Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-16 / 248. szám
II HIDLAP • 2006. december 16., szombat hídlapmagazin Eto Ryosuke, Wass Albert japán fordítója Csillagász, orvos vagy látnok? Nostradamus 1503. december 14-én született (az akkor érvényben lévő Julián- naptár szerint; a ma használatos Gergely- naptár alapján december 24-én) a franciaországi Provence tartományban lévő Saint-Rémy-de-Provence városában, amely kalábriai János herceg végrendelete alapján 1481-ben került át XI. Lajos kezébe. Anyai és apai ágon is katolikussá lett zsidó orvoscsalád leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Egyébként a családban apáról fiúra szálló hagyomány volt, hogy a bibliai Jákob és Lea egyik fiának, Isszakár törzséből származónak tekintették magukat. N ostradamus katolikus szellemű, vallásos nevelést kapott; magát élete végéig - mind szóban, mind leveleiben - meggyőződéses hívő katolikusként jellemezte. Kisgyermekként nagy hatással volt rá anyai nagyapja, aki orvosi foglalkozása mellett képzett csillagász és asztrológus is volt: ő avatta be érdeklődő unokáját a csillagképek világába, valamint a bolygómozgások számításaiba és tudományába. Nostradamus 1519-től Avignonban tanulva, mindig örömmel beszélt diáktársainak a csillagokról, amiért ők kis asztrológusnak nevezték. Valószínűleg a nagyapa hatására döntött úgy, hogy a Földközi-tenger partján fekvő Montpellier orvosi egyetemére jelentkezik, amely az akkori Franciaországban a leghíresebb volt. Ennek az intézetnek az volt a különleges előjoga, hogy az ott tanuló medikus-hallgatók évenként felboncolhatták egy kivégzett gyilkos hulláját, mivel ez a tevékenység abban az időben még rendkívülinek számított, ezért érthetően az anatómiát itt magasabb színvonalon oktatták, mint az ország többi egyetemén, melyeknek tanítása csak elméleten alapult. Rendszeres ötévi tanulás után Nostradamus megkapta a püspöktől a legalsóbb orvosi fokozat, a licenciátus elnyerését tanúsító oklevelet. Ugyan célul tűzte ki, hogy megszerzi a magasabb doktori fokozatot, de ahhoz tovább kellett volna tanulnia; ennek megvalósítását az 1520-as években kitört pestisjárvány akadályozta meg. Nostradamus, mint végzett orvos, a járvány kitörésekor vállalta a „pestisdoktor” nem mindennapi bátorságot igénylő szerepét. Az ő példájából is látható, hogy a „pestisdok- tor”-nak nem feltétlenül kellett doktori fokozattal rendelkeznie (ezt maga is csak a járvány elvonulása után szerezte meg). Mivel a pestist abban az időben nem tudták gyógyítani, sőt az okát sem ismerték biztosan, a pesti sdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos kórt. Mindezek mellett tanácsadói szerepre korlátozódott, ami nem csak a betegnek, hanem a helyi hivatalnokoknak szóló tanácsokat is jelentett, mivel a pestisdoktorok feladata volt a higiéniai intézkedések javaslása is a helyi vezetőknek, a kór további teijedésének megakadályozására (például, hogy égessenek illatos füveket, vagy milyen gyorsan temessék el a halottakat). A pestisdoktorok jellegzetes öltözéke is a higiéniát szolgálta: ennek alsó része egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing volt, amire még bokáig érő csuklyás szattyánbőr kámzsát és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húzott. Az öltözék legkülönösebb darabja egy madárcsőrét formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc volt, melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt balzsamok, növényrészek (elsősorban