Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)

2006-10-21 / 209. szám

hídlaj magazin 2006. október 21., szombat • HÍDLAP III Túri Lajos a Megatánc műsorban Esztergomi táncosért drukkolhatnak a televízió verseny és show nézői 2006. december 16-áig tart az a televízi­ós verseny, mely korábbi „testvéréhez” összecsengően a Megatánc nevet viseli. A hazai táncművészet nagyjaiból álló zsűri és a közönség előtt több fordulós táncbaj­nokság első helyezettje, nem akárhová, a világ tetejére, New York-ba utazhat, hogy ott egy táncművészeti iskolában tanulhas­son. A tét tehát óriási, nem is érdemes akárkinek ezért küzdenie, hacsak nem Tú­ri Lajosnak, vagy ahogy becézik Lalinak hívják az illetőt. A többszörös hazai és nemzetközi elismerésben részesült 19 éves esztergomi táncbajnokot ugyan elér­tük telefonon, de a Megatánc produkcióval kötött szerződéseire hivatkozva Lajos nem nyilatkozhatott. Interjúra nővérét, Túri Krisztát ajánlotta, aki úgy is jól ismeri az egész „Túri Lali-sztori”-t.- Hogyan és mikor derült ki, hogy Lajos öcséd táncos lesz?- Hát ez már a legkorábbi időkben, már három éves korában is észrevehető volt, ugyanis állandó­an mozgott, táncolt, de ezt értsd úgy, még evés közben is. Tulajdonképpen ötéves kora óta tanulja a táncot, ekkor íratták be szüléink az esztergomi székhelyű, Nagy Margit által vezetett Carmen tánccsoportba. Itt volt az első megmérettetése, fel­lépése is, az akkori Múzsák című művészeti, kultu­rális napokon lépett fel egy számban. Érdekes, hogy 10 éves korában felvették volna a balett inté­zetbe, de Öcsi úgy döntött, hogy ő nem a tánc klasszikus vonalát viszi tovább.- Milyen volt a testvéred gyerekkorában, ha ép­pen nem táncolt, akkor mivel foglalkozott?- Emlékszem, hogy elég sok szerepjátékot ját­szottunk, Öcsi sosem volt az az „autókkal játszó” gyerektípus. Nagyon kedvelte mindig is a kutyákat, otthon mindig volt kutyus. A barátai pedig szinte kivétel nélkül mindig a táncosok közül kerültek ki, ez már a korai évektől kezdve így volt. Ha például ő visszajön Esztergomba, akkor ő a táncos társaihoz megy, továbbra is ők a baráti köre.- Meddig volt a Carmen tánccsoport tagja Lajos?- Egészen 15 éves koráig, amikor is felvették a Pécsi Táncművészeti Szakközépiskolába. Termé­szetesen a mai napig visszajár az esztergomi tánco­sokhoz, de már mint tanító, ugyanis elég sok kore­ográfiát készít. A Carmen-eseknek minden évben van egy összefoglaló előadásuk, idén például Az ember tragédiájának kortárs zenés-táncos átiratá­nak koreográfiáját is ő alkotta. A várszínházi elő­adásokon tehát mint koreográfus teljesít, de a pécsi iskola minden évben a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatót tart, ahol Lali főként táncosként ad szá­mot tudásáról.- A Carmen tánccsoport színeiben több verse­nyen indult és ezeket többnyire meg is nyerte.- Igen, sok bajnokságon szerzett magas helyezést, mind hazai, mind nemzetközi pályán. Még általános iskolás korában háromszor megkapta a legjobb ta­nuló és a legeredményesebb sportoló elismerést a várostól. A tánc miatt számos fesztiválon nyert már, többnyire itthon, de párszor külföldön is és nemcsak show tánc kategóriában, hanem a többi ágban is. 2000 és 2004 között a Magyar Divat- és Sporttánc Szövetség ötször ítélte neki az Érdemes Sporttáncos nívódíjat. Öt évvel ezelőtt pedig a Németországban megrendezett táncvilágbajnokságon az úgynevezett show tánc kategóriában világbajnok lett.- Ezeknél a megmérettetéseknél kinek a koreog­ráfiáját adja elő a színpadon?- Elég korán kiderült, hogy Öcsi nemcsak jó tán­cos, hanem nagyon érdekli a táncművészet többi ré­sze is, így a koreográfia is. Egy idő múlva minden versenyéhez saját maga készítette a táncrendet is. E két dolog, a tánc és koreográfia együtt van meg benne, bár most még fiatal, 19 éves, így a tapaszta­latszerzés miatt főként az előbbit szeretné minél to­vább űzni. Az biztos, hogy nem karban, hanem szó­lóban gondolkodik, elképzelhető, hogy külföldre megy táncolni, ez még kiderül. Későbbi tervei kö­zött szerepel, hogy egy saját táncstúdiója legyen, ahol taníthat, mint koreográfus. Fontos, hogy a test­vérem nem egy „verem a mellem” típus, hanem az­zal szeret előállni, amit már letett az asztalra.- Hány órás napi munkát jelent neki, mint tán­cosnak nap mint nap ez a pálya ?- A pécsi iskolában reggel héttől este hétig bent vannak, ebben bizonyára nem minden perc tánc, de napi 5-6 órát biztos jelent. Egy rendkívüli módon terhelhető, jó tűrő- és állóképességű fiú ő.- Honnan örökölte fivéred ezeket a szükséges és jó tulajdonságokat?- Apukánk sportoló volt, akin ez a mai napig meglátszik, egy nagyon erős ember, korábban több ágban - úszás, birkózás, evezés - jeleskedett. Anyu pedig néptáncos volt. Számunkra tehát a családban egyáltalán nem volt soha kérdés, hogy „kitől örö­költe ez a gyerek” a mozgásigényét. A művészet­hez való kötődését valószínűleg ugyancsak a csa­ládban kapta meg.- Mi a története Lali Megatánc-ba való kerülésé­nek?- A televízióból értesült róla, hogy van egy ilyen lehetőség. Mi, a családtagok bíztattuk, hogy igen­is jelentkezzen. Ugyanis először nem akart indul­ni, mondván, hogy „nem fér bele az idéjébe meg biztos vannak jobbak nála”. Ez a véleménye in­kább az önkritikájából fakadt, mert ő nem gondol­ja, hogy ő a legjobb. Mi, a családja, a szülei és a testvérei gondoljuk, hogy ő a legjobb. Aztán sike­rül rábeszélnünk, és az utolsó pillanatban adta be a jelentkezési lapot. Itt jegyzem meg, hogy a tör­ténet ezen epizódjáról azt írta tévesen egy lap, hogy „titokban jelentkezett”, de ez nem igaz, nem titokban, hanem ismétlem, az utolsó pillanatban, de teljesen szabályosan adta be azt a bizonyos pa­pirost a megfelelő helyre.- Miféle rostálásokon mentek keresztül a jelent­kezők, így Lajos is?- Több ezren jelentkeztek a Megatánc legelején, ebből háromezret hívtak vissza, majd ebből 87-et tartottak meg a válogatásokon. Ebből a 87, ember­ből a beválogatáson már csak 41 maradt, míg végül a Megatánc házba 16 fő került be, köztük az eszter­gomi Túri Lajos is. A Megatánc zsűrije előtt bemu­tatott produkcióhoz, kétperces fellépéshez saját ma­ga által összeállított zenét, koreográfiát kellett vin­ni. Öcsi Michael Jackson zenéjére egy show tánc kategóriába sorolható tánccal lepte meg a zsűrit. Ekkor még 87-en voltak. Amikor kiderült, hogy megfelelt, akkor Seress Attila koreográfiáját kellett betanulniuk és bemutatniuk, ez döntötte el, hogy ki lesz abban a bizonyos negyvenben. Ez­után egy tíznapos, a fővárosi táncmű­vészeti főiskolán megtartott kemény tréning jött, mely alatt betanulták és eltáncolták a kötelező darabokat. Ez alapján alakult ki a döntős tizenhatos csapat.- Milyen érzésekkel fogadta öcséd ezeket az erőpróbákat?