Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-09 / 179. szám
HÍDLAP • 2006. szeptember 9., szombat hídlapmagazin IV Érdekességek a múltból Magyar tudós sors Egy műemlék gyógyszertárat és gyógyszerészet-történeti könyvtárat róla neveztek el. De nemcsak a gyógyszerészek tekintik nagy elődjüknek, hanem más szakmák, így a néprajz, a genealógia, a botanikatörténet, a címertan, az éremtan, a nyelvtörténet, a jogtörténet, az írástörténet és az építőművészet művelői is. E sokoldalú tudóst Ernyey Józsefnek hívták. E neves szakember lényegében a történettudomány segédtudományainak a művelője volt, hiszen a felsorolt tudományágak elsősorban e gyűjtőnévvel foglalhatók össze. Sokoldalú ember volt, de a sokoldalúságát elsősorban a história iránti érdeklődése szabta meg. Fiatal korában - mint gyógyszerész - patikatörténettel, a gyógyszerszabványok fejlődésével foglalkozott, s mivel esztendőkön át Körmöcbányán élt, figyelme e szakma felvidéki történései felé fordult. Ekkor íródott a bányavárosok egykori orvosairól készített beszámolója is. 1908-ban a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett, később az ottani éremtár vezetője, majd a Természettudományi Múzeumot igazgatta. írásait részben e változások determinálták, s publikált a rovásírásról éppúgy, mint a füvészetről s természetesen éremtani kérdésekről is. A szlovák, a cseh és a lengyel kultúra jó ismerője volt, ilyen irányú írásai különösen értékesek. Természetesen Pesten is folytatta a Felvidéken gyűjtött anyagának a feldolgozását, ennek terméke a Majthényi családról készített kötete és a felső-magyarországi bányavárosok német népi színjátékairól összeállított nagy monográfiája. Elsősorban ez utóbbi nyomán tisztelik őt néprajztudósaink, s az előbbi alapján pedig genealógusaink. Ő fordította latinra 1908-ban a harmadik kiadású magyar gyógyszerkönyvet, melyhez hasznos előtanulmányul szolgált számára a három évvel korábban sajtó alá rendezett műve a régebbi gyógyszerkönyvben található hivatalos gyógyszerekről. Ernyey e művében az 1774 és 1904 között megjelent kiadásokat összesítette. írásai nyomán őt a klasszikus pati- kusi taxák legkiválóbb honi szerzőjeként tartjuk számon, mely rang elnyeréséhez,magas szintű latin nyelvtudása is hozzásegítette. Dolgozatainak egy része kéziratban maradt, s nemzeti könyvtárunk, valamint az egykoron általa vezetett múzeum őrzi azokat. Keveset írtak róla, dolgozataiból gyűjtemény írásaiból soha nem adatott ki, s ma már alig hivatkoznak rájuk. A sokat publikálok sorsára jutott ő is: inkább csodálják, inkább dicsérik, a polihisztorok sorába emelik, de írásait nem olvassák, hagyatékát nem rendezik. Tisztelegnek előtte, bár a tisztelgők többsége nem tudja, ki is volt ő. Sorsa igazi magyar tudóssors. Utóélete úgyszintén. Amint Gazda István írja: neve van, bár az inkább csak áruvédjegy. Óvodáink kezdeteiről Az első hazai óvodát Brunszvik Teréz grófnő nyitotta meg 1828. június 1-jén. Az óvodák ügyének igazi pártfogója azonban egy jogász lett, bizonyos Kacskovics Lajos. Neve kevéssé ismert, bár 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudós Társaság is tagjául választotta. Ő szerkesztette a „Gazdasági Tudósítások” című folyóiratot 1837-től. Ez volt az első ilyen témájú szaklapunk, igaz, három korábbiról is meg kell emlékeznünk. A talán legkorábbi még németül jelent meg Pozsonyban „Ephiemedires Posonienses Statiscicae, Politicae Oeconomiae” címmel, hosszú éveken át, egészen 1805-től 1835-ig. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez volt egyben az első hazai peri- odosztikánk is. Főleg a mezőgazdaságot segítette Pethe Ferenc lapja, a „Nemzeti Gazda”, amely 1817-18-ban jelent meg. Ismét német nyelvű, Buda kézműveseinek szóló lapja, az „Allgemeine Handlungs-Zeitung von und für Ungarn”, amely tehát magyaroknak és egyben magyarokról is szólt, amint az a címből is kitűnik. E periodika csak egyetlen évben, 1828-ban jelent meg. Kacskovics lapja pedig 1837-ben indult. A szerkesztő figyelmet érdemlő ember volt, hiszen számos költeménye is megjelent és naptárakat is szerkesztett. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára volt, majd Pest főjegyzője, a Magyar Iparbank ügyésze, azután miniszteri osztálytanácsos, 1861-től pedig Ferencváros országgyűlési képviselője lett. A magyar nyelv ügyének komoly támogatójaként is ismerték, az 1840-es években a magyar lovas és gyalogsági polgári őrsereg magyar vezényszavait dolgozta ki, s mint a levéltárak jó ismerője vett részt a „Jogtudományi műszótár” bányászati szakkifejezéseinek összeállításában. Az említett folyóirat mellett más lapokat is szerkesztett: 1835-ben az Országgyűlési Tudósításokat, 1841- 43-ban a Magyar Gazda elnevezésű hetilapot, a Műipar 51. számát, a Mező- gazdasági Nefelejtset, a Gazdasági Kistükröt, a Mezei Naptárt, a Kalauzt és a Kertészeti Füzeteket 1862-ben. Sokoldalúságára jellemző, hogy például 1843-ban két nagyobb publikációja jelent meg, az egyik a kisdedóvásról, a másik egy cikk a Társalkodóban a cséplőgépek fontosságáról. Igazi reformkori reformer volt tehát, korai gazdasági lapjaink egyik legjelesebb szerkesztője. A honi óvodák száma 1847-re elérte a 68-at. E magas számot elsősorban az ő érdemének tartják. Ma már hihetetlennek hangzik, hogy egy férfi óvodaalapítással foglalkozzon, pedig, - bármily furcsa is - Brunszvik Teréz óvodájának vezetője egy Kern Mátyás nevű úr volt, míg az 1836-ban megalakult Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület elnöke gróf Festetics Leó lett. A kisdedóvás szakembereinek első periodikája 1843- ban indult „Közlemények a kisdedóvás s nevelés köréből” címmel. Szerkesztője természetesen Kacskovics Lajos volt. • Dénes A földönkívüliek Istene Meglehetősen érdekes, eddig talán csak hollywood-i mozikból ismert gondolati kapocs alapján tartanak a emberi világon túli életről, illetve annak feltételezett létezéséről értekezést hamarosan Dobogókőn. A szeptember 23-én és 24-én megrendezésre kerülő szimpózium címe már önmagában hordozza a kérdőjeleket: „Tudomány és vallás”. A dobogókői Manréza Központban helyet kapó kétnapos tanácskozás a hétköznapi gondokkal élő átlagember számára talán máris túlságosan is tudományos-fantasztikus. Hiszen képzelőerőtől túlcsorduló amerikai filmekkel teli világunkban miként is értelmezhető a földönkívüli élet lehetősége és a tudományt évről évre és érvről érvre egyre jobban maga mellé állító vallási rendszerek igaza? Elképzelhető, hogy maga a Vatikán is működtet idegen lényeket űrben kajtató gigateleszkópokat és laboratóriumokat? A válasz, talán meglepő, de ha a kérdés kissé túlzó is volt, igen! A két nap egyik figyelemre méltó előadója ugyanis nem más, mint az a George Coyne, aki a Vatikáni Obszervatórium igazgatója. Státuszánál már csak előadásának címe különösebb: „A földönkívüliek Istene”. Mellette több, főként hazai tudós és egyháztag lép majd a pulpitusra, hogy a mindenképpen érdekfeszítő témában, a földönkívüli élet lehetőségének kérdéseiről a hallgatóság elé tálja gondolatait, különös tekintettel a fejlődéselméletre és a vallásra. George Coyne mellett többek között hallható lesz Teres János SJ, Spányi Antal püspök, az ELTE-TTK Csillagászati Tanszékének professzorai, Nemesszeghy Ervin SJ és Szabó Ferenc SJ. Az előadások címei közül néhány: „A Drake-egyenlet új értelmezése felé”, „A földönkívüli élet valószínűségének kérdései”, „Gondolatok az értelem további evolúciójáról kozmológiai és vallásfilozófiai szempontból”, „Istenre talált-e a tudomány?”, „Ellentét vagy harmónia a tudomány-vallás dialógusban”, „Utazás űrteleszkóppal a kozmoszban”. Kérdéseinkkel Hetesi Zsoltot, a szimpózium egyik szervezőjét, az ELTE-TTK Csillagászati Tanszékének tagját kerestük fel.- Mi volt a szimpózium megszervezésének a célja?- Alapvetően a tudomány és a vallás kapcsolatát hívatott elősegíteni ez a konferencia. Ez már a második ilyen alkalom, két évvel ezelőtt volt már egy hasonló találkozó ugyanitt. Akkor az előadások főként a „fizikáról” szóltak, idén a „biológia”, illetve a földönkívüli értelmes élet lesz a középpontban. Nyilvánvaló, hogy a hallgatóságnak mindkét területről valami újat kell majd kapnia az előadóktól. A hallgatóság nagy része, fizika, biológia illetve csillagászat szakos egyetemi hallgatókból áll, valamint vannak olyanok is, akik már aktív kutatók. Ez az egyik fele, a másik fele a teológusok csoportja, de persze vannak átfedések, ahogy magam is mindkét területnek vagyok valamennyire ismerője. E két halmaz metszetében fogunk majd a két napon dolgozni. Az előadások érdekes címei talán pont ebből fakadnak.- Nem zárja ki egymást a földönkívüli életet kutató tudomány és a vallás?- A hétköznapi ember szintjén természetes ez az ellentmondás, ahogy Arthur C. Clarke egyik novellájában is megfogalmazódik ez a probléma, ahol az emberiség átalakítását célozzák meg, amikor egy ördögökre hasonlító földönkívüli faj jelenik meg. De maradjunk a vallásnál, a Bibliánál. A Teremtés könyvében azt olvashatjuk, amit egy körülbelül háromezer évvel ezelőtt létezett pásztomépnek leírt szövegként értelmezhetünk. Akár elfogadjuk, hogy emögött isteni kinyilatkoztatás van, akár nem, ez mindenképpen egy akkori fejlettségi állapotot tükröz. Tehát nem lehet elvárni a modem biológiának és a fizikának a meglétét ezekben a beszámolókban. Szóval az ellentmondás látszólagos.- A Biblia a vallásos emberek számára Isten minden idők népének szánt kinyilatkoztatása. A földönkívüliekkel kapcsolatos történetek pedig többnyire a modern korok gondolatköreinek részei...- Itt nem arról van szó, hogy ezek a történetek örökre helytállóak maradnának. Akár a hatnapos teremtéstörténetről, vagy az őstörténetről legyen szó. Arról van szó, hogy a hitbéli és erkölcsi mondanivaló az, amit az egyház terjeszt. Az említett írások erkölcsi mondanivalója az, hogy Isten megteremtette a világot és az embert arra szólítja fel, hogy hat napig dolgozzon, a hetedik napot a teremtés örömére szentelje meg, és pihenjen rajta, és az Isten tiszteletére adja oda. Ami az örökérvényű és irányt adó, az az erkölcsi tanítás. E tekintetben én azt vallom, amit Szent Ágoston mondott a Bibliáról, miszerint „Nem azt tanítja az írás, hogy hogyan forognak az egek, hanem, hogy hogyan jussunk az égbe”. A szimpóziumon hallható előadások ennek a gondolatnak a bővebb kifejtését adják majd meg. Meggyőződésem, hogy aki meghallgatja a konferenciát, vagy ha csak beleolvas annak anyagába, rájön, hogy nincs ellentmondás, hanem kicsit mélyebben kell tisztázni a dolgokat. Tehát ha vannak földönkívüliek, akkor az nem feltétlenül mond ellent akár az egyház tanításainak, akár a Bibliának.- Elképzelhető, hogy valamilyen szélsőséges eredmény kimutatására jut ez a tudományos-vallási találkozó? Kijelentik talán majd, hogy igenis léteznek a Földön kívül máshol is idegen, értelmes lények?- Ha a Vatikáni Obszervatórium igazgatója „A földönkívüliek Istenéről” beszél, akkor valószínű, hogy a válasz legrosszabb esetben is „nem tudjuk”, vagy „igen”. A beszélgetés elején említett közös halmaz, a tudomány és vallás halmazának közös metszete pedig nem jelenik meg majd egy összegzésben, mert itt most a párbeszéd jegyében hangzik majd el többféle világnézetű tudóstól gondolat. Az előadások döntő többsége azért valószínűleg „egy akkord dallamára” fog megszólalni. Ahogy egy szimfóniánál is hallhatjuk, egy adott alaptémához rak minden muzsikus egy-egy saját szólamot.- Hol foglal helyet a nemzetközi összehasonlításban ez a tudományosvallási szimpózium ?- Mivel a vatikáni csillagvizsgáló is felkerült a listára, ezért mindenképpen érdemes a nemzetközi figyelemre és persze a hazai viszonyok között egy úttörő vállalkozásról van szó. Idén talán még nem lesz szélesebb visszhangja a dolognak, de jövőre már annyira nemzetközinek szánjuk, hogy akkor már eleve az angol lesz a szimpózium nyelve.- Hogy mutatják be a szélesebb közönségnek a konferencia összegző gondolatát?- írásos formában később a közönség számára is elérhetővé téve kiadjuk a teljes anyagot. • P. Z. George Coyne, a vatikáni csillagvizságló vezetője