fokhagymalevél) voltak. Az öltözék szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. Az legalábbis tény, hogy Nostradamus valóban hordta ezt a nyári hőségben nagy álló- képességet és türelmet, erős szervezetet igénylő öltözéket, és valóban nem betegedett meg a járványban, pedig bejárta Franciaország egy nagy részét, és működött a legnagyobb és legzsúfoltabb, a leginkább betegség sújtotta városokban. A járvány megszűntekor visszatért tanulni a montpellieri egyetemre, és 1529. október 23-án hivatalosan is megszerezte a doktori címet. 1566. július 1-jén éjjel vagy másnap hajnalban halhatott meg, holttestét másnap reggel fedezték fel. Asszisztense szerint, aki aznap késő este búcsúzott el tőle, Nostradamus a következő szavakkal köszönt el tőle: „Nem fog látni életben hajnalkor”. A salomi ferences templomban temették el. Mégsem mint orvos yált híressé az utókor számára, sokkal inkább jóslatairól. Anekdoták és feljegyzések szerint nem csak a francia királynénak szóló jóslatát tartják számon, miszerint az három gyermekét is királyként látja majd. A róla szóló irodalom gyakran idézi egy másik jóslatát is. Eszerint, amikor egyszer Itáliában találkozott egy szerzetessel, letérdelt előtte és Őszentségének szólította. Mintegy 45 évvel később a szerzetest V. Sixtus néven pápává választották. Szintén a jóslatok sorába tartoznak próféciái. A próféciák, az idők sorát több, egyre bővülő kiadást értek meg, négysoros (ritkábban hatsoros) versekből állnak, ezek a jósversek, melyeket Nostradamus százas csoportokba, centuriákra osztott. Néha emiatt magát a könyvet is Centuriáknak nevezik. A csillagjóslás fénykorában született művet, melynek verseit azóta is számtalan kiadványban jelentették meg és értelmezték, kritikusai szerint homályos megfogalmazásuk folytán akár sokféle történelmi eseményre is lehetett és lehet vonatkoztatni, de a figyelmet mindenképpen megérdemlik. • Varga Péter Dénes A Teleki téka Esztergom jelenkori történetének fontos része a Suzuki autógyár. A város, a régió, az ország egyik legkarakánabb ipari emblémájává vált a cég, melynek lógójával ékesített egyenruhás munkásainak képe már megszokott mindenki számára. Arról, hogy a Suzukiban dolgozó japán emberek miként élnek a gyáron kívül, hogy mivel foglalkoznak, milyen kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek itt Magyarországon, Esztergomban, nekünk itt élőknek kevés tudomásunk van. Eto Ryosuke érdekes, jó példa arra, hogy a Távol-Keletről érkezett szakemberek részére is igenis fontos, a magyar közegben való művelődés. Eto Ryosuke egy esztergomi néptánccsoportban találta meg a helyét, de aztán ennél is tovább ment, mivel egyre jobban beszélt magyarul eltervezte, hogy lefordítja Wass Albert regényeit japán nyelvre.- Mióta él Magyarországon, Esztergomban ?- Rendszeresen tavaly február óta, de először 1991-ben jöttem ide. Természetesen én is a Suzuki-nál dolgozom.- Milyen nehéz volt megtanulni magyarul?- Én a magyar nyelvet csak Magyarországon tanultam, és itt ugye muszáj volt, mert a gyárban szükség volt a nyelv ismeretére. Egy év alatt sajátítottam el az alapszókincset és a nyelvtant, majd a második évben bővítettem az ismert szavakat.- Bizonyára van különbség az autógyárban használt nyelvezet és Wass Albert által írtak között. Úgy gondolom, hogy Ön erősen irodalomkedvelő. Milyen típusú japán irodalom a kedvence?- Néhány kedvenc japán íróm van, ezek kortárs szépirodalmi alkotók. Ezek között olyanok is vannak, akik külföldi regényeket fordítottak az anyanyelvemre.