Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-16 / 248. szám
1987-ben, tizenhárom évesen kezdte a sportot. 1998-ban került be először a magyar rugby válogatottba. Jelenleg a rugby őshazájában, Angliában, s annak is dél-keleti részén, Dover mellett, egészen pontosan Canterbury-ben vendégeskedik és sportol. Az angol nemzeti liga harmadosztályában teszi mindezt, annak a 120 éves canterburyi rugby egyesületnek a színeiben, mely az ottani ezerötszáz klub között az első hatvanban van benne. Az Esztergomi Vitézek rugbyklub kiválósága, 2005-ben „Magyarország legjobb rugbyjáté- kosa” elismerés birtokosa, ez évben „Komárom-Esztergom megye legjobb sportolója” volt. Háromszor kapta meg Esztergomban az „Év játékosa” díjat. Heckel Zoltánt sportpályafutásáról és a könnyűzenei életben múltjáról, jelenéről, jövőjéről kérdeztem.- Mióta vagy kint Angliában?- Idén nyáron, augusztusban érkeztem, még az idény kezdete előtt.- Hány mérkőzésen játszottál eddig odakint?- Az eddig eltelt nagyjából négy hónap alatt minden hétvégén pályán voltam, ami ugye tizenhat meccset jelent.- Hogy látod, milyen a szereplésed a canterburyi csapatban?- Jónak tartom, bár kitűnni még nem tudtam. Ennek egyik oka az lehet, hogy itt a játékosokat a világ minden tájáról válogatták össze, ahogy ez a labdarúgócsapatoknál már megszokott. Van itt dél-afrikai, ausztrál, új- zélandi, szerb, ír és persze angol játékos is. Ezek az emberek azért kerültek ide, mert ők voltak az adott területen a legjobbak, így aztán nem könnyű kiemelkedni a csapatban.- Miként fogadták, hogy Közép-Kelet Európából is érkezett egy „harcos”? Mennyire kuriózum ott kint a magyar rugby?- Azt kell, hogy mondjam, hogy különleges, mert ezen a szinten még nem játszott magyar játékos. Az is igaz, hogy maguk az angolok sem tudták sokan, hogy milyen szinten áll a magyar rugby.- Mi a mostani vendégszereplésed előtörténete?- Én már tavaly kint voltam Portmouth-ban, igaz akkor hat osztállyal lejjebb lévő klubnál. Ehhez az egészhez talán érdemes tudni, hogy az Angol Rugby Szövetség által szervezett bajnokság kilenc szintből áll. Ezek alatt vannak még a megyei bajnokságok. Tehát Portmouth-ban játszottam 2005-ben, egy angol barátom meghívásának eleget téve. Ezen a meccsen tűntem ki, és ott mivel minden mérkőzésen választanak egy Man of the Match-et (A mérkőzés legjobb játékosa), ami én lettem, felfigyeltek rám a canterbury klub vezetői. A „felfedezésemet” segítette, hogy Esztergom Canterbury testvérvárosa lett. A klub meghívott egy edzésre és egy meccset játszottam is akkor. A játék után közölték velem, hogy Canterbury-ben szeretnének látni a következő szezonban. Angliában máshogy vannak a rugby szezonok, mint otthon, az időjárás az angoloknál megengedi, hogy egy-egy ilyen időszak ősz elejétől tavaszig tartson, mivel nincs fagy, ami ellehetetlenítené a játékot.- A meghívásod, gondolom, egyenes elismerése nemcsak a te játékodnak, hanem a magyar rugby-nek, illetve az Esztergomi Vitézek Rugby Klub-nak. Hogy látod az anyacsapatodat, milyen együttes?- Az Esztergomi Vitézek egy nagyon- nagyon jó csapat. Ezt nemcsak, mint sportegyesületre értem, de úgy gondolom, hogy nagyon jó közösség is. Rendkívül jó képességű, igaz barátok együttese ez, akik nem véletlenül nyerik folyamatosan a bajnokságokat. Tulajdonképpen profi csapat is lehetne, ha lenne a játékosok mögött egy olyan klub, ami az alkalmasságokat, képességeket támogatná.- Az angol csapatban mi a pozíciód?- Ahogy otthon is, a tolongásban, a zárt tolongás első sorában a pillér poszt az enyém. Ez egy nagyon speciális képességet igénylő hely, erős lábak, erős vállak és erős nyak szükségeltetik ehhez.- Mi a helyzet a bevitt pontokkal?