Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-27 / 19. szám
2007. január 21., szombat • HIDLAP III Éjjel-nappal építettünk, éjjel-nappal muzsikáltunk Létra a létre Pöltl ”Oxi'! Zoltán A január 20-ai esztergomi Babits-bálon több királyvárosbeli jeles ember kapott elismerést. E heti portrénk alanyának története eggyé forrt a helyi komolyzenei oktatás és előadó művészet fogalmával. Az esztergomi Zenede, több helyi kórus és a városi szimfonikus zenekar, valamint a minden tagjával a muzsikához kötődő Reményi család történetéről faggattam Reményi Károlyt.- A múlt hétvégi Babits-bálon milyen léptékű volt az elismerés, eddigi teljes pályája elismeréseként kapta a díjat?- Egészen pontosan ezt az adományozóktól kéne megkérdezni, de mivel nem hiszem, hogy az elmúlt hatvanhat esztendőt ismerve egypillanatnyi hangverseny sikeréről szólt volna a dolog, mégiscsak valamiféle életmű díj volt ez, aminek természetesen nagyon örültem. Azt is hadd jegyezzem meg, hogy életemben eddig nem sok jutalmazásban volt részem, így ez a Babits-díj még fontosabb számomra.- Számos esztergomi komolyzenei együttes alapítása és működtetése, valamint a zeneoktatás kötődik az Ön nevéhez...- Az egész életem pedig egy kis faluban, valahol Baranyában, a pályám pedig tulajdonképpen itt Esztergomban kezdődött. A zeneiség annyira volt örökletes, hogy édesanyám kitűnő zongorista volt, és falusi lány létére eljutott a zeneakadémiára. Aztán végül is „inkább” férjhez ment, minthogy a zenei pályát választotta volna. A zeneakadémia elvégzését követően 1965-ben ide, Esztergomba kerültem és először öt évig csak tanítottam, majd azután igazgató lettem, ami huszonkilenc évig tartott. Emellett a Dobó Katalin Gimnáziumban tizenhét évig, 1970-től 1987-ig vezettem az énekkart, amikor pedig Szabó Tibor, a zeneiskola egykori igazgatója, elődöm 1984-ben befejezte a Balassa Bálint Kórus vezetését, akkor én vettem át a helyét ott is. A városi szimfonikus zenekar megalapítását már ’68-ban elkezdtük, ez az együttes most például ott tart, hogy évente tíz-tizenhárom hangversenyt ad, ezen a héten pedig a bécsi zeneakadémián játszott a zenekar. Elmondható, hogy rendszeresen járnak az esztergomi szimfonikusok és az általam alapított, vezetett kórusok, külön és oratórikus együttesként a hazai és az ausztriai színpadokra, ahová egy-egy meghívás alapján mennek el.- Mint zeneoktató sok hangszerrel foglalkozott, foglalkozik, melyik a kedvenc instrumentuma?- Meglepő lehet, de nincs kedvencem a hangszerek között. Én máshogy álltam ezekhez a dolgokhoz, bizonyára azért mert elsőként énektanári és kórusvezetői diplomát szereztem. Mindebből az fakad, hogy a kórust nagyon szeretem, így aztán a „véletlen folytán” nagyon sokat énekeltem, de a zenekarokkal való kapcsolatom okán korábban tervem volt, hogy elvégzem a karmesteri szakot is. Végül ez nem lett meg, de zenekart azt mégis alapítottam. A városi szimfonikusokkal hamarosan a negyvenedik évfordulóhoz érünk majd, azt hiszem, hogy eredményesen dolgoztunk, ennek egyik feltétele volt a hangszerekkel való szoros kapcsolat. A sok közül kétségtelen, hogy a zongorával volt a legtöbb dolgom, mert azt műveltem a legtöbbet.- Szerzők és szerzemények. Ki a favorit zeneszerzője és vannak-e saját szerzeményei?