Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
2006. december 23., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 51. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn íráSiniSMJI. oldalon „Ha térkép, akkor Kogutowicz Manó” Nem minden elfogultság nélkül, némi nagyképűséggel azt szoktam mondogatni egykor volt tanítványaimnak, hogy valójában minden tudomány a történettudomány segédtudománya, hiszen egytől egyig mind a történelemben élt-élő ember szellemi produktuma. Természetesen magam is tudtam, hogy ez így nem egészen igaz, de azért valljuk be, történelemórán jól hangzott. Van azonban néhány tudomány, amelyről minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy valóban a segédtudományok közé sorolható. Ezek közé tartozik többek között az oklevéltan, a címertan, a pénzérmékkel foglalkozó numizmatika, és nem utolsósorban a térképészet. A térképek nem nélkülözhetők az oktatás egyetlen olyan területén sem, ahol be kell mutatni egyes helyek földrajzi távolságát, dolgok, jelenségek térbeli elteijedését, honnan és hova vezetnek utak, mi jellemzi az adott tájat, az ott lakók mivel foglalkoznak. Sorolhatnánk még sok jelenséget és tárgyat, amelyet a térkép egy-egy területről közölni tud. Ma térképeket, vagy egyszerűbb térképvázlatokat használunk elsősorban a földrajz és történelemtanításban, de föltűnnek térképek a biológia és a magyar irodalom vagy az idegen nyelvek tanítása során. is. A hazai oktatásban sem új keletű a térképek használata. Bél Mátyás, a XVIII. század legjelentékenyebb földrajzi írója, kora legnagyobb tudósa már rendszeresen használt térképeket az iskolai oktatásban. Tanítványa és barátja, Tomka-Szászky János először vezette be a magyar történelem önálló tárgyként való oktatását, és ehhez egy latin nyelvű történelmi atlaszt szerkesztett 1751-ben. Karacs Ferenc a XIX. század legnagyobb magyar térképmetszője az „Európa Magyar Atlasa” szerkesztésével, metszésével, kiadásával kívánta az oktatást segíteni és a hazai térképkultúrát növelni. A szabadságharc előtti években további iskolai atlaszok jelentek meg. Ezek közül említésre méltó Fényes Elek és Vállas Antal munkája. Ezek azonban térképfordítások német, illetve francia nyelvből. Az a tény, hogy nem önállóan szerkesztették meg térképeiket, hanem általuk e célra legjobban megfelelő atlaszokat fordítottak, nem von le semmit érdemükből. Hiánypótló, magyar nyelvű atlaszokat nyújtottak át a tanulóifjúságnak. 1846-ban Debrecenben jelent meg Kiss Gábor Földirati néma atlaszok című munkája. A négyszínű, névrajz nélküli, úgynevezett vaktérképet tartalmazó mű korszerű iskolai segédeszköz volt. A kézitérképek mellett igény volt falitérképekre is. Első falitérképünk Kolozsvárott készült a Debreceni Református Kollégium kőnyomó intézetében. Az 1870-es évek végén Gönczy Pál a Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosa a megyék térképeivel kívánta ellátni az iskolákat. A megvalósításhoz tehetséges, szakképzett kartográfusra és jó nyomdai kivitelezőre is szüksége volt. Az előbbit Kogutowicz Manó személyében, az utóbbit Posner Károly Műintézetében találta meg. Kogutowicz 1851. december 21-én született. Katonai pályafutásával felhagyva tanár lett. Egy ideig Sopronban élt. A nagyszerű kartográfus a kultuszminiszter felkérésére magyar nyelvű iskolai térképeket készített. A minisztérium kölcsönnel és előzetes megrendelésekkel támogatta a vállalkozást. így alakult meg 1890-ben - egyelőre a bécsi Hölzel cég budapesti fiókvállalataként - a Magyar Földrajzi Intézet elnevezésű térképészeti vállalat. A legkiválóbb magyar geográfusok és történészek közreműködésével sorra jelentek meg a megyék falitérképei, a magyar és az egyetemes történelmet bemutató történelmi falitérképek, az egyes országok, kontinensek fali- és kézitérképei, földrajzi és történelmi atlaszok, földgömbök. Kogutowicz a minisztériumi kölcsön visszafizetése után önállósította vállalatát, majd 1901-ben részvénytársasággá alakította át. Térképei jelentős részét maga rajzolta, hazánk iskoláit kiváló minőségű magyar nyelvű térképekkel látta el. 1902-ben megjelent világatlasza több kiadást ért meg. Neve annyira összeforrt szakmájával, hogy Magyarországon a térkép és Kogutowicz egyet jelentett. A rajzi kivitelezést Kogutowicz Manó maga végezte. 