Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-28 / 214. szám
HÍDLAP • 2006. október 28., szombat hídlaimagazin IV Varga Péter jegyzete In memóriám taxisblokád Nem csak az évforduló okán, hanem az október 23-i események apropóján is óhatatlanul eszébe ötlik az embernek az 1990-ben szerveződött taxisblokád, természetesen ellenkező előjellel, hiszen az országos demonstráció, amely akkor három napra megbénította az ország közlekedését a fiatal magyar demokrácia ellen irányult, míg most, október 23-án Budapesten a tömeg a demokrácia védelmében, a diktatúra, a nemzet becsapása, a szociál- liberális kormányzat és személy szerint Gyurcsány Ferenc ellen demonstrált. Minden tisztességes parlamenti demokráciában a miniszterelnöknek végre le kellett volna mondania a béke, a rend és a nyugalom helyreállítása érdekében, ha valóban felelősséget érezne az ország iránt. Nem tette. De miért is tette volna? Hol beszélhetünk az ő esetében tisztességről, vagy parlamenti demokráciáról akkor, amikor példának okáért a parlamenti bizalmi szavazáson, amely nem titkos szavazás volt, nem átallott igennel szavazni magára. No, de térjünk vissza 1990-hez. Az Antall-kormány 1990 októberében radikális benzin-áremelést hajtott végre. Válaszként a taxisok és fuvarozók az egész ország területén elállták az utakat, sok helyütt megbénítva a közlekedést. „-Hatalmas dokumentációm van, video- és hangfelvételek, fényképek, amelyeket rendőrségi és belbiztonsági emberek készítettek” - nyilatkozta később Horváth Balázs akkori belügyminiszter, Antall József betegsége miatt a kormány megbízott vezetője. Mellesleg a történet első számú politikai kárvallottja. „Sokat gondolkodtam erről. De olyan rég történt, hogy ma már az égadta világon senkit sem érdekel. Csütörtök este a német követségen voltam. Ott értesítettek, hogy a taxisok a Parlament elé vonultak. Siklós Csaba volt a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Őt kértem, tárgyaljon. Az oroszlános kapunál beszéltek. Egy tőlünk idegen gépezetet vettünk át - állítja Horváth Balázs. - Ezt kellett lebontani. Taxisblokádnak indult, aztán lumpenizálódott. Aranyláncos emberek zárták le a Margit hidat. Csütörtökről péntekre virradóra megbénult az ország. Figyelemreméltó az SZDSZ akkori véleménye. Milyen másképp gondolkodnak napjainkban! Az SZDSZ Ügyvivői Testületé jogosnak tartotta a hosz- szú időn át halogatott, majd előkészítés nélkül bevezetett áremelés elleni országos tiltakozást. „Öt hónapos fennállása alatt a kormány megmutatta, hogy nem tud mit kezdeni gazdaságunk mélyülő válságával. A mai napon bebizonyította, hogy nem tudja kezelni a romló életkörülmények miatti társadalmi tiltakozást. Az erőszakkal való fenyegetőzés megengedhetetlen, csak tárgyalásos megoldás lehetséges. Most már nem csupán a benzin áráról van szó. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége. Addig is biztosítani kell az élet normális menetét. Felhívjuk a tiltakozó mozgalom résztvevőit, hogy semmiféle provokációnak ne üljenek fel, védjék a rendet és a nyugalmat. Felhívjuk a közellátás, a szállítás és az egészségügy dolgozóit, hogy - mint eddig is tették - biztosítsák a lakosság ellátását. Felhívunk minden szabad demokrata szervezetet, hogy támogassa a békés tiltakozó mozgalmat, valamint a közellátás és a közrend fenntartását.” Zajlott a taxisblokád, az ország a polgárháború felé sodródott. Nagy önfegyelem és józanság kellett a barikád két oldalán akkor, hogy ne történjen semmi jóvátehetetlen. A Fidesz nem ment ki az utcára, fegyelmező erő, figyelmeztető politikai csoport maradt. Orbán Viktor így emlékezett vissza a történtekre: „A taxisblokád kitörésének a pillanatában rossz sejtelmektől eltelve figyeltem az eseményeket. És ahogy beszélgettünk a Fidesz elnökségében a történtekről - a balsejtelem csak erősödött. Látható volt, hogy akármi is lesz a kimenetele a taxisblokádnak, innentől kezdve a parlamentáris demokrácia kiegyensúlyozott működéséhez szükséges ellenzék-kormánypárt viszony többé nem állítható helyre. A következő három és fél, négy évre rá is nyomta a bélyegét mindaz, ami akkor történt. Ebben a hatalmi játszmában mi nem akartunk részt venni, mert noha a rendszerváltoztató kormánynak nem voltunk tagja, a rendszerváltoztatás célkitűzéseivel egyetértettünk.” 