Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-14 / 204. szám
Kalendárium Történeti földrajz Az ország történetének megismerésében sokat segítenek a historikusoknak a földrajzi munkák is. Sajnos hazánkban a földrajztudomány képviselői csak későn kezdtek nívós monográfiák írásába, de néhány régi, külhonban megjelent kiadvány már akkor is segítette a történészeket. A z egyik első ilyen, már használható kötet Oláh Miklós 1542-ben írt „Hungariá”- ja, mely először Bécsben jelent meg 1763-ban. Ó nemcsak a honi történeti és földrajzi irodalom egyik korai, komoly művelője volt, de 1552 és 1559 között részt vállalt a veronai csillagász, Pitati Epherimedeseinek elkészítésében is. A honi földrajzot segítette Hulsius 1595-ös „Chrono- logiája” és Schafer 1606-os „Ungarische Chronicája” is. Az előbbi Münchenben, az utóbbi Kasselben jelent meg. A sort egy leideni kiadvánnyal folytathatjuk. Itt jelent meg 1634-ben a „Respublica es status Hungáriáé” című kötet, s nem kisebb kiadónál, mint az Elzevíreknél. Komáromi Csipkés György „Hungária illustrata” megnevezésű műve 1655-ös, akárcsak Apáczai „Enciklopédiája”, s mindkettőt Utrechtben nyomták. Zeiler német nyelvű történeti földrajza egy évvel későbbi ulmit termék. Ismeretes Han 1686-os nürnbergi történeti földrajza is. A már itthon készült, s Bécsben nyomott Bél Mátyás-féle csodálatos „Notitia” sajnos - ami a kinyomtatását illeti - torzó maradt. A Dunán innen megyék közül azonban olvashatóvá lett már az 1740-es évekre Pozsony, Túróc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megye leírása, de nem fejeződött be Moson megye történeti földrajzának kinyomtatása. Az első nagy, magyar nyelvű, 435 oldalas földrajz Vetsei, másképpen Pataki István munkája, s az Nagykárolyban jelent meg 1757-ben. A művet szerzője még 1741-ben írta. Lényegében büszkék lehetnénk rá, talán csak szerzőjére nem. Vetsei ugyanis, aki református lelkész volt, állítólag megfojtotta feleségét, de a vizsgálat elől megszökött Lipcsébe. Később mégis visszatért és Pataki néven kívánt élni, de felismerték, és Siklóson bebörtönözték. Később kiengedték ugyan, de református papi állást alig kapott, ekkor gondolt egy nagyot, és Nagyszombatban katolikussá lett, s így már a püspöki tizedek szedőjeként tevékenykedhetett. Megható élettörténet. Vetsei képzett geográfussá sem lett, bár Patakon tanult ifj. Csécsi János professzornál. Könyve mindazonáltal alig több mint az az előadási jegyzet, amit Csécsi óráin készített egykoron. A kéziratot Zanathi József javította ki később, Csécsi pedig plágiummal vádolta később Vetseit. Jogosan. Az első modem, 18. századi történelmi földrajzunk végül is Windisch Károly 1780-as kötete lett. • Rajner 2006. október 14., szombat A HÍDLAP hétvégi meiiékiete 41. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn A Magyarok Nagyasszonyáról emlékeztek meg száz évvel ezelőtt Esztergomban. Ezen kívül az italadó ellen emelték fel a szavukat a környéken élők és folytatódott a házasságszédelgő bírósági pere is. „Ismét elérkeztünk a szép, a kedves ünnephez: a Magyarok Nagyasszonyának ünnepéhez" - írja az Esztergom október 14-i számában. „Elég a történelem könyvein lapozgatni, mindjárt megtudjuk kicsoda volt a magyar nemzet oltalmazója, védő szellemes a jó és balsorsban egyaránt. Bárcsak elismerné minden hű magyar, hogy a szent Szűz