Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)

2006-12-16 / 248. szám

hídlaj magazin 2006. december 16., szombat • HÍDLAP VII (Isten) nőnek lenni VII. rész Hesztia: a biztos háttér Hesztia (a rómaiaknál Vesta) a házi tűzhely és a templom istennője. Az első generáció tagja, Kronosz és Rheia elsőszülött lánya, vagyis az istenek között a legidősebb (de mivel Kronosz a varázsszer hatá­sára őt öklendezte ki utoljára, ő a legfiatalabb is). Mégsem lakott az Olimposzon, önként átadta helyét Dionüszosznak, a szőlőművelés, a bor és a mámor istenének. A régi görögök és rómaiak hitvilágában az ő jelenléte adja a család, az otthon számára a fényt és a meleget. Mivel nem vett részt háborúkban, isteni cselszövésekben, a mitológiában alig olvashatunk róla, mégis őt tisztelték a legjobban, neki mutatták be a legérdekesebb áldozatokat. H esztia szűz istennő, vagyis Artemiszhez és Athénéhez hasonlóan abban az értelemben, hogy férfi nélkül is egész embernek érzi magát, megáll a saját lábán, és azzal foglalkozik, ami érdekli. Azonban míg a másik két istennő külső célok felé fordítja figyelmét, addig Hesztia befelé figyel, önmagába mélyed. Társaságkerülő, befelé for­duló (introvertált) lény, aki a magányt, a csendet, a nyugalmat kedveli. Fölötte áll vetélkedéseknek, intrikáknak, nem érdekli a karrier, még kevésbé a hatalom, az élet belső értelmét, végső céljait keresi. A gyermek Hesztia kellemes, könnyen kezelhető, jó kislány. Nem túlságosan kíváncsi, szeret csendesen félre­vonulni, jól eljátszik egyedül. Serdülő korában sem hívja fel magára a figyelmet. Nem dacol, nem lázad, inkább álmodozik. Azonban ilyenkor nem sző nagy terveket, hanem inkább belső hangjaira figyel. A kortárs cso­portokba nem illeszkedik be, de perifériás helyzetét maga választja meg. nem szenved az egyedülléttől, s a többiek tiszteletben tartják elvonulását. Számos Hesztia ritkán tanul tovább, nem űzi tudásvágy, nem vonzza a diákélet. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Hesztia még csak véletlenül sem lesz menedzsernő. Hiányzik belőle az elkötelezettség, a hajtóerő, még akkor is, ha intellektuális képességei adottak. Ugyanis nem vágyik külső elismerésre, munkál­kodásra belül, önmagában hordozza jutalmát. A munka világában ott érzi jól magát, ahol nem kell kitűnni, ahol a háttérben, szinte láthatatlanul lehet dolgozni. Ha a helyén van, igen megbízható munkaerő, kitartóan, egyenletesen dolgozik, kedveli a rutint, jól tűri a monotóniát. A rohammunka, a nagy hajtás nem az ő világa, mivel nem az eredményért, az elismerésért, hanem a munka öröméért dolgozik. Azokon a helyeken érzi legjobban magát, ahol nyugalomra türelemre van szükség. A segítő foglalkozásúak között (gyógypeda­gógus, óvónő, gyógytornász, gondozó­nő, házvezetőnő) számos Hesztiát találhatunk. Hesztia - bár nem törekszik rá - kiváló menedzserfeleség lehet, ugyanis tökéletesen megfelel a hagyományos háziasszony-szerep eszménynek. A házi­munkát ugyanis nem nyűgnek, hanem kielégítő és értelmes tevékenységnek érzi. Mindenre ráér, sosem sürgeti az idő, szinte feloldódik a munkában. Társát nem maga választja, hagyja, hogy kiválasszák, de nem is lehet „elrabolni”, a döntésben, elfogadás­ban övé a fő szerep. Azokat a férfiakat vonzza, akik csendes, nyugodt, megbízható nőket kedvelik, akik a hagyományos kenyérkereső, családfenntartó szerepre vágynak. Hesztia ilyenkor boldogan otthon is marad, őrizni a házi tűzhelyet. Látszatra függő helyzetben, a férje