Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
HÍD LAP • 2006. december 23., szombat Mdlajjma^azin Szent Karácsony ünnepe „Mily csodálatos az Isteni gondviselés! Amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is!” - kiáltott fel Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. Az Augustus korabeli egyetemes népszámlálás, amellyel Jézus születésének Lukács evangéliuma szerint egy időbe kell esnie, semmi egyéb emlék vagy feljegyzés tanúságával sem igazolható. Ráadásul ellentmondásban is áll egy másik evangéliumi feljegyzéssel (Máté 2.1.5. köv. Luk. 1.5), amelynek értelmében Krisztus születése Nagy Heródes uralkodása végső éveire, tehát körülbelül a mi időszámításunk előtti 6. év tájára esik. A születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, amely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését. Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. Régebben a fenyőt nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és láncokkal ékítették, tetején csillagba foglalt angyal, vagy a kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását. Sokáig nem terjedt el mindenütt, néhol ma is más örökzölddel: fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat, de az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt. A Karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodott. A keresztesháborúk Szentföld-élménye, Jézus szülőföldjének megismerése, gyermekkorának az apokrif hagyományokból való fölidézése, majd pedig a ferences mozgalom a Karácsonyt liturgikus kötöttségeinek fellazításával érzelmi irányba terelte. Nyomában azonban az ünnep népi hagyományvilága szinte számbevehetetlen gazdagsággal, színes európai és közte magyar változatokkal gazdagodott. A karácsonyi ünneplés - családi ünnep - december 24-én, „bővedeste”, lámpagyújtás után kezdődött, hisz a természeti népeknél, így hajdan a magyarságnál is a nap napnyugtával kezd és végez. A karácsonyi vacsora részint az ókori görög-római hagyományoknak, részint a germán-szláv napforduló-ünnepi, a jövő termést biztosító nagy lakomájának kereszténnyé szelídült mása, de még századunkban is sokat megőrzött mágikus jellegéből. Ételsora hagyományos, katolikus helyeken böjtös. Jellegzetes étele a hüvelyes, főleg bab, lencse, aztán a főtt vagy öntött tészta, végül a gyümölcs, leginkább alma, dió. Mindegyikükhöz hiedelem is fűződik. A bab, lencse pénzt hoz. A tészta, főleg a mákos, szerelmi jósláshoz szolgál: az eladó leány a család egyik férfitagja evőeszközéről elkapja az első falatot, az utcára siet vele, ott eszi meg, és ahogyan hívják az első férfit, akit megpillant, az lesz az ura neve is. Az alma szintén jósolhat ilyen módon, de a héja is kirajzolhatja a jövendőbeli nevét, sőt, az állatok fejlődését is segíti, ha vizet tölt rá a gazda, és arról itat. A férges dió betegséget, halált jósol. Mint ahogyan az asztalra tett só is, ha olvad. A fokhagyma viszont betegséghárító, a vöröshagyma pedig időjárásjósló. A jövőbeli bőség biztosítása érdekében helyeztek az asztalra vagy alája szalmát, szénát, gabonát, terménymagvakat, gazdasági eszközöket meg a Luca-napkor elültetett, de Karácsonyra kihajtott búzát. A vacsora morzsáját, hulladékát pedig eltették gyógyszernek. Vacsora alatt a gazdasszony nem kelt fel - így biztosította, hogy a kotlósai majd jól üljenek -, csak az éjféli mise előtt, ahova katolikus helyeken a ház egész népe elment. Az ünnep megindító, bensőséges hangulatát jelzi, hogy talán nincs