Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)

2006-10-28 / 214. szám

HÍDLAP • 2006. október 28., szombat magazin Granariom: St. Dömötör napja, a végvárak megmentője Mecskey kiállott Dobó István mellé az egri vár déli bástyájára, és nem látta a török tábort. Nem az őszi köd miatt, hanem mert nem volt mit látni, el­bontották. Bár az1552-es esemény a magyar törté­nelem számára igen örvendetes volt, mégis csak meg kell kérdezni Kapitány uram ugyan miért nem tudta, hogy Kaszim napja vagyon október 26.-án? Magyar katonaembernek, végvári védőknek hihe­tetlenül fontos nap az őszi Demeter/Dömötör nap­ja. Mindjárt mondom, hogy miért. D ömötör római katonaszent volt, ünnepét évezrede vértanú - halála napján, október 26-án tartjuk. Régesrégi tiszteletét igazolja, hogy az Érdy kódex korabeli feljegyzése szerint 1057(!)-ben még áll Száva- szentdemeteren - szülőhelyén - a Demeter székesegyház. A vértanú katona szentet piros lován ábrázolják, amint dárdájával likasztja egy pogány borit. Mivel ünnepe az ősz derekára esik, egyben juhászünnep, pásztorünnep is lett október 26-a. A ta­vasszal szegődő juhászoknak - miután a nyájat visszaterelték a gazdájának-kitelt az esztendő és háromnapos mulatságot tar­tottak országszerte. Elsőben azért jól elverték, elkampósolták az áruló, hitván , hazug juhászokat. A néprajzosoknak terített tál a Demeter-napi ünnep, és mint pásztorünnepet aprólékosan fel is dolgozták. Igen ám, de mást is jelentett nekünk Demeter­Dömötör napja. Történt, hogy a világot a Próféta zöld zászlaja alá hódító oszmán birodalom Nyugatra fordította a paripáit és mind feljebb hatolt a Duna folyása mentén. Ahogy hódított, nyomult előre úgy nőttek a felvonulási és utánpótlási útvona­lai. Ameddig egy hadsereg a táborától eltávolodhat, az a sereg akciórádiusza. Ez a török időkben jó 500 km volt, Drinápoly- tól (ma Edime) számolva. A fő célpont Bécs viszont 750 km.- re esett. Bécset, Budát ostromolva a szultáni sereg jóval saját akciórádiuszán kívül harcolt. A felvonulás, kiáramlás április­ban kezdődött Drinápolyból. A lassan mozgó százezres sereg és az ellátó, ágyúszállító csapatok két hónap alatt, Medárd-nap környékén értek Buda vagy Bécs alá. A török katonaság nem volt téliesítve, nem volt fagyok ellen való ruhája, sátra. Takar­mányt élelmet sem hordtak magukkal, azt fogyasztották, amit zsákmányoltak, néha vásároltak. Minden fővezér a fejével fe­lelt az alárendelt csapatok biztonságos ellátásáért. Kötelessé­gük volt a szultáni sereget a hadiév végezetével Drinápolyba visszavezetni. Itt kezd fontossá válni Demeter napja, október 26.-a. Erhetetlen módon a mi Gergely naptárunk Demeter nap­ja mindég egybeesik a Kaszim nappal, a török hadiév végével. Ez azért érthetetlen, mert a rövidebb hold-hónapokra épülő iszlám naptár folytonos sietésben van a mi naptárunkhoz ké­pest, hiszen ott 336 nap alatt kitelik egy esztendő, minden év­ben korábbra és korábbra kerülnek az ünnepnapok. Nem igy a Kaszim-Demeter nap. Valamennyi vezér tudta, hogy a hazave­zető hadiút két halálos veszélyt rejt. Az egyik a Belgrád-Nán- dorfehérvár melletti Morava folyó majd 10 km. széles ingová­nyos, iszapos ártere. Ha azt az őszi esők elöntik, nem bír azon átkelni senki serege. A másik a dobrudzsai, szerbiai magas há­gók vidéke, mely a tél elején lefagy, járhatatlanná válik, nem csak a tonnás ágyúk, hanem a gyalogság-lovasság számára is. Ezt tudva adták ki a parancsot: Kaszim- napon fordulj, nyer- gelj, indulás haza! Bárhogyan is állt a hadi helyzet, bármilyen közel jártak a végső rohamokhoz, a fősereg felszedte e napon a sátorfát és elporolt. Sok magyar végvár köszönheti megme­nekülését annak, hogy vitézei Demeter napig állták az ostro­mot, mert ezen a napon megszabadultak az ostromgyűrűtől. Amikor már fogyóban, leáldozóban volt a török félhold Ma­gyarországon, ismét fontossá vált a