Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)

2006-11-18 / 228. szám

Kalendárium Királynéink története A királyokról oly sok szó esik a történelmi munkákban, a királynékról jóval kevesebb. Pedig hogy egy-egy magyar király, mely uralkodói házzal milyen kapcsolatot tudott kiépíteni, az nem kis részben felesége hovatartozásán is múlt. Egyes uralkodók azonban több feleségre is „szert tettek”, és ez által a királyi család és családok geneológiája tovább kuszálódott. II. Andrásnak három felesége volt: Gertrud, Jolána és Beatrix. Károly Róbert túltett ugyan rajta, merthogy ő négy feleséget „emésztett el” uralkodása éveiben. A magyar királyok a legkülönbözőbb házakból választottak maguknak feleséget. II. István neje például a normann fejedelem lánya volt, míg II. Béláé a szerb nagyzsupán Ilona nevű leánygyermeke. A kijevi nagy fejedelem leánya lett 1046-ban I. András neje, majd épp száz évre rá II. Géza is onnan választott feleséget magának. A bizánci császár unokahúgát I. Géza 1074-ben vette feleségül, míg egy későbbi császár hasonló rokonát IV. István 1163-ban. Margit VII. Lajos francia királynak volt a leánya - ő lett III. Béla második felesége -, míg a nápolyi király, I. Károly IV. Kun Lászlóhoz adta leányát 1272-ben. Ugyanígy nápolyi volt az a királyné, aki 1476-tól Hunyadi Mátyás második feleségeként, a Beatrix néven elhíresült királynénk, I. Ferdinánd nápolyi király leánya volt. A német-római császár leánya lett 1063-ban Salamon hitvese, I. Károly Róbert harmadik felesége pedig II. Mieszko leánya, Rixa lett még jóval korábban, I. Béla felesége 1060-ban. A lengyel király gyermeke, Erzsébet 1320-ban lett Károly Róbert negyedik felesége, míg Izabella, I. Luxemburgi Zsigmond leánya kezét Szapolyai János kérte meg, s így lett Izabella 1539-ben János király felesége, egyben magyar királyné. Uralkodóink tehát valóban „nemzetközivé” tették a magyar trónt, s így került a házastárs, a királyné okán a magyar király rokonságba például a kievi nagyfejedelemmel, a lengyel trón birtokosával, a német-római császárral, a normann fejede­lemmel, az aragóniai királlyal, és így tovább. A magyar trónért folytatott évszázadokon át tartott tusakodás nem ritkán épp a királyi házak között fennálló ellentétekből fakadt, s ez sokszor a magyar földön vívott esztelen csatákban, trónviszályokban tetőzött. • Rajner 2006. november 18., szombat A HíDLAP hétvégi melléklete 46. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Erzsébet napjának megünneplését egy vasúti katasztrófa szorította le a száz ével ezelőtt megjelent lapok ve­zetői hírei közül. Ezen kívül a pince­feltörések jelentettek problémát az itt élők számára. Vezető hírként szerepelt száz évvel ez­előtt a vonatszerencsétlenség a lapok ha­sábjain, legbővebben az Esztergomi Lapok számolt be róla november 18-i számában. „Nagy vasúti karambol Párkány-Nárián! Két tehervonat összeütközött. 15 kocsi ro­mokban - két vasutas megsebesült! Tegnap délelőtt 10 óra 20 perckor óriási vasúti ka­rambol történt a párkánynánai vasúti állo­máson. Az érsekújvárról jövő 243. számú szénszállitó tehervonat összeütközött az ál­lomáson tolató 264. számú tehérvonattal. Mindkét vonat gépe megsérült és 15 teher­kocsi romokká zúzódott. Az érsekújvári te­hervonat vonatvezetője és lakatosa súlyos sérüléseket szenvedett. Emberéletben sze­rencsére nem esett kár. Hogyan történt az ütközés? Tegnap délelőtt 9 órakor a párkány-nánai állomáson veszteglő 264. számú részben szénnel megrakott tehervo- natot a pályatest ötödik sínpárján tolatni kezdték. Már vagy 10 kocsit csatolt össze a tolató mozdony és a tolatás munkájában beosztotta a kocsikat a pályatest felett át­vonuló 'hídig, innen pedig visszatolatta az állomási épület elé. Itt újból 3 kocsit csa­toltak a vonathoz, mire az egész vonat meg­indult a fentjelzett hídig, hogy áttérjen a negyedik vágányra, mert az Érsekújvár fel­öl jelzett 243. számú tehervonatnak az ötö­dik sínpáron kellett befutnia az állomásra. 10 óra 20 perc volt, midőn a 264. számú to­latóvonat a pályatest áthidalásánál levő váltó felé megindult, de ebben a pillanat­ban az Érsekújvár felől jövő 243. számú vonat már az állomás előtt futott. A két vo­nat most feltartóztathatatlanul rohant egy­más felé. A tolató vonat ellengőzt adott az érsekujvári pedig fékezett, de az összeütkö­zés már nem volt elkerülhet és a következő pillanatban már megtörténtő a szerencsét­lenség. A két mozdony óriási erővel ütkö­zött egymásnak és mind a kettő kisiklott. A kocsik hatalmas robajjal szaladtak egy­másra, feltorlódtak, és több kocsi teljes roncsokban kivetődött a sínekből.” Ehhez képest kisebb baj csupán, hogy betörtek egy pincébe, igaz már nem elő­ször. Az ügyről az Esztergom és Vidéke no­vember 18-i számában olvashattunk. „Pin­cefeltörések. A téli esték beköszöntével, ugylátszik ismét napirendre kerülnek a pin­cebetörések is, melyek sorozata Bognár Mihály cigánykúti pincéjének feltörésével vette kezdetét. Bognár pincéjébe már az elmúlt évben is betörtek és pedig aképen, hogy a pince falának egy részét kibontot­ták, s azon át hatoltak be. Ugyanígy tettek most is, a pince falnak ugyanazt a részét bontották kis és behatolva a pincébe, bort és gyümölcsöt vittek el. hatóságunk figyel­mét különösen felhívjuk arra, hogy a határ éberebb őriztetése tekintetében mihama­rabb a legmesszebbmenő intézkedéseket megtegye.” Végül egy szép megemlékezés részletei az akkor és most is aktuális Erzsébet-nap- pal kapcsolatban az Esztergom és vidéke november 22-i számából. „Boldog emléke­zetű dicső Nagyasszonyunk emlékezetét az ország lakossága minden évben kegyelettel ünnepli. Sokat vesztettünk benne különösen mi magyarok és fájón gondolunk mindany- nyiszor reája, midőn e nap közeleg. Jósá­gos szive egész melegével szeretett bennün­ket és mi a nagy nap méltó megünneplésé­vel viszonozhatjuk ezt csak némileg. E na­pot az idén is kegyeletes emlékkel ülték meg iskoláink. A főgimnáziumi ifjúság a szent Ferenc-rendiek templomában gyász misét hallgatott, mely után a díszterembe vonul­va, iskolai gyászünnepéllyel áldozott nagy királynénk emlékének. A reáliskola, vala­mint a fiú és leány iskolák növendékei a kegyúri templomba vonultak gyászisteni tiszteletre, mely után a reáliskolában isko­lai ünnepély volt.” • Gál Kata

Next

/
Thumbnails
Contents