is a magyar- és a világirodalomban olyan jeles költő, vagy író, aki ne emlékezett volna meg a Szentestéről. Márai Sándor-megragadva a Karácsony legfőbb értékét - így ír „Négy évszak” című művében: „Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Túl a történeti valóságon, Jézus megtestesülése - a bölcsőtől a koporsóig - egyúttal az isteni-emberi történet legtömörebb, legegyszerűbb és legösszetettebb képeit és szimbólumait ajándékozza nekünk. Mária és József alakja a bölcsőben fekvő gyermekkel: a család, minden család örök bensőséges képe. Ugyanakkor azonban, szinte észrevétlen fordulattal, isteni költészettel: az örök szüzesség képe is. A család, a termékenység jegyei mögött itt az ember másik magasrendű életformájának, a természetfölötti élet előképének, a szüzességnek is legbensőségesebb „hármasában” gyönyörködhetünk. Külön-külön és együtt: Jézus, Mária és József alakjában, a szent család, a karácsonyi barlang szeplőtelen látványa, egyszerre kimeríthetetlen szemléleti kincse minden családnak, s vezércsillaga minden egyes - társas vagy végképp magányos - emberi életnek. Csodálatos egyetemességet rejt magában, s oly észrevétlenül egyszerű „fogalmazásban”, amire egyedül a természetfeletti képes. Mint család: áldást osztó képe az emberiségnek, s ugyanakkor - a szüzesség isteni mélységű fölfedésével - az örök, egyszeri ember megszentelése, annak kodifikálása, hogy az egyes ember a történelemnek nemcsak láncszeme, hanem egyúttal fölülmúlhatatlan végcélja, Isten szeretetének legfőbb tárgya is. Természetes és természetfeletti eme csodálatos egyensúlyában csakis így lehet jelen már most és már itt az a hatalmas feszültség, mely drámájával az egész univerzum sorsát kimérte, s melybe már most és már itt belefér a kereszt éjszakája, a bal és jobb lator, Veronika kendője és Júdás árulása, az egész emberi történelem, s azon is túl az egész teremtett világ „türelmetlen várakozása”. Az egyszerű képet (pásztorok, királyok és ökrök foglalatában) ihletett kézzel és kiapadhatatlan odaadással nem hiába idézték fel templomok falán a századok. E kép, mely természetfeletti „elkötelezettségével” mindent fölülmúló történést ígér, - így érkezik ma is közénk, az éjszakában megeredő hóesés intimitásával.” Szenteste e gondolatok jegyében kívánjunk egymásnak áldott, boldog, szeretetben bővelkedő karácsonyi ünnepeket! • Varga Péter Dénes Tudni illik, hogy mi illik! -14. rész Az év legszebb ünnepén, Karácsonykor, a karácsonyfa mellett otthonunk is díszbe öltözik. A Karácsony mindig egy jó alkalom arra, hogy otthonunkat feldíszítsük, meghittebbé és még hangulatosabbá tegyük. Ami pedig a fenyő karácsonyi ruháját illeti, itt is vannak divatirányzatok. A karácsonyfa ruhája A karácsonyfa-állítás szokása viszonylag rövid múltra tekint vissza, és a keresztény világban Jézus születéséhez kötődik. Egy ősi germán hiedelem szerint, a tél közepén kiszabaduló gonosz szellemektől csak úgy menekülhetünk meg, csak az védi meg az embereket, ha az életet jelképező zöld fák (az örökké zöld fenyők) alá menekülünk. Ez a mítosz összekapcsolódhatott azokkal a keresztény legendákkal, amelyek a karácsonyfához kötődnek - a Paradicsomban álló tudás fája és a kereszt, amelyre Jézust később felfeszítették. A karácsonyfaállítás hagyományának gyökere tehát a 16. századi keresztény Európában, és azon belül is német földön található. Egy festmény is tanúskodik egy legendáról, amely szerint Luther Márton állította az első karácsonyfát gyerekeinek. Strasbourgban már gyümölcsökkel, édességekkel és papírdíszekkel ékesített fenyőfákkal ünnepelik Jézus születését. Magyarországon csak jóval később, a 19. században honosodott meg ez a protestáns eredetű szokás. A karácsonyfa díszítése sokat változott az idők folyamán. De vannak, illetve voltak nélkülözhetetlen kellékek, mint például az ünnepi gyertyák. