Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-09 / 179. szám
hídlüimagazin 2006. szeptember 9., szombat • HÍD LAP III A híres Feichtinger híres dédunokája Feichtinger Sándor önéletrajzi könyvének bemutatója a városi könyvtárban Építészmérnöki karon tanult 1960-tól négy éven át, ezután a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1974-ig a hazai filmgyártás egyfajta alternatívájaként is értelmezhető Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja. 1976-ban készítette első nagy játékfilmjét, a „Talpuk alatt fütyül a széP’-t. Ezt követően majd minden munkája látványos szakmai- és közönségsiker volt. Számunkra esztergomi felmenői kapcsán is érdekes Szomjas György filmrendező, hiszen rokoni szálak fűzik az egykor Esztergomban élt híres orvos-tudós Feichtinger Sándorhoz.- Ön a Feichtinger család leszármazottja. E névvel kapcsolatosan az elmúlt időszakban több megemlékezés és előadás volt Esztergomban. Milyen kapcsolatot tart Ön Esztergommal jelenleg?- Sajnos, és ez talán munkámból, hivatásomból fakadóan érthető, nem túl szoros a kapcsolat. Legutóbb a Vaszary Kolos Kórházban tartottak egy megemlékezést, azon részt vettem, ezt megelőzően pedig a városi könyvtárban mutattuk be Szállási Árpáddal közösen a Feichtinger Sándorról szóló életrajzi könyvet.- Tulajdonképpen milyen rokoni kapcsolatban áll Feichtinger Sándorral?- Egyenes ági. leszármazottja vagyok, ő a dédapám. Az ő fia volt Elek, aki jogász és a „k. und k.” időkben magas beosztású tisztviselő volt. Egyébként Sarajevoban is szolgált. Az ő lánya, Feichtinger Angéla volt az én nagyanyám, aki megőrizte az önéletrajz kéziratát.- A városhoz való kötődése végül is Feichtinger Sándor, a híres tudós és kutató életét bemutató könyv kapcsán merült fel ismét idén.- Igen, és a városról is e kötetből tudtam meg a legtöbbet, de gondolom, hogy sok esztergominak is fontos forrásanyag lehet, hiszen az önéletírásban Feichtinger Sándor tulajdonképpen az 1880-as évektől kezdve bemutatja a várost és a benne folyó életet is. Emellett - és itt ismét érdemes Szállási Árpád szerkesztő nevét megemlíteni - a könyv rendkívül érdekes orvostörténeti szempontból is.- Most, hogy az elmúlt időszakban több alkalma volt Esztergomba járni, milyen benyomások érték itt?- Régebben is jártam már többször itt, akkor természetesen a Keresztény Múzeum és a Bazilika volt a cél, most, Szállási Árpád és Osvai László doktorok a felmenőim kapcsán kértek és hívtak Esztergomba. Kívülállóként úgy látom, hogy most, az utóbbi években nagyon nekilendült a város a fejlődésnek. Látható számomra az is, hogy ebben a progresszióban a Mária Valéria híd is rendkívül fontos szerepet játszik.- Nemcsak az orvostörténet iránt érdeklődők, de a filmrendezőt ismerők nevében is mondom, a város örülne, ha többször járna mifelénk. Van erre esély?- Igen van, engem korábban már az esztergomi fotóművészek is hívtak az Esztergomban megrendezett Fény Szimpóziumra. Akkor Sipeki Gyula fotóssal tartottam a kapcsolatot, őt ismerem régóta, ha ismét lenne hasonló dolog, akkor természetesen nagyon szívesen mennék Esztergomba ez ügyben is.- Annak a szerintem szerencsés generációnak a tagjaként faggatom most Önt, aki a Talpuk alatt fütyül a szél című filmjénél kapcsolódott rajongói táborához. Talán nem túlzás a kijelentés, hogy a betyár-legendáriumot feldolgozó akciódús filmjeit a mai napig nem tudták még csak utánozni se. Hogy jött az ötlet, hogy elkészítse ezeket a kalandfilmeket?- A Talpuk alatt fütyül a szél volt az első nagy játékfilmem és 1976-ban készítettem. A produkció ötlete onnan jött, hogy azon gondolkoztam, hogy melyik az a népszerű kultúraszelet, amiben én mozogni szeretek. Akkoriban jó barátságba kerültem a táncházmozgalom képviselőivel, és nekik sikerült, hogy a magyar népi hagyományokból egy élő dolog, a városi táncház jöjjön létre. Ezekkel a betyárfilmekkel az volt a célom, hogy a tradíció elemeiből egy új filmes struktúrát hozzak létre, ami a mai közönséget, elsősorban pedig a fiatalokat megragadja. A filmben valóban sok az akciójelenet, de a szórakoztató jelleg mellett az ismeretek bővítésére is lehetőség nyílt a filmeken keresztül. A két produkció (a másik a Rosszemberek) előkészületeinél néprajzkutatók könyveit és különböző levéltári anyagokat használtam fel forrásként. így írtuk meg Dobai Péterrel közösen a forgatókönyveket.- Hogy látja, miért nem sikerül manapság ezekhez hasonló, jó akciófilmeket készíteni Magyarországon?- Az akciófilm műfajhoz nagyon sok pénz kell, ami, mint tudjuk nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre nálunk. így aztán jelenleg mai témájú, szerényebb kivitelezésű produkciókat kell csinálnunk. Világos, hogy az alkotói szempontoknak nem kedveznek a mostani állapotok. Emellett szükséges ehhez a műfajhoz egy elkötelezettség, emlékszem én akkor elég jól beleástam magam ebbe a műfajba. Ahogy most hívják, a műfaji filmhez is ugyanolyan elkötelezettség kell, kéne, mint a szerzői filmhez.- Több más filmje is, a Kopaszkutya, a Könnyű testi sértés, a Falfúró, a Mr. Universe, illetve a Roncsfilm megismételhetetlen sikerű kultuszfilmmé vált. Mi lehet Ön szerint a titka ezeknek a sokszor kifejezetten szociofil, illetve dokumentarista filmeknek?- Ismét a népszerű kultúrát említeném. Nyugaton, ahogy ezt ott hívják, a „popular culture”, főként a rock zenei kultúrát jelenti, de ez a műfaj megjelenik a filmekben is. Megpróbáltam ezeknek a filmeknek a történetét onnan indítani, ahol ezek valójában kialakultak, azokkal a zenékkel kiegészítve, amelyek a valóságban is oda illettek. így a sztorik és a figurák is közel álltak a nézőkhöz. így volt ez a Könnyű testi sértésben vagy a Falfúróban is. Én ezeket a filmeket még egyfajta történelemfilmeknek is veszem, a 70-es, 80-as, 90-as évek állapotát bemutató produkciókból sokat megtudhat a néző az akkori Magyarországról.-Az újszerű és önálló filmes megfogalmazás vagy más miatt érték akadályoztatások akkor?- Az igaz, hogy bizonyos fokig ezekkel a filmekkel próbáltuk feszegetni az akkori lehetőségek határait. A hatalom képviselőit tulajdonképpen megleptük ezekkel a filmekkel, és nem nagyon tudtak velük mit kezdeni. Jó példa erre a Kopaszkutya című film, melyben egy rockzenekar történetét meséltük el, a kultúrpolitika vezetői közül sokan ekkor láttak életükben először rockkoncertet...- ...ez volt az az időszak, amikor nem volt szüksége a hatalomnak ahhoz, hogy ismerje is azt, amit tiltott...- ...igen, és abban az időben én az allegorikus célozgatást kerültem, inkább a hétköznapi élet történeteit mutattam be.- Filmjeiben az erotika is újfajta megfogalmazásban szolgálta a célt.- Szókimondó megfogalmazásról beszélhetünk ez esetben is, olyan megoldásokról volt szó, amelyeket ugyancsak nem tudtak még kontrollálni az akkori kultúrvezetők.- Hogy tudja, miként értékelték a munkáit külföldön ?- Kaptam ugyan külföldön, nyugaton is filmes díjakat, de a munkáimban bemutatott dolgok meglehetősen lokálisak voltak mindig is, az egyes produkciók elsősorban a magyarok számára voltak érthetők. Átütő külföldi sikert nem értem el tehát, de persze ez nem bánt engem, mert itthon átment a köztudatba, amit eddig csináltam.- Milyen filmen dolgozik jelenleg?- Most egy '56-os filmet próbálok összehozni, az akkori tizenévesek szemszögéből, hiszen a forradalom évében 16 éves voltam. A történet azokat a srácokat állítja középpontba, akik akkor szembeszálltak a tankokkal. A produkció címe Nap utcai fiúk lesz, és nem ismert színészek, hanem diákszínjátszók kapnak majd benne szerepeket. • Pöltl „Oxi” Zoltán Sissy 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partján a hajóállomás felé igyekezett két, fekete ruhába öltözött hölgy, velük szemben futott egy fiatalember, nekilódult az idősebbiknek, aki el is esett. A fiatalember továbbfutott, de a megbotránkozott járókelők feltartóztatták, és egy rendőr bekísérte az őrszobára. A fellökött hölgyet talpra segítették, majd mindketten továbbsiettek, felszálltak az éppen indulófélben lévő gőzhajóra. A hajón az idősebb hölgy rosszul érezte magát, elájult. A fiatalabb hölgy felfedte a kapitány előtt a beteg kilétét, s kérte, hogy forduljanak vissza, mert orvosi segítségre van szükség. A közeli szállodába vitték, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. De ki is volt ez a legendás szépségű asszony, aki csak Sissy néven vonult be a magyar történelembe? Miksa bajor herceg leánya, Erzsébet Amália, Eugénia, vagy ahogy a világ megismerte, Sissy 1854-ben, 16 éves korában lett a fiatal Ferenc József császár felesége. Amint Szabad György professzor egy alkalommal fogalmazott, kettejük házassága olyan volt, mintha a szarvasbogár nőül vette volna a pillangót. Való igaz, Ferenc József császár korántsem könnyedségéről volt híres. Ferenc József már 23 esztendős volt, amikor anyja, Zsófia főhercegnő mindenképpen meg akarta házasítani. Kevesen jöhettek számításba, hiszen a „te csak házasodj boldog Ausztria” dinasztikus politikájának köszönhetően a Habsburg-ház szinte minden európai királyi-hercegi családjával rokonságban állott. így esett a választás a bajor hercegi család Wittelsbahokkal rokon oldalágára, I. Miksa bajor herceg leányára, az akkor 16 esztendős Erzsébetre. A találkozóra Ischlben került sor. Erzsébet gyászruhában érkezett, kellős közepén egy nagy szerelmi bánatnak. Választottja a közelmúltban halt meg. Noha Ferenc Józsefnek Erzsébet nővérét szánták, a fiatal császár azonnal beleszeretett Sissybe. Augusztus 18-án meg is kérte a hercegnő kezét. Szerencsésen találkozott a fellobbanó szerelem a politikai megfontolásokkal, - és ez ritka a monarchiák történetében. A házasságkötésre 1854 tavaszán került sor, majd Erzsébet számára a megpróbáltatások a mézeshetek után kezdődtek. Nagy megrökönyödéssel vette tudomásul Bécsben, hogy egy császárné például nem viselheti kétszer ugyanazt a cipőt, ráadásul mindenütt ott volt az anyósa, Zsófia főhercegnő. Ekkoriban találkozott először az anyósa által annyira gyűlölt, neki azonban egyre szimpatikusabb magyarokkal, illetve azok küldöttségével. Előbb-utóbb börtönnek kezdte érezni a császári udvart a maga formaságaival, eltúlzott és már-már fölösleges etikettjével. Két leánygyermek után végül 1858-ban született meg a trónörökös, aki a keresztségben a Rudolf nevet kapta. Erzsébet elsősorban anya volt tehát, a politikával nem sokat törődött. Magyarországra először 1857-ben látogatott el a császári pár. Arany János ebből az alkalomból írta meg A walesi bárdokat, de a nagy költőnél mások sem voltak sokkal kedvesebbek őcsászári felségéhez. Erzsébet lehenger- lőleg hatott, megnyerte a magyar arisztokrácia tetszését. Állandósult betegeskedésére hivatkozva egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre hagyta el a fojtogató bécsi udvart és jött inkább Magyarországra. Miközben Ferenc József légyottjairól pletykák kezdtek keringeni, Erzsébetet is hírbe hozták, leginkább a szép szőke Andrássy gróffal. A magyarok melletti munkálkodása beteljesedését Ferenc József koronázása jelentette. A szertartás a Mátyás-templomban zajlott, Liszt misét komponált az eseményre. ' Ezt követően Erzsébet egészen visszavonult a politikától. Igaz, gyakorta megfordult Magyarországon, de látogatásai egyre ritkultak, Bécsben is ritkán mutatkozott. 1898 februárjában a francia Riviéráról azt írta Ferenc Józsefnek, úgy érzi, mintha nyolcvanesztendős lenne. Szeptember 9-én érkezett Sztáray Irma grófnővel Genfbe. Igen jó hangulatban volt, szokatlanul sokat evett és már majdnem engedte magát lefényképezni, amit már harminc esztendeje nem hagyott. Másnap reggel Sztáray Irma jelentkezett nála, elhatározták, hogy a 13 óra 40-kor induló hajóval utaznak majd el. Még felkeresték a városban egy zenemű-kereskedő boltját, meg is hallgattak néhány lemezt. Erzsébet meg is vett egy készüléket és a hozzá tartozó 24 lemezt. Most már sietni kellett, hogy eléljék a hajót. Még visszasiettek a szállodába, majd elindultak a kikötő felé. Délután fél kettő volt. Az inkognitóban lévő két hölgy felé egy fiatalember szaladt. Futtában meglökte az idősebb hölgyet, Erzsébetet, aki elesvén magyarul kérdezte kísérőjétől, mit is akarhatott a fiatalember? A kíséretet már egy korábbi hajóval elküldték. Még felértek a hajóra, Erzsébet ott lett rosszul. A fiatalembert közben elfogták. Semmit nem tagadott. Öntudatos anarchistaként egy, a császárné szívébe szúrt tűvel kívánt érvényt szerezni vélt igazának. A hajó visszafordult Erzsébettel, de a megérkező orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A tettest Luigi Lucheninek hívták. • Varga Péter