hatalma most is ép oly nagy, mint a kedves Máriás időkben. Most eme általános zűrzavarban, eme általános romlottságban, amikor a vallás, az egyház szenved legtöbbet, midőn az Isten kivonta már- már sújtó pallosát hüvelyéből, csakis ez menthet meg: hogy az ország apraja-nagyja, a király ép úgy mint a koldus az irgalmas Anya, a magyar nemzet Nagyasszonyának pártfogásába ajánlja magát. A főszékesegyházban e napon ünnepélyes misét mondanak a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére." Talán megfogadhatnánk száz évvel ezelőtt élőt őseink szavát... Ugyancsak ekkor olvashatunk a lapban a házasságszédelgő ügyének további fejleményeiről. Az írás a „ Tuszkulanum ” címet viseli, valamiért. „Steinbach Arnold ismert esztergomi régiség és házasság kereső a komáromi törvényszék fogházának lakója lett özv. Baranyainé feljelentésére mint megírtuk elfogták a jeles házasságszédelgőt s múlt héten hat havi fogházra ítélték Steinbach oly megrögzött házasságszédelgő, hogy védőbeszédében is boldog házasságot ígért a feljelentőnek és ebbe annyira belemelegedett, hogy a kir. ügyésznek szinten a kezét ajánlotta fel, rossz ntagyarossággal mondván: kérem, én tekintetes úr megházasodom. Steinbach biztosan ígérte Baranyainénak hogy ha kiszabadul mindet jóvá tesz. A régészt nyomban levezették a fogházba, honnan még elővezetik ha özv. Sáráné által beadott feljelentés anyaga megérkezik a főtárgyalásra." Felemelte szavát az italadó ellen egy százada az alkohol készítő réteg, amelyről a Szabadság számolt be október 20-i számában. „A gazdaközösség módfelett el van keseredve az állami italadó ellen, mert a legigazságtalanabb adó a föld kerekségén, s azonfelül nagy zaklatásokkal jár. Az ügyére ellen is nagy a panaszuk, mert a borvizsgálatok alkalmával belenyúlnak a boros hordóba, szennyes, piszkos kézzel. A bortermelők csütörtökön értekezletet tartottak és határozatba ment, hogy küldöttséget meresztenek a miniszterhez és az italadó eltörlését és a bánásmód szeliditését fogják kérelmezni." Riadalmat okozott egy léghajó megjelenése a környéken, amelyről így art a Szabadság akkor: „ Csütörtökön délután a város fölött egy léghajó jelent meg, magasan az ég felet. A léghajó láttára az a hir terjedt el, hogy Burián János közügyvéd ereszkedik alá az égből, a hol a győri nyakleves óta bufelejtőn van. Az igazmondás hívei hamarosan összeverődtek és elhesselték a léghajót Tokod felé, a hol nagy riadalmat okozott a gondnok megjelenésének a hire, mert attól félek, hogy a léghajón való megjelenés ára burjános lesz" Egy tűzvész azonban, sajnos nemcsak riadalmat, hanem, tragédiát is okozott. Az Esztergomi Lapok október 14-én írt a nagyölvedi tűzről. „Hat lakóház, 14 pajta és kisebb melléképületek sok takarmány szalma és gabonanemű valamint gazdasági eszközök a tűz martalékává váltak. A súlyos csapást tetézi, hogy a javak túlnyomó része biztosítva nem volt. A nyomozás kiderítette, hogy az iszonyú szerencsétlenséget - mind annyiszor már - ismét csak gyermekek játéka okozta.” A tragédia után, végül egy vidám kis párbeszéd a Szabadságból: „Mi kell a kisbirósághoz. Kisbiró: Na more, örülhetsz, hogy nem birkának születtél, mert az orodtul nem tudtál vóna lögelni!- Hát perse, hogy örülek neki, de somorkodok, mert nem sülettem sámárnak!- Őzt ég mér sajnálod?- Mert ókkor már rigen kisbiró lennék." • Gál Kata
