Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-21 / 209. szám
II HÍDLAP • 2006. október 21., szombat hídkipmagazin Gyász és döbbenet Olaszliszkán Olaszliszka, a pici borsodi település évtizedekre beírta magát a történelembe: egy 44 éves tanárt vasárnap fényes nappal, a nyílt utcán, pár perc leforgása alatt agyonvert néhány helyi férfi. Mi elmentünk, kérdeztünk, fényképeztünk, hogy a lehető leghitelesebben átadhassuk, mit éreznek a barátok, a helyiek, s hogy megpróbáljuk megérteni a megérthetetlent. Pór Gábor, és felesége, Kati kissé nyúzottan, kialvatlanul, erötlen mosollyal üdvözli a stábot. Hamar bejutunk a meleg otthonba - ide várták vasárnap délután Szögi Lajost és gyermekeit, Emesét és Zsófit. A család információi meglehetősen pontosak, hiszen az ő telefonjukra futott be a segélykérő hívás, mi több, Gábor szembesült elsőként a ténnyel: egykori jóbarátját egy apró baleset apropóján agyonverte néhány liszkai roma. A jegyzőkönyv és a helyiek vallomása szerint egy kislány az áldozat autója elé szaladt, ez adott okot a kegyetlenségre. Az agyonvert férfi 14 éves lánya, Emese elmondása szerint édesapja kiszállt az autóból, hogy meggyőződjön róla, az elsodort gyermek jól van. Ez volt a baj. A környéken élő romák másodpercek leforgása alatt összezúzták az autó szélvédőit, hogy az áldozat ne tudjon menekülni. Szögi Lajos - felismerve a bajt - visszaszállt autójába, majd belülről lezárta azt, ám az elkövetők betörték a vezető oldali ablakot, feltépték az ajtót és kirángatták a sofőrt. Ütni, rúgni kezdték a gyermekei életéért könyörgő férfit, aki néhány perc múlva már halott volt. Emese minden bátorságát összeszedve kiugrott az autóból, odarohant félholt apjához, de őt is bántalmazással, erőszakkal fenyegették. Ekkor egy olaszliszkai roma asszony sietett segítségükre, elmenekítette őket a helyszínről, Emese kezébe egy mobiltelefont nyomott. A rendőrség három férfit gyanúsít a lincselés- sel, emberölés alapos gyanúja miatt hallgatták ki, majd előzetes letartóztatásba helyezték őket. A gyanúsítottak között van a cigány kisebbségi önkormányzat egyik, október elsején megválasztott képviselője is. Lapunk megtudta, az említett képviselő őrizetben van, sőt, ifj. Fercsák László, a. helyi kisebbségi önkormányzat elnöke is szemtanúja volt a lincselésnek. Emlékhely az iskolában és a tragédia helyszínén Nincs az ügyben megszólalni tudó tanár, és nincs mosolygós diák a tiszavasvári Kabay János Általános Iskolában, Szögi Lajos egykori munkahelyén. Teamécsesek, gyertyák, virágok segítségével fejezi ki döbbenetét mindenki, mindennemű hovatartozásra való tekintet nélkül. A helyszínen, a krétával telirajzolt aszfaltút szélén sincs ez másképp. Látjuk egy tiszta tekintetű férfi fekete keretbe foglalt fényképét, ezernyi gyertyát, és egy gyászszalagot, igen találó szöveggel: „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”. Gyászolnak és küzdenek a barátok Pór Gábor és felesége tehetetlenül és megtörtén áll a tények előtt. Érkezésünk előtt nem sokkal értek haza az áldozat családjától, miután a halottasházban elköszöntek barátjuktól. Azt mondják, ami történt, bármikor, bárkivel megtörténhet, hacsak nem tesz valamit a politika, a vezetés, a szociális háló. Meggyőződésük, hogy három ember néhány perc alatt nem képes minderre, tehát a rendőrségnek és minden hatóságnak dolgoznia kell a történtek valódiságának felkutatásán. Ma ők azok, akik tartják a lelket az áldozat feleségében és a lányokban, ők intézik a hivatalos ügyeket is. A család azt mondja, számukra ez az ügy nem csupán egy szeretett személy megöléséről szól, ezért változások és megfelelő ítélet hiányában akár a Strassburgi Emberjogi Bíróságig is elmennek. • S. E. Kik voltak a templomosok? V alamivel 1100 után, a nemrégiben meghódított jeruzsálemi királyságban, Hugues de