Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
2006. december 23., szombat • HÍDLAP Indiai magazin A z álom az ember szellemi eszköze ahhoz, hogy tisztába jöjjön a külvilági behatások különféle fajtáival, amelyeket fel kell dolgoznia. Álom = csalóka kép. Bebizonyosodott: az embernek szüksége van. az álomra ahhoz, hogy sikeresen működhessen. Az álmatlanság súlyosan hat a teljesítőképességre. Éber állapotban az ember tudatosan észlel és tevékenykedik, szüntelenül adatokat gyűjt, melyeket azonnal hasznosít vagy elraktároz. Ezek az információk, látszólag véletlenül, az álmokban újra felbukkannak. Az álmodás öntisztító, önmegvilágító folyamat, mely minden éjszaka „kitakarítja” a terepet a következő nap eseményei számára. Az álmoknak, mint egy számítógépben, bejárásuk van az emlékezet adatbankjába, a tapasztalatok és érzékelések gyűjteményébe, a kulturális elképzelések világába, valamint képesek új eszméket és elképzeléseket is teremteni. Megalkotják az olyan probléma- megoldás lehetőségét, mely a tudatosság szintjén látszólag nem működik. Ha megszűnnek a gondolkodási folyamatban a tudat által kijelölt határok, akkor a szellem tetszése szerint vándorolhat oda, ahova neki tetszik, akadálytalanul alakíthat ki olyan helyzeteket, amelyeket a személyiség tudatos része nem tud megmagyarázni. A válaszok keresésekor nagyobb kreativitással és nyitottsággal kell törekedni a tudásra. így nemcsak saját fogalomkészletünkhöz juthatunk el, hanem egy még kifinomultabb, mindenki számára hozzáférhető információszinthez, a ,kollektív tudattalanhoz”. Carl Gustav Jung szerint ez az alapmintákat tartalmazza, amelyek addig változnak, módosulnak, amíg az álmodó személyes tapasztalataiba bele nem illeszkednek. Már a természeti népek is felismerték ezt, látnoki és profetikus erőt tulajdonítottak az álomnak. Az irodalom, a zene, a képzőművészet már a kezdetektől fogva feldolgozta azokat az álomképeket is, amelyekkel az alkotók találkoznak. Nem csoda, hogy az emberek már az ősidőktől megkísérelték megfejteni, így magyarázataikban a legrégebbi idők mágikus, vallásos és pszichológiai elképzeléseit lelhetjük fel. Ami pedig az ókori álomfejtők könyveiből fennmaradt, ma szellemtudományi forrásként szolgál. Az álomfejtés már a klasszikus ókori civilizációban is kifinomult művészetté vált és az újkorig fejlődött tovább, története igen hosszú és mozgalmas múltra tekinthet vissza. (A legismertebb álom a Bibliában olva$ható:Mózes könyvében József megfejti az fáraó álmát, mellyel megmentette Egyiptomot a hét szűk esztendőtől.) A régi korok emberei hittek az álmok profetikus vagy látnoki erejében, egyetlen gond volt, hogy nem tudtak különbséget tenni jelenés (Isten üzenete) és vízió között. A zsidó vallási könyv, a Talmud 2000 éve készült, ez szabályokat tartalmazott az álomfejtéshez és tanácsokat az adott problémára, mivel a zsidók hite szerint az álmoknak fontos szerepük van az Isten és az ember közötti kapcsolat megteremtésében. A Talmud szerint: „egy megfejthetetlen álom olyan, mint egy kibetűzhetetlen levél”. Nagy hatalmuk volt az álomfej tőknek, amit saját jólétük növelésére használtak: a gazdagoknak jót, a szegényeknek rosszat jósoltak. Az első, Hieratikus álmoskönyv című írásmű Egyiptomban készült kb. 3000 évvel ezelőtt, ami mint egy szótár tartalmazta a szimbólumokat. Az egyiptomiak figyelembe vették az álmodó rangját, testalkatát, így valószínűleg már rendelkeztek pszichológiai ismeretekkel, ami hatalom volt az álomfejtők kezében. Kr. után 200 körül a görögországi Daldiszból való Artemidórosz számára az álmok olyan fontosak voltak, hogy megírta az Öt álmoskönyvet. Görögországban jelent meg először a „gyógyító álom” kifejezés is, itt külön barlangjuk volt a betegeknek, ezt álomüregnek nevezték, ahol napokat töltöttek, miközben álmaikat megfejtették és aszerint gyógyították őket. Európában a középkorban a katolikus egyház tiltotta az álomfejtést, mert mágiának számított. Az inkvizíció korában, a boszorkányperekben viszont kevesen, de foglalkozhattak vele, hogy a vádlottak ellen bizonyítékot adjanak. Hosszú szünet után, a XIX. század végén, amikor Freud elkezdett álmokkal foglalkozni, Artemidórosz számos álomfejtését még érvényesnek tekintette. Sigmund Freud bécsi professzor Álomfejtés című műve új korszakot nyitott ezen a területen. Freud