Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
www.esztergom.hu 2006. december 23., szombat • HÍDLAP 3 Karácsonyi jókívánság Kedves Olvasó, ha az elkövetkező' napok sorát nézi, talán már eló're is fél tőle, mert már megint itt az ünnep. Ki fogja a fát feldíszíteni, és kifog mindent elintézni? Félünk. Igen, sokan félünk az ünneptől, mert ki az, aki megtaníthatta volna az ünnep örömét, ki az, aki megmagyarázhatta volna, mit is ünnepiünk, s nem beszélve a reklámújságok állandó áradatától. Nem akarok ünnepelni, vagy talán úgy nem akarok ünnepelni, ahogy a világ kínálja. Ki akarok lépni ebből a mókuskerékből. Mi az ünnep? Az ünnep vallási fogalom: az a nap, amelyet az ószövetségi nép áldozattal és Istennek szentelt nyugalommal kiemelt a hétköznapokból. Az ünnepek sorát kezdetben elsősorban az évszakok határozták meg. Átérezték, hogy Isten segítségével élnek, ezt köszönték meg: a növekedést, az aratást, és igyekeztek jóindulatra hangolni Ot. Idővel bizonyos történelmi események kerültek jobban előtérbe: így a kovásztalanok ünnepe, mely az Egyiptomból való szabadulásé, vagy a sátoros ünnep a pusztai vándorlásra emlékeztette őket. Úgy tartották, hogy aki nem tartja meg az ünnepeket, és nem emlékezik meg Istennek népén gyakorolt nagy tetteiről, kiesik az isteni üdvösség-közösségből. Az ünnep kiemelkedett a napok sorából. Miért? Mert volt ott zene és tánc is, munkaszünettel kapcsolták össze, és persze maga az összejövetel és áldozat bemutatása tette teljessé. Az ünnephez hozzátartozott az evés, ivás és az ünnepi ruha. „Boldog a nép, amely tud ünnepelni... ” (Zs 88, 16) Minden ünnep a szabadidő lehetősége, életigenlés. Összhangba hozza az embert önmagával, az életnek értelmet és örömöt ad. Hogyan lehet újra ünnepelni? Hogyan lehet megújulni az ünneplésben? Kezembe akadt egy leirat az értékesen töltött ünnep tízparancsolata címmel. Az utolsó pillanatban vagyunk a felkészülésben. Talán ez a leirat segít mindannyiunknak. 1. Kezdjük el az ünnepet előző este. Ez ősi keresztény szokás (vesperás, vigília). Készítsük ki a másnapi, ünnepi ruhákat. Ez a gyerekekre különösen is hatással van. Zene, olvasás, játék, vidámság, a szokottnál kissé ünnepélyesebb vacsora jellemezze! 2. Az ünnepre tegyünk félre minden kenyérkereső, pénzgyarapító munkát. A testi-lelki felüdülés legyen a cél. 3. A szentmise legyen a nap központi cselekménye. 4. Forduljunk e napon mások felé. Szerezzünk másoknak örömet, adjunk tovább valamit lelki derünkből. 5. Zsidó közmondás: „Bűn, ha valaki ünnepnapon szomorú". Örüljünk mindennek, aminek örülhetünk, igyekezzünk másoknak vigasztalást nyújtani, ha van beteg ismerősünk, látogassuk meg. 6. Tartóztassuk meg magunkat az epés kritikától. Az ünnep a „pozitívumok napja ” legyen, amikor csak a jó és a szép felé akarunk nyitottak lenni. 7. Keressük az emberi közösséget, ne húzódjunk vissza magányunkba. Baráti vagy rokoni körben közös asztal, közös kirándulás, igényes szórakozás -ennek is ideje az ünnep. 8. De legyen időnk a csendes imára is. A meditáció a lélek vonzódása a „központ” felé. Biztosítsuk a lélek meghitt, ünnepi találkozását Istennel. Az ájtatosságok halmozása azonban nem szerencsés, sokkal többet ér, amit másokért teszünk. 9. A házaspárok kettesben sétáljanak egy nagyot. Beszélgessék át a hetet, figyelmesen hallgassák meg egymást, és határozzák meg az elkövetkező hét célkitűzéseit. 10. Mi oltja ki az ünnep meghitt, békés hangulatát? Minden hajsza és minden agy on-j óllakás, ami nemcsak az evés-ivásra vonatkozik, de minden léha szórakozásra is. Karácsony számunkra az év egyik legfontosabb ünnepe. Jézus Krisztus az Isten Fia megtestesülésének ünnepe. Eljön, hogy a bűn sötétségéből az örök élet világosságára vezessen, hogy megváltson bűneinktől. Az Isten Jézusban készít számomra valódi ajándékot, Ó hozza el az ünnep valódi örömét. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket, családban töltött sok időt és boldogabb újesztendőt! Ilyenkor ünnepi áldásban is részesülünk: A végtelenül jóságos Isten, aki Fiának megtestesülésével elűzte a sötétséget a világból, és dicsőséges születésével beragyogta ezt a szent éjszakát, űzze távol tőletek a bűn sötétségét, és ragyogja be szíveteket az erények világosságával! Ó, aki azt akarta, hogy angyal hirdesse Üdvözítőnk születésének nagy örömhírét a pásztoroknak, töltse be lelketeket örömével, és tegyen titeket evangéliumának hírnökévé! O, aki Fiának megtestesülése által kibékítette egymással a mennyet és a földet, árasszon el benneteket a békesség és a jóakarat ajándékával, és fogadjon be mennyei Egyházának tagjai sorába! Sok szeretettel: Michels Antal római katolikus plébános Karácsonyi kiengesztelődés „Krisztus születésével az ég és a föld összeköttetésbe léptek” - vallja a karácsonyi reggeli zsolozsma a görög liturgiában. Jobbé nem létezik az a mérhetetlen távolság, amely elválasztja a meny- nyet és a földet, az isteni és az emberi lét szféráját. Nem áll fenn többé az sem, amiről Juhász Gyula írt a múlt század elején, hogy Isten „arca elé vonta az eget, mint egy súlyos, nagy kékselyem palástot". „Ma az Isten a földre jött" - folytatja a görög katolikus ének, és kimondja a nagy „csere” másik oldalát is: „az ember fölszállott az égbe”. A végtelen nagy örömhír, hogy Krisztusban végérvényesen „velünk az Isten”, egyúttal a mennyország megnyitása, az üdvösség ígérete számunkra. Mi mai napig sem fogadtuk be igazán ezt az üzenetet. Naponta újrateremtjük a korlátokat, a közfalakat, az ellenségeskedést. Ellentétek támadnak országhatáron belül és túl, igen, a határokon túli magyarok és az ottani többségi társadalom között, de itthon is, a különböző nemzetiségűek között, a gazdagok és szegények, a sikeres üzletemberek és csövesek, a különböző felekezetek hívei, és felként a különböző politikai csoportok tagjai között. Komolyan kell vennünk karácsony kiengesztelődésre szólító üzenetét: „legyen békesség a földön a jó- akaratú emberek között”. Elsősorban az Egyházon belül kell megteremtenünk a békét. Fel kell építenünk - újra és újra — Krisztus testét. S ez nem megy a Fő, Krisztus nélkül. „Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik” (Ef2,21) De a Krisztusban elnyert embertestvériséget kifelé, napi életünkben is meg'kell élnünk. A társadalom az Egyházhoz hasonló, élő Szervezet, amely csak a tagok, az őt alkotó szervek együttműködéséből épülhet fel. Amit Szent Pál az Egyházról mond, a társadalomra is érvényes: amint „nem mondhatja a szem a kéznek: nincs rád szükségem, vagy a fej a lábnak: nincs rád szükségem ” Karácsonynak meg kell hoznia a kiengesztelődést, a megbocsátást, az isteni irgalom tettekre váltását. Cselényi István görög katolikus parókus Várakozás és beteljesülés Várakozásban élünk most mindannyian. Jó volna azt gondolni, hogy minden ember egyre gondol ilyenkor. Arra, hogy ott 2000 esztendővel ezelőtt, abban a Betlehemi jászolbölcsőben megszületett a kisded Jézus. A Messiás, a Megváltó, akinek eljöttét a próféciák megjövendölték és az emberek a történelem szorításában élve egyre inkább várták is őt. O lesz az, aki elhozza az igazságot, és királyi uralmának dicsősége az egész népre kihat, aki felszabadít idegen uralmak alól. Jézus később megmutatta, hogy O valóban Király, de nem földi uralkodó, és az O országa sem innen való. Megmutatta, hogy megszabadítja az embert, de nem a másik embertől, annak uralma alól, hanem a bűnből, a halál szorításából, hogy már itt ezen a földön igaz emberi életünk lehessen. Olyan, amilyennek egykor az Isten teremtette, hogy társai lehessünk, akikkel szeretetét és akaratát megosztja. Várakozásban élünk, de nem azt várjuk, hogy Krisztus visszajöjjön, - bár e mostani idő a második advent, a visszavárásának az ideje, hogy beteljesedjenek mindazok, amiket Jézus az O Igéjében megígért —, de valójában nem várjuk Ót vissza. Jó, hogy távol van tőlünk az Isten, így nem látja dolgainkat, életünk hazugságát, gondolja a mai ember. Mit várunk hát? Várjuk a munka végét, a diák az iskolaszünetet, a dolgozó a pihenést, talán azt, hogy a vágyott ajándékokat megkapjuk, és már tehernek érezzük azt is sokszor, hogy üzleteket járva ajándékokat szerezzünk be szeretteinknek. Testvérek, több kellene hogy legyen a mi várakozásunk. Olyan váradalom, amely mindig készen van arra, hogy akit vár, az bármely pillanatban itt lehet. Várok, de kész vagyok mindig minden dolgommal, nem vagyok adósa senkinek szeretettel, jósággal, mert tudom, hogy én is az Isten szeretetéből, kegyelméből élhetek, és ha nem lenne velem Isten szeretete, akkor