Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-28 / 214. szám
magazin 2006. október 28., szombat • HÍDLAP V Közös ellenségünk a stressz Minden embernek lehet ellensége. Minden embernek van egy közös ellensége: a stressz, az idegeskedés. Sok mítosz övezi a stresszt. Néhányan úgy gondolják, hogy ha valaki gyenge, nem képes megbirkózni vele, illetve, hogy ez csak a túlzottan nagyra torokét érinti. Mások úgy hiszik, hogy ez egy betegség. Sokan tévesen azt vallják, hogy a terhelés és a stressz egy és ugyanaz. Pedig nem. A stressz a nem megfelelő szintű terhelés következménye. A stresszt kiváltó terhelés lehet valós (külső), de lehet bennünk rejlő is (belső, vagy érzékelt terhelés). Túlzott mértékénél fogva ezt a megterhelést nem képes rugalmasan elviselni a szervezet, ezért valahol az idegrendszerben vagy a testben elváltozás lép fel. A stressz nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója lehet. Okozója a rohanó életformánk, a határidők, áremelések, dugók, a tömeg, a zaj, úgy érezhetjük, megőrülünk a hétköznapokban. Szervezetünk képtelen alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. Az állandósult stressz hatására tüneteink között megjelenik a depresszió, és a neurózis, azután ezek ellensúlyozására rossz esetben a dohányzás, azalkoholizmus, drogfüggőség, szélsőséges esetben az öngyilkosság. A stressz olyan körülmény, amely viselkedésbeli alkalmazkodást kíván. így tehát minden változás stresszel jár. Modem társadalmunkban azonban akkor is bekapcsol a stresszreakció, amikor nincs rá szükség. Ugye, ön is egyetért azzal, hogy stressz nélkül szebb lenne az élet? A stresszkutatók azonban ezt azzal cáfolják, hogy igenis szükségünk van némi feszültségre ahhoz, hogy azután lazának és elégedettnek érezhessük magunkat. A stressz- faktorok teljes hiánya legalább annyira egészségtelen, mint a krónikus túlterheltség. A stressz okozói Minden felgyorsul körülöttünk. Gyorsvonat, gyorsétterem, gyors autók, amelyekkel több száz kilométer tehető meg egy nap alatt, repülőgépek, amelyekkel földrészeket szelhetünk át néhány óra alatt. Szinte mindenkivel azonnal beszélhetünk mobiltelefonon, írásbeli üzeneteinket faxon vagy e-mailben azonnal küldhetjük, és azt azonnal olvashatják. Ha otthon vagyunk, szinte folyamatosan szól a TV. Ha úton vagyunk, rádiót hallgatunk. Ömlik ránk a háború, éhínség, katasztrófa, baleset, bűneset. Nem kerülhetjük el a sokat szidott reklámok hatását sem. Megmondják, milyen a jó nő, milyen autóban utazik, hol nyaral, mit dolgozik, milyen ételt eszik, milyen bútorok között él, milyen illatot használ, aki számít. A munkánk legtöbbször mozgásszegény, monoton, esetleg túlhajszolt. Idegileg kimerítő, rengeteg az értelmetlen szabály, a bürokrácia. A stressz hatása szervezetünkre Amikor a szervezet kilendült nyugalmi állapotából, fokozottan reagál az ingerekre, aktiválódnak az egyensúlyt újra megteremtő szabályozó rendszerek, stresszes állapot alakul ki. Számos jel figyelmeztet erre. Vannak fizikai, viselkedésbeli, érzelmi, kognitív és spirituális tünetek. A fizikai tünetek közé tartozik a fejfájás, az emésztési zavarok, a gyomorfájás, a tenyér izzadása, az alvászavarok, a derékfájás, a merev nyak és váll, a szapora szívverés és a fáradtság. A viselkedésbeli tünetek a túlzott dohányzás, a kényszeres rágógumizás, parancsolgatás, mások kritizálása, az éjszakai fogcsikorgatás, túlzott alkoholfogyasztás vagy túlevés. Az érzelmi tünetek a sírás, az idegesség, az unatkozás, az érzékenység, a képtelenség a változtatásra, a düh, az oktalan szomorúság és az ingerlékenység. A kognitív tünetek közé sorolhatjuk a világos gondolkodás nehézségét, a fe- ledékenységet, a kreativitás hiányát, az emlékezetvesztést, valamint a humorérzék elvesztését. A spirituális tünetek a cinizmus, a kétségek, a mártírkodás és a tanácstalanság. Kapcsolatainkban a stressz okozhatja, hogy képtelenek vagyunk kijönni másokkal, hamar feldühödünk, görcsösek leszünk vagy csökken a libidónk. Hazánk lakossága még tetézi a bajt azzal is, hogy a dohány- és alkoholfogyasztásban és az öngyilkosságban a statisztikák élén állunk. Az emberek úgy érzik, hogy szükségük van