pszichoanalitikusként szerezte tapasztalatait. Sikerült a babona világából kiszabadítania, tudományos alapokra helyeznie és részben újra érvényt szereznie az álom értelméről alkotott régi felfogásoknak is. Orvosként felismerte: az álmok az ember belső világát tükrözik, megfejtésük létfontosságú lehet, mivel az álmodó lelki és testi állapotáról közölnek alapvető információkat. De hangsúlyozta, hogy az analitikusnak egészen különös empátiával kell rendelkeznie, „harmadik fülével” meghallani páciensei mondanivalóját. Az Álomfejtésben mutatja be ellentmondásos elképzeléseit: „az álom lényegében olyan vágyak beteljesülését fejezi ki, amelyek túl fájdalmasak vagy bűntudatébresztők ahhoz, hogy tudatosan beismeijük azokat”. Ezeket az elfojtásokat legtöbbször a szexualitással kapcsolta össze, ez az ún. „szexuális elmélet” nagy vihart kavart. A probléma csak az volt, hogy már mindent ehhez, valamint gyermekkori emlékekhez vezetett vissza. Mindezt figyelembe véve Jung fejlesztette tovább analízis módszerét, mert szerinte az álomfejtés fő irányvonalának azt a felismerést kellene tekinteni, hogy az álom egyes elemei és alakjai az álmodó az álmodó személyiségének részei, és mint ilyeneket kellene azokat megfejteni. Ez a szubjektív megközelítési mód olyan bepillantást engedett a személyiségbe, az álmodó félelmeibe és kétségeibe, amely teljes mértékben felszabadító hatásúnak bizonyult. így az analitikus szerepe pusztán az értelmezésben történő segítségnyújtásra korlátozódott. Jung létrehozta saját iskoláját, mely 1962-ben Humanisztikus Pszichológiai Társaság néven alakult meg. Nézete szerint minden egyes álmunk a jelenünkkel foglalkozik, és minden egyes alak, aki megjelenik álmunkban, a mi egyik részünk. Ezek az archetípusok. Az álmokban az emberi személyiség három különböző oldala jelenik meg. Olykor olyan emberek személyében mutatkoznak, akiket az álmodó ismer, de ez történhet fiktív vagy mitikus alak, vagy egy ismeretlen lény képében. • Sapszki Márta Gasztronómiai kalandozások Háborús állapotok szerencsére nincsenek nálunk, hacsak nem tartjuk annak a konvergencia program nyomán kialakuló elszegényedést. Reméljük azért, hogy az idei karácsony még nem fog emlékeztetni a háború utánira, mikoris a zakóból pulykasült lett, a mama meleg nadrágjából mákosbeigli, a nagyapa cilinderéből meg ihatott egy jót a család. De ha már a karácsonyi süteményeknél tartunk, süssünk ma beiglit! Hozzávalók: A tésztához: 50 dkg Rama margarin, 1 kg liszt, 3 dkg élesztő, 2 db tojás, 6 dkg Koronás Finom minőségi kristálycukor, 1 csipet só, 4 dl tej. A diótöltelékhez: 40 dkg darált dió, 20 dkg Koronás Finom minőségi kristály- cukor, 2 dl tej, 1 evőkanál méz, 8 dkg mazsola, 1 kávéskanál fahéj, 1 db citrom reszelt héja A máktöltelékhez: 40 dkg darált mák, 2,5 dl tej, 20 dkg Koronás Finom minőségi kristálycukor, 2 evőkanál méz, 1 db citrom reszelt héja, 1-1 kávéskanál fahéj és őrölt szegfűszeg, 8 dkg mazsola Elkészítés módja: A lisztet átszitáljuk, az élesztőt kevés, enyhén cukros langyos tejbe morzsoljuk. A lisztet a lágy margarinnal, a cukorral és a sóval, valamint a megkelt kovásszal és a megmaradt tejjel sima tésztává gyúijuk. Letakarva, kb. 30 percig pihentetjük. A tésztát 6 egyforma részre osztjuk és téglalapokká nyújtjuk. Dió- vagy máktölteléket kenünk rá és összesodoijuk. A rudakat margarinnal kikent sütőlapra, egymástól kis távolságra elhelyezzük és mindegyiket 3-3 helyen megszúrjuk. Egy egész tojást és egy tojássárgáját felverünk, bekenjük vele a tésztarudakat és hagyjuk meleg helyen megszáradni. Ismét bekenjük és hagyjuk megszáradni. Előmelegített sütőben, mérsékelt hőmérsékleten megsütjük. Szép repedezett kell, hogy legyen. Diótöltelék készítése: A tejet felforraljuk a cukorral és leforrázzuk vele a darált diót. Belekeverjük a mazsolát, a mézet és a reszelt citromhéjat. Állandó keverés közben átforraljuk. 1-2 evőkanál lekvárral gazdagíthatjuk. Máktöltelék készítése: A tejet felforraljuk és leforrázzuk vele a darált mákot. Belekeverjük a mazsolát, a mézet és a fűszereket. Állandó keverés közben felforraljuk. ízlés szerint 1-2 evőkanál lekvárral gazdagíthatjuk. Jó étvágyat! • VEGA VII Fény derült az M.S. mester-titokra? A legújabb kutatások szerint a festő egy titkos rend tagja volt A múlt héten adták át Budán, a Magyar Szentek templomában az M.S. mester emlékérmeket. Az idén félezer éves évfordulóra emlékezve, művészettörténeti kiállításokkal, publikációkkal, ünnepségekkel emlékeztek meg a Selmecbányái oltárképek elkészültéről. Most, az emlékérmek átadóját, Cséfalvay Pált, a Keresztény Múzeum igazgatóját kérdeztük milyen fejlemény van M.S. mester képeinek kutatásában.-A Hídlap legutóbb arról tájékoztatta az olvasókat, hogy még nem derült ki, hogy valójában ki is M.S. mester, a híres oltárképek alkotója. A felvidéki festő' világszerte híres képeiből négy rész itt Esztergomban található a Keresztény Múzeumban. Mik a legfrissebb hírek a képek alkotójának eddig csak monogramként ismert nevéről?-December 13-án, szerdán, amikor volt ez az emlékérem átadás, egy M.S. mesterről szóló előadást is tartottam a megjelenteknek. A kiinduló pont most egy Várallyai Csocsány Jenő által írt könyv volt, melyből az író állítása szerint kiderül, hogy valójában kit takar az ötszáz éve csak monogramja alapján ismert alkotó. Amikor ez az egész felröppent, én összehívtam a jelentős szakértőket, vagyis Mojzer Miklós művészettörténészt, Prokopp Mária professzorasszonyt és így velük együtt egy kerékasztalt alkotva vizsgáltuk Csocsány állításait. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszető- sek az érvek és a bizonyítási eljárás is számos ponton jó, ugyanakkor több szakmai fönntartás is van vele kapcsolatban. Végül a múzeum vezetősége úgy döntött, hogy jövő évben publikálni fogja a fent említett szimpóziumnak az eredményt közlő dolgozatát egy szaklapban. A név, melyet eddig M.S.-ként ismertünk meg, most Várallyai Csocsány Jenő szerint Martinus Strigoniensis. Azaz Esztergomi Márton.- Laikusként is csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy mifelénk igen jól csengő név ez. De milyen bizonyíték támasztja alá ezt a nevet?- Kordokumentumok bizonyítják, hogy egy ilyen nevű ember dolgozott itt, sőt, Zolnay László művészettörténész azzal hozza összefüggésbe, hogy az esztergomi várban lévő, úgynevezett Erények freskóját egy Albert nevű mester segédjeként ez a Martinus Strigoniensis készíthette. Arra pedig adat van, hogy ez az Esztergomi Márton dolgozott a régi, törökök által elpusztított Szent Adalbert-székesegyház freskálásában. Ugyancsak fontos és érdekes, Martinus Strigoniensis mellett szóló érv, hogy ő az itteni királyi udvarban dolgozott. Ezt támasztja alá többek között a festményein található Sárkány rend jelenléte. Ez annyira hangsúlyos, hogy a rend különböző tagozatú tagjait is megjelenítve láthatjuk például a keresztre feszítést bemutató képen. Itt különösen érdekes a töröknek és zászlótartónak nevezett figura, mivel itt láthatjuk a Sárkány rend rangjeleit a vállszalagon és a nyakláncon. Ez arra enged következtetni, hogy a kép festője ismerte a királyi udvar belső és titkos tagozódását, illetve a Sárkány nevű titkos rendet is.-Mint az M.S. mester képeit is tartalmazó felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény egyik felvigyázója, szakértője, hogy látja, milyen a Keresztény Múzeum megítélése itthon és külföldön?- Természetesen a hazai művészettörténeti szakma nagyon jól ismeri a gyűjteményt. Az is igaz, hogy szakmailag külföldön is jól ismerik a Keresztény Múzeumban lévő alkotásokat. Az M.S. mesterrel kapcsolatos legújabb vizsgálati eredmények szerintem be fogják ismét hozni a nemzetközi tudatba az intézményt. Újra szakmai zarándokhellyé válunk tehát, miként ez volt az elmúlt évtizedekben is. Sajnos, hogy ugyanezt már nem mondhatjuk el a hazai közönségről, akik az elvárhatónál talán kevésbé érdeklődnek a Keresztény Múzeum gyűjteménye iránt.- Hogy reagáltak az M.S. mester évfordulóra a szakma nemzetközi képviselői?- A környező országok közül Selmecbánya okán érthetően Szlovákiában élénk az alkotóval való foglalatoskodás, itt egy részletekbe menő, fordulatos regény is megjelent M.S. mester életéről. Északi szomszédunk - ahogy már más jeles magyar esetében is volt - most is magáénak vallja M.S. mestert, ők máshogy „tudják” a történetet. Ettől függetlenül is állíthatom, hogy a félévezredes titok egyfajta megfejtéséből adódóan egy nagyobb nemzetközi és hazai művészettörténeti hullám elindítása kezdetének leszünk hamarosan tanúi. Ebből a motivációból természetesen Esztergom is kamatoztathat bőséggel majd. • Pöltl Zoltán