- Nem vagyok zeneszerző, nem voltak ilyen ambícióim soha életemben, bár néhány úgynevezett kíséretet persze írtam szólisták mellé, de ezek nem mondhatók opus-nak vagy effélének. Kedvenc zeneszerzőim között természetesen a középkortól a legújabb korig tartó időszakokban élt nagy mestereket, a mindenféle klasszikus muzsikákat komponáló alkotókat, többek között Haydint, Mozartot, Beethovent, Vivaldit, Handelt, Bachot egészen Bartókig és kortárs, mai modern szerzőkig.- Profinak tartja magát?- Amatőrnek tartom, mégpedig abban az értelemben, hogy még a budapesti zeneakadémia kórusa is amatőrnek számít, hiszen nem ebből élnek a tagjai. Az én, illetve az említett általam vezetett zenekar, kórus esetében az amatőr azt jelenti, hogy nem hivatásos muzsikusok vagyunk, és semmiképpen nem vagyunk úgymond felkapott világsztárok. Ettől függetlenül már számos sikerünk volt, nyertünk például a kórussal már világversenyen első díjat is.- Hogyan mutatná be az esztergomi zeneiskola Ön által megismert és megírt történetét?- Amikor először ide érkeztem, meglehetősen mostoha körülményeket lehetett itt tapasztalni. Tudni kell, hogy Esztergomban évtizedekkel ezelőtt az egykori Petőfi Sándor Művelődési Házban, mostani nevén Kolping házban, volt az emeleti részen zeneiskola. Amikor „kiszorultunk” onnan, akkor kaptuk meg ezt a mostani épületet a Prímás-szigeten. Ez a ház előtte a DISZ, vagy a KISZ használatában volt, nem tudom pontosan már, de az biztos, hogy itt az élet eléggé elvadult az ifjúság kezében. Mindez 1965-ben volt, az építmény emeletén öt kicsi szoba és egy földszinti szolfézsterem volt összesen - ez a jelenleginek a fele -, mely a hangszerpróbák, gyakorlások terét adta akkor. Az épületet lapostető fedte, emiatt folytonosan beázott, nem igazán lehetett fűteni, neki kellett látni, hogy egy jól működő intézménnyé tegyük. A megvalósításhoz 1982-ben fogtunk neki, ekkor kaptunk ugyanis a megyei vezetéstől hatszázezer forintot. A ház még most sincs kész, az emeleti részen még vannak hiányosságok, a zeneiskola ugyanakkor gyakorlatilag már viszonylag hosszú ideje tud új formájában jól működni.- Milyen hangszerek oktatása folyik itt?- Sok hangszert tanítunk az esztergomi zeneiskolában. Hegedűt, csellót, brácsát, zongorát, fuvolát, oboát, klarinétot, fagottot, trombitát, harsonát, ütőhangszereket és gitárt foghat itt a diákság a kezébe. Egyedül az orgona maradt ki, mert ilyen hangszerünk sajnos egyelőre nincs.- Különleges és kivételes történet az Ön családjáé, ahol mindhárom fia a komolyzenei pályára lépett.- Sőt, mivel a feleségem is komolyzenész, és komoly türelemmel bíró asszony, és ő is zeneiskolában dolgozik, nagy szerencsémnek tartottam mindig is, hogy elviselte azt a sok munkámat, mely az oktatás és a zeneiskola építésével volt kapcsolatos. Éjjel-nappal építettünk, éjjel-nappal muzsikáltunk. A legidősebb fiam, József karmesterképzőt végzett a zeneakadémián és jelenleg az operettszínházban karmester. Középső gyermekem, László, az esztergomi szimfonikusok karmestere. Ő is trombita és karmester szakon végzett, s remélem, majd a helyembe lép később. Legkisebb fiam, János pedig csellistaként indult, majd hangszerkészítést tanult, de jelenleg diplomáciai vonalon tüsténkedik. Nemcsak a gyerekeim kapcsán, akiket ugyancsak