Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-17 / 34. szám
VI HÍDLAP • 2007. február 17, szombat hídlapmagazin Gulya István írása Gyógyítsunk másképpen! (Görög) tragédia A kultúra napszámosai az írók meg a költők (meg a muzsikusok, festők, szobrászok, sírkőfaragók etc.). Midőn a nagy ellátórendszerek - például nyugdíj- és egészségbiztosítás - megújítására éjt nappallá téve áldoz a hatalom (meg a sztrádákra, hogy hát ki ne felejtsem), és midőn gyorsba osztogatja a társadalom hasznos, de legalább feltétlenül szavazóképes polgárainak a mannát (emelt támogatások, kompenzációk, miegyéb, hehe), addig, ott dögöljön meg a férgese, a beste elhajlója. Majd csinál kultúrát - és neo-himnuszt - a Geszti (avagy bárki, aki • közel áll a tűzhöz). Mer’ aki kultúrázik, biztosan elhajló és furcsa alak. Mindig a kultúraság esik áldozatul a megvonásoknak, mert általában nem hatalom-konformista, ellenzéki az, mint a humor - bár a Heti Hetest nézve az ember erősen gondolkodóba esik ezen állítás valóságtartalmán, és azon tanakodik, hogy a viccnek mi köze lehet bizonyos ülepek fényezéséhez. Esett, ahogy történt. Vagyis egy tíz esztendeje anyagilag szeren- csétlenkedő irodalmi és művészeti kiadvány (A Pad) meghívottjaként egy irodalmi felolvasóesten vehettem részt Tolna megyében. Ma már persze ez sem az, ami, jártam például anno egy olyan könyvbemutatón, amelynek a fényét transzvesztiták hivatottak emelni. Érthető: egy alkalomhoz, mint olyanhoz manapság jobbára valaminő extrém valamit illik társítani, vagy illik meghívni valamilyen kurrens magyar „sztárt” - azért az idézőjel, mert szerintem nem létezik az a fogalom, hogy „magyar sztár” -, hiszen különben nincs érdeklődés és nincs kis színes a bulvárhátsó hasábokon. Ez (az), mármint a vidéki kultúrest nem az volt. A „düddő irokézek” felsorjáztak, letették élősködőségüket egy célszékbe, azt’ mondták a magukét. Olvastak, olykor meg pengett a gitár, hogy ne kámpicsorodjon bele a sok szövegbe a kedves közönség, meg esetleg hátha elpattan egy húr, a zenész nyakára tekeredik, jól megfojtja, oszt mégis csak kész a címlapsztori. De nem került sor rá. Hagyományosan annyi történt, hogy a büfé sör- és borkészlete jelentősen megcsappant. A viszonylagosan nagy érdeklődés (húsz fő) után megnyugodva tértem haza, pláne, hogy vigasztalt a tudat, hogyha az irodalom hímes mezején tévelygő fórum által kevéssé is tudom megszólítani az én drága hallgatóságomat, ott van a munkámat adó filmes szaklap, amely révén tényleg jelentős mennyiségű (ártatlan, tiszta) léleknek formálhatom az ízlését. Bár januárban csekély mennyiségűt villámlik idehaza - ugyan a mai változó klímaviszonyok között már semmit sem zárhatunk ki beütött a derült égből a mennykő (oké, nem volt derült az ég): egy (a) borongós hétfőn (a hónapközepin) lapunk külföldi tulajdonosa közölte, többet nem tart igényt a munkánkra, és menesztette a ’’komplett csatársort” (a főszerkesztőt, a szerkesztőt meg engem). Konkrétan kirúgott. Nem személyesen, ahhoz egyrészt nélkülözte a kellő bátorságot, másrészt meg, ugye, messze földön (a görögök honában) kortyolja a testes borokat, tehát csak nem utazik ide azért, hogy kirúgjon. Nem először esik meg velem ilyen csúfság, harmadjára kötözték az ominózus útilaput a talpamra, úgyhogy akár elvileg meg is szokhattam volna, hogy olykor menni kell. Tudom, mindez kissé (nagyon) személyes, a lépcsőházam lakóit példának okáért bizonyára hidegen hagyja a tragédiám (a görög, hehe), de mindennek van általános vonatkozású hordaléka, amit igyekszek kibontani. Tudniillik ma Magyarországon nem csupán a média került bajba, ahol orgánumok megszűnése, leépítése napi gyakorlat (mi leépültünk, nem megszűntünk), hanem jellemző számos más munkahelyre. Mindegyikre. A tulajdonosi jogokat gyakorló tulajdonos ugyanis sok esetben határoz akképp, hogy a költséghatékonyság legjobb módja - ha nem is a legjobb, de a legegyszerűbb, teszem hozzá ha távozásra biztatja a munkavállalóit, akiknek természetesen nem fizet végkielégítést, esetleg akkor, ha a területileg illetékes bíróság úgy foglal állást (általában úgy foglal állást). Ám addigra jó sok idő eltelik, és csak történik valami. És amennyiben muszáj megtartani a vállalkozását, keres olyan „bértörőket”, akik tényleg fülérekért tovább űzik az adott ipart, igazi rabszolgamód, mert netán rá vannak kényszerülve arra, hogy népes családjukat, vagy követelőző önmagukat valahogyan eltartsák, legalább tejet és kenyeret tudjanak vásárolni. Szóval egy ideje szaporítom a munkahelykeresők egyébként sem csekély létszámú táborát, osztozom a fájdalmon és a keserű pirulákon - nem a gyógyszertárbelieken, azokat nem tudom megfizetni -, és reménykedem. Azt persze nem tudom, miben bízhat a nálamnál tíz évvel korosabb menesztett pék, bányász, gépész vagy tanár. Abban nem, hogy majd a médiában talál utat tátongó bukszája feltöltéséhez, netán ambíciói kiéléséhez. Az ugyanis a férfimagazinok pucéran mutatkozó lányainak és a különféle tévéshow-k üdvöskéinek van fenntartva. Nyilván a most bennem eluralkodó keserűség mondatja (íratja) velem, hogy kilátástalannak tartom a jelenlegi magyar- országi helyzetet, a gazdaságot, a munkaerőpiacot és így tovább (akadnak azért szép számmal objektív mutatók is, amik szintén homlokredőzésre szolgáltatnak indokot). Sajnos, tudom, hogy nem vagyok egyedül, és egyre inkább egyre több sorstársat fogok látni magam körül. Nem pusztán az adott filmmagazinnál eltöltött mintegy tizenöt esztendő fáj - mármint annak a fennforgása, hogy nincs tovább hanem az elkövetkezendő tizen-sok év, hogy mi lesz. Kéne végezetül valami frappáns és bizalomgerjesztő poén, de jelen (lelki) állapotomban egy általános szentenciával kell, hogy zárjam magamat. A tisztesség, a becsület nem kifizetődő, az akkurátus fegyelemmel és figyelemmel elvégzett munka eddig sem volt az. Tolongani a közvetítő előtt meg mindenki képes. Sajnos, én is. Fűben-fában orvosság Gábor Éva A természetben előforduló növények gyógyhatásának ismerete egyidős az emberiséggel. A füvek, levelek, virágok, termések és gyümölcsök több ezer évvel ezelőtt lényegesen nagyobb szerepet játszottak a gyógyításban, aztán a szintetikus gyógyszerek megjelenésével kissé háttérbe szorultak. Szerencsére az elmúlt évtizedekben újra visszanyerték méltó helyüket az orvoslásban, írásunkban a gyógynövények alkalmazási lehetőségeit vesszük sorra. A gyógynövény szó hallatán valószínűleg legtöbbünknek a nem mindig kellemes ízű tea kortyolgatása jut eszébe először, pedig a füveket és a növények egyéb részeit számtalan egyéb módon is fel lehet használni. A teát nemcsak belsőleg fogyaszthatjuk, hanem külsőleg fürdőként, borogatásként, illetve inhalálásként is használhatjuk gyógyításra. A növényekből készült alkoholos kivonatot, azaz a tinktúrát házilag is elkészíthetjük, de gyógynövényboltokban is kapható az olajok, szirupok, kapszulák, kenőcsök mellett. Attól függően, hogy