1908. december 21-én, egy veseműtétet követően, épp 57. születésnapján érte a halál. • Varga Péter Kalendárium Nem tükröződött túl sok karácsonyi, illetve ünnepi hangulat a száz évvel ezelőtt Esztergom és környékén megjelent lapok írásaiból. Elloptak egy kaput, lövés dördült önvédelemből és egy feleséget is eladott enyhén ittas hitvese. A szívmelengetőnek korántsem nevezhető eseményekről többek között az Esztergomi Lapok számolt be december 25-én. „ Ellopott kapu. F. hó 16-án ellopták a muzslai orvosi lakhoz tartozó házkerités kapuját. Dr. Wertner Mór járásorvos panaszára a megindított nyomozás azonban kiderítette a tettest s igy a vármegyét nem éri semmi kár. Az orvosi lak tudvalevó'leg a vármegye tulajdonát képezi s Jenei Imre muzslai legény, aki az egyik megyei házba nyitott be, úgy hogy a kilincscsel együtt a kapu is a markában maradt, most a másik vármegyeházán lesz szívesen látott vendég. ” Vagyis lecsukták miatta szegényt. A testvéri „szeretet” okozott majdnem tragédiát, amelyről szintén e lap adott hírt. „Lövés önvédelemből. Király András magyarszölgyéni lakosra, a vele egy fedél alatt lakó Király Mihály nevű testvér öccse f. hó 14-én forgó pisztolyból 2-szer rálőtt. A második lövés Király András balkezén hatolt keresztül. A köbölkúti csend- őrörs járőre a lövöldöző embertől a forgópisztolyt elvette. Király Mihály azt állítja, hogy bátyja vasvillával rohant rá és ő hogy megijessze a levegőbe lőtt egyszer, mivel pedig bátyja meg ezután is kést ragadott rá önvédelemből a karjába lőtt. A való tényállást mindenesetre a kir. járásbíróság fogja a tárgyalás során megállapítani, az azonban bizonyos, hogy a testvéri szeretet távol áll a gyűlölködő osztályos atyafiaktól. ” Csontvázra leltek egy fán is száz évvel ezelőtt, amelyről az Esztergom adott hírt december 29-i számában. „Érdekes leletre akadtak Bátorkesz községben az emberek. F. é. dec. 28-án érkezett jelentés szerint ugyanis Pálffy herceg bátorkeszi erdejében egy teljesen feloszlott ismeretlen férfi hulláját, jobban mondva inkább csontvázát találták egy fára felakasztva, mely orvosi vélemény szerint mintegy 2 év óta függött már a fán. Csodálatos, hogy eddig nem akadtak rá, bizonyára jó magasra mászott fel annak idején az ipsze és nem akarta, hogy lássák szerencsétlen helyzetében." Azért ez sem mindennapi következtetés. A lopások sorából egy igen leleményes ember „ténykedését” emelte ki a Szabadság december 29-én megjelent számában. „Tolvaj siketnéma. A napokban egy főpapi háznál vakmerő lopást követett el egy siketnéma, a ki se nem siket, se nem néma, hanem profeszionátus besurranó. így nevezik tolvaj nyelven azokat a zsiványokat, a kik különféle ürügy alatt behatolnak a házakba és ellopnak mindent, a mi kezük- ügyébe kerül. A tolvaj egy névjegyet adott át a szolgának, hogy vigye be a ház urához. A míg a szolga benn volt, addig a szimuláns siketnéma elemeit egy értékes órát. ” Sajnos ilyen besurranó tolvajokról mostanság is érkeznek hírek, csak az ürügy változott, amely segítségével bejutnak a házakba. Kétségkívül nem volt kellemes Karácsony annak az embernek, aki az újság következő cikkének főszereplője: „Eladta a feleségét. Nagyenyeden Szotyori Sándor ittas állapotban feleségét 5 gyermekével együtt eladta Dán József mészárosnak. A vásárról tanuk előtt szerződést kötöttek s Dán azonnal 100 korona előleget is adott, nem törődve azzal, hogy mit szól majd a vásárhoz a józan feleség s az öt poronty. ” Száz évvel ezelőtt azonban fehér Karácsonya volt az itt élőknek, amelyet hőn áhítunk most is, egy századdal később élők. A Szabadság írása mégsem a szépséget emelte ki az eseménnyel kapcsolatban. „Hóvihar. A tél nagy erővel köszöntött be. Napok óta hóvihar van mindenfelé. A város külső részeiben teljesen lehetetlen a közlekedés. A hatóság semmi gondot nem fordít a közutakra, nem tisztittatja el a havat. A lakosság némely helyen ki sem tud a házából mozdulni. ” • Gál Kata a fekete dobozt...
