Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-16 / 248. szám
HÍDLAP • 2006. december 16., szombat hídlapmagazin IV Tudni illik, hogy mi illik! -14. rész A többfogásos ünnepi karácsonyi vacsorára mindenki már hetekkel korábban rákészül, tervezgeti, hogy mi is legyen a menü és aztán Karácsony napján fáradhatatlanul el is készítjük. Majd aztán a vacsora lebonyolítása, a családtagok kiszolgálása és a mosogatás után végre hátradőlhetünk pihenni. A karácsonyfa-állítás és a hagyományos karácsonyi vacsora 150 éve terjedt el Magyarországon, de egy-két ősi tradíciót még napjainkban is követünk és talán észre sem vesszük! Karácsonyi ünnepi vacsora, az ünnepi asztal: A Karácsonyt megelőző bojtos napok után a karácsonyi vacsora elkészítése, változatos és hagyományos étkeivel egyaránt a legjellegzetesebb események közé tartozik. Az ünnepi külsőségek mindig fontos szerepet játszottak életünkben, s ma már nem is gondolunk arra, hogy a megszokott sorrendben elfogyasztott és hagyományos ételekkel és a Karácsony után, esetleg vízkeresztkor leszedett karácsonyi abrosszal ősi, mágikus tradíciókat követünk. A karácsonyi asztalnak a népi hagyományban nagy szerepe volt az ünnepkor. Úgy az asztal díszítésének, úgy az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az abrosz ünnepi használata hazánkban a parasztság körében terjedt el, és számos, tájanként változó hiedelmek fűződtek és fűződnek hozzá még ma is. A felterítésnek több módja volt. Győr-Moson-Sopron megyében például úgy helyezték egymásra a két abroszt, hogy a középvonalak csíkja egy keresztet alkosson. A terítő négy sarkára vagy a két terítő közé szalmát, szénát esetleg búzaszemeket szórtak, az asztal alá pedig munkaeszközöket helyeztek. A hagyomány szerint a szalma Jézus születésének körülményeire, a szerszámok pedig Jézus nevelőapjára, az ács Szent Józsefre utalnak. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen. Az ünnepek alatt mágikus erejűvé vált munkaeszközök és tárgyak pedig a következő esztendei bőséget, jólétet biztosították. A gazdasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, azért hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal (a halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézeskalács) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes. A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács). Régi korok karácsonyi étrendje Vannak, akiknek a Karácsony nem Karácsony a halászlé, a töltött káposzta, a rántott hal és a bejgli nélkül. Azaz hűségesek a hagyományos ízekhez. De mik is azok a hagyományos ízek? Alábbi ételek, nem is olyan régről, a 40-es évekből valóak. Talán érdekesség, talán ötlet lehet, de mindenképpen érdemes áttekinteni. December 24-től december 30-ig: 24. : Ebéd: halikraleves, mákos metélt. Vacsora: borleves kockára vágott pirított zsemlével, rántott harcsa, saláta, diós- és mákos bejgli, gyümölcs. 25. : Ebéd: pulyka aprólékleves májgaluskával, pulykapecsenye, sültburgonya körettel, vegyes saláta, faágtorta. Vacsora: hideg pulykasült, ecetes paprika káposztával töltve, sütemény, gyümölcs. 26 .: Ebéd: tyúkhúsleves cérnametélttel, makaróni pudding, a hús átsütve, szeletekben sült burgonya köretként, cékla és uborka, diós-, mákos tekercs. Vacsora: malackocsonya ecetes tormával, vegyes kompót, sütemény. 27. : Ebéd; borsópüré leves, sajtos metélt. Vacsora: rakott karfiol; vegyes sajt, gyümölcs. ví 28. : Ebéd: zöldségleves, párolt felsál, lencsefőzelék, alma pongyolában. Vacsora: meleg sonkacsülök tormával, gyümölcs. 