Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-09 / 179. szám
HIDLAP • 2006. szeptember 9., szombat hídlapmagazin II A lovaglás két élőlény teljes összhangján alapszik... A 18 éves Bönde Ferenc zsenge kora ellenére komoly eredményeket ért el egy nem mindennapi sportágban, a díjugratásban. Eredményeiről, lovakról, edzésről mesél, korát meghazudtoló komolysággal, háromszoros Korosztályos Bajnokhoz méltón...- Mióta ülsz lóháton?- Körülbelül kétéves korom óta lovagolok, hat éve versenyszerűen.-’Miért pont a díjugratást választottad? Próbálkoztál más versenysportággal is?- Nem próbáltam ki magam más sportágban. Gyerekkoromban édesapám versenyeztetett lovasokat, így szerettem meg a díjugratást.- Melyek voltak a számodra legfontosabb események- eredmények?- Abban az évben, amikor elkezdtem a versenyzést, rögtön Komárom-Esztergom Megyei Bajnok lettem Nikolettával, egy Aldató kancával. Utána folytattam itt a megyében B kategóriában a lovaglást, majd 2003-ban felléptem A-kategóri- ába Amazon nevű, saját tenyésztésű csikónkkal. Új edzőmmel, Pirik Zsolttal nagyot léptünk lovas tudásban is előre. 2004-ben elindultam az első Ifjúsági Országos Bajnokságomon, ahol negyedik helyet értem el. Ebben az évben voltam a Középiskolás Országos Bajnokság negyedik helyezettje, illetve Komárom-Esztergom Megye csapatával bronzérmes. Következő évben megnyertük a Tanintézeti Országos Bajnokságot csapatban. Tagja lettem a Magyar Ifjúsági Díjugrató Válogatottnak, és indulhattam a schaffhauseni Európa- bajnokságon Svájcban. Sajnos lovam sérülése miatt nem tudtunk százszázalékos teljesítményt nyújtani. Az Országos Bajnokság Döntőjében hibátlan teljesítménnyel ezüst érmesek lettünk éppen felépült kancámmal. 2006-ban ismét válogatottként vettem részt az Athéni Európa Bajnokságon, ahol a 90 fős mezőnyből a 35. helyezett lettem. Az elmúlt hétvégén pedig harmadszor is megnyertem az évente megrendezésre kerülő Korosztