Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)

2006-10-28 / 214. szám

2006. október 28., szombat

A HÍDLAP hétvégi meiiékiete 43. szám

Szerkesztette: Ámon Adrienn

A Pallas

M

ai internetes világunkban is nélkülözhetetlenek bizonyos kézikönyvek, lexikonok, enciklopédiák. Nem pótolja őket semmi, amint általában a könyv, mint olyan nem pótolható vagy helyettesíthető. Mégis, szinte ismeretlen név a magyar kultúra történetében Bokor Józsefé. Hogy mi volt a szakmája? Szerkesztő volt. Először a „Sárospataki lapokat”, majd a „Magyar Philosophiai Szemlét”, azután az „Egyetértés” egyik rovatát szerkesztette. Ezek okán talán nem is érdemelne feltétlenül említést, de volt még egy tette: ő lett a „Pallas Nagy Lexikon” főszerkesztője. Ez volt az utolsó, igazán komoly általános lexikonunk. Nem volt kis tett, amit Bokor ezzel a munkával alkotott: 16 hatalmas, csodálatosan megírt kötet. Értékét igazán csak ma érezzük, amikor nincs más, jobb lexikonunk. Ez korunk szomorú kritikája is egyben. A Pallasnak voltak előlexikonai. Ilyen a németből átdolgozott „Közhasznú Esmeretek Tára”, ilyen a Szent István Társulat lényegében torzó enciklopédiája, vagy a „Magyar Lexikon”. A Pallas azonban más. Ez a millenneumi felbuzdulás szülötte. A reális visszaemlékezések. A reális viszaemlékezések, a pozitivista adatgyűjtő korszak terméke. A jó értelemben vett honi összefogás mintaképe. A Pallas tudósokhoz és laikusokhoz egyaránt szól. A Pallas mesél, de adatgazdagon teszi mindezt. Illusztrál és bibliográfiát ad. (Ez utóbbi még ma is igen nagy érték.) Nem hibátlan, nem hiánytalan, nem 20. századi mű. Az 1890-es évek szellemi terméke, naprakészséget tehát ne várjunk tőle. Azután Pallasék elkészítették a jogi és közgazdasági nagylexikont is, majd két pótkötetet a 16 kötetes Pallashoz. Nem voltak ezek nyereséges vállalkozások, hiszen a magyar nyelv túl nagy példányszámot nem tesz lehetővé, s e nemzet fiainak többsége házikönyvtárral sem büszkélkedhetett. Értelmiségi családok, polgárcsaládok, jó módú kereskedők „kiváltsága” volt és maradt még hosszú ideig a

könyvvásárlás, a drága könyvek, sorozatok szere- tete. Napjaink sznobizmusa valamelyest lendít a példányszámokon, de komoly tudományos könyv ma sem jelenik meg 3000-nél több példányban. 1895-ben útjára indult a Pallas, s az utat 1897-ig végig is járta. Fantasztikus teljesítmény! Arról nem is beszélve, hogy már az első kötet címlapjára rányomtatták: „tizenhat kötetben”. És annyiban jelent meg. (Ilyen egy betartott ígéret.) Azóta elérkezett az atomkor, a komputerek kora, és eltelt száz esztendő. Az ismeretek száma bizony megnőtt, de vele arányosan javultak a technikai feltételek is. Lexikon azonban nem termett. Révaiék próbálkozása gyenge utánzat, - feledjük el, még akkor is, ha néhol új adatokkal szolgál. A Pallas főszerkesztője 1899-ben megkapta a Ferenc Jó- zsef-lovagrend keresztjét. 1901-ben megalapította a Magyar Filozófiai Társaságot, amelynek - szerényen - alelnöke lett. Azután írt egy könyvet a filozófus Bőhm Károlyról, s cikkeket az embersze- retetről. Bokor József tehát az eddigi legjobb nagylexikonunk főszerkesztője volt. Akadémiánk természetesen nem választotta tagjává. Miért is tette volna, elvégre nem csinált semmi különöset.

• Rajner

Kalendárium

A Halottak napja mellett továbbra is II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala volt a száz évvel ezelőtt megjelent lapok központi témája. Ezen kívül a korábbi fényét elvesztett Simon-Júda vásárról is olvashattunk.