29. : Ebéd: tejfölös petrezselyem leves apró burgonya gombóccal, libahát sütve, sült burgonya, ecetes uborka, piskótatekercs. Vacsora: disznósajt ecettel és hagymával. vegyes kompót. 30. : Ebéd: bableves füstölt hússal, káposztás rétes. Vacsora: tea, burgonya héjában főzve, vajjal, sajt, gyümölcs. 31. : Ebéd: kalarábé leves, paraj, bundáskenyér, alma. Vacsora: malackocsonya ecetes tormával, bőrös sertéskaraj sült, burgonya, paprikasaláta, apró sütemény, vegyes kompót. Karácsonyi ünnepi asztal terítése Karácsony napján nemcsak a menüsort kell a háziasszonynak szem előtt tartani, érdemes a terítésnek is megadni a módját. A terítő anyagának, színvilágának kiválasztását nemcsak a teríték jellege határozza meg, hanem a lakás belső jellege is. Míg egy vidéki ház hangulatához például a természetes anyagok illenek, a városi lakásokat a díszesebb kelmék uralják: finom csipkék, selymek, fémes, fénytörő matériák, szemben a csiszolt üvegekkel, igényes porcelánokkal. Az abrosznak nemcsak az anyaga, de a mintázata is igen meghatározó, egyfelől alapja a teríték kompozíciójának, másfelől viszont inspiráló elem is. Egy virágmintás csésze motívumai például folytatódhatnak a térítőn. Azonos térítőt más-más anyagokkal és kiegészítőkkel társítva rendkívül sokféle hangulatot tudunk kialakítani. Ünnepélyességet például többféle módon is az asztalunkra varázsolhatunk. Az üveg csillogása egyszerre sugároz meghittséget és pompát. Ha a teríték minden eleme üvegtárgy - tányérok, poharak átlátszóságukkal engedik érvényesülni az alap színvilágát és mintáját. Több aranyat, fémes felületet használva szintén fölkelthetjük az asztalnál ülőkben az ünnepélyesség érzését. Ezt fokozhatjuk gyertyákkal. Ugyanennek a térítőnek egy egészen más hangsúlyt adhatunk a ráhelyezett kiegészítőkkel (stóla, futó, szalvéták, alátétek). A dupla terítővei pedig újabb lehetőségek tárulnak elénk. A terítő stílusához és színvilágához hangolt különböző zöldség-, gyümölcs- és_virágdekorációkkal szinte életre kelthetjük a legegyszerűbb terítéket is. Végezetül az elmaradhatatlan karácsonyi idézet, egy ismeretlen szerzőtől, aki eme pár sorral nagyon jól illusztrálta a karácsony hangulatát. „A szeretet az, ami Karácsonykor á szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani. ” • Kanalas Andrea Örök Karácsonyban Elmer István, József Attila- díjas író, drámaíró, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola tanára. Ő vall gyermekkori, esztergomi és keresztény Karácsonyokról, születésről és szeretetről.- Milyenek voltak az első Karácsonyok emlékei szerint?- A gyerekkori Karácsonyok, mint minden ember életében, meghatározóak voltak, és egy különös, finom misztika, titokzatosság lengte körül őket. A becsukott ajtó, és ami mögötte van, amit az ember csak elképzel, vagy elképzelni sem tud. Bennem az maradt meg, hogy végül kinyílik az ajtó a nagy várakozás után, és a hatalmas karácsonyfának a fényességében keresem az ajándékot. A gyermeki öröm túláradásának ideje volt ez, amikor az ajándékra természetszerűen vetettem rá magam. Az egyik évben, emlékszem, kaptam egy bőrfocit, életem első bőrlabdáját. Akkoriban világhírű kapusnak készültem, Grosics Gyula volt a példaképem, és biztosra vettem, hogy én is legalább olyan fekete párduc leszek, mint ő.- Az önfeledt, tiszta gyermeki örömön túl később keresztény neveltetése folytán nyilván megismerte a Karácsony komoly mitológiai hátterét is. Mi az, ami ebből igazán megragadt Önben?- Biblikusán Jézus Krisztus születéséhez kötik a Karácsony időpontját, de a hagyomány persze régebbi időkre nyúlik vissza. Az ünnep lényege az volt, hogy a fény és a sötétség harcában újra a világosság kerekedik felül. Ez a váltás tele van szimbólumokkal. Sokat hallani, hogy a családok ünnepe, meg a szeretet ünnepe a Karácsony, de számomra elsősorban a születés ünnepe, és a születést mint fogalmat, mozzanatot nagyon fontosnak tartom. A születésben mindig a teljes lehetőség nyilvánul meg. A keresztény hívő ember számára Jézus Krisztus születése az abszolút lehetőség, Jézustól a megváltással az ember az abszolút lehetőséget kapja. Mindenféle születés az emberi dimenziókban is a lehetségességet hordozza magában. A magam részéről a fogadalmak napjának tartottam a Karácsonyt, amikor már egy kicsit tudatosodtam. A létrejövés, a születés a lényeg, hogy valamit el lehet kezdeni, valami elkezdődhet.- Hol van elrejtve a születés, a lehetőség, a kis Jézusra való emlékezés a konzumkarácsony ajándékvadászainak lelkében ?- Pontosan itt látom a nagy veszélyt. Heteken keresztül gondterhelt arccal, bosszankodva, dühöngve szaladgálnak az emberek, nincs idejük, tolonganak, rohangálnak boltból boltba. A január pedig azzal telik el, hogy a teljesen fölösleges, számukra hasznavehetetlen dolgokat visszaviszik és megpróbálják visszaváltani vagy levásárolni. A lényeg ebben a folyamatban elveszik. Azt ajánlanám, ha szabad egyáltalán ajánlani valamit, hogy egy jó szót, egy gesztust, egy tekintetet, egy ölelést ajándékozzunk a másiknak. Ezt nem kell visszaváltani, és senki nem is akarja majd kicserélni semmi másra. Ez az igazi ajándék. Az egyik karácsonyi novellámban, a Falusi Jézuskában is egy különös ajándékról írtam. A történet röviden arról szól, hogy mikor a kocsmát bezárják Szenteste, és a borgőzös emberek nagy kiábrándultsággal igyekeznek haza, a falu félbolond szobafestőjének valahogy nem akaródzik hazamenni. Egyedül él és a fagyos, üres falusi utcán rádöbben arra, hogy neki nem születik semmi ezen a napon. „(...) Sírt, sehová-haza tartván: engem nem vár senki, én nem kapok ajándékot senkitől. Pedig az ajándék... Eddig jutott a gondolattal, amikor fölülről, valahonnan a kezébe zuhant... az ajándék, a legszebb, amit csak elképzelni tudhatott valaha, maga a Kisded, fehér, pucér Jézus, a mezítelen Megváltó, akkora, hogy öblös markába foghatta.” Gyorsan a mellére szorítja, bebugyolálja, viszi haza és az ő kis nyomorúságos házában is védi, óvja. Másnap, mivel nem látják, hogy mozgolódna, orvost hívnak hozzá. Súlyos tüdőgyulladással fekszik az ágyban, életben marad, de azt nem érti a doktor, hogy mi az a különös, rendkívüli, lázbódulatban is ottragadt mosoly az arcán ennek a félig öntudatlan állapotban fekvő embernek. „Tudta, valaminek történnie kellett az éjszaka. S nem elég magyarázat erre a Virág Jancsi kezébe véletlenül belezuhant és mellén megolvadt hócsomó.”- Szeretetet adni valóban a legnagyobb boldogság.- Igen, a szeretet örömét kell megtalálnia valamilyen módon minden embernek. A közelmúltban egy kis bakonybéli faluban jártam, ahol daganatos gyerekek lelki rehabilitációs otthona működik. A csontrákkal, leukémiával küszködő, sokszor amputált végtagú gyerekek arcáról öröm volt leolvasható. Az intézet vezetője magyarázta el, hogy itt a terápia legfontosabb mozzanata az öröm. Ugyanis az öröm, vagy kicsit tudományosabban a pozitív stressz a szervezetben olyan anyagoknak a termelődését gátolja meg, amelyek a daganatos folyamatokért felelősek. Ha az ember örömállapotban van, akkor a szervezetben olyan biológiai és vegyi folyamatok zajlanak le, amelyek gátolják a rosszat, tehát az öröm, a jó kézzelfoghatóan, ilyen szinten is megmutatkozik, hogy szemben áll, és le tudja küzdeni a rosszat, a betegséget. Karácsony napján, amikor a sötétségből a fénybe fordulunk, a semmiből egyszer csak megszületik valami, ami a lehetőséget adja, tehát a jó a rosszat valami módon mindig legyőzheti, a jó juthat érvényre.- Ez az örömélmény lenne tehát a keresztény Karácsony üzenete?- A keresztény üzenet nemcsak azoknak szól, akik meg vannak keresztelkedve, hanem mindenkihez szól. A kereszténység örömhíre Karácsonykor, a születéssel kezdődik és Húsvétkor, a kereszthalállal teljesedik be. Esélyt, lehetőséget ad, mindenki számára nyitott. Az, hogy valaki a természetes hit szintjén, vagy a természetfölötti hit szintjén ragadja-e meg ezt, és próbálja ezáltal az életét gazdagabbá, értelmesebbé tenni, az már egyéni választás kérdése.- Budapesten él, de a szíve Esztergomba húzza. Itt született és élte fiatalkori éveit. Van-e jellegzetesen a városhoz kötődő karácsonyi emléke?- Habár négyéves koromban elköltöztünk, de középiskolás éveimet a ferences gimnáziumban és kollégiumban töltöttem. Igaz, hogy a Karácsony napját pilismarón otthonunkban ünnepeltük, de az azt megelőző és legalább olyan fontos Adventét Esztergomban éltem meg. Jó lenne, ha a várakozás időszakának jelentőségét is újragondolnánk kicsit. Mert nemcsak a bejgli és faállítás jelenti a felkészülést, hanem elsősorban a lelkűnkkel és gondolatainkkal próbálunk meg ráhangolódni az ünnepre. Egy emlékem jól érzékelteti, hogy miről is beszélek. A hajnali kelés tizenévesen sem nagyon ment. Jó szerzetes tanáraink noszogattak, még ha nem is tették kötelezővé, hogy a rorátén részt vegyünk. Egy alkalommal elhatároztunk, hogy mi most megmutatjuk, diliből elmegyünk a rorátéra a Bazilikába. Hajnali fél hatkor, hatalmas hóban meneteltünk föl a kollégiumból. A jelenlegi Rákóczi tér környékén egy tejcsamok, egy reggeliző hely volt, és akkor hozták hatalmas fémkannákban a tejet. Megjelent az ajtóban a szerencsétlen eladó hölgy, akinek egyedül kellett volna becincálni a tejjel teli kannákat. Mi srácok, öten fogtuk, mindegyikünk fölkapott egyet- egyet és gyorsan bevittük a kannákat. Továbbmentünk nem is foglalkozva a történtekkel, hiszen magától értetődő volt, hogy segítettünk. Ekkor ért oda a hajnali autóbusz, és nem tudott fölmenni a várúton, mert éjszaka leesett a hó és csúszott az út. Nekiálltunk és hátulról nyomtuk a hatalmas járgányt. Az embernek nincs hozzá mérhető ereje, de épp elég volt az, amit mi öten tenni tudtunk, mert pont az a pici nyomás kellett hozzá, pont annyi erő kellett, hogy fel tudjon menni az emelkedőn. Aztán részt vettünk a rorátén, és visszafelé, utólag végiggondolva tudatosodott bennünk, hogy ez az út több volt, mint hogy brahiból fölmentünk. Mert egyszerűen földíszítődött a jótéteményektől a napunk. Hát így kell a Karácsonyt valahogy feldíszíteni magunkban, lehetőség mindig van. Ez mindig nagy kérdés: megtettem-e azt, amit megtehettem volna, vagy megtehetnék. Mert elmehettünk volna a súlyos fémkannák mellett, és erőlködhetett volna fél órán át a busz, tegye, mi közünk hozzá.- Közhelyesnek tűnik, hogy minden nap egy ajándék, egy lehetőség, de valóban így van.- A közhelyekben rendkívül nagy igazságok húzódnak meg, csak akkor válnak üressé, ha hiteltelenek. Ha hitelessé tudjuk tenni a közhelyet, akkor máris nem közhely, hanem valóság, igazság. Másokért élni örök feladat! Ha szeretet lakik a lelkűnkben, úgy megvalósulhat, hogy örök Karácsonyban élhetünk. • Kép és szöveg: Kertész Viktor