árnyékában él, azonban mindig megőrzi belső autonómiáját. Bár odaadó és érzékeny tud lenni az ágy­ban, a kapcsolatban nem a szexualitásé a főszerep. Egy Hermész-típusú menedzser mellett Hesztia az ideális menedzserfeleség. Az ilyen férj aktív, ambi­ciózus, aki sokat utazik, sokat van távol, nem viszi magával asszonyát üzleti utakra, vacsorákra, nem akar reprezentálni vele. Hesztia otthon marad, nem érzi elhanyagolva magát, nem rivalizál, és nem is zsém­beskedik. Ellenben maga dönt az otthon, a háztartás minden kérdésében. Ha vendégeket fogad, megteszi az előkészületeket, kiváló ízlésével megteremti a han­gulatot, azután csendesen a háttérben marad. Férjének nincs szüksége sem tanácsaira, sem buzdításra, de nem is nyomja el őt, megfelelő önállóságot biztosít számára. Cserébe Hesztia nyugodt, biztonságos meleg otthont teremt, ahonnan a férfi el tud rugaszkodni, mielőtt új utakra indul. Hesztia igen jó, elfogadó anya. Nincsenek túlzott elvárá­sai, nem ösztönzi gyermekeit nagy teljesítményekre. Viszont teljes egészében, szőröstül-bőröstül elfogadja őket, lehetővé teszi számukra, hogy önmaguk legyenek, nem erőlteti önál­lóságukat, de nem is gátolja azt. Bár segíteni nem sokat tud nekik, biztos hátteret nyújt, ahonnan kiröppenhetnek és bár­mikor visszatérhetnek. A szélsőségesen Hesztia-típusú nő legfőbb problémája az lehet, hogy miközben befelé mély érzésű, kiegyensúlyozott, kifelé esetleg szürke, egyhangú, pontosan az hjányzik belőle, amit személyiségnek hívnak. Ha egyedül marad, nem nyo­masztja a magány, az egyedüllét, viszont a külvilágban nagyon védtelen lehet. Egy neki való munkahelyen jól tud dolgozni, és jól is érzi magát, viszont szinte teljességgel alkalmatlan arra, hogy állást keressen, vagyis megpróbálja „eladni” önmagát. Hiányzik belőle az önérvényesítés képessége. Ha Hesztia úgy érzi, hogy a világ, amiben él, nem neki való, akkor egyedülléte elszigeteltséggé torzulhat, kommunikációs nehézsége szociális fóbiába fordulhat. A mindennapi életben meglehetősen ritka, hogy egy nő sze­mélyiségét egyetlen istennő határozza meg. Minden nőben több istennő lakozik. Az istennők voltaképpen személyi­ségünk részeit, legfontosabb vágyainkat, érté­keinket jelképezik. Minden istennőnek vannak pozitív és negatív oldalai. Azt remélem, hogy valamennyien felismerték a személyiségüket meghatározó 2-3 istennőt. A legfontosabb, amit ezután tehetünk, ha elfogadjuk őket. Ismerjük fel domináns istennőink pozitív oldalait, támaszkodjunk képességeikre, de ismerjük fel, és amennyire tudjuk, küszö­böljük ki a negatívokat. Arra is módunk van, hogy más istennőket is „megidéz­zünk”, azaz fejlesszük személyiségünk eddig háttérbe szorult oldalait. Ahhoz, hogy egy nő teljes életet éljen, képes legyen kreatív munkára, őszinte, mély szerelemre, elkötele­ződjön egy monogám kapcsolatban, átélje az anyaság minden örömét, nehézségét, és önön leikébe is bete­kintsen, minden istennőnek - kisebb nagyobb mértékben - szerepet kell kapnia az életében. A fiatal lánynak a világ felfe­dezéséhez Artemiszre, az egyetemi tanulmányok sikeres elvégzéséhez Athéné segítségére van szüksége. Az igazi szerelem átéléséhez Aphrodité, a hosszú távú elköteleződéshez Héra, a gyermekvállaláshoz Démétér előhí­vására van szükség. A változás korá­ban, különösen, ha egy nő egyedül marad, nem árt feléleszteni lelkűnk­ben a befelé tekintő Hesztiát, vagy az örökifjú, a világra rácsodálkozni képes Perszephonét. Az isten­nők ugyanis - ha szükségünk