Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-10 / 29. szám
Új sorozat • XXII. évfolyam • 4. szám • 2007. február 10. s A HIDLAP havi melléklete «■■manwiOTiiMMiTiTrTmMifrmiMMBaawwaBjMwiTaiTfflTriiTiiiiTiiiiiOTiiiiTiiiTO Esztergom főszékesegyháza, a Bazilika a felhők közül Tartalom 2. oldal Farsangi szokások, bálok és álarcok története Hogyan készítsünk farsangi fánkot? 3. oldal Esztergom kulturális életében kiemelkedő munkáért: beszélgetés Hunyadi Zoltán karnaggyal és Bodri Ferenc művészettörténésszel 4. oldal Esztergom ékessége: a Sándor palota A dámák diadala Balázsolás története 5. oldal * Korányi József díj Esztergom Sportjáért díjátadás a Sportbálon: beszélgetés Gábor Évával, Csepregi Attilával, Spóner Ferencel és Szerencsés Tamással 6. oldal Kecskés Kálmán: Bagatellek Időjárásjósló hiedelmek gyertyaszenteiő napján Kalendárium 7. oldal Köztünk élnek: beszélgetés Bartha Árpád festőművésszel Kultúrlesen - színházi programajánló 8. oldal A Fekete Kő története Az emberek barátja, Prométheusz A húshagyó vasárna Abigél Február 9-e Abigél napja. E ritkán használatos, héber eredetű női név jelentése „az apa öröme”. Hallatán az embernek óhatatlanul két nagyszerű alkotás legendássá vált Abigélje jut az eszébe. Egyikőjük, Arany János Te- temrehívás című örökszép balladájának főhőse, Kund Abigél, akinek jelenlétében vérezni kezdenek Báréi Benő sebei, elárulván így a szerelmi gyilkosság elkövetőjét. Másikuk, Szabó Magda szintén legendássá vált regényének címadó szoboralakja, Abigél. R égmúlt korok költőiről, íróiról, történelmi személyiségeiről - felhasználva a rendelkezésre álló forrásokat - viszonylag könnyen ír az ember. Ám egy élő legendáról, az idén 89 esztendős, Kossuth-díjas Szabó Magdáról sokkal nehezebben, hiszen korunk technikájának köszönhetően nem csak az áll a rendelkezésünkre, amit róla írtak, hanem mindaz, ami tőle származik, önmagáról, munkásságáról, írásairól. „Isten kegyelmi ajándékul azt adta nekem, ahogy az évek szálltak, riadalom nélkül vettem tudomásul: telik az idő és ifjú arcomat, arányos testemet elkezdi csiszolni, színeiben halványítani, kezdetben alig észrevehetően, majd már látványosan öreggé, legalább is éltesebbé tenni a magam mögött hagyott egyre hosszabb út. Sosem féltem az öregedéstől, a haláltól sem: ami megkezdődött, végződik is egyszer. Ami meglepett, az édes és simogató felismerés volt: nekem az öregedés csak ad.” - nyilatkozta 2002. decemberében a Nők Lapjának. Indulására, gyermekkorára emlékezve pedig a következőket mondotta:* „én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt. Két elvetélt író szórta ágyam köré kiéletlen élete, felesleges ajándékul kapott fantáziája kincseit; anyám saját meséit mondta, amelyekből aztán évtizedekkel később a Sziget-kék, a Tündér Lala meg a Bárány Boldizsár származott. Apám kezdetben krampuszról, mackóról mesélt, s mikor kifogyott a gyermekvilág ismerős alakjaiból, rácsos ágyamhoz idézte a görög-római mondák hőseit.” A „nyakas református” írónő híres regényének helyszínéül is a ,;kálvinista Rómát”, Debrecent választotta. Ginát, az elkényeztetett, szabadon és jómódban élő kislányt apja, Vitay tábornok, egy napon - valamikor 1943-ban - minden magyarázat nélkül felpakolja, és elviszi egy távoli város református nevelőintézetébe. Senkitől nem búcsúzhat el, minden kapcsolata megszakad a külvilággal, apjával is csak hetenként egyszer beszélhet telefonon. Az intézetben minden személyes tárgyát elveszik, sötét, formátlan egyenruhába bujtatják, s kényszerítik, hogy külsejével együtt korábbi szokásait is megváltoztassa. Az otthoni vidám és könnyed élet helyett rideg, percnyi pontossággal beosztott órarend szerint kell élnie, s mindenütt csak tilalmakkal találkozik. A sivár életre kényszerített lányok különös szokásokat, meséket, valóságos kis mitológiákat találnak ki maguknak, hogy vidámabbá tegyék életüket. Valamennyien hisznek Abigél csodatevő erejében. Abigél kecses női szobor az intézet kertjében s az a legenda róla, hogy mindenkinek segít, aki hozzáfordul. Ginát egy véletlen elszólása miatt árulónak hiszik, s többé nem állnak vele szóba. Szökést kísérel meg, de König tanár elfogja, és visszaviszi az intézetbe. Apja megérkezik, s megmagyarázza Ginának miért hozta az intézetbe. Ő, a tábornok, ellenálló s ha véletlenül elfogják, nem akarja, hogy lánya is ellenségei kezébe kerüljön. Egyébként Gina közvetlen közelében van valaki - szintén ellenálló - akinek az a feladata, hogy vigyázzon Ginára. Ezt tudván a kislány, önként vállalja a rabságot. Ezután már viharos gyorsasággal, s egy krimi érdekességével peregnek az események. A regényből Zsurzs Éva rendezett filmsorozatot. Vetítésekor egy ország követte visszafojtott lélegzettel Gina és a tábornok sorsának alakulását. Érdemes ismét elővenni a könyvet, vagy megnézni a filmet, esetleg megismertetni gyerekeinkkel. Jó alkalom arra, hogy elmélkedjünk a korról, amelyben játszódik, és emlékezni tudjunk az alakok filmbéli hőseire, akiknek megformálói közül sokan már nincsenek az élők sorában, úgy mint a főszereplő és fiatalon elhunyt Szerencsi Éva vagy a Vitay tábornokot alakító Básti Lajos és még sokan mások.