Payens francia lovag hét társával együtt arra vállalkozott, hogy zarándokokat kísérjen a kikötőkből a „szent” városokba vezető, nem veszélytelen útvonalon. Néhány évre rá Balduin király már segítette, támogatta, mintegy hivatalosan elismerte ezt a még mindig kis létszámú lovagi közösséget. Payens azonban többre vágyott: 1127-ben magának a Szentszéknek ajánlotta fel társulatát. Ezzel mintegy katonai jellegű szerzetesrendi színvonalra kívánta emelni az eddigi laza és névtelen csapatot. Clairvaux-i Bemát a korszak legnagyobb egyházi tekintélye felismerte a kínálkozó lehetőséget „Krisztus katonaságának”, vagyis egy, csupán egyháznak alárendelt lovagrendnek a megteremtésére. Ezért részben a bencés rend reguláiból, valamint a szentföldi harcokból leszűrt tapasztalatokból szabályzatot dolgoztatott ki, és fogadtatott el az új rend számára. Ezzel megszületett az első - lovagrend, melynek tagjai a szerzetesek hármas fogadalmán túl (szegénység, szüzesség, engedelmesség) még egy negyedik fogadalmat tettek, jelesül „Isten érdekeinek fegyveres védelmét”. Nevüket egyébként első lakhelyükről kapták, amely Salamon király templomának a közelében állott. A templomosok hatalma rendkívül gyorsan nőtt, főleg 1139 után, amikor Ince pápa közvetlenül saját maga alá rendelte a templomosokat, ezzel kiemelve a rendet mind a jeruzsálemi király, mind pedig a pátriárka hatalmi köréből. E privilegizált helyzettel a templomosok előbb utóbb alaposan vissza is éltek. Önálló politikát folytattak, szinte állammá lettek a kis keleti keresztény királyságban. Számuk és befolyásuk egyre emelkedett, a 12. század második felében már a jeruzsálemi királyság egyik legerősebb katonai hatalmát képezték. Rendkívül kemény és könyörtelen harcosok voltak. Előfordult olyan összecsapás is, ahol mind a négyszáz harcoló lovag a küzdőtéren maradt. A későbbiekben Európa számos országában alakultak rendházaik, elsősorban Franciaországban, de másutt is megtaláljuk őket. Magyarországon a 12. század vége felé előbb Székesfehérvárott, majd Esztergomban alapítottak rendházat. Tudjuk, hogy 1241-ben a muhi csatában hősiesen harcoltak a tatárok ellen. Idővel nemcsak katonai hírük vált legendássá, hanem gazdagságuk is. Már 1191-ben százezer aranyért megvásárolták Oroszlánszívű Richardtól Ciprus szigetét. Talán éppen ez a gazdasági és katonai-politikai hatalom vezetett feloszlatásukhoz is. Gyengítette a rendet az is, hogy keleti bázisaikat elvesztették. Utolsó nagymesterük, Jacques de Molay végül Franciaországban telepítette le a rend maradék tagjait és várta a jó szerencsét. Vesztükre tették. A francia trónon ekkor a tehetséges és becsvágyó IV. Szép Fülöp ült, aki minden erejével kincstára megtöltésén fáradozott. A királyt ezen felül aggasztotta a rend katonai ereje is. Ötszázötven erődített rendházuk volt, többségük Párizs környékén. így tehát 1307. október 13-án (pénteken!) támadást intézett a templomosok valamennyi rendháza ellen. Akik nem estek el közülük, azok a király fogságába kerültek. Európa, sőt maga a pápa sem tiltakozott Szép Fülöp jogtalan lépése ellen. Ez talán annak volt köszönhető, hogy valójában sehol sem szerették őket, leginkább titokzatos, részben keleti szokásaik miatt. Gőgjük visszatetszést, gazdagságuk pedig irigységet váltott ki. Koholt vádak alapján készítették elő a koncepciós pert. Rájuk sütötték, hogy szövetkeztek a pápa és a francia király ellen, vádolták őket eretnekséggel, holott hosszas működésük során épp az ellen harcoltak, és végül vádolták őket homoszexualitással, ami szintén nem volt bizonyítható. A kínvallatások mindenesetre „bebizonyították”, hogy a vádak igazak. Akik „bűnbánatot gyakoroltak”, különböző kolostorokba zárták őket, a vallomását megtagadó több száz lovagot pedig máglyára küldték. Maga a nagymester is a máglyán végezte. • Rajner