1990. okt. 27-én azután létrejött az Érdekegyeztétő Tanács. Másnap a megállapodás aláírásával véget ér a taxisblokád. Antall József miniszterelnök a kórházban adott ún. „pizsamás interjúban” békülékeny hangnemben beszélt a történtekről. Az október 23-i eseményekre sem a tolerancia, sem a békülékenység nem volt jellemző. Jellemezte viszont egy érthetetlen és indokolatlan rendőri brutalitás, amely válogatás nélkül lépett föl boldog-boldogtalan ellen, mindenki ellen, aki az utcán az útjába akadt, és jellemezte egy cinikus miniszterelnöki nyilatkozat, amely „csőcseléknek” titulálta a tüntetőket, a rendőri beavatkozást pedig úgy ítélte meg: nem történt más, mint „tették a dolgukat”. A történet legalábbis elgondolkodtató... Tudni illik, hogy mi illik! - 7. rész 365 névnap van egy évben, egy karácsony, egy húsvét, családtagonként egy születésnap, ezenkívül eljegyzés, esküvő, érettségi, diplomaosztó és egyéb alkalmak teszik sűrűvé azokat a pillanatokat, amikor illik ajándékot adni. Ezek az alkalmak, illetve az ajándékozási procedúra már önmagában is problémát jelenthet - nem kizárólag anyagi problémát -, mert hát illik tudni, hogy mikor, kinek, mit illik adni. Az ajándékozás illemtanát azért is fontos ismerni - tudják, előző két rovatomban erről tettem említést -, mert a rosszul megválasztott ajándékkal nemcsak illetlenséget, hanem komoly sértést is elkövethetünk. A mai rovatban igyekszem egy kicsit más oldalról megközelíteni magát az ajándékozást. Ajándékozás csak úgy Az egyik legkellemesebb érzés, hogy a nap bármely percében képesek vagyunk örülni - feltéve, ha olyan a napunk. Minden percet a magunk javára fordíthatunk azzal, ha örülünk: a körülöttünk lévőknek, egy pohár kávénak ( aminek személy szerint most is örülnék ), bárminek. S ha már eljutottunk odáig, hogy örülünk, észrevétlenül szeretni is kezdünk. Oktalanul, céltalanul, érdek nélkül, csak úgy. Ezt a „csak úgy” érzést, azonnal osszuk meg valakivel, ez mindenkinél gazdagabbá tesz majd bennünket. Az ajándékozás is lehet ilyen. Ajándékozzunk csak úgy. Egy mosolyt, ölelést, egy csokit, virágot, bármit, ami a legkönnyebben / leggyorsabban elérhető. Valamit, amit séta közben megláttunk egy kirakatban, és tudjuk, hogy aki róla eszünkbe jutott, nagyon fog örülni, mert gondolataink között helyet szorítottunk neki egy zsúfolt napon. A spontán ajándékozás talán a legkedvesebb gesztus, amit adhatunk. Váratlan ajándékunkat átadhatjuk akár valamilyen szép körítéssel, de elrejthetjük a célszemélynél titokban is. A lényeg az, hogy meglepetést szerezzünk, amivel egyben növeljük a megajándékozott fontosságérzetét. Szolgáltatások ajándékba Túlhajszolt hozzátartozóink és barátaink számára feltehetően maradandó élményt nyújt majd, ha egy jól megválasztott, igényeiknek és szükségleteiknek megfelelő szolgáltatást adunk nekik ajándékba. Anyukánkat napokra felszabadultabbá és talán nyugodtabbá teheti egy testet-lelket kényeztető stresszoldó masszázs, egy szaunázás, manikűr, pedikűr, egy délután a fodrásznál vagy kozmetikusnál. Eddig talán fel sem tűnt, hogy nem lustaságból időhiány miatt nem törődik eleget önmagával, hanem csak próbál spórolni a családnak. Mindenesetre a szolgáltatások kiválasztásánál ügyeljünk ara, hogy megbízható, lehetőleg ismert, jó szakembert válasszunk. Ezután egyeztethetjük az időpontot. Lehetőleg a megajándékozott számára nyugodtabb napot, illetve napszakot javasoljunk, hogy szereltünknek csak magára kelljen koncentrálnia, és ne aggasszák bokros teendői. Nem kell a legdrágább, legmenőbb szolgáltatással előrukkolnunk, inkább egyszerű, de kellemes hangulatú szalont válasz- szunk, ahol szereltünknek nem kell szorongania a helyzet és környezet szokatlansága miatt. Ami mindenképpen kerülendő, hogy a törődés álcájával szereltünket vagy barátunkat megpróbáljuk átalakítani, esetleg belekényszeríteni valami olyasmibe, amihez semmi kedve. Szégyenlősebb alanyoknál, legyenek férfiak vagy nők, tinédzser lányok vagy fiúk, nagymamák vagy nagypapák, a legideálisabb, ha házhoz rendeljük a választott szakembert. Erre szinte valamennyi szolgáltatási formánál van lehetőség. Ezen szolgáltatások köre szinte kimeríthetetlen. Tánc kategóriában a „csippendél”fiúktól a sztriptíztáncosnőkig, gyerekeknek a varázslótól és bohóctól a mesemondóig bármi lehet. Autó- és versenymegszállott apukánkat befizethetjük egy tesztpályás rallizás- ra, vagy ajándékozhatunk neki egy belépőt a Hungaroringra a Forma 1 idejére. Csak azt kell tudnunk, illetve fontos szem előtt tartanunk, hogy vajon mi lenne a legmegfelelőbb kikapcsolódási forma, hiszen ajándékunk célja az, hogy a meglepi-szolgáltatás igénybevétele után kipihenten és felpezsdültén kapjuk szereltünket vissza. Bocsánatkérő ajándékot akkor adunk, amikor a vita után - legyen az nagy vagy kicsi - már egy nagy lépést megtettünk, azt hogy a hibánkat már elismertük. Bocsánatkérő ajándékot adni azért is jó, mert segít annak is, aki bocsánatot szeretne kérni. Egy tárgy átadásával könnyebb kimondani a bűvös és talán rettegett szót: „bocsánat”, és már át is adhatjuk az ajándékot - bízva a megbocsátásban. Az ajándékok elterelik a figyelmet a kínosabbnál kínosabb szituációkról, segítenek abban, hogy a félreértés, nézeteltérés köny- nyebben elsimuljon. Ugye mindenki örülne, ha egy vita végén partnerünk bocsánatot kéme egy szál virággal? Ha egy doboz vagy szelet csokit találnánk a táskánkban, hozzá tűzve egy levéllel? Ha virágot küldenének munkahelyünkre? Egy bocsánatkérő sms-nek? Ha otthon egy megterített asztal, gyertyafényes vacsora várna minket a vita folytatása helyett? Ezt a lépést, az első lépést, miért ne tehetnénk meg mi először? Fontos, hogy a bocsánatkérő ajándék szorosan kapcsolódjon az adott szituációhoz. Elvégre nem vagyunk tökéletesek, ezt másoktól sem várhatjuk el. Megbocsátani nem kis dolog, annál már csak a bocsánatkérés nagyobb. Ha a másik oldalon állunk, illik elfogadni a bocsánatkérést, mert ez egy igazán bátor tett, akár mi kérünk bocsánatot, akár tőlünk kérnek bocsánatot. Tippek bocsánatkérő ajándékokra: vörös rózsa - a klasszikus tipp, és általában minden nőnél beválik; csillagtérkép - ha azt ígértük kedvesünknek, hogy érte lehozzuk a csillagokat is az égről; kedvenc CD lemez; színházjegy; vacsorameghívás egy hangulatos vagy a közös emlékeket idéző étterembe; témához illő könyv; masszázskrém - melyhez saját kezű masszázst is felajánlunk. A legutáltabb ajándékok Mit érzel, amikor meghallod: habfürdős-samponos csomag és fürdősó? — csak zuhanyzótálcátok van. Nyakkendő, zokni, atlétatrikó, ing? - talán illene bevásárolni, de megint egy újabb ruhapróba? Valami dezodor, ami rettentően büdös?- Krásznaja Moszkva parfüm, ami még csak megközelítőleg sem illik a saját személyiségünkhöz, stílusunkhoz. Háztartási gépek? - ki akar ennél több időt a konyhában tölteni, inkább lábmasszást adtak volna, ha figyeltetek volna rám. Még egy váza? - ami persze még rondább, mint a múltkori. Kerti szerszámok, csavarhúzó? - és minek vannak szerelők? Cserepes virág és pizsama? - már megint. Apró kütyük, szobrocskák, plüssállatok, gyertyatartók, haszontalan díszek? - bár a magam részéről gyűjtöm az ilyeneket, na de azért a giccseket Én sem szeretem. Fogyókúrás kézikönyv, szakácskönyvvel mellékelve? - enni vagy nem enni, ez itt a kérdés. Mindezekhez tegyük hozzá a magunk húsz legutáltabb ajándékát, és ezekkel soha ne lepjük meg velük szeretteinket, barátainkat, és gyermekeinket. Kivétel, ha biztosan tudjuk, hogy az általunk utált ajándékok egyike, pont a megajándékozott egyik kedvence. A többit a szerencsénkre és a tapasztalatra bízzuk. Lehetőleg mindig őrizzük meg a számlát és szükség esetén egy lezárt borítékban mellékeljük azt - és bízzuk a megajándékozottunkra, hogy ki akaija-e cserélni vagy sem. • Kanalas Andrea Bocsánatkérés, békülés
