Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
magazin 2006. december 23, szombat • HÍDLAP V . . ^ * a ä & ^Éf" t - .*t *■ * Karmikus kötelékeink Mivel érdemeltem?, Mi a rendeletetésem?, Mi a feladatom?, Mi a tennivalóm? - életünk során számtalanszor tesszük fel ezeket, a kérdéseket. A legtöbbször nem is kapunk rájuk racionális választ. Ilyenkor merülhet fel bennünk a karma, az okok és a hatás törvénye. A hindu szentírások elmondják, hogy bármit tegyen is az ember, az később vissza fog hatni rá, s ha nem ebben az életében, akkor következő születései valamelyikében. Az egyéni lélek időtlen idők óta cselekszik az anyagi világban, s élvezi, vagy elszenvedi tetteinek visszahatásait. Mindenki maga teremti meg saját karmáját, sorsát annak a vágyának köszönhetően, hogy meghatározott módokon élvezni akarja ezt a világot. A szentírások szerint az élőlény egyedül saját maga felelős a karmájáért. A karmát az egyes világnézetek különbözőképpen értelmezik. A keresztény világ értelmezése szerint jelenlegi életünk a hibáinkért, bűneinkért elkerülhetetlen büntetés, avagy a korábbi életekben felhalmozódott rosszak következménye. Legegyszerűbben a „szemet szemért, fogat fogért”, vagy a „ki mint vet, úgy arat” hozzáállású tételekkel szemléltethető. Tanításuk szerint, ha minden bűnünket megtapasztaltuk a tanítások, földi szolgálat útján és sikerült javítani azokat, több földi reinkarnáció megélésére nem lesz szükség. Az indiai kultúrkörökben a hatás és ellenhatás törvényének magyarázatán túl a karmák fajtáit is megkülönböztetik, eszerint a múlt, a jelen és a jövő összefonódik. Ezek részletes megismerését, kizárólag annak ajánlom, aki igazán mélyre akar ásni a témában. A múlt, a jelen és a jövő összefonódik abban a reinkarnációban, amelyet éppen megélünk. A végtelennek tűnő láncolatból hiteles nyomokat fedezhetünk fel a horoszkóp segítségével: megérthetjük örökségeinket^ rendeltetésünket, feladatunkat, lehetőségeinket. A horoszkóp a karma megértésének eszköze lehet, a megértést segítő elemei különösen az Ascendens. Ez az a maszk, amelyet a világ előtt viselünk, a világ ingereire adott ösztönös és legelső reakció. A sors kezének véletlenszerű választása az a pillanat, óra és perc, amikor a földre születünk: ekkor kapunk ezzel olyan erőt, amit a bolygók és azok kapcsolata nem biztosítanak számunkra. A lélek választja ki a pillanatot, hogy milyen földi megnyilvánulásban, milyen pillanatban szülessen meg ahhoz, hogy feladatát végezze. A karma mibenléte Amikor egy ember megérkezik a világra bizonyos veleszületett, mondjuk átlagos mentális képességekkel, szenvedélyes természettel, ami meghatározott jellegzetességeket mutat, némelyek jók, némelyek rosszak; elég jól megformált és egészséges testtel, de nem különösen nagyszerű jellemmel. Ezek az ő pontosan kijelölt korlátjai, és amikor eléri a felnőttkort, szembetalálja magát ezzel a mentális, szenvedélyes adottságokkal és neki ebből a lehető legjobbat kell kihoznia. Van sok olyan mentális magaslat, amit határozottan képtelen megmászni, mentális eszmék, amik megértését képességei nem engedik meg. Vannak olyan kísértések, amiknek szenvedélyes természete behódol, habár küzd ellenük, vannak a testi erőnek és ügyességnek olyan csúcsteljesítményei, amiket nem képes elérni. Az igazat megvallva azt látja, hogy nem tud úgy gondolkozni, mint ahogy egy zseni gondolkodik, és olyan szép sem lehet, mint egy Apolló. Egy korlátokkal körbevett körön belül van, amiből nem tud kilépni, bármennyire is vágyik a szabadságra. Sőt, mi több, sokfajta nehézséget sem kerülhet el, ezek lecsapnak rá, ő pedig csak cipelheti fájdalmait; nem menekülhet el előlük. Ez az igazság. Az embert korlátozzák elmúlt gondolatai, elvesztegetett lehetőségei, hibás választásai, esztelen kedvtelései, megkötik elfelejtett vágyai, leláncolják korábbi napok hibái. És ő, a Valódi Ember még sincs megkötözve. O, aki létrehozta múltját, ami most bebörtönzi jelenét, dolgozhat börtönében, és a szabadság jövőjét teremtheti meg. Sőt, világosítsuk fel, hogy ő maga szabad, hogy bilincsei le fognak hullani tagjairól, és tudása mértékének megfelelő lesz béklyóinak csalóka volta. De az átlagember számára, akihez a tudás szikraként és nem lángként érkezik, az első lépés a szabadság felé saját - önmaga által létrehozott - korlátjainak elfogadása és kitágításuk megkezdése lesz. Igaz, hogy még nem tud úgy gondolkozni, mint egy zseni, de gondolkozhat legjobb képessége szerint, és válhat idővel zsenivé, kifejleszthet képességeket a jövőre, és fog is. Igaz, hogy szenvedélyes könnyelműségeitől nem szabadulhat meg egy pillanat alatt, de küzdhet ellenük, és ha alulmarad, folytathatja a küzdelmet, és biztos, hogy csakhamar ő győz. Nincs börtönőre önmagán kívül, akarhatja szabadságát, és azt akarva el is fogja érni. Bánat éri, elveszti egy barátját, elkövet egy súlyos hibát. Ha vétkezett gondolkodóként a múltban, bűnhődik cselekvőként a jelenben. Az az ember, aki tudatosan nekilát a jövőépítésnek, tudása növekedésével rá fog jönni, hogy többet is tehet, mint saját jellemének formálása, ily módon építve jövendő sorsát. Kezdi megérteni, hogy nagyon is valóságos értelemben a dolgok középpontjában van, élő, tevékeny, önmagát irányító lény, és hogy éppúgy hathat a körülményekre, mint saját magára. Látni fogja, hogy mindennapi életében úgy közömbösítheti a rossz eredményeket, amelyek valamely rossz cselekedetből következnek, hogy egy megfelelő jó erőt indít el ugyanazon irányba. A legfontosabb karmikus kötelék, a család A karmikus feladatok rendszerint az emberi kapcsolatainkkal függnek össze, ezért nincs az életünkben olyan találkozás, amelynek ne lenne valamilyen célja. Persze vannak olyanok, amelyek csak színesítik a hétköznapokat, de a lelkünket mélyen megérintők vagy azok, amelyek szoros kötelékké válnak, az előző életeinkkel, a karmánkkal függnek össze. Ezek általában azok a kapcsolatok, amelyek szerepelnek életünk forgatókönyvében, ezért nem tudjuk elkerülni őket, és általában meghatározzák a sorsunk irányát. Mindenki, aki körülöttünk van, valamilyen szerepet, és feladatot teljesít velünk vagy általunk. Az ezoterikus tanítások szerint a legszorosabb és legmélyebb karmikus kapcsolatok a családtagjainkhoz kötnek. Többféle karmikus okból születhetünk egy családba, és lehetünk annak tagja. Létezik a család közös karmája, amely esetnél a tagoknak együttesen kell teljesíteniük a feladatokat. Sok esetben előfordul, hogy a család tagjai szétszóródnak a világban azért, hogy külön-külön gyűjtsenek tapasztalatokat, aztán a következő életük valamelyikében újra összejönnek, egy családot alkotnak, és a megszerzett tudást egyesítve képesek lesznek teljesíteni a família feladatát. Vannak olyan emberek, akik időtlen idők óta egy család tagjaiként érkeznek újra, mert ember- emlékezet óta kapcsolatban állnak egymással. A ragaszkodás legszorosabb szálai szövődnek közöttük, ezért akarnak ugyanabba a családba tartozni. Előfordul az is, hogy családunk egyes tagjaival van csak dolgunk, ilyenkor a famílián belüli kötelék adja az egyéni feladat megvalósításához a nagyobb lehetőséget. Megtörténhet az is, hogy a sors szinte belekényszeríti a lelket a családba, mert a vérségi kötelék az egyetlen módja annak, hogy két vagy több személy, akár két család között az ősi ellenségeskedést felszámolja. Karmikus szerelem Talán mindenkinek az életében van olyan személy - legyen férfi vagy nő -, aki megmagyarázhatatlan módon kötődik hozzá. Nincs ésszerűség, egyszerűen csak mágnesként vonzódnak egymáshoz, még akkor is, ha a totális kiteljesedést valami gátolja. Gyönyörű és sajnos sokszor fájdalmas vonzódás ez. Mégis legyőzhetetlen, mivel karmikus szálak kötik össze ezt a két embert. Dolguk van egymással. És ha ezt nem a jelen életükben oldják meg, akkor az elkövetkezők valamelyikében történik meg az egyesülés. Tehát nem menekülhetnek egymástól. Ekkor történik az, hogy szerelmesek leszünk az első pillantásra, hiszen egy régi, előző életekre visszanyúló, be nem teljesült kapcsolat folytatódik a jelenben. A régi, karmikus tartozás érzetét kelti, ha valaki nem tud nemet mondani, vagy képtelen elszakadni attól a személytől, aki oly sok szenvedést okoz neki, és akiről a környezetében is azt hallja: „nincs értelme”, „felejtsd el őt”. Kidolgozott karmáról beszélünk akkor, ha azt látjuk, hogy egy pár úgy él egymással, mint két turbékoló galambpár, boldog harmóniában, amíg a halál el nem választja őket. Félig kidolgozott karmikus szerelmi kapcsolatról van szó, ha az egyik fél szinte rajongásig, az elvakultságig imád, míg a másik ember érzései nem ilyenek. A félig kidolgozott karmikus szerelem már a megismerkedés pillanatában felfedezhető, mert az előző életek adósa mágikus szerelemről, míg a korábban „sérült” részéről, vonzalomról, de korántsem eget- földet megmozgató szerelemről beszél. Jól látható a karmikus szálak mindegyikében lehetetlen az elszakadás és az eltávolodás. Persze, csak ha nem ez a kijelölt feladat. De lényegében az égi fonalak összekötnek és leláncolnak mindannyiunkat. Egy hit erősségét a viselkedésre kifejtett hatásáról mérhetjük, és a karmában való hitnek az életet tisztává, erőssé, nyugodttá és boldoggá kellene tennie. Csak saját cselekedeteink akadályozhatnak minket, csak saját akaratunk gátolhat minket. Amint az emberek felismerik ezt az igazságot, üt a felszabadulásuk órája. A természet nem teheti rabszolgává azt a lelket, aki bölcsességgel nyert hatalmat, és mindkettőt szeretetben használja. • Mihalovics Barbara