a gyógynövény melyik részét használjuk orvosságként, másként készítjük belőle a teát, hogy a gyógyhatását minél erősebben fejthesse ki. Forrázatot olyan növényekből készítünk, amelynek virága, levele és lágyszára tartalmazza a hatóanyagot. A forrázatnál 15-30 gramm friss, vagy szárított alapanyagot használunk fél liter vízhez, 10-20 percig lefedve áztatjuk. Főzetet azokból a gyógynövényekből készítünk, amelyeknek a gyökere, a kérge, vagy a fás szára használható. A fentiekkel azonos mennyiségű alapanyagot főzetkészítés esetében alacsony lángon főzzük 10-20 percig. Az érzékeny növényi részekből, például a bogyókból áztatás útján készítünk kivonatot. Egy csésze teához 2-3 teáskanálnyi bogyót áztassunk forró, de nem lobogó vízben körülbelül 10 percig. Az elkészült teát leszűrve és ízlés szerint ízesítve fogyasztjuk, legtöbbször étkezések között naponta 2-3 csészével. A tea édeskéséhez használjuk inkább a természetes mézet cukor és édesítőszerek helyett! A fent bemutatott módon készített gyógyteákat használhatjuk teljes és részleges gyógyfürdőként, forró lábfürdőként, szem öblítésére, és borogatására, egyéb testrészek borogatására, torok- és szájöblítésre, valamint inhalálásra. Gyógyító cseppek A tinktúra olyan gyógynövénykivonat, amelynek készítéséhez nem vizet, hanem alkoholt használunk. Ezeknek az orvosságoknak a hatása megegyezik a teákéval, de töményebbek, egyszerűbben és kisebb mennyiségben fogyaszthatok. A szaküzletekben kapható készítményekhez tiszta, 96 százalékos alkoholt használnak, amelyet néhány éve még gyógyszertárakban is meg lehetett vásárolni, ma már azonban a kereskedelemben nem szerezhető be. Ezért, ha valaki otthon fogna tinktúra- készítésbe, akkor 50 százalékos vodkát, vagy pálinkát használhat. A gyógyszer készítéséhez 30 gramm szárított növényt áztassunk 150 gramm alkoholban hat hétig, majd napfénytől védve, hűvös helyen tároljuk. A másfél hónap letelte után ajánlott a tinktúra leszűrése, de ez nem feltétlenül szükséges. Olajozott gyógyulás A növényekből nyert illóolajokra az alternatív orvoslás egy teljes ága épült, az aromaterápia. Gyógyításra csak a gyógyszertárakban és gyógynövényboltokban kapható színtiszta termékeket használjuk. Az ajándékboltokban kapható olajak aromamécsesben való párologtatásra alkalmasak, de borogatásra, bedörzsö- lésre, inhalálásra nem. A külsőleg alkalmazott olajakkal mindig végezzünk bőrpróbát, mert a különösen tömény folyadék sokakban válthat ki allergiás reakciót. Masszírozáshoz keverjük az illóolajat úgynevezett bázisolajba vagy semleges testápolóba. Gyógyhatású készítmények A patikák és a fitotékák polcain számos gyógynövényből vagy ezek keverékéből készült kenőcs, szirup, kapszula, tabletta kapható. Az egyes növények hatásainak részletes bemutatására lapunk hasábjain nincs lehetőség, hiszen ezekkel az ismeretekkel vaskos kötetek sorát lehet megtölteni. A szaküzletekben dolgozó eladók többnyire tájékozottak a növények és az egyes készítmények hatásairól, és kérdés esetén szívesen adnak tanácsot az érdeklődőknek. A legtöbb boltban megrendelésre beszereznek bármilyen terméket, ami hazánkban kapható. Ha megbetegszünk, megsérülünk, vagy bármilyen panaszunk van, mielőtt a gyógyszeres dobozba nyúlnánk, nézzünk előbb körül a természet patikájában, hátha olcsóbb és hatásosabb orvosságra lelünk benne. Hétvégi programtúra Jó harminc évvel ezelőtt volt egy igen népszerű magazin, a Film, Színház, Muzsika. A jelszóvá vált