oktattam zenére, hanem az egész ifjúság tanítására szól számomra szépen és bölcsen annak a Babits Mihálynak néhány sora, akinek nevét viselte a díj, amelyet a múlt héten kaptam. A költő ezt írja: „Lássátok, a korlátokat dicsérem. A korlát a legbiztosabb valóság...” Zen-e a zene? 2. rész Kertész Viktor________________ Minden kultúrában az ős-zene szent, spirituális megnyilvánulás volt, amelyből lelket gyönyörködtető, megtisztító, egységbe rendező művészeti ág lett. A címben feltett kérdésre ad(ott) választ kétrészes interjúnk, amelyben Forgó Róbert, a Szántál együttes vezetője, javas muzsikus mesél a zene lélekemelő erejéről, a zene és a spiritualitás kapcsolatáról és együttesének terveiről.- Az emberiség történetét végigkíséri a szakrális zene. Mi lehet a különbség ezek között és mi az a közös bennük, ami miatt lényegtelenné válik az elhatárolás?- Különbségtétel talán úgy lehetséges, hogy vannak különböző vallások, és a keresztény, a buddhista, a mohamedán - igaz közhellyel- ugyanazt a hegyet igyekszik megmászni, csak más úton indul. Ez a zenével is így van, mert például a sámánszerű dobok egyaránt ott vannak az észak-amerikai indiánok kultúrájában, ahogyan a szibériai népek zenéjében vagy Indiában. Az indiánok - sokszor értelem nélküli - szótagokat skandálnak, az indiaiak mantrákat énekelnek. Mindkettő a mélységet célozza, csak más kultúrában gyökeredzik, tehát lényegüket tekintve azonosak. Az ősi, Krisztus előtti Kínában evidens volt, hogy mielőtt a muzsikus egy húrt is megpendített volna, előtte azt felajánlotta az égnek. Ez a hozzáállás az idők folyamán lassan eltűnt.- Most ismét óriási igény kezd lenni a spiritualitásra.- Azért eszmélnek rá ennek fontosságára az emberek, mert iszonyatos pörgő világban élünk, hajtjuk magunkat, amiből erednek a testi-lelki nyavalyák, szükségük van a belső harmóniára. Szinte ösztönösen megérzik az emberek, hogy egy Szántál koncert után- lehet, hogy csak egy óra hosszáig, de - jó, úgy van minden, ahogy kell. És talán ráérez- nek arra is, hogy a zenének köszönhetően önmagukhoz tértek vissza, önmaguk belső szobájába, ahol a legjobban érzik magukat.- A zeneterápia kiindulópontja is az, hogy a negatív gondolatok betegítik meg a lelket és azon túl a testet is.- Igen, a zene gyógyít. Rengeteg energia fel tud szabadulni a zene hatására. Nekünk egy zeneterápia tanfolyamon azt mondták: Mozart zenéje olyan, hogy „korlátozás nélkül alkalmazható” és ebben ő az egyetlen. És ő is a harmóniára törekedett. Ha megnézzük az újkori zenetörténet évszázadait, a zenének nagyon sokáig kifejezetten a harmónia létrehozása volt a feladata. A romantika hozta magával, hogy már másról is szólt a muzsika. Ez nem kritika, de nekem a zene és a harmónia egy. Több szinten is: egyrészt harmonikus legyen hallgatni, másrészről pedig fontos az az összhang, amikor több ember együtt zenél. Az életben is a legfontosabb, hogy előbb magunkban találjuk meg a harmóniát, aztán egymás között, embertársainkkal, végül a tágabb környezetünkkel, a világgal.- Ezek szerint teljesen nyitott vagy a spontán zenei társulásokra, örömzenélésre. Kikkel szoktál még fellépni?- Mivel én javas is vagyok, javasünnepeken Kovács Gábor vallástörténésszel és Laár András előadóművésszel is szoktunk javas szertartászenét játszani.