Demeter-nap. Amelyik tö­rök várat e napig nem sikerült biztonságosan megerősíteni, el­látmánnyal feltölteni, azt Kaszim-Demeter napig tartották ugyan, de igen sok török várkapitány választotta ekkor a kapi­tulációt, a szabad elvonulásra való megadást. Ilyenért a fejét se vették, a magas Porta tudta, hogy a harcosaikat védték meg a fagytól, éhhaláltól. Ha tovább húzzák a kényszerű kapituláció időpontját, akkor nemigen értek volna haza a viszontagságos, árvizes, hófedte fagyott hadiúton. Védőszentünk, Demeter katonai öltözetben, a szentek glóriájával és félelmetes lándzsájával bátran néz le ránk a Szent Korona alsó zománcképéről. Nem a juhászokat őrzi itt, hanem a haza kitartó védőit. Eger, Kőszeg, Esztergom hadikrónikájának meghatározó szereplője volt Demeter és az eddig kitartó hadi buzgalom. 1529-ben ezt a Szent Koronát szulejmán Szultán és a teljes török vezírkar felpróbálta fejére, de mivel nem találták elég díszesnek kiadták Zápolyának. Ha tudták volna, hogy ott fi­gyel rajta St. Demeter vitéz, a végvárak megmentője, biztos szép barna fejével fizetett volna. Segítsen minket is minden októberi, őszi pogány támadás ellen most és mindenkor. • Kolumbán György Az irgalmasság evangélistája A harmadik evangéliumot az „irgalmasság evangéliu­maként” szokták emleget­ni, mert Jézus könyörülő, gyógyító emberszeretetén keresztül sugá­rozza az isteni irgalmat. Talán nem véletlenül, hiszen írója, Szent Luk­ács eredeti foglalkozását tekintve orvos volt. Görög nemzetiségű po­gány családból származott, a Szíri­ái Antiochiát tartják születési he­lyének. Nem tartozott Jézus köz­vetlen tanítványai közé. Talán ő is azon pogányok egyike volt, akik 40 körül tértek meg és csatlakoztak az antiochiai hívekhez. Egy évti­zed múltán már Pál apostol kísére­tében találjuk. Mint Szent Pál ba­rátja átkelt vele Európába, és elkí­sérte második, ill. harmadik mis­sziós útján. Életének további folyásáról nem sokat tudunk. Valószínűleg Gö­rögországban halt vértanúhalált, mert teste sokáig Thébében nyugodott. Az első századokból származó följegyzések szerint Lukács Pál apostol igehirde­tését foglalta össze evangéliumában. Nyelve és eszméi pontosan megállapít­ható rokonságot mutatnak az apostol írásaival. Erősen kidomborítja a pogá­nyok megváltásának gondolatát, vagyis hogy az evangélium üdvössége nem a zsidók kiváltsága, hanem az egész emberiségnek szól. A megtért pogányok Isten országában a hívő zsidókkal egyenrangúak lesznek. Ennek az eszmének szolgálatában írta meg lelkiismeretes adatgyűjtés után görög nyelven és a gö­rög történetírás szokásos előszavával evangéliumát. Munkájával Szent Pál el­ső római fogsága idején készülhetett el. Könyvét egy előkelő, pogányból megtért rómainak, Teofilnak ajánlotta, de általában a pogányságból megtért keresztényeknek szánta. Gondos utánajárásának eredménye Jézus gyermek­korának megkapó elbeszélése, az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, a dúsgazdag és a koldus Lázárról, a farizeusokról és a vámosokról szóló cso­dálatosan szép példabeszédek és számos egyéb részlet, mely a többi evangé­liumban nem szerepel. Valószínűleg ő a szerzője az Apostolok Cselekedetei­nek is. A közvetetten birtokunkba került történeti adatokat a hagyomány és a legenda körülvette a maga gyöngyeivel. Egyéb szentírási helyekkel is össze­függésbe hozták Szent Lukácsot, így alakult ki az az elképzelés, hogy egyike volt a hetvenkét tanítványnak - jóllehet biztos, hogy földi életében nem látta az Jézust. A másik elgondolás szerint egyike a két emmauszi tanítványnak, akik közül az egyiket, Kleopást megnevezi evangéliumában, a másik nevéről hallgat, s ez lenne ő maga. Végül voltak olyanok is, akik azonosíthatónak vél­ték az Apostolok Cselekedeteiben szereplő Kyrenei Luciusszal. De mindezek csak feltételezések, amelyeket bizonyítani nem lehet. Azt ellenben nem vélet­lenül mondja a hagyomány, hogy Lukács orvos létére festő is volt. Neki tulaj­donítják a római Maria Maggiore-bazilikában őrzött Mária-képet. Sőt, azt mondják, hogy megfestette Jézus arcát is. Ezért a festők védőszentjeként tisz­telik. Ennek annyi az alapja, hogy Máriáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél, s így, ha nem is ecsettel, de képet rajzol róla. Ünnepét az egyház októ­ber 18-án üli. A római naptárban a 9. század óta szerepel. • V.R Bakács vagy Bakócz Tamás ? A 16. században a nevek írása nem volt egészen biztos, az or­tográfián maguk a kortársak is igen gyakran változtattak és az utókor is különbözőképpen ol­vasta ezeket a bizonytalan he­lyesírással írt neveket. Bakócz nem egy kortársának a nevét ej­tik többféleképpen. A legjellem­zőbb példa talán Szapolyai Já­nos, akit gyakorta Zápolyaként emlegetnek. Itt is egyszerűen ez történt. Egy ideig Bakácsnak ol­vasták azt a régi írásmódú ne­vet, amit ma megállapíthatóan Bakócznak kell mondanunk, a pesti teret pedig akkor nevezték el róla, amikor a történetírás is Bakács Tamásról írt. No, de ki is volt ez a Bakócz Tamás? A mint Barta Gábor történész is hangsúlyozza, a magyar történelem nagyon jelleg­zetes, bár nem minden tekintetben po­zitív alakja. Születése és felemelkedé­se a reneszánsz kor egyik tipikus kar­rierje. Nem született sem főúrnak, sem nemesnek, a Drágffyak egy ke­rékgyártó jobbágyának sokadik gyer­mekeként látta meg a napvilágot, és úgy lett belőle „valaki”, hogy a kör­nyékbeli papok fölfigyeltek jó eszére, és tanulni küldték. Mi lehetett akkor a fölemelkedés útja egy jobbágygyerek számára? A papi pálya. Pap lett Bakócz Tamás bátyja is, a titeli prépostságig emelkedett, s •., ő segítette azután öcs- \ vN.Í csét, Tamást is előre , az egyházi pályán. / Olyannyira, hogy később, amikor már belefáradt a prépostságba le­mondott méltó­ságáról és áten­gedte öccsének. így került Bakócz Tamás a királyi udvar közelébe Mátyás idején. A középkor legnagyobb ma­gyar uralkodója emelte azután nem sokkal később a királyi titkárok sorá­ba. Ekkor mintegy harmincöt eszten­dős lehetett. Ma ifjúnak tűnik, mint befolyásos királyi titkár, ám abban az időben a harmincöt év már tisztes kornak számított. Bakócz az udvarnál nem annyira a királyhoz, mint inkább a királynéhoz alkalmazkodott, aki, mint tudjuk, túlélte Mátyást. Bakócz későbbi pályafutását Beatrix királyné pártfogása nagyban befolyásolta. A Jagellók idején megindult fölfelé a ranglétrán. Előbb Magyarország kan­cellárja lett, majd győri püspök, végül esztergomi érsek. Nem sokkal később megkapta a pápavá­lasztásra is feljogo­sító bíborosi kala­pot. Hajszál híján pápává is válasz­tották. Számos érdeme mellett súlyos felelősség terheli Bakóczot abban, hogy pa­rasztfelkeléstől tartva leállította a törökök ellen már szerveződő keresztes ha­dat, s ezzel a már egyébként is elkese­redett parasztkatonákat végképp láza­dásra ingerelte. A Székely Dózsa György vezette parasztháború a bíbo­ros karrierjének a végét jelentette. Kénytelen volt visszavonulni, és halá­láig csak látszatszerepet játszott az országban. Hogy Budapesten a 19-20. század fordulóján teret neveztek el ró­la, nem politikusi érdemeinek kö­szönhető. Politikusnak olyan volt, mint általában a kortársai: gátlástalan, célratörő, ravaszkodó, de könnyen be­csapható. Érdeme az volt, hogy a mű­vészetet nagyon kedvelte és pártolta. Családjára is szép vagyont hagyott ér­téktárgyakból, művészi kelyhekből. Legjelentősebb alkotása ezen a téren mégis az esztergomi Bakócz-kápolna, amelyet az érsek 1507-ben építtetett. E temetkezési kápolnának szánt re­mekmű a magyar reneszánsz építészet legszebb alkotása. E kápolnával olyan példát állított, amely később is ideál­ként állt a magyar reneszánsz építke­zés előtt. Egész küzdelmes életéből ez bizonyult a legmaradandóbbnak. • P. Rein

Next

/
Thumbnails
Contents