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták. Ugyanakkor a technika fejlődése a díszítésben is meglette hatását. Korábban a fán a fából és textilből készült díszek voltak jelen, a fa csúcsára pedig angyalkát vagy csillagot tettek és piros almát, diót akasztottak az ágakra. Természetesen a fáról a szaloncukor sem hiányozhatott, habár a két háború közt többnyire házilag készítették, és színes papírba csomagolták be. A karácsonyfadísz pedig alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. A házi ínyencségeket mára felváltotta a szaloncukor, a saját készítésű díszek helyébe pedig üvegdíszek léptek; a korábban használt gyertyák helyén pedig színes villanyégők világítanak. Ma már általánosságban elmondható, hogy egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel. S valóban már a fenyődíszítésben is vannak divatirányzatok Amíg korábban - kb. 10 éve - a szivárvány minden színében pompázó fák számítottak trendinek, mára már ez nem divat. S a díszítésben egyre inkább az figyelhető meg, hogy egy- egy szín dominanciájára törekszünk, ami lehet arany, piros, fehér-ezüst, vagy akár a kék is. Választék az van bőven, de akár otthon is megpróbálkozhatunk díszek készítésével. Természetesen a fenyőfák öltöztetésében sem kell feltétlenül követni a „divatot”. A karácsonyfa-díszítés valójában érzelmi kérdés, csak az számít, hogy ki hogyan érzi leginkább magáénak a fát. Hasznos tanácsok A díszítésnél fontos, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, hiszen a lényeg a fa, mi pedig csak segítünk egy kicsit, hogy még pompásabban ragyoghasson. Napjainkban szerencsére egyre nő mindennek az értéke, ami természetes. Az illatos fenyő varázsát semmi nem pótolhatja. A díszítést is végezhetjük a természetesség jegyében - például dióval, tobozzal, fagyönggyel vagy más díszes terméssel is díszíthetjük a fánkat. Az üveg természetes anyag, de azért legyünk mértékletesek a belőle készült díszekkel: ne vigyük túlzásba a számukat, ne keveijük nagyon a színeket. A díszítés során először a csúcsot tűzzük fel, aztán az akasztós díszeket helyezzük el, a fenyő törzsétől az ágak vége felé haladva. A következő az égősor (de először próbáljuk ki, és ha szükséges pótoljuk a kiégett izzókat), aztán következhet a szaloncukor és egyéb ehető díszek, végül pedig a girlandok, lamék és a csillagszórók. Érdemes szem előtt tartani a karácsonyfa méretét is! Ha a mennyezetig érő fenyő helyett idén csak méterest állítunk - vagy éppen fordítva -, akkor ez esetben a díszeket is érdemes lecserélnünk. Ne feledkezzünk meg az arányokról sem! A pici fán az apró gömbök, kicsi díszek mutatnak, a nagy fán ezek nem mutatnak olyan jól, elvesznének rajta. A kis fát szinte agyonnyomják, a vastag boák, ezek inkább nagy fára valók. A kis fenyőre vékony Iámét, apró díszeket válasszunk. A karácsonyi hangulat egyik fontos kelléke a tűz fénye, a sok táncoló lángocska. A gyertyákra szép karácsonyi gyűrűket lehet húzni, a lakás díszeként használt mécseseket pedig kerámia házikóba, fenyőruhába bújtathatjuk. Az otthon díszei A közeledő ünnepek hangulatát már hetekkel korábban