- Az esztergomi csapatban elég ponterős voltam, az első három között szerepeltem a pontversenyben és a válogatott meccseken is mindig vittem be pontokat. Legutóbb, a magyar válogatottban a bolgárok ellen is. Jelenleg Angliában, mivel kicsit más a játékstílus, inkább a futóemberek visznek be pontokat. Nagyon gyors a hazaihoz képest az angol rugby. Hogy ezt érzékeltessem, elmondom, hogy szerintem, ha a canterburyi együttes megmérkőzne a magyar válogatottal, akkor azt hiszem, hogy 60-80 ponttal legyőzné.- Mennyire foglalkozott azzal az ottani sajtó, hogy egy magyar harcos is erősíti az angolok egyik csapatát?- A sporthoz hasonlóan olajozottan működik annak sajtóbéli tálalása. A canterburyi csapatnak külön sajtó referense van, aki hetente beszámol a meccsekről, az egyéb fejleményekről a médiának. Cantebury-ben természetesen nagyon népszerű a tojáslabda sportja, miként Canterbury-ben a legsikeresebb sport a rugby. Elmondhatom, hogy hetente megírják, hogy miként állta meg a helyét az angol csapatban a magyar pillér.- Hogy boldogulsz az angol nyelvvel?- Ebből a szempontból is nagyon jó, hogy itt vagyok Angliában, mert így hatásosan fejleszthetem az „angolomat”. Világos, hogy nagy különbség van a magyarországi angol nyelv alkalmazása és az anyaországban való nyelvhasználat és nyelvtanulás között. Ez itt, intenzívebb.- Hol van a szállásod Canterbury-ben?- Egy tipikus, szűk de magas angol házat kell elképzelni. Tulajdonképpen a csapattársaimmal lakom együtt, mely lakhatást a klub bérli nekünk.- Miként lazítotok ott, ha éppen nem edzésen vagy mérkőzésen vagytok?- Egy kellemes pubba, a White Hart- ba járunk bulizni. A név jelentése Fehér Szarvas, amit akár a magyarok által ismert Csodaszarvasnak is lehetne fordítani. Ide általában meccsek után térünk be egyet sörözni, beszélgetni. Aztán más alkalommal night club-ba megyünk, ami nem összetévesztendő a Magyarországon erotikát sugalló éjszakai bárral. Ezek a night clubok tulajdonképpen diszkók, zenés helyek, ahol a közönség több szinten tud táncolni.- Ha már klubok és zene, akkor elevenítsük fel egy kicsit ifjabb éveidet, amikor zenéltél. Ha jól tudom, több zenekarban is játszottál.- Ez a történet úgy indult, mint minden ilyenfajta középiskolás srácnál, vettem a fáradtságot és a gitárt és egy Dobó gimnáziumbeli zenekarban a Sezlon Big Bandbe álltam be. Ebben a csapatban akkor Anda Bálint, a Tűzkerék xT későbbi gitáros énekese, Pálos Zoli dobos és Keszthelyi Laci basszusgitáros nyomult. Ennek a csapatnak voltam alapító tagja. Később ebből a zenekarból alakult meg a Csontbrigád nevű formáció, bár abban én már nem vettem részt. A Sezlon egy középiskolai buli zenekar volt, a Hungáriától, az Aurórán és Hobo Blues Bandden át, a Guns ’n Roses-ig mindent játszottunk, fel is léptünk jópárszor a Dobó bálokon. Később Pálos Zolival a Virginia zenekarban játszottunk, melynél ugyancsak rock és blues, főként Doors, Deep Purple, Led Zeppelin számok voltak műsoron. Aztán ebből a csapatból is elmentem, mert ekkor lettem a rugbyválogatott tagja. ■— Jelenleg nemcsak a rugby, de a rock and roll, a fehér blues és beat egyik őshazájában vagy. Milyen kapcsolatod van most Angliában a zenével?- Meglehetősen szoros, ugyanis itt is velem vannak hangszereim, egy fuvola, valamint egy elektromos és egy akusztikus gitár. Ezek mellé most tervezek venni egy nagyon klassz country gitárt. A helyzet az, hogy egy idő óta folyamatosan romlik az angol font, így semmi értelme nem lenne beváltani más pénzre és máshol vásárolni, itt és most kell egy szép hangszert vennem. Már ki is néztem egyet egy itteni boltban. A gitárokon gyakoriok többnyire, amikor van némi szabadidőm. Koncertekre nemigen van lehetőségem menni, de hanglemezboltokba eljárogatok és mindig veszek egy-két érdekes muzsikát.- Egy korábbi interjúdra hivatkozva kérdezem, igaz, hogy amikor hazatérsz mindenképpen zenélni szeretnél?