valamire, ami segíti elviselni az élet kegyetlen realitását. Az elmúlt években az élet minden területét megfertőzte a kábítószer jelenléte. Ezekben a szerekben keresnek valamit embertársaink, valamit, amit elvesztettek. A feloldás A stressz feloldásának kulcsa lehet a megfelelő mélységű pihenés. Orvosi ismereteink szerint az ember a legmélyebb pihenést az éjszakai alvás során tapasztalja meg. Ezért nem meglepő, hogy egy átaludt éjszaka utáni reggelen nemcsak testileg érezzük magunkat frissebbnek, hanem szellemileg sem tapasztaljuk azt a nyomást, ami esetleg előző nap még aktívan jelen volt bennünk. Ez arra a stresszre utal, ami feloldódott bennünk az éjszaka folyamán. Attól, ha valaki többet alszik, nem lesz kevésbé stresszes. Az alvás mélységén múlik, hogy mennyi stressz oldódik fel. Egy másik módszer szerint, három lépésben megelőzhetjük, hogy fejünk fölött összecsapjanak a hullámok. Elemezzük őszintén a helyzetet, és képzeljük el, mi a legrosszabb, ami az adott helyzetben megtörténhet. Készüljünk fel rá, és fogadjuk el, lehet, hogy a legrosszabb bekövetkezik. Ha elfogadtuk a legrosszabbat, akkor fordítsuk arra az energiánkat, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudunk egy kicsivel jobb eredményt elérni, mint a legrosszabb, aminek az elfogadására felkészültünk. Stresszüzés felsőfokon Életkörülményeink: aki vállalja, hogy bizonyos körülményeken képes változtatni, egyidejűleg még egy stresszfaktort semlegesít, a kiszolgáltatottság érzését. Egészséges étkezés: testünk lényegesen el- lenállóbb a stresszel szemben, ha elegendő vitamint, ásványi és rostanyagot, kevés zsírt, sok friss táplálékot és folyadékot kap. A drasztikus diéta csak fokozza a stresszt. Autogén tréning: a kikapcsolódás egyik leghatékonyabb módja az autogén tréning. Ha szakértő segítségével megtanuljuk, a későbbiekben már egyedül is gyakorolhatjuk otthon. Rendszeres napi ismétlése elképesztő hatást gyakorol testünkre és lelkünkre. Légzésünk és szívverésünk lassúbb és egyenletesebb lesz, az izomfeszülés alábbhagy, vérellátásunk javul, így a stresszfaktorok kevésbé hatnak ránk. Ellazító légzés: a hatékony relaxálási formákhoz tartozik a helyes légzés is. Nem elég a mély belélegzés, az elhasznált levegőt is tökéletesen kell kiengednünk. Tanácsos légzésünk minőségét naponta ellenőriznünk. Ártó szenvedélyek: a stresszreakciók szinte mindig felerősödnek, ha stresszhelyzetben valaki alkoholhoz és cigarettához nyúl. A vörös- és zöldtea jótékonyan hat szervezetünkre, a rendszeres kávézás és a túlzott mértékű koffeinfogyasztás azonban fokozott izgalmat okoz. Hideg-meleg: a szauna közismert eszköze a stressz leépítésének és megelőzésének. A forró légfürdő, majd a hirtelen hideg vizes hűtés serkenti az anyagcserét, edzi a szívet, csökkenti a vérnyomást, és javítja a test vérellátását. Érdemes hát rendszeresen szaunázni. Testmozgás: a legkiválóbb eszköz a stresszelt- ség megszüntetéséhez, egyszerre több okból. Mozgás közben a stressz során kiválasztott méreganyagok könnyebben kiürülnek szervezetünkből. A sport emellett jót tesz a szívünknek és a vérkeringésünknek. A fizikai aktivitás felszabadítja a lelket, boldogabbá és magabiztosabbá tesz. Természetesen ehhez a túlzásokat és a teljesítménykényszert is kerülnünk kell! Tartsuk be az aranyszabályt: pulzusszámunk nem lehet magasabb, mint ha a 180-ból kivonjuk az életkorunkat! Figyeljünk oda! Stressz elleni praktikáink csak teljes életmódváltás esetén hatékonyak. Mindemellett testünk és lelkünk egyensúlyának itt is érvényesülnie kell! Ugyanilyen alapkövetelmény az ésszerűség is, hiszen sok nő elsősorban nem a stressztől szenved, hanem sokkal inkább a rossz lelkiismerettől, mert tudja, hogy kiegészítésül például még sportolnia is kellene, étkezési szokásain is változtatni kellene stb. Az ilyen ördögi körből - és stresszeltségünkból - csak akkor törhetünk ki, ha időt szánunk magunkra, és nyugodtan átgondoljuk, mi szolgálja a javunkat. Aki ismeri az igényeit, vigyázni akar magára, s legfőképp hajlandó is tenni az ügy érdekében, képes lesz kordában tartani a romboló túlterheltséget, és élvezni tudja majd az életet! • Mihalovics Barbara