elnevezés a szórakozás, a művelődés és a szabadidő legkönnyebb műfajait rejtette, s rejti ma is. Említettem mindezt azért, mert e három tételben fogalmazható meg ugyanis legsom- másabban az előttünk álló hétvége kulturális felhozatala Esztergomban és környékén. Ha tartjuk a bevezetőben említett sorrendet, akkor nézzük elsőként a filmszínházak kínálatát. Párkányban a Világ leggyorsabb indiánja című alkotást vetíti a Danubius mozi. A filmet minden bizonnyal az a Sir Anthony Hopkins viszi el, aki leginkább érzelmes drámákban és vérbő akcióthrillerekben láthattunk eddig. Ebben a történetben a havas északon zajló „jég-motoros” versenyek világába nyerhetünk bepillantást. Az esztergomi Bajor Ágost Művelődési Házban lévő Kultúrmozgóban e hétvégén délután öt órától Az utolsó adás című alkotás a nemrég elhunyt Robert Altman filmrendezőtől látható. A mester ecsetkezelése ezúttal is árnyalt munkáról árulkodik, Altman az emberi sorsok szövét- nekében rejti el az emberi élet szépségének lényegét. Az utolsó adás egy drámaisággal ábrázolt mementó egy kisvárosi színházban tündöklő színészközösség a közeledő vég ellenére elementáris élni akarásáról. A másik darab a Holiday, melyet fél 3-kor és este 7- től is megtekinthetnek a mozi szerelmesei, egy valódi vígjáték. A történetnek ki mások is lehetnének a főszereplői, mint korunk új hősei, a fiatal nők. Két barátnő eltervezi, hogy, egy vakációt úgy tesznek igazán izgalmassá, hogy szerepet és szeretőt cserélnek. A vérforraló, pikáns kalamajkát Kate Winslet, Cameron Diaz valamint Jack Black, és Jude Law teszik feledhetetlenné. Február 17-én, szombaton a gyerekek egyik legnépszerűbb medvebo- csa, Micimackó látogat el Esztergomba. A Bánfalvy Ági International Stúdió által bemutatott előadás a Bajor Ágost Művelődési Házban lesz látható. A műsort egy matinén 11 órai kezdettel és 15 órakor is megtekintheti a publikum. Az A. A. Milne által írt eredeti mesét most egy zenés játék keretében élvezhetik kicsik és nagyok. A híres baráti társaságot, Micimackót, Fülest, Malackát, Baglyot, Kangát, Zsebibabát, Tigrist, Nyuszit és persze Róbert Gidát hiánytalanul megtalálhatjuk majd ebben a produkcióban. A címszerepet a stúdió névadója, Bánfalvy Ági játssza majd. Az utolsó szelet a hétvégi nagy kultúrtortából bizony a muzsikáé. Az első állomás e túravonalon legyen mondjuk a táti művelődési ház, ahol az előző heti Nősemberbál egyfajta revansaként most szombaton este 7 órai kezdettel Asszonyfarsang lesz. A csak hölgyeknek szóló alkalmon a Táti Koktél Party zenekar ontja majd a jobbnál-jobb táncos muzsikákat. Ugyancsak ezen az estén, de már Visegrádon, a Don Vito néven futó helyen a lendületes zenét játszó csapat, a Ton-Ton Phoenix szórakoztatja a közönséget. Nem lesz e napon könnyű választani a zenebarátoknak, ugyanis hasonlóan nívós muzsikával várják a publikumot az esztergomi Bajor Ágost Művelődési Házban lévő Élet íze teaházban, ahol 17-én este a Step by step dzsessz- és bluesbanda lép a színpadra. Ugyanebben az épületben, csak egy szinttel lejjebb, a „horzsolósabb” zenék kedvelőit várják a Molothow Ligetbe. E szombati napon három igen fajsúlyos zenét játszó csapat, név szerint a Nervekiller, a Neochrome és a helyi illetőségű Empyema csap a húrok és bőrök közé. A fent ajánlottak közül bármelyik programpontra is vetődünk el, egy biztos, nyakig benne leszünk a jóban. így az unalomtól semmiképpen nem féltem olvasóinkat, nem fognak unatkozni most sem.
