Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)

2006-11-18 / 228. szám

HÍD LAP • 2006. november 18., szombat hullai magazin Drágaszág (Aki nem ismeri a „gyűrűs” kultúrkört, attól előre is elnézést kérek. Az alábbi történet kitaláció, a valósággal való bárminő hasonlósá­ga pusztán a fantázia műve. Létrejöttét egy a világhálón keringő úgynevezett „hamiskép” inspirálta, ami A Gyűrűk Ura-filmek torz és mohó Gollamjának a vonásait a magyar miniszterelnök fizimiská­jával ötvözte.) Zsákos Fletó, ejnye, miket is írok, szóval Zsákos Frodó a (Kárpát-) középföldei Megyéből nyakában a Hatalom Gyűrűjével nekivágott, hogy azt a televízió-székház előtti spontánul fellobbant Végzet tüzé- be vesse, vagy átmenetileg Combino névre keresztelt vízágyús batár (avagy: olifánt) elé hajítsa. Tankra ekkor még nem gondolt. Tette, mert amúgy jámbor megyelakó létére fenyegetve érezte magát Mordor sötét hangjától, ami hazudott neki reggel, éjjel meg este, napközben meg elkúrta, nem kicsit, nagyon. Mordort egyébként egy sötét árny uralta, ami ugyan nem bírt testet ölteni, de mindenki jól ismerte: lángban lobogó sarló-kalapácsot formázott, és állandóan mozgalmi dalokkal szórakoztatta magát - meg a kényszerűen kive­zényelt közönséget. A Miná'sz? Terít! nevű helyen (tündenyelven: Kossuth tér) sok kicsi hobbitka (hétköznapi szavazópolgár) ácsingózott mérgesen, akiket a liberális nazgúlok, vagyis gyűrű-lidércek (akiket a hatalom aranyka­rikája úgy vonz) sem tudtak a gyülekezési joguktól eltántorítani, pe­dig mondták, hogy ez a hely - stipi-stopi - kizárólag az övék, és egy Szar(u)mán nevű néhai szabadmadár még „hobbitoknak tilos” táblákat is kirakatott szerte a városban. Mindhiába. A félszerzetek fogták magukat (nem voltak nehezek), és átvonultak az MTV elé (Helm-szurdok). Itt aztán komoly összetűzésbe keveredtek az első­sorban vidékről kivezényelt, sima gyorshajtási és ittas-vezetési bír­ságokhoz szokott orkokkal, akiket kőkeményre szikkadt lembass- kenyérrel kínáltak, ám azok félreértették, azt hitték, hogy macskakő. Gollamnak, aki hajdanán maga is hobbit volt, megmérgezte az el­méjét a Hatalom Gyűrűje, és egyre csak azt hajtogatta, hogy „drá­gaszág”, „zsákos” - amivel nem Frodóra gondolt, hanem hogy ön­nön batyujába gyűjti majd Frodó és társai javait néha hozzátette: „böszme”. Meg hogy: „orbán”. Nyomába eredt Frodónak, aki köz­ben utcai nagygyűlésre készült. Gollam megkérte a „fehér kezű” uruk-hai orkvezért (tündenyelven: Gergényi Pétert), aki történetesen Darth Vaderre hasonlított, de az egy másik mese, hogy kellő eréllyel lépjen fel az utcán kolbászoló hobbitkák ellen. Pláne figyelmezzen a Narancsos Orbánf rohani (tündenyelven: Astoriánál álló) pódiuma elé sereglőkre. Hiszen még a saját kardjukba dőlnek. Nagy sereggel érkeztek az örkök és az uruk-haiok (tündenyelven: azonosítószám nélküli rendőrök), akik vízfesték-lövegekkel, akarom mondani: festett vízzel locsolták a tik- kadt népet (meg a későbbi beazonosítás kedvéért). Melléjük - ha nem is fizikai mivoltukban, de eszmei valójukban - hegyi troliok (Lendvai-troll, Vadai-troll, Nyakó-troll) szegődtek, hogy kezükben kiélesített mikrofonokkal bármikor és bárhol bele tudjanak bömböl­ni az éterbe. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit, csak ta-gol-va hangozzon - úgy gondolták, a hobbitok csak alsó-tagozatos szinten értenek a (szép) szóból -, és feltétlenül szerepeljen benne, hogy „antiszemita”, meg hogy „orbán”. Lett aztán nagy haddelhadd, és amikor Frodó lánckerék alá akarta vetni a gyűrűt (ami alatt, ugye, a föld is sírva beomolna), mert tévé­nél elsodorta a büfében ingyen krémesre vágyakozó tömeg, meglőt­ték egy morgul golyóval (tündenyelven: gumilövedékkel), aminek a sebe nem gyógyul be soha. A földre terült, özvegy Csámcsogj Abaújné született Space Kisztihand Delikátesz agresszív kisnyugdí­jas-hobbit mellé, aki az előzőekben alumínium élethordóját és