Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-10 / 29. szám
2007. február 10., szombat Farsangi szokások, bálok és álarcok története jébe. Ettől kezdve hamvazóig evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan nép népszokásai őrzik. Egyes helyeken még napjainkban is élnek a maskarás, jelmezes felvonulások. Ilyen hely Mohács is, ahol minden évben megrendezik a busójárást, ami ma már turistalátványosságá nőtte ki magát. Európában a farsang végén manapság már a karneválok járják, melyek igazi látványosságok. A leghíresebb talán a velencei karnevál, mely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik, a farsangi felvonulására minden évben több ezer turista érkezik Rióba. Farsangi szokások Farsang napjaihoz gonoszűző és termékenységvarázsló cselekedetek, álarcos, alakoskodó szokások kapcsolódnak és természetesen zajos mulatságok, adománygyűjtő és dramatikus játékok tarkítják az ünnepkört. Régen úgy tartották, hogy, aki ilyenkor nem hagyta abba a munkát, és nem mulatta ki magát eléggé, az később - különösen aratás idején - lusta, tehetetlen lett. Egyes helyeken azt tartották, hogy aki farsangkor varr, az később befullad, sőt az is befullad, aki ilyenkor ruhát foltozott. Ajánlatos volt néhány „előírást” is betartani farsang idején. Például ha farsang hétfőjén kukoricát morzsoltak ültetéshez, nem volt szabad beszélni, mert akkor a kikelt növényt később megették volna az ürgék. Egy másik, hasonló „előírás” volt az is, hogy farsangkor a tyúkólakba sárga földet kellett vinni, annak érdekében hogy az állatok jól tojjanak. Pereszlényben ebben az időszakban tartották az új párok lakodalmát is, mert - a hiedelem szerint - a farsangi menyecske ügyesebb volt, mint a késő őszi. Egy másik, falubeli hiedelem, hogy ha a farsang rövid volt, akkor a lányok megvénülnek, ha hosz- szú, akkor a vénlányok is férjhez mennek. Egy hasonló jóslat szerint, ha a farsang hosszú, akkor abban az évben a szép lányok, ha rövid, akkor a csúnya lányok mennek férjhez. Az álarc ál-arc? A farsang évente visszatérő időszak, amelyben önfeledten, a mulatozásnak, az örömnek próbálunk élni. Tudatosan vagy néha tudat alatt, a bennünk munkálkodó vágyakat szeretnénk ilyenkor- a vízkereszttől húshagyó keddig tartó napokban- megvalósítani. Farsangi mulatságaink tartozéka a jelmez és az álarc. Sokszor talán mágikus erőt tulajdonítunk az álarcoknak, jelmezeknek, s talán kissé azzá akarunk válni, amit magunkra öltünk. Régen álcának, lárvának, sőt alaknak is hívták az álarcot. A lárva elnevezés többek közt arra utal, hogy az álarcot felöltő belső átalakuláson megy keresztül, az alakoskodó mágikus, rituális céllal új alakot öltve átlényegül. Az álarc védelmet nyújt a gonosz erőkkel szemben is, mert elrejti viselője egyéniségét, és így felis- merhetetlenné teszi. Az alakváltoztatásnak célja lehet az is, hogy személytelenné válva, a „megszokott” egyéniséget meghaladva, az eddig mélyen rejlő ösztönök spontán felszínre kerülhessenek, és nagyobb szabadságot is biztosítva, azok irányítsák a cselekedeteket. A leggyakoribb állatmaszkok a medvét, a bikát, a gólyát, a lovat, a kecskét, olykor a szarvast, a darut utánozták. A dőréknek is nevezett alakoskodók az álarc, néha álöltözet segítségével jelenítették meg az alvilági lényeket, a hosszabb éjszakák, főként a téli sötétség uralma idején. Legtöbbször bőrből készült, esetleg szarvakkal is ijesztőbbé tett álarcokkal figyelmeztethették a közösséget, hogy nyitva az alvilág kapuja, a lelkek átjárója, s az árnyékvilágot benépesítő holtaknak, kísérteteknek, az ősök túlvilági útjukon megrekedt szellemeinek feltárult az út evilág felé. Az álarcosok Luca napján megjelentek a házaknál, hogy végső soron a halálra, a halál után a felkészületlenre leselkedő veszélyekre is figyelmeztessenek. Ördöngős kinézettel hej- gettek, ugráltak, nagy hejehujázással, zajjal, jókedvű lármával igyekeztek elkergetni a maradék sötétséget, amit az alakoskodók egyike, a láncon vezetett, a szarvakat, bikabőrt viselő, bömbölő bika jelenített meg. Visszatérve a mai farsangokhoz, érdemes elgondolkozni azon, milyenek is a jelmezeink és álarcaink? Mert akár azokat a kiegészítőket és álarcokat választ, melyek egyfajta ideált képviselnek számunkra, akár azokat, melyeket egyébként másnak, más körülmények közt nem mutatnánk meg,'mindkettő rólunk szól. A magyar nép farsang utolsó szombatjának estéjétől húshagyó kedd éjfélig tartó időt nevezi farsang farkának, a hét hátralévő részének pedig csonkahét a neve. A farsang utolsó csütörtökje kövércsütörtök, ez egy sütéssel-főzéssel teli nap volt, de estefelé már látogatónap is. Majd szombat este megkezdődik a farsangolás, mégpedig annak a palack bornak a kiásásával, amelyet az előző évi legényavatáskor ástak a kocsma földA mikor szinte minden a feje tetejére áll, elszabadulnak az indulatok, a móka-kacagás, evés-ivás időszaka ez. Bálok, táncos mulatságok hangulata, jelmezek és álarcok színes kavalkádja jelenik meg mindenkiben a farsang szó hallatán. A farsang A farsang szó a német Fasching szóból származik. A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, ami a bálok és a vidám összejövetelek időszaka, s különösen a 40 napos húsvéti böjtöt megelőző néhány napja mozgalmas. A hamvazószerdával kezdődő nagyböjt alatt a böjti fegyelem a középkorban nagyon szigorú volt, így szokásba jött az ezt megelőző időt lakmározással, mulatozással tölteni. Ezek a mulatságok egyre szertelenebbek lettek, kiegészültek nagy felvonulásokkal, bálokkal, álarcos alakoskodásokkal, terjedtek szerte a világban. Számos népszokás is fűződik a farsanghoz szerte Európában, de egyelőre maradjunk piciny országunk farsanggal kapcsolatos szokásainál. A farsangi szokások honi elterjedéséről csak a XIV. századtól kezdve vannak írásos feljegyzések. Az időszak megnevezése - ahogy azt már említettem - német eredetre utal, s nem kétséges, hogy elsősorban nyugatról „importáltuk” ezeket a furcsa szertartásokat, ugyanakkor a magyar nyelvterületen egykor élt és részben még ma is élő farsangi szokások számos szláv és balkáni elemet is magukba ötvöztek, s ezekről kimutatható, hogy gyökereik még az ókori Rómába, illetve Görögországba nyúlnak. Hogyan készítsünk farsangi fánkot? A magyar farsang hagyományos süteménye a fánk. Ismerkedjünk meg a fánk eredetével és receptjével. Különböző legendák és történetek keringenek szerte a világban a fánkról és eredetéről, a következőkben az egyik, kissé komikus legendát osztom meg Önökkel. Jelen legenda szerint a fánk története Bécsben kezdődött. Ott élt egy Krapfen nevű pék és felesége. Amikor a pék meghalt, felesége vette át az üzletet, híresen finom kenyeret sütöttek, még a város végéből is „elzarándokoltak” az emberek, hogy megvegyék a Krapfen pékség kenyerét. Egyik nap a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók egyre türelmetlenebbek lettek, morgolód- tak-zúgolódtak, addig-addig, míg a pékné ki nem jött a sodrából, és egy darab kenyértésztát - ami éppen a kezében volt - valakinek a fejéhez nem vágott. De elvétette a célzást és nem találta el a kiszemelt vásárlót, így a tészta a kályhán lévő lábasba pottyant, ebben a lábasban pedig zsír forrdogált. A tészta a zsírban pár perc alatt aranysárgára sült, így a véletlennek köszönhetően megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak hívnak. Azért abba érdemes lenne belegondolni, hogy mi lett volna ha a pékné eltalálja a türelmetlen vásárlót? Az igazi farsangi fánk receptje Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 db tojássárgája, 10 dkg vaj, 1,5 dl tej, 2 dkg élesztő, 5 dkg kristálycukor, 4 dl olaj, 3 dkg porcukor, 30 dkg lekvár, csipet só Elkészítés: A tejet langyosra melegítjük, feloldjuk benne a kristálycukrot és az elmorzsolt élesztőt. Ezután néhány percig szobahőmérsékleten pihentetjük. Utána kevés lisztet adunk hozzá (ez a kovász), és a tojássárgáját hagyjuk kissé felhabo- sodni. A maradék lisztet előmelegítjük, majd a közepébe egy kis fészket képzünk. Lassan hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt úgy, hogy először a tojássárgájával keveredjen el, majd fokozatosan nagyobb ívben, kevergetve beledolgozzuk a lisztet. Ha a tészta egyneművé vált, hozzáadjuk a sót és az olvasztott vajat. Erőteljes mozdulatokkal dagasztjuk, szinte pumpáljuk a kezünkkel. (Dagasztásra alkalmas robotgépben lassú fordulaton is elkészíthetjük.) A tésztát addig dagasszuk, míg elválik az edény falától, és hólyagosodni nem kezd. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten 30-40 percig kelesztjük. Huzatmentes hely biztosításával és a letakarással kedvező életfeltételeket biztosítunk a kelesztőgombák elszaporodásának, ezáltal a tészta laza, könnyű lesz. Ha megkelt, meglisztezett gyúródeszkára borítjuk és óvatosan kb. 3-4 cm vastagságúra kinyújtjuk. Lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd letakarva ismét 10 percig kelni hagyjuk. Vigyázzunk: a kiszaggatott fánk oldalsó peremét ne lisztezzük össze, sőt, lehetőleg kezünkkel se érintsük! Mély serpenyőben vagy lapos lábosban felhevítjük az olajat, ügyelve, hogy ne legyen se túl forró, se túl hideg (a hőmérséklet kb. 170 fokos). A fánkokat óvatosan forgatva a kezünkben, ujjunkkal egyik oldalukon középig benyomjuk, majd ezzel lefelé fordítva helyezzük az olajba. Mindkét oldalon aranybamára sütjük, lecsurgatjuk. Porcukorral meghintve, kikevert lekvárral tálaljuk.