A Szabadság november 3-án rövid cikkében a következőket úja a Halottak napjáról: „A gyásznapon rendkívül sokan zarándokoltak el a temetőkbe, a hála és kegyelet lerovása céljából. A sírok kivilágítását megzavarta a roppant nagy szél, mely egész napon dühöngött." Mindez ma már mécsesekkel kiküszöbölhető. Nagyobb teret kapott a nagy fejedelem hamvainak hazahozatala az újságok hasábjain. „Istentiszteletek Rákócziért” - úja az Esztergom és Vidéke november 1- jei számában. „Hétfőn reggel 9 órakor a főszékesegyházban gyászistentisztelet volt a visszatért és hazai földbe áthelyezett bujdosókért, melyen a megye tisztikara és nagy közönség vett részt. Ugyanazon időben a kegyúri templomban is volt gyászistentisztelet, melyen a város hatósága, a leány és fiú elemi iskolák és a reáliskola növendékei, majd a nagy közönség jelent meg. az isten- tisztelet alatt huszonnégy mozsár lövés dördült el. Az ev. ref. Templomban kapcsolatban a reformátió ünnepével vasárnap d. e. 10 órakor volt istentisztelet, melyen Páli Sándor lelkész Rákócziról lelkes és dicsőítő szavakban emlékezett meg, minek végeztével a Hymnust énekelték el.”

Sok lap foglalkozott a száz évvel ezelőtt későn megtartott párkányi Simon-Júda vásárral, amelyről az Esztergom és Vidéke így számolt be: „ Valamikor régen heted hét országra szóló hire volt a párkányi vásárnak, melyre az ország minden vidékéről sereglettek össze a vásárlók, az eladók, a vevők, no meg a zsebtolvajok. Evek óta azonban kezd veszíteni a párkányi vásár az ő látogatottságából, az ő karakterisztikus jellegéből. Laci konyha, cigánypecsenye, meg a zsebtolvajok ma is karakterisztikus fogalmai a párkányi vásárnak, de pl. a zsákba macska, a gyors eladó és sok egyéb specialitása lassan kijön a divatból. Az idei vásárnak egy sentatiója is volt, t. i. hogy nem volt sár, mert amennyire az emberi emlékezet visszavezethető sár nélkül párkányi vásár még nem volt. Most az egyszer nem volt sár, de volt helyette por, még pedig olyan, hogy szinte elvette az ember kedvét a vásár látogatásától." Ezek szerint az idei, vagyis a száz évvel későbbi is kuriózum volt, már ami az időjárást illeti, hiszen most sem volt eső, sár. A Szabadság november 3-án írt a vásárról, más szemszögből, de nem túl hízelgőén. "Kukac a vásárfiában. A párkányi vásárról sok ezer koronát visz el évenkint Oeretel aradi mézeskalácsos. A közönség fut, rohan a mézeskalácsos sátorához és vakon fizeti a roppant árakat a cifra süteményekért s boldogan cipelik haza a teába való harapni valót, sokan egész évre valót vásárolnak össze a szemre szép édességből. A derék honfi szerfelett hálás a közönség iránt, mert nemcsak édességet, mézes-má- zos kalácsot járultat ki a publikumnak, hanem: kukacot is. Megvan állapítva, hogy minden darab süteményben néhány kukac van elrejtőzködve. Akad bőven. Fiatal, vén, sovány és kövér. Felhívjuk a muzslai főbíró úr figyelmét a pondró kereskedőre. Indítsa meg ellen a büntető eljárást.”

Végül két rövidebb, sajnos nem túl pozitív hír az Esztergom és Vidékéből. „Szerencsétlenség a Dunán. A csavargőzös hétfőn este a malmok tájékán egy csónakot ütött el, mely a pokoli sötétségben jelző lámpa nélkül haladt a malmok felé. A csónakban egy molnár ember ült, ki, a miként megvan állapítva részeg volt, s aki az ösz- szeütközés pillanatában kiugrott a ladikból, s nyomtalanul eltűnt." És a sötétséget okozó zászlóról is november 1-jén írt a lap. „Rövid zárlat. Kedden este fél hét óra tájban a kitűzött lobogók valamelyike rövid zárlatot idézett elő, minek folytán úgy Esztergomban, mint Párkányban a villamos lámpák az utcában és a házakban igen sok helyütt kialudtak.”

• Gál Kata