- Mely külföldi írókat említ szívesen?- Az amerikai szerzők közül Hemingway-t, megemlíthetem, az európai íróknál Kafka a kedvencem.- Esztergomiként büszkék vagyunk rá, hogy a szentgyörgymezői Váralja néptáncegyüttesben táncol már évek óta. Erről már egy alkalommal hírt adtunk a Hídlapban. Melyik volt előbb a magyar néptánc, vagy a magyar irodalom szeretete?- Először a néptánccal foglalkoztam, itt kezdődött számomra a magyarokkal való igazi kapcsolatom.- Hogy látja, milyen eltérések vannak a japán és a magyar néptánc, népzene között?- A magyart alapul véve teljesen más a távol-keleti, illetve japán népzene és néptánc. Az európai népek táncaiban a lépés, az ütem a fontosabb, az ázsiaiaknál pedig főként a karmozdulat a fontos, itt nem annyira ütemes a tánc, inkább „folyékony”.- Mi tetszik különösen Önnek a magyar táncokban ?- Nagy kedvencem az erdélyi kalotaszegi páros és szóló tánc. Amióta csak foglalkozom a magyar népművészettel ezek a legkedvesebb táncaim. Próbákon, fellépéseken, táncházakon alakult ki, hogy megszerettem az említett táncokat, de nyugodtan mondhatjuk, hogy megszerettem az egész magyar népművészet atmoszféráját, szellemiségét is.- Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regényét fordította le. Érdekes, hogy, amint ez kiderült, „teli lett Önnel és a fordításának hírével az internet". Miért erre az írásműre esett a választása?- Sok embert kérdeztem korábban, hogy mit érdemes elolvasni, a legtöbben azt javasolták, hogy Wass Alberttól ezt olvassam el. Amikor belekezdtem a könyvbe, már az első három oldal után nagyon megtetszett. Különösen a természeti leírásoknál éreztem úgy, hogy a szívemhez közel álló dologról van szó. Ezek a fejezetek motiváltak arra, hogy tovább foglalkozzam Wass Alberttel.- Ön szerint mi az Adjátok vissza a hegyeimet mondanivalója?- A történet a második világháború után játszódik. A regény oldalain kiderül, hogy egy tönkrement és reményvesztett országban sokan kudarcként élik meg az életüket. Wass Albert, úgy érzem, mégis támaszt akart adni ezzel a könyvével az embereknek. A regény végén arról ír, hogy a háború veszteseinek sokkal több közük van az igazsághoz, illetve annak közeledéséhez.- Mi lesz az Ön által japán nyelvre lefordított regénnyel?- Az Adjátok vissza a hegyeimet! fordításának még vannak utómunkálatai. Ehhez tartozik a stílusjavítás, amit jelenleg is végzek. Azt tervezem, hogy idén december végére teljesen befejezem és januártól japán kiadót fogok keresni a műhöz.- Talán jogos a kérdés, hogy lesz-e kereslet Japánban Wass Albert ezen könyvére?-Úgy gondolom, hogy igen. Eleve olyan japán kiadót fogok természetesen keresni, amely eddig is adott már ki magyar szerzőket. Sok magyar író, költő szerepel már műveivel a hazámban. Hogy csak az egyik legújabbat említsem, a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényét természetesen japán nyelvre is lefordították és kiadták. De említhetném még Konrád Györgyöt is, akinek a Látogató című műve jut most eszembe.- Ön szerint mi a két nép, a japán és a magyar irodalma között az eltérés? Melyiknél mire tevődik inkább a hangsúly?- Lehet, hogy nem lesz pontos a válaszom, de úgy gondolom, hogy a magyar az európai irodalomhoz tartozik, melyben főként az ember és ember közötti kapcsolatok állnak az egyes művek középpontjában, illetve ennek a viszonyrendszernek alapján fejlődik a történet. A japán irodalomban ugyan szintén fontosak az emberek közötti kapcsolatok, de közben mindig szerepel a természet leírása. Ennek pedig igen nagy súlya van az adott műben, mert ezekkel a leírásokkal a regény hangulatát gazdagítja az író.