becsempészhetjük otthonunkba. Az adventi koszorúk, illatos gyertyák, kopogtatók, girlandok, mikulásvirágok és égősorok ünnepivé varázsolhatják otthonunkat, de természetesen a díszek mellett lakástextíliákkal is előidézhetjük a karácsonyi hangulatot. A hagyományos piros-zöld összeállítások mellett alkalmazhatjuk az ezüst-fehér, arany-fehér, zöld-ezüst, rózsa-fehér és kék-ezüst színvilágú textileket, hozzáillő gyertyákat, szalagokat, szalvétákat is. A lakásdíszítő alkalmatosságok ajándéknak is megfelelnek, a boltban vásárolt darabokat kis ügyességgel személyes ajándékká varázsolhatjuk. Alábbiakban pedig néhány lakásdíszítési (vagy akár ajándékozási tippnek is beillő) technikát mutatok be. Alma - gyertyával: Karácsony estéje gyertyafényben az igazi. Kovácsoltvasbútor-boltokban juthatunk hozzá olyan gyertya-csillárhoz, melyet Karácsonyra különösen szépen díszíthetünk. Kell hozzá annyi piros alma, ahány ága van a csillárnak, piros, arany vagy zöld selyemszalag, fenyő- vagy eukaliptuszágak, bogyók. Az almákba drótot kell szúrnunk, hogy ráköthessük a szalagokat és a növényeket is, kb. egy hétig-tíz napig őrzi meg frissességét. ÚSZÓ asztaldísz: különleges dísze lehet otthonunknak ez a tál. Egy laposabb üvegtálat vagy akár egy nagyobb kehelypoharat megtöltünk vízzel, teszünk bele félbevágott gyümölcsöket, friss virágfejeket és aranyszínű úszógyertyákat, amelyeket a vacsoránál aztán meggyújtunk. A vízbe cseppenthetünk pár csepp citromolajat is, így még illatosabb lesz. Apró mécsesek: kisméretű mécseseket készen is kaphatunk, melyekkel az ünnepi asztalt, az ablakpárkányokat vagy a fürdőszobát is ünnepi hangulatba öltöztethetjük. Az egyszerű cserepes mécseseket karácsonyivá tehetjük, ha a cserepet fehér festékkel, a cserép szélét aranyszínűre festjük, oldalára csillagokat ragasztunk, a gyertya felszínére pedig arany csillámot szórunk. Kopogtatók: már az ajtóban megérkezhet a Karácsony ha ezt a díszt választjuk. A kopogtatókat elkészíthetjük egyszerű örökzöld ágakból, tobozokkal, fagyallal, kis szalaggal, de akár választhatunk élővirágos megoldásokat, illetve színezhetjük is a kompozíciót. Mikulásvirág: ajándéknak is kitűnő a tél kedvence, a mikulásvirág, melynek már nemcsak piros, de krémszínű és rózsaszín változataival is találkozhatunk a virágboltokban. A mikulásvirággal, és a másik téli kedvenccel, a karácsonyi kaktusszal a lakás azon helyiségeit is ünnepivé tehetjük, ahol nincs karácsonyfa vagy adventi koszorú. Illatos pomander: egészséges narancsokat megmosunk, megtörölgetünk, és szegfűszeggel különböző mintákat szurkálunk bele. A narancsokra szalagot kötözünk, és a szobában, konyhában felfüggesztjük őket. Sokáig kellemes illatot fog árasztani. Üdvözlőlap-girland: a rokonoktól, barátoktól kapott sok-sok üdvözlőlapokból készíthetünk díszt is, ha egy zsinórt rögzítve, ruhacsipesszel vagy kis csatokkal felcsíptetjük a lapokat, képeket és a szobába vagy más helyiségbe helyezzük el őket. Terítés szalagokkal, fagyönggyel: az ünnepi asztal nemcsak a gyertyáktól, koszorúktól lesz ünnepi. Az evőeszközöket kössük a szalvétával, fagyönggyel vagy fenyőággal egy csokorba szalaggal vagy zsinórral. A tányérok mellé pedig készíthetünk ültetőkártyát vagy névre szóló hímzett szalvátékat is, és apró meglepetéseket is rejthetünk a teríték mellé. Az ünnepi hatás garantált. „Semmi sem okoz nagyobb csalódást annál, mint amikor Karácsonykor arra ébredünk, hogy már nem vagyunk gyerekek.” - Erma Bombeck * Kanalas Andrea