vizit­díját csörgette véreres szemekkel, a nyálát csorgatva. Mint utóbb ki­derült: a könnygáz miatt. Gollam egyébre sem várt, mint erre a pillanatra, és miközben azt hajtogatta, hogy „hátország”, „drágaszág”, elragadta a magatehetet­len hobbittól a gyűrűt, és táncra perdült, amit utóbb a világhálóra is felrakott. Eközben egy Dávid úrnő (vagy zsúrnő) nevű törp nagyokat fújtatott a közhelyektől túlburjánzott szakálla mögül, miszerint nyújtsanak már kezet egymásnak örkök, trollok és hobbitok, és mindenki mondjon le, lehetőleg máma még. Nem árult. Zsákbamacskát bizto­san nem. Szóval annyi történt, hogy a Hatalom Gyűrűje (megint) Gollamhoz került, aki simogatta, becézgette, és nem kívánt sehogy sem meg­válni tőle. Pedig jóravaló uniós tündék mondogatták neki, hogy ké­ne, mert elnyeli a (gazdasági) pusztulás egész szép Középföldét. Az egykor volt hobbit megnyugtatott mindenkit, béke lesz és nyugalom, és „moszt egy kicit rossz, de mingyá' jön a kolbászból-kerítész”. Meg egy kis „drágaszág” - kuncogott magában. Könnyen lehet persze, hogy mindez egyáltalában nem így történt. De majd megírják „valót” a mindenütt ott settenkedő dúnföldei cre- bainok (tündenyelven: balliberális médiumok). Közép-Európa leghíresebb síparadicsomai Magazinunk múlt heti számában a környékbeli síe- lési lehetőségeket mutattuk be. Ezúttal kitekintünk a határokon túlra, hiszen néhány száz kilométeres autózás után hófödte csúcsokat találunk Szlovákiá­ban és Ausztriában egyaránt, ahová akár egy hét­végére is érdemes kiruccanni, de újabban Szlové­nia is kellemes élményeket ígér a síelők számára. A Kárpát-medencét övező hegycsúcsok síközpontjai között a teljesség igénye nélkül válogattunk. euróba kerülő napijegy és a hatnapos 138-160 euros bérletek érvényesek Abtenau, Postaim, Lungtölz, St. Mar­tin és Bad Ischl pályáira is. Felső-Karintia közepén, mintegy 600 kilométernyi távolságra Eszter­gomtól, a Hohe Tauem déli részén, 700 méter magasan fekszik a Flattach nevű falucska, melynek közelében 2-3 ezer méter magasan összesen 48 kilo­méter hosszú sípálya található. Itt van a híres Mölltali gleccser is, amelynek hat és fél kilométeres lesiklópályája garantálja a tökéletes síelést, és amely a gleccservasútnak köszönhetően egész évben könnyen megközelíthető. Az egynapos bérlet itt 36 euróba ke­rül, a hatnapos bérlet ára pedig sze­zontól függően 159-175 euro. Szlovákia Alig 300 kilométernyire régiónktól, a Magas-Tátra vidékén november ele­jén már néhány centiméteres hó borít­ja a hegyoldalakat. Bár az idei ősz meglehetősen enyhe, néhány hét múl­va minden bizonnyal beköszönt a ke­mény tél, és ha az égiek nem is adnak havat, a hóágyúknak köszönhetően be­népesülnek a síterepek. A nyár folya­mán zajló komoly beruházások során Szlovákiában összesen mintegy há- rommilliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak a pályák korszerű­sítésére. A Magas-Tátra sajnos kima­radt a fejlesztésekből, mivel a külföldi beruházók nagyszabású terveit a kör­nyezetvédők, akik szerint a hegységet már most is túlterheli a turizmus, rend­re meghiúsították. Tátracsorba családi­as hangulatú két kilométeres, kéttányé- ros lifttel ellátott kék sípályája a Csor- ba-tó és Poprád közelében, 330 kilo­méternyi távolságra fekszik. Innen nem messze fekszik Tátralomnic, a Tátra legmagasabban fekvő nagy üdü­lőközpontja a felette emelkedő Lom- nici-csúcs árnyékában. A síelésen kí­vül egyéb programot is kínál a telepü­lésen található uszoda, a Tátramúzeum és a nemzeti park igazgatósága. Itt épült meg a Tátra első drótkötélpályá­ja, azaz lanovkája, amely egyszeri át­szállással visz fel a csúcsra. Az egy fe­kete, három piros és két kék pálya szintkülönbsége 785-2632 méter, hossza összesen 3 kilométer. A szlová­kiai síközpontokban a napijegy tájé­koztató ára felnőtteknek 390, gyerme­keknek 310 korona. Ausztria A magyar határhoz közel számtalan síparadicsom található. Csak Alsó- Ausztriában több mint negyven sícen­trum váija a téli sportok szerelmeseit. A Waldviertel nevű régióban inkább a sífutóknak és sítúrázóknak kedvez a te­rep, de a lesiklók sem csalódnak a vi­dékben. Kezdő sízőknek az éjszaka is nyitva álló és magyar pénztárcához vi­szonyítva is reális árú Jaurling pályáját ajánlják leginkább, de a snowboard- osok is kedvelik a környéket. A nagy múltra visszatekintő osztrák síturiz­musnak köszönhetően nyugati szom­szédunknál valamennyi centrumban többféle nehézségű, jól karbantartott pálya és több felvonó is található. így van ez a tőlünk alig 400 kilométerre fekvő Hochkarban, a tartomány leghóbiztosabb sícentrumában is, ahol egészen május elejéig tart a szezon. Itt mindenki megtalálja a számítását, le­gyen az kezdő, haladó, mélyhó-síző vagy versenyző, hiszen az 1500-1700 méter magasan fekvő, összesen 18 ki­lométer hosszú lesiklópályák mellett 26 kilométeres sífutópálya és buckasí­pálya is van, a snowboardosokat pedig külön élménypark várja. Összesen tíz lift áll rendelkezésre, öt üléses és öt hú­zólift, de a közeli steinbachi pályákon bébilift is található. A sízésben megfá­radt sportolókat uszoda, szauna, gőz­fürdő, szolárium, tekepálya, teniszpá­lya, bárok, éttermek, szórakozóhelyek várják. Az egynapos síjegy ára ebben a szezonban 28 euro, a fényképes hatna­pos bérlet pedig 129 euróba kerül. Érdemes felkeresni a Lackenhof am Ötscher nevű régi favágófalucskát is, amely mára a vidék egyik legkedvel­tebb téli üdülőhelyévé vált. A Süd Alpin régióban már magasabb hegyek találha­tók: Schneeberg és Rax már 2000 méter felett fekszik. Az Unterberg Soprontól mindössze 70 kilométerre található rendkívül jó adottságokkal bíró sícen­trum hat lifttel, négy csákányos és kettő bébilifttel. A pályák kékek és pirosak, és 710-1340 m között fekszenek. Itt ta­lálható az Előalpok leghosszabb pályá­ja, az ötkilométeres Kamerboden. Felső-Ausztria Dachstein-West­Zwieselalm síparadicsoma Salzburg­tól 30 kilométerre fekszik. A fantasz­tikus, összesen 140 kilométer hosszan elnyúló pályák mentén csodálatos pa­noráma kápráztatja el a síelőket. Az utóbbi hat évben 16 millió eurós beruházás révén épültek fel a hatsze­mélyes Homspitz-Express és a nyolc­személyes Panorama-Jet Zwieselalm liftek, amelyek mellett hatvan más fel­vonó is segíti az ide érkezőket. A 32 Szlovénia Az osztrák-olasz határvidék közelé­ben, valamivel több mint 500 kilomé­terre tőlünk, a könnyen megközelíthető Júlia-Alpok ölelésében fekvő Kranjska Gora festői vidéke egyre népszerűbbé vált az utóbbi években a síelők körében. A 810-1570 méter szintkülönbségű pá­lyákon decembertől március végéig tart a szezon. A három fekete, hat piros és 13 kék pálya összesen 30 kilométer hosszan nyúlik el, a feljutást 18 húzólift és öt ülőszékes lift segíti. A sízésen kí­vül szauna, uszoda, teniszpálya, étter­mek és bárok várják a vendégeket, kü­lönösen a családokat. A hatnapos bérlet ára felnőtteknek 23 éves kortól 131 euro, 6-14 éves gyermekeknek 84 euro. Jó hír a fiatal és az idősebb korosztály­nak, hogy 15-23 éves korig, valamint 55 éves kor felett kedvezményes áron. 112 euroért lehet bérletet váltani. Szlovénia másik kedvelt síparadicso­ma a Júlia-Alpok szívében, meredek sziklafalak között, egy gleccser vájta völgyben meghúzódó festői szépségű Bohinji-tó körül alakult ki. A térség legkedveltebb sícentruma, a Vogel 569 és 1800 méter között terül el. A szezon többnyire decembertől május elejéig tart, gyakran azonban még tovább. A négy fekete, öt piros és négy kék pálya hossza összesen 18 ki­lométer, nyolc felvonó, köztük egy ka­binos lanovka várja a síelőket. A kö­zelben fekvő Kobla nevű síterep 540 és 1480 méter között található 15 kilo­méter hosszú nyolc különféle nehézsé­gű pályával és hat felvonóval. A hatna­pos bérlet ára felnőtteknek 100-112 euro, gyermekeknek pedig 70-78 euro. • Gábor Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents