Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)

2007-02-10 / 29. szám

2007. február 10., szombat

A háttérből, szerényen irányítják a sportéletet

a Korányi József-díj kitüntetettjeivel

A Sportbálon ünnepélyes keretek között adták át az Esztergom sportjáért járó Korányi József-díjakat. Az elismerésre idén négy olyan fiatalt tartott méltónak a képviseló'-tes- tület, akik nem elsősorban egyéni teljesítményükkel, hanem edzői, illetve sportszervezői munkájukkal járultak hozzá a város hírnevének öregbítéséhez, valamint a szabadidős célú sportolási lehetőségek bővítéséhez.

A Korányi József-díj idei négy díjazottjában egy közös vonás biztosan van: valamennyiü- ket nagyon meglepte az elismerés, amely talán azzal is magyarázható, hogy mindannyian szerény, a kispadon, vagy az utcai futóversenyek tömegében meghúzódó sportvezetők, akik az utánpótlás-nevelésre vagy a tömegsport révén minél több ember testmozgására, buzdítására tették fel életüket.

Csepregi Attila: a futó úszómester- A fiatalabbak nem is emlékeznek azokra az időkre, amikor nem Te voltál az esztergomi strand egyik úszómestere. De mi történt azelőtt?- Kisgyermekként nem sportoltam versenyszerűen. Húszévesen kezdtem el karatézni, amit négy-öt éven keresztül űztem. Időközben 1986-ban kerültem a Szent István fürdőbe, ahol hamarosan bevontak az úszásoktatásba is, majd az edzői képesítést is megszereztem.- Milyen korú gyermekeket tanítasz?- Most kétféle foglalkozást vezetek. Az utánpótlás-előkészítő csoportba többnyire 6-10 éves gyermekek járnak. Őket a versenysportra készítem fel: többféle úszásnemet és a fegyelmezettséget is el kell sajátítaniuk. A kondicionáló úszásra járó csapat teljesen vegyes.- A kondicionáló úszás lehetősége kevésbé ismert a városban. Kiknek ajánlod ezt a foglalkozást?- Szerdán és pénteken délután tartjuk az edzéseket, ahová olyan 6-15 éves gyerekek járnak, akiknek a versenyszerű úszáshoz nincs kedvük vagy tehetségük, esetleg túlsúlyosak, vagy csak szeretnék teljesítménykényszer nélkül élvezni az úszás oromét.- Számoltad már, bogy húsz év alatt hány gyermeket tanítottál meg úszni?- Próbáltam megbecsülni: három-négyezer körül lehet...-Munkád és edzői tevékenységed révén szinte az egész életedet az uszodában töltőd, mégis marad időd a hosszútávfutásra is? Ez a „szerelem ” mikor kezdődött?- 1993-ban kezdtem el saját kedvtelésből futni, és már ebben az évben el is indultam egy tíz kilométeres országúti futóversenyen, majd egy félmaratonon, a harmadik versenyem pedig a 42,2 kilométeres maraton volt.- Egy évvel később már a Bécs-Budapest Szupermaratonon, majd New Yorkban, tavaly pedig Egyiptomban is versenyeztél.-A Bécs-Budapesten kétszer indultunk csapatban. New Yorkban, a világ legnépesebb versenyén futni, mint minden maratonistának, nekem is nagy vágyam volt. Ehhez nem elég kiutazni és kifizetni a nevezési díjat, hiszen a szervezők az indulók csak egy töredékének tudják biztosítani a versenyzést. Öt évig próbálkoztam, mire 1999-ben kijutottam. Hatalmas élmény volt az ott töltött három hét, amelyről saját kis útifilmet is készítettem. Egyiptomban Szerencsés Tamással közösen teljesítettünk egy 100 kilométeres sivatagi versenyt.- A triatlonosok közelsége is hatott rád, és nem is a legkönnyebb versenyen méretted meg magad...- Igen, a 3,8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és 42,2 kilométer futásból álló Ironman-t háromszor teljesítettem.- Milyen tervekkel vágtál az idei évnek?- Januárban műtötték a térdemet, ezért a futásbéli terveim a gyógyulástól függenek.-A díj...?- Meglepetés volt, de nagyon jól esett, mint minden elismerés. Köszönöm a városnak.