- Eddig főként regényekről esett szó, egy picit érintsük a japán verstípus, a haiku témáját. Ennek a rendkívül rövid, egyszerű képleírással élő irodalmi formának a sajátossága, hogy puritán volta ellenére mindig frappáns és hatásos. Az európai és magyar versek nem ilyenek. Ön melyiket kedveli inkább?- Én inkább azt mondanám, hogy mivel a magyar nyelv igen alkalmas a versre, az mindenképpen kellemes az olvasójának. Számomra tetszetős, hogy a magyar versekben szereplő mondatok vége egyfajta szabadságról tanúskodik a szerző tekintetében, ellentétben a a japánnal, ahol meglehetősen kötött a szó- illetve mondatvégek sorsa, ugyanis azok egy-két variációnál kimerülnek. Ez pedig a rímnél rendkívül fontos, a rímek gazdagsága, ami a magyar nyelv ritmusának, a magyar vers egyik titka és erénye. Ezért is szerettem meg a magyar irodalmat, a magyar művészetet. • P. Z. G róf Teleki József egyedülálló tudományos bibliotékájából fejlődött ki a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára. Ide került gróf Batthyány Gusztáv és Kázmér gyűjteménye is. Mindkettő egyenként 30-30 ezer kötetet tett ki. 1835-ben Marczibányi Márton 400 kötetes gyűjtése lett a tudóstársaságé. Sándor István, a jeles bibliográfus és szerkesztő az 1793. augusztus 12-én kelt végrendeletében a még alakulás előtt álló Akadémiára hagyta könyvtárát. (Akkor még úgy tűnt, hogy a társaság a 19. század első éveiben meg tud alakulni.) A végrendeletben foglalt gyűjtemény végül 1845-ben került a tudósok könyvtárába. A könyvtár 1844. december 23-án nyílt meg az Akadémia régi „lakhelyén”, a mai Petőfi Sándor utcában, addig á Teleki-házban őrizték. 1895- ben Elischer Boldizsár Goethe-kollekciója került a könyvtárba. Ugyanabban az évben Ráth György lényegében kuriózumokból álló régi magyar könyveit ajándékozta az Akadémiának. 1905. november 3-án nyílt meg a bibliotéka úgynevezett Széchenyi-múze- uma, ahol a jeles gondolkodó kéziratai, levelei és saját kiadású művei kaptak helyet. Ennek nagy tudású kezelője Viszota Gyula volt. 1910-ben Semsey Andor, a tudósok nagy mecénása az Akadémia részére megvásárolta Katona Lajos irodalomtörténész hagyatékát. Vigyázó Sándor könyvgyűjtő 17 ezer kötetes rátóti gyűjteményét végrendeletében az MTA-ra hagyta, és az 1928 után be is került oda. A könyvtár külön egysége a Keleti Gyűjtemény, amelynek alapját Duka Tivadar kollekciója képezte. Az ő közvetítésével került ide 1885-ben Körösi Csorna Sándor calcuttai anyaga is. Az itt őrzött török kéziratok törzsét Szilágyi Dániel isztambuli könyvtára alkotja. E különgyűjtemény életének jeles dátuma 1905, amikor is Kaufmann Dávid hebraicái és geni- za-gyűjteménye jutott el az Akadémiához. Vámbéry Ármin 1913-ban hunyt el, s fia édesapja könyvritkaságait és kéziratait a Keleti Gyűjteménynek ajándékozta. A világhírű utazó, Stein Aurél által gyűjtött kötetek egy része már 1925-ben ide került, a többi három évtizedre rá. 13 600 Goldziher Ignác-levelet 1932 óta e helyen őriznek, s áll a keleti tudományok kutatóinak rendelkezésére. A bibliotéka 1865. december 11-én került az Akadémia akkor átadott palotájába. A könyvtár részére 1988-ra átépítették a régi akadémiai bérházat, s azóta ott fogadja az olvasókat, akik az épületben elhelyezett emléktáblákon is megtekinthetik az akadémiai gyűjtemény egykori híres mecénásainak neveit. • Petrov