- Ezalatt a majd két hét alatt, amíg kiderült, hogy ki lesz benne a tizenhatban, addig természe­tesen izgult, bár meglehetősen rutinos táncos már. Abban szerencsés volt, hogy saját produkcióval nem kellett egynél többször fellépnie, nem kellett a bejutáson másokkal párbajoznia, mert az az egy tánca, amit először bemutatott a zsűrinek, eléggé meggyőző volt. Tulajdonképpen a válogatásokon mindvégig ott volt az élmezőnyben. A versenytár­sival azt hiszem most is segítőkész volt, mert Öcsi mindig is csapatban gondolkodott, sohasem ellen­felekben. Annyit mesélt, annyit mesélhetett nekem, hogy a küzdelem ellenére, nagyon jól érezte magát, és most is nagyon jól van a Megatánc-házban.- Lehet tudni arról valamit, hogy ilyen nagy „táncmágusokkal”, mint például Keveházi Gábor, hogyan találkozott, milyen kapcsolat alakult ki a versenyzők és a hazai táncművészet eme nagyjai között?- Annyi biztos, hogy bár való igaz, ezek a művé­szek a zsűriben a hazai tánc csúcsai, csúcstanárai, de nagyon is hús-vér emberek, és nem azok a meg­közelíthetetlen sztárok, ahogy esetleg egyeseknek látszanak. Lajos számára nagyon szimpatikus volt Kishonti Ildikó és Daniella, és persze a zsűri többi tagjával sincs gondja, jól érzi magát ezek között a vezető szakmai emberek között, ahogy a többi megatánc-os versenyzővel is.- Mit lehet tudni a Megatánc-házban lévő élet­ről? Ti, mint közeli hozzátartozók sem tudtok töb­bet, mint az átlagos nézők?- Szerintem nem. Például teljesen titkos a Megatánc-ház helye. Azt tudni lehet, hogy a napi táncpróbák a Lurdy-házban vannak. Nagyon ko­moly biztonsági őrség vigyáz rájuk, akiknek a Megatánc-házból való távozásuk-érkezésükkor mindenféle beszámolási kötelezettségük van. Ahogy a házra és a testi épségükre, úgy az egészsé­gükre is nagyon vigyáznak, komoly orvosi felügye­let alatt tartják a versenyzőket, nagyon vigyáznak rájuk a műsorkészítők. A hét egyetlen pihenőnapja számukra a vasárnap, ekkor kijöhetnek a Megatánc­házból. A produkciókhoz szükséges ruhát, a kiné­zethez ma már elengedhetetlen úgynevezett stylist munkát is biztosítják nekik, ahogy a házban töltött idő alatt természetesen a teljes ellátást és munkával töltött napok egyéb más költségeit is.- Hogyan megy tovább a műsor Lajos számára?- Már kisorsolták az egyes párokat, és a bemuta­tandó táncokat is. A héten ezeknek a próbája folyik és azok bemutatására szombaton (azaz ma, a szerk.) este kerül sor.- Te, hogy látod, meddig tud elmenni Lajos ebben a versenyben?- Úgy látom, hogy ebben a mezőnyben a fiúk jobbak, mint a lányok. Ezt egyébként a műsorban is megerősítették már. Én azt szeretném, hogy Öcsi első legyen, de ez talán érthető. Az valószínű, hogy a versenyzőkről való szavazásoknál sokat számít majd az is, hogy kinek tetszik majd az az adott tánc­stílus, amit lát a színpadon. Ez is nagyban befolyá­solhatja a szavazókat. Tehát nem biztos, hogy szak­mai szempontok fognak minden esetben dönteni.- A szombati élő műsorra ti, Lajos családtagjai is meghívást kaptatok, ugye ?- Igen, hat jegyet kaptunk a tévétől.- A családotok számára milyen élményt adott, hogy Túri Lajos országosan híres ember lett?- Jó élmények értek minket. A suli, ahová járt, a gyakorló általános iskola, ahol mondták, hogy ott is szinte egyemberként drukkolnak Öcsinek. Má­sok odajöttek az utcán és gratuláltak. És persze mondták, hogy velünk együtt izgulnak, hogy Lajos nyerjen. A szüléink természetesen nagyon büszkék rá már most is, és nagyon örülnek, hogy beigazoló­dott mindaz, amiért a testvérem oly sok éven át küzdött. • Pöltl „Oxi” Zoltán Szent Orsolya története Ma ünnepük névnapjukat az Orsolyák. Annak ellenére, hogy a középkor egyik legkedveltebb szentjeként tarthatjuk számon Szent Orsolyát, hazánkban egy időre kevésbé volt gyakori a