Gábor Éva: családias futóklubot hozott létre-Esztergomban működik egy kis amatőr futóklub, amelyet tán sokan nem is ismernek. Mit kell tudni róla?-Jó néhány év magányos „hobbifutó-múlt” után három éve érett meg bennem a gondolat, hogy sok más városhoz hasonlóan Esztergomban

is jó lenne egy olyan futóklub, ahová korra, nemre, alkatra való tekintet nélkül eljöhetnének mozogni az emberek. Az Esztergomi Atlétikai Club támogatással fogadta az ötletemet, így 2004. szeptember 13-án találkoztunk először a sportcsarnok előtt az Esztergomi Futóművek törzstagjaival. Azóta több kezdő futó van túl első félmaratonján, ami kimondhatatlanul sokat jelent nekem.- Hogyan zajlik az edzés?-Teljesen kötetlenül. Nálunk az a legfontosabb, hogy a futók örömmel jöjjenek, és még nagyobb örömmel menjenek haza. Ha kocogásra vágynak, senki nem hajtja őket, viszont ha keményebb, gyorsabb edzéshez vagy éppen 20 kilométeres hosszúfutáshoz van kedvük, ahhoz is találnak társakat. Nagyon jó a csapat, igazi barátságok születtek nálunk.- Futóversenyeken is részt vesztek?- Igen, szinte valamennyi jelentős utcai futóversenyen ott vagyunk, és egy évben egyszer külföldi utazást is szervezünk. Még egyévesek sem voltunk, amikor Prágában egy négynapos kirándulás keretében futottunk a félmaratonon, majd egy hónappal később a bambergi Világ- örökség futás következett, tavaly pedig Salzburgba utaztunk egy félmaratonra. Emellett rendszeresen összejövünk beszélgetni, bulizni is.-A „futás nagykövete” címet is viseled. Ez mit jelent?- A Saucony nevű sportszercég tavalyelőtt írt ki pályázatot olyan hétköznapi emberek számára, akik a futást tömegsportként, a hátrányos helyzetűek - például túlsúlyosok, dohányosok, sérültek - számára is népszerűsítik. A futóklubbal kapcsolatos tevékenységemről írtam és álmomban sem gondoltam volna, hogy a tizenöt elismert sportoló és szakember közé ötödma- gammal engem is megválasztanak.- Hogyan tovább?- Szeretnénk természetesen bővülni és ismertebbek lenni. Régi vágyunk, nekem személyesen is, hogy saját csapattal indulhassunk a Bécs-Buda- pest Szupermaratonon, remélem, idén ez sikerül.- Hol lehet megtalálni Benneteket?- Minden hétfőn, szerdán és pénteken este hat órakor találkozunk a sportcsarnok előtt.- Hogyan fogadtad a díjat?- Első gondolatom az volt, hogy még nem tettem érte eleget, ugyanakkor hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen alulról jövő, új kezdeményezést értékelt a város.

Spóner József: minőségi focit Esztergomban!- Közel másfél évtizede tanítod a labdarúgásra az ifjabb nemzedéket. Te mikor kezdtél focizni?- Nyolcéves voltam, amikor először lementem az akkori Labor MIM Vasas gyermekcsapatának edzésére. Azóta nem szakadt meg a kapcsolatom a focival.- Hogyan zajlott aktív játékosi pályafutásod?- Egészen 2003-ig az esztergomi csapatban játszottam, amely az NB III-ig jutott fel, de kispályás tornákon ma is rendszeresen pályára lépek.- Közben elkezdtél edzősködni is.- Igen, 1990 óta tanítok gyerekeket, négy évvel később elvégeztem a Testnevelési Egyetemen egy edzői tanfolyamot is. Most az Esztergomi Sport Clubnál dolgozom.- Milyen korú gyermekekkel foglalkozol?- Most 14 évesek azok a fiúk, akik óvodás korukban kerültek hozzám. Nagyon összeszokott, kiváló csapat, akik 2005-ben megnyerték Belgiumban, a huszonnégy csapat részvételével zajló Ölve Flanders Kupát, az NB II. őszi bajnokságában pedig az élen végeztek.- Mi lesz ezekkel a tehetséges fiúkkal?- Esztergomban kiváló fiatal focisták játszanak siralmas körülmények között. Az említett belgiumi tornán, amelyet tavaly is esztergomi csapat nyert, élvonalbeli csapatok megfigyelői vetettek szemet néhányukra, de nekünk nem szabad, hogy az legyen a cél, hogy külföldre „adjuk el” labdarúgóinkat, hanem igyekezzünk őket megtartani a városban a megfelelő feltételek biztosításával. Úgy gondolom, a mostani 6-18 éves játékosok már jó alapot jelentenek ahhoz, hogy néhány éven belül igazán erős felnőtt labdarúgócsapata legyen Esztergomnak.- Az edzések sok elfoglaltságot jelentenek, hogyan egyezteted össze ezt a civil munkáddal?- Saját vállalkozásom van egy társammal, így szerencsére tudok időt szakítani a heti négy edzésre és a hétvégi bajnoki mérkőzésekre. A csapatra fordított rengeteg idő és energia bőven megtérül, sokkal többet kapok vissza a srácoktól.- Számítottál a kitüntetésre?- Egyáltalán nem, de nagyon megtisztel az elismerés, motivációt és lendületet ad a további munkához. Köszönöm az ESC vezetőségének, a szülőknek és a játékosoknak is.

Szerencsés Tamás: a városi diáksport

mozgatórugója- Egy testnevelő tanárnak minden bizonnyal nagyon korán kezdődött a sporttal való kapcsolata...- Ötéves koromban kezdtem el úszni, később 13 évesen átnyergeltem a triatlonra, amit az egyetem elkezdéséig versenyszerűen űztem, később edzőként tanítottam.- Milyen sikereket értél el aktív versenyzőként?- Legnagyobb eredményünk az országos triatlon csapatbajnokság első helyezése volt, de több jó eredmény is született.- Hol és hogyan kezdődött edzői pályafutásod?- 1997-ben végeztem el a Testnevelési Egyetemet, ahol úszóedzői diplomát is szereztem. Már ebben az évben elkezdtem dolgozni a Boty- tyán János középiskolában, ahol közel tíz évig voltam tornatanár, emellett edzettem a triatlonosok középhaladó csapatát.- Miért a múlt idő?- Néhány hónapja kaptam egy jó ajánlatot egy banktól, így elhagytam a pályát és az edzői tevékenységgel is fel kellett hagynom.- Edzőként mire vagy a legbüszkébb?-Tanítványom, Béták Anna országos diákolimpián szerzett győzelmére.- A város sportéletével való kapcsolatod azonban nem szakadt meg.- Nem, hiszen továbbra is elnöke vagyok az 1995-ben, a város testnevelői által létrehozott Esztergom Város Diáksportjáért Egyesületnek. Ezt a munkát szerelemből csinálom.- Mivel foglalkozik az egyesület?- Főként városi diákversenyek és egyes megyei rendezvények szervezésével. Mi szerveztük legKorányi József-díj

Esztergom Város Önkormányzatának Kép- viselő-testülete Korányi József-díj „Esztergom Sportjáért” kitüntetés adományozásával ismeri el azoknak a sportolóknak a tevékenységét, akik Esztergom sportélete terén kiemelkedő eredményeket értek el. Esztergom Város Önkormányzatának Kép- viselő-testülete 2006. évben Korányi József-díj „Esztergom Sportjáért” díjat adományozott Varga Margitnak, Krempf Rékának, és Novák Jenőnek.

utóbb a megyei tomaversenyt és az úszóversenyt is, emellett az egyesület negyedik éve vett részt a Párkány és Esztergom közötti Hídfutás megrendezésében. Tavaly nagy sikert aratott a „Tárt kapus létesítmények” nevű akciónk, melynek keretében az érdeklődők ingyenesen vehettek igénybe különböző sportolási lehetőségeket. Ennek folytatása céljából éppen most készítem a pályázatot.- Mindemellett sportolsz, főként hosszútávfutásban jeleskedsz.- Igen, 18 maratoni futottam már, négyszer teljesítettem az Ironman-t, de a legkülönlegesebb versenyünk tavaly novemberben volt Egyiptomban, ahol Csepregi Attilával ketten teljesítettük a 100 kilométeres távot. A sivatag szélsőséges körülményeinek és a bennszülöttek zaklatásainak kitéve negyedikek lettünk.- A díjat pályafutásod egy fontos szakaszának lezárásakor kaptad.- Bár ez véletlen volt, tényleg így történt és nagyon jólesett az elismerés. Köszönöm.

Debreceni nemzetközi senior versenyen egyéni és váltós érmek

Első alkalommal rendezték meg Debrecenben az ősszel átadott sportuszodában a nemzetközi senior versenyt, melyen határon innen és túlról érkeztek úszók. Több mint háromszázan álltak rajtkőre a Debreceni Sportuszodában. Ez az a neves létesítmény, mely 50 m-es és tízpályás, de a közepén mozgatható híddal 25 méteresre is kialakítható. Most a seniorok az 50 m-es falak között úsztak. Jöttek Kassáról, Szabadkáról, Budapestről, Szegedről, Győrből, Egerből, Békéscsabáról és Szentesről, de mellettük még más ismert településekről is. A versenyt a házigazdák képviseletében dr. Rentka László klubelnök rendezte. Az esztergomi seniorok közül ezúttal is Végh Ferenc volt a legeredményesebb, aranyérmet nyert 50 m pillangón és 100 m vegyes úszásban, ezüstérmet hozott 100 m gyorson és 50 m mellen. Fonyódi György ezúttal is sikeres volt, mint éveken át korábban, bronzérmet szerzett 100 m gyorson, negyedikként érintette a falat 50 m pillangón, valamint mellen. A Szent István uszodában nevelkedett Havas Tamás először mutatkozott be esztergomi színekben, máris ezüstéremmel 50 m háton.

Senior úszóváltónk most is a legjobbak között ért célba. A 4 x 50 m vegyes váltóban bronzérmet hozott, míg 4 x 50 m gyorsban negyedikek lettek. Az újbudaiak és az egriek voltak jobbak náluk. Összetételük mindkét váltóban: Fonyódi György - Végh Ferenc - Havas Tamás (fotónkon) - Kancsó János. Jól kezdődött a senior úszók új évadja.