- Igen, ez egy komoly elhatározásom. Volt egy próbálkozásom két évvel ezelőtt Harmat Áron barátommal de a muzsikálás is elég nagy feladat, azért hetente kétszer „illik” próbálni, és hát már akkor is kiderült, hogy a rugby által diktált sűrű edzések, meccsek ritmusába ez már nemigen fért bele. Sőt akkor még Pécsre is jártam egyetemre, így akkor a zene már megint elmaradt. Remélem, hogy így majd erre is sor kerül a jövőben. • Pöltl ”0xi” Zoltán Advent harmadik vasárnapja A karácsonyi várakozás, az Úrjövet előtti utolsó vasárnap liturgiája a Jelenések könyvéhez kapcsolódik. A Jelenések könyve a leginkább vitatott, s a legtöbbször félremagyarázott szentírási könyv. Nehéz írásmagyarázatot írni róla, prédikálni belőle. hét kisázsiai gyülekezetnek “diktált” levél egyikéről van szó. A levelek címzettjei a térképen Efezeustól kezdődően az óramutató járásával megegyező irányban körben helyezkednek el. Kérdés lehet, hogy miért éppen ez a hét gyülekezet a címzett... Az egyik lehetséges magyarázat szerint ezek a települések egyben postaközpontok is voltak, így mindenhonnan egyforma gyorsasággal terjedhetett tovább az üzenet. A levelek hét gyülekezetnek szólnak, a hetes szám egyben a teljesség szimbóluma a Bibliában, ezért értelmezhetjük úgy is, hogy az egyház egészéhez, minden gyülekezethez szólnak az üzenetek. Maga a megdicsőült Krisztus, aki a leveleket diktálja, s a levelek közvetlen címzettjei a gyülekezetek angyalai, küldöttei, képviselői. Míg a Szentírás több helyén az angyal egyenesen Istentől jövő küldött, aki Isten akaratát, üzenetét közvetíti az emberek felé, itt megfordul a sorrendiség: az apostol (valószínű János lehetett) közvetít “elsőkézből származó információt” az angyalok felé. Ezekből a levelekből hiányoznak a levelekre jellemző formai sajátosságok, viszont mindegyiket hasonló szövegrészekkel kezdi el és fejezi be, ezért inkább a levelek liturgikus jellege hangsúlyos, ez érvényes a könyv egészére nézve is. A szerző a teljes könyvet valószínűleg isten- tiszteleti felolvasásra szánta. Két gyülekezetét, a szmirnait és a filadelfiait kivéve, az üzenetek többé vagy kevésbé elmarasztalóak. “Ezt mondja”: uralkodókra jellemző, ünnepélyes nyilatkozat kezdete: “A Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa”: Jézus Krisztusra, a Dávid házából való Názáreti Jézusra utaló nevek. “Tudok cselekedeteidről”: mindegyik levélben előforduló szövegrész, nem az egyes cselekedeteket, inkább a cselekedetek összességét, az egész életvitelt, életfolytatást jelenti. A kulcs hatalmat, rendelkezési jogot jelképez, a nyitott ajtó pedig olyan lehetőségeket, amelyeket maga a hatalom birtokosa ad a gyülekezetnek, a sikeres misszió és a megtartás lehetőségeit. A konfliktusokat teremtő zsidóság köréből néhányan megtérhetnek és kereszténnyé lehetnek. Fiatal, kicsi gyülekezet számára van-e nagyobb öröm, mint mikor egy ellenséges, nagyobb csoportból jött új tagokat üdvözölhet? Mint minden levélben, Krisztus ismét figyelmeztet eljövetelére, sőt azt is hangsúlyozza, hogy hamar eljön. “Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában...”: Gondoljunk az oszlop tartó-feladatára az építészetben. Ugyanakkor emlékeztet arra a szokásra, hogy a győztes harcosoknak — nevük feltüntetésével — emlékoszlopot állítottak. Az összes levél a győzelem, a győztes képével zárul, fontos szerepet kap a győzni ige. Az ítélő Krisztus cselekedeteinek, amelyeket a győzőkkel tesz, ideje jövő idő: “oszloppá teszem Istenem templomában”, “felírom rá az Istenem nevét”, míg a győzelem ajándéka, a korona már megvan, s ezt kell megtartania a gyülekezetnek magához a győzelemhez. A Jelenések könyvének ez a jövőbeni várakozása jellemzi a keresztény ember karácsonyi készülődését, a Krisztus eljövetelébe vetett hitét. Egy hét múlva Karácsony. Készüljünk mi is az egyházi év egyik legnagyobb ünnepére ezzel a jövőbe vetett várakozó, reménykedő hittel! • P. Rein