meghalnék. Az Ó szeretetével fordulok én is mindenki felé, még az ellenségeim felé is. És nincs más kívánságom, csak annyi, hogy élhessek valóban krisztusi keresztyén életet, hogy küldetésemet betölthessem, életemmel Ót dicsőítsem. Talán így mi is megláthatjuk azt a kicsiny gyermeket, a nagy Királyt, akit sokan vártak, aki betér a mi hajlékainkba karácsonykor is, hogy örüljünk ne csak a földi ajándékoknak, hanem az életnek, az örök életnek, amit Ó szerzett nekünk, mert O valóban szeret bennünket és életét áldozta értünk, hogy lelke által a mi szívünkben megszülethessen. Legyen minden családnak áldott Krisztus várása, hogy együtt mondhassuk karácsonykor is: „Megtaláltuk a Messiást”. Ágoston Csaba református lelkipásztor „ Üdvözítő született ma nektek... ” (Lk. 2.11.) Karácsonykor teljesült Isten akarata, az emberek Üdvözítője, Megváltója nyilvánvalóvá lett mindenki szeme láttára. Isten maga lett emberré Jézus Krisztusban, hogy végre megadja nekünk az életet országában. Már az advent is erről szól. Adventus Domini - az Úr érkezése. Mikor ezeket a sorokat írom két kérdés is foglalkoztat. Az egyik, Isten akarata teljesült, de mi az ember akarata? A másik, hol akar élni az ember? Akar Isten országában élni? Mindkét kérdésre igyekszem válaszolni. Az ember akarata, hogy jól érezze magát, szeressék, és szeretve legyen. Elfogadják, és legyen öröme. Mi mindenre vagyunk képesek, hogy ezeket elérjük?! Tudom, soha a magunk erejéből ezt el nem érhetjük. Igaz János evangélista mondata, érdemes megtanulnunk: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki”, (Jn. 3.25.) még Isten kegyelmét sem tudjuk megszerezni, bocsánatát, szeretetét sem tudjuk bármi áron megkaparintani. Isten nagy csodája, hogy szeret bennünket. Saját magához, Őhozzá tett hasonlóvá bennünket, és leikéből adott nekünk. Azt akarjuk, amit Urunk is akar, de magunk erejéből azt, el nem érjük. Bűneink mindig eltávolítanak a szent akarattól. Ezért, Ő jön hozzánk. Ennek bizonyossága karácsony ünnepe. Krisztus születése, a Megváltó, az Üdvözítő, az Irgalmas Isten jön el hozzánk. Áldozatos szeretete a keresztjén mutatkozik meg, életét adta értünk romlottakért, hiábavalókért. Isten akarata, hogy az az ember, aki akarja a maga békességét, akarja a szeretetek az el is nyerje. Nem erejéből, nem mindenkin keresztül gázoló, másokat becsapni képes, vagy éppen semmibe venni ügyeskedő stílusával, módszereivel, hanem egyedül Fián keresztül. Teljesült Isten és ember akarata, megszületett a Megváltó. Nincs esélyünk, csak az Üdvözítő Krisztusban való hit által. A másik kérdés. Életet ad országában, de hol akarunk élni? 1956-ban a mártír sorsú evangélikus püspök, Ordass Lajos így prédikált: „Kint a világban tülekedés, szívtelenség, ijesztő árnyak és sok minden más akadály ellenére is karácsony van. Itt a templomban csüggedésünk, sok szorongásunk és kétségeskedésünk ellenére is karácsony van. Mert ahol megszólal a karácsonyi evangélium, ott a zengő szó mögött felénk dobog Isten szerető szíve. És ez a karácsony. Örvendezzünk hát minden hívővel mennyei Megváltónk születésén.” Élet ott van, ahol Isten szava hallatszik, és élet csak ott lehet, ahol részesei vagyunk testének, vérének, a vele való szent közösségben. Mert nem élet az, ahol nincs Isten. Ott minden más van, ami nem élet. Szorongás és kapkodás. Kapzsiság és gyűlölet. Verseny és ellenség, ellenfél. De ahol Ő van, ott közösség épül, testvérek vannak, békesség telepedik ránk, élet járja be az emberi életet, Isten által megnyert élet. Ahol megszólal a karácsonyi evangélium, ahol Isten szava hallatszik, ott élet van és remény minden „Kinti", zord világ ellenére is. Ha élni akar bárki is e világban, Isten nélkül csak vegetálás, létfenntartás az. Az Üdvözítő nekünk született. 2006-ban élő, a kor minden nehézségével küszködőnek, a szeretetlenség és kudarc, csalódottság, gyász, lelki mélység közepette karácsonyt ünneplőnek, meg- gyötörteknek és betegeknek az Üdvözítő Jézus Krisztus született, hogy élet és irgalmas szeretet töltsön, és érjen el minden emberi szívet. Minden ellenére, mégis karácsony van, hiszen megszületett, eljött az Isten. Kedves Olvasó! Isten szeretete legyen örömünk, életünk, békességünk forrása karácsony ünnepén! Ferenczy Andrea evangélikus lelkész