név, vesztett népszerűségéből. Születésének pontos időpontját nem ismerjük. Annyit tudunk ró­la, hogy egy brit király lánya­ként látta meg a napvilágot, és Kr. u. 384-ben szenvedett vérta­núhalált. Attila hadai ölték meg tizenegyezer társnőjével együtt. A szám ugyan kissé soknak tűnik, nem véletlenül. Egy helytelen olvasat­ból ered, a „11 M” ugyanis nem tizene­gyezret, hanem tizenegy mártírt jelent. Nézzük, hogyan is meséli el a történetet a legenda írója! A negyedik-ötödik szá­zadbán a brit szigetek földje több ki­sebb királyságra oszlott, egyik keresz­tény, a másik még pogány volt. Orsolya királyi szülei buzgó keresztények vol­tak, így nevelték leányukat is, akit a föl­di királyság javai nem érdekeltek. Szü­zességi fogadalmat tett. A szomszédos király azonban fia számára megkérte Orsolya kezét. A leány imádkozott, sírt; álmában egy angyal vigasztalta meg: kéijen három év haladékot. Orsolya le­ánytársakat gyűjtött maga köré, hajót építtetett: római zarándokúira készült. A tengerről a Rajnán hajóztak Bázelig, majd az Alpokon átkelve Róma felé in­dultak. Bejárták a szent helyeket, erőt merítettek a katakombákban a vértanúk sírjánál. Pápai áldással, a kereszt zász­laját lengető hajójukkal visszaindultak Britanniába. Mire Kölnhöz érkeztek, a várost körülzáró hun seregek megro­hanták a hajójukat. Orsolya a kereszt zászlaját magasra emelve kiáltotta tár­sai felé: „Testvéreim, győzedelmesked­jünk a halálon, lelkünk-testünk tisztán jelenjen meg Isten színe előtt!” E legen­da elteijedésére és elfogadására nagy hatással volt Schönaui Szent Erzsébet (1129-1164) „kinyilatkoztatása”. Orso­lya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt. A földet, ahol a szűz vértanúkat eltemették, Or- solya-földnek nevezték. Az odavezető út a Vér utca. Gyönyörű bazilika épült itt, a Szent Orsolya-templom, Köln vá­ros büszkesége. Szent Orsolya legendái köteteket tesznek ki, a középkor leg­népszerűbb szentje volt. Ereklyéit a kölni dóm aranykamrájában őrzik. Or­solya a leányifjúság védőszentje lett, neve hazánkban is ismét igen kedvelt. Szent Angéla - a templomok Orsolya- ffeskóit látva - példának állítja őt az if­jú leányok elé, és őt tette meg társulata, az Orsolya rend, vagy „orsolyiták” vé­dőszentjévé. Az alapító 1535. novem­ber 25-én vetette meg a Szent Orsolya Társaság alapjait. Célja az volt, hogy a fiatal leányokat Isten szolgálatára segít­se a fogadalmak elkötelezettsége nél­kül, Istennek szentelt élettel kora elpo- gányosodott világában. A bresciai püs­pök 1536-ban jóváhagyta az első Sza­bályokat. A Szent Orsolya Társaság gyorsan elteijedt Itália-szerte. Segítsé­gükre volt - főképp a megfelelő jogi formulák megfogalmazásában - Borromeo Károly, Milánó érseke. Az Orsolyita házak Bresciában és Milánó­ban csoportosultak, ún. kongregációkat alkottak. 1544-ben III. Pál pápa jóvá­hagyta Meríti Angela Szabályát. A Tár­saság egymás után hozott létre házakat Franciaországban is. 1612-ben a párizsi kongregáció orsolyitái ünnepélyes fo­gadalmat tettek és szigorú pápai klau­zulában éltek. Ettől kezdve beszélhe­tünk a,,Rend”-ről. Apostoli szolgálatuk a bentlakó növendékek tanítására össz­pontosult, ugyanakkor a külső, szegény leányok számára ingyenes iskolákat tartottak fenn. 1622 után az orsolyiták sorra letelepedtek Németalföldön, majd a Német-Római Császárságban, a Habsburg Birodalomban és Magyaror­szágon. Esztergomban, a Keresztény Múzeumban csodálatos festmény őrzi a vértanú szent emlékét. • P. Rein

Next

/
Thumbnails
Contents