveit, melyek aztán a megállapítás szerint lesznek törzskönyvezve. A belügyminiszter a törvényhatóság határozott a helységnevek helyesbítésére vonatkozólag mindenben jóváhagyta, csupán Magyar és Német Szölgyén helyett, Magyar és Német Szó'gyén elnevezést fogadta el a község által előadott indokok alapján.” De ha már a neveknél tartunk, jöjjön még egy hír a Szabadság egyik februári számából. „Rákocy-Rákóci. A Progresz-féle vendéglőt elkeresztelték Rákocy vendéglőnek. A névhamisitás miatt megszóltuk a helyiség tulajdonosát, a ki a hibát most kireperálta. A hivatalos táblákról azonban nem akarnak eltűnni a hibák. A magánfelek sietnek a hibát jóvá tenni. A városházán pedig azt várják, hogy vitriollal öntsük le a hivatalosan is konstatált hamisítást.” Valamiért a gyufagyártók is az érdeklődés középpontjába kerültek száz évvel ezelőtt. A Szabadság közölte az egyik figyelmeztetést febmárban. „ Osztrák gyufa magyar cégér alatt. Konn Jakab és József troppaui cég gyufagyártmányai: Budapest látképével és Andrássy Gyula arcképével ellátott dobozokban hozza forgalomba. Ily módon a közönséget megtéveszteni akarva, hogy gyártmányai magyar eredetűek. A jeles céget a hatóság figyelmébe ajánljuk, a kereskedőket pedig figyelmeztetjük, hogy ezen cégtől ne vásároljanak gyufát." A másik eset kissé szövevényesebb, de végkicsengése hasonló. Az Esztergomi Lapok e havi számában olvashattuk: „ Tulipános pánszláv gyufa. A rózsahegyi gyufagyár, melynek Jancsek János és fia cég a tulajdonosa, gyufagyártmányait tulipán rajzzal 'A hazáért', 'Pártoljuk a hazai ipart' stb. feliratokkal ellátva hozza forgalomba. Hát ez természetesen megengedett dolog, de az már ocsmány dolog, hogy ezek a jeles hazafiak tulajdonképpen inkarnátus pánszlávok, akik a tulipánjelvényt csak a magyar emberek bolonditására használják, ez elért hasznot azonban pánszláv intézményekkel osztják meg. Ezt bizonyítja a Slovensky Tyzdennik cimü pánszláv lapban tót nyelven megjelent következő hirdetés: Vegyetek! Egymásért! Tót gyufa 5 százalék a tót nemzeti muzeum javára. Készítik: Jancsek János és Fia Rózsahegyen. Azt hisszük, hogy ennek olvasása után elmegy minden magyar ember kedve a tulipános pánszláv gyufa vásárlásától.” A Szabadság harcos kedvében volt febmárban, bár következő cikkük megírásakor bizonyára csak a jó szándék vezette. „Szép. A rendőrség rongyos lábbeliben szenvedte végig az idei roppant nagy hideget. Jajgattak, keseregtek szegények a poszton, a hol órákon keresztül félmezitláb jártak-keltek. Az embertelenség miatt megszóltuk a gazdasági tanácsost, talán élesebben, mint kellett volna. Az éles hangot azért használtuk, mert arról győződtünk meg, hogy a szelidhangu figyelmeztetésre nem reagálnak a városházán. A gaz. tanácsos úr a figyelmeztetésre rögtön intézkedett, és a novemberben kijárultatni akart lábbelit a rendőrség most megkapta. Szép a gaz. tanácsos úrtól, hogy életében egyszer hallgatott a szavunkra.” Bizonyára szükségük is volt rá, hiszen a korabeli lapokból kiderül, a tél száz évvel ezelőtt febmárban már harmadszor indult rohamra. Talán hasonló szándék vezette a lap újságíróit, mikor a következő panaszt vagy inkább figyelmeztetést közölték a Szabadságban. „Kutyavilág. Nem múlik el nap, hogy panaszt ne kapnánk a város utcáiról. Egyszer a síkos járdák veszélyeztetik tagjaink épségét, másszor a pokol minden sötétsége ereszkedik le az éjjel hazabaktatókra. Arról nem is szólunk már, hogy az utcák közepén, különösen a város kellős közepén, ott hagyják heverni a csonttá keményeden hóbuckákat, nem kis örömére a kocsitengelyeknek, amelyeknek ha nyakuk volna, már rég kitörtek volna." Talán hasonló szidalmak kellettek volna a nánai vasúti állomás illetékesei felé is, és akkor nem történt volna szinte minden nap valamilyen szerencsétlenség. „A nánai vasút állomásnál megint szerencsétlenség történt. Csütörtökön az esti órákban egy próbavonat érkezett az állomásra és beleütközött egy tehervonatba, a mely az állomáson állt. Az összeütközés folytán a tehervonat egyik alkalmazottja a gépről leesett és a lábain súlyos sérülést szenvedett. A szerencsétlenül járt embert a kórházba szállították. Az egyik szolgálattevő tisztet állásából felfüggesztették.” Végül a póml járt sztrájkolok esete szintén a Szabadság ekkori számából. „Meghiúsult bérharc. Az Oltósy-féle megyfagyárban a munkások bérharcot indítottak. Naponkint 80 fillérrel több munkabért követeltek s mivel a munkaadók a követelést megtagadták: a munkát beszüntették. A munkaadók most idegen helyről hozattak munkásokat, a kik szívesen dolgoznak napi 1 korona 40 fillérért. A bérharc sok családot szükségbe döntött és rendes foglalkozásuktól is megfosztotta, mert az idegenből idehozzon munkások most nélkülözhetővé tették a sztrájkolókat. A munkások készületlenül léptek bérharca, s most szenvedniök kell a következményeket.” í wCá ^ Kathreiner-fáié Kncípp-maláfa kávé Kathreiner eSMllílisi atMsntt révén: kellemes ízö, az egészséget tí8ttn»s4m fe: olcsó, ex áitai a íegmegfceí sülbe tétlenebb eiSnyfikct ayajfja minden háztartásnak- Minden vásáriásná1 hangsúlyozzuk kifejezetten a Katfcremer w nevet és esik ereden csmv ka? s kérjünk Kneipp páter véd jegy gy el. Vj .. y rvrepr^ gy<Ligvsör. supÁn adott * vköí.. von le tor oywjíhat k kmke-óo 3bao hérsg- ánljufc iÄm- a f-Gsbmb-