- Bármikor felteszem a CD-teket, sosem unom meg, hihetetlenül sok erőt érzek benne, nem ismerek még egy zenét, amiben ennyi energia lenne.- Most már több olyan visszajelzést kaptam, amiből ha csak egy lenne, akkor is azt mondanám, hogy megérte megcsinálni ezt a CD-t. A szöveget és a zenét is én írom, és hangszerelem. Egy szál gitárral leülök egy diófa alá és jön az ihlet. Később adják hozzá a társaim is a maguk hangszeres tudását, ötleteit.- Ez tehát egy inspirált zene, ami ösztönösen jön.- Igen, nincs benne tudatosság, utólag szoktam átgondolni, hogy mi is történt. A klasszikus zenében mindig is kőkemény szabályok voltak, én ennek pontosan ellene megyek: nincsenek szabályok. Egyetlen törvény van: megfeleljen a belső harmónia- és arányérzékemnek. Ami ennék a zenének érdekessége, hogy ugyanolyan fontos a szöveg, mint a zene. Az egyenrangúságban is benne van a harmónia. Amikor találkozik egy zene és egy szöveg, azok nagyon érdekesen tudnak egymásra hatni. Egymást erősítik, megsokszorozzák egymás hatását.- A zene ereje által a szöveg is sokkal mélyebbre tud jutni és viszont.- Régen a regősök, vagy a kelta kultúrában a bárdok, az ősi tanításokat, regéket, mondákat énekkel, zenével alátámasztva adták át. A Szántál őseinek érzem őket.- A zenétek stílus meghatározhatatlan. Hogyan jellemeznéd?- Zenekarunk műsorán szellemet, lelket inspiráló saját zenei kompozíciók szerepelnek. Szövegviláguk egyaránt merít a magyar őshagyományból és a nagy keleti kultúrkörök tradícióiból. Zenénkben régi népi, klasszikus, valamint modern elektronikus hangszerek egyaránt megszólalnak. A dalok természetesen, tiszta szívből születnek.- Miről szólnak az egyes darabok?- Szövegeinkben ősi tanítások, komoly szimbolikus összefüggések jelennek meg. Amiket a főiskolán, a különböző tanulmányaim, tapasztalataim során magamba szívtam, és nap mint nap megélek, mintegy tanítás- szerűen jelennek meg a szövegekben. Minden hang és szó a helyén van, egy betűt sem írtam le úgy, hogy a prozódia miatt sérülne a mondanivaló, ahogyan az életben, a szövegekben sincsenek véletlenek.- Négy saját számot hallunk a Heted albumon. A többi feldolgozás mit (t)akar?- Az Om Mani Padme Hum Tibet egyik legszentebb imája. Egyik jelentése: áldás minden lény számára. Mantrázása rendkívül jótékony hatású a tudatra. A Gáté gáté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá azaz „Menj, menj, átal menj, átal teljesen menj, bölcsesség üdv.” a Tökéletes Bölcsesség Szíve szútra szent mantrája. Ez a két tradicionális mantra és a Metta Szutta, „A szeretet vezérfonala” szintén egy hagyományos szöveg. Utóbbi szerint a valódi boldogságot csak akkor érhetjük el, ha a körülöttünk élő emberek, s minden más lény is boldog. Ehhez a háromhoz nem illik nyúlni, a többit valóban én írtam. A Telihold ünnep, a Tudós táltosok (fohász), az Erőzene és a Szekerezés témájukat tekintve a magyar és egyetemes őshagyomány bölcsességéből merítenek. Az „itt és most’’ kizárólagossága a zen időhasználatában áthatja a művészeteket is. Az összpontosítás, az ego kikapcsolása vezet a kiemelkedő művészeti tevékenységekhez. A Szántál zenéje tipikusan zen-zene, az érdeklődők a www.szantalmusic.hu honlapon találhatnak bővebb információt a szakrális zene hazai képviselőiről.