van rájuk - megidézhetők. • Sápszki Márta Szép volt, Lali! M ostanság, az ilyen-olyan megszorító intézkedések hallatán, egyre fokozódik bennünk a félelem, a szorongás. Ha a kormány pontról pontra rábólint a reformoknak nevezett népnyúzásra, vajon miként fogjuk túlélni? És fejünkben csak gyűlnek az aggodalomra okot adó megválaszolatlan kérdések. Mi lesz velem, ha beteg leszek, miből fogom finanszírozni a gyerekem továbbtanulá­sát, miből fedezem az egyre dráguló energiaárakból adódó közüzemi számláimat? Sokasodnak a gondjaink, melyeknek nyomasztó terhei egyre súlyosabban rávetülnek a mindennapjainkra. Egyre rosszked- vűbbek, egyre ingerlékenyebbek leszünk. Egyszóval, egyre kevesebb öröm ér bennünket. S milyen jó is az, ha néha legalább olyasvalaminek is örülhetünk, ami nem éppen szorosan bennünket érintő, csupán lak­helyünkhöz, városunkhoz kötődő pozitívumok. Mint például drukkolni egy esztergomi, Megatánc-os fiatalembernek. Lali, aki jelenleg a Pécsi Balett Intézet növendéke, ezen a versenyen, a nagyközönség számára is megvillantotta tehetségét, s bravúros tánctudásával egykettőre a nézők kedvencévé vált. Igazán büszkék lehetünk Túri Lajosra. Bár, a cél előtti döntőben sajnos kiesett, de mint igazi győztest búcsúztatták rajongói a Megatánc színpadáról. Mert ő valóban győztes volt. Mint ahogyan az a zsűri értékelésében is elhangzott, a finis előtti nagyon szo­ros fej-fej melletti versenyben, mind a négyen megérdemelték volna a győztesnek járó jutalmat. Az, hogy Lali a végső megmérettetésig nem jutott el, semmit nem von le az ő tudásából, s a veleszületett isten adta tehetségéből. Hallani fogunk mi még erről a fiúról, s tapsolunk még az ő sikereinek. Szép volt, Lali, büszkék vagyunk rád! • ez. N. Gasztronómiai kalandozások Victor Hugo hatalmas étvágyú ember volt. Gyakran mondogatta magáról: ,A természettudomány három különlegesen nagy gyom­rot ismer: a cápáét, a struccét és a Victor Hugóét. Egy étvágytalan napján tette közismert megállapí­tását: „A kölyökpulyka lehetetlen állat. Egy embernek talán sok, de kettőnek bizonyosan kevés” Mostanság pedig meg kell barátkoznunk a pulyka gon­dolatával, hiszen közeledik a Karácsony, az ünnep elmarad­hatatlan kelléke pedig a hal mel­lett éppen a pulyka. Készítsünk hát most mi is valamilyen puly­ka-finomságot! Legyen például Olasz pulykaropogós! Olasz pulykaropogós Hozzávalók 4 személyre: 1000 g-os pulykacomb, 1 db vörös­hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 40 ml olaj, 20 g liszt, pirospapri­ka, kakukkfű, babérlevél, 200 ml paradicsomlé, 100 ml narancslé, 20 ml limettlé, 1 pohár húsleves. Elkészítés módja: A pulyka­combot csontjával együtt 2 cm vastag szeletekre vágjuk. A sze­leteket megmossuk, és szárazra töröljük. A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, és apróra vágjuk. A sütőt 180 °C fokra előmele­gítjük. Serpenyőben felforrósít- juk az olajat, beletesszük a húst, és mindkét oldalát megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a vöröshagymát, és üvegesre pirítjuk. Beletesszük a fokhagy­mát, meghintjük liszttel, és 1-2 percig kis lángon tovább pirít­juk. A pulykahúst a hagymák­kal együtt átrakjuk egy tűzálló tálba, megszórjuk a paprikával, kakukkfűvel, és hozzátesszük a babérlevelet. Meglocsoljuk a paradicsomiével, húslevessel, a narancs, és limettlével. A sütőbe tesszük, többször meglocsoijuk és kb. 50 percig (szép piros ropo­gósra) sütjük. Jó étvágyat! • VEGA

Next

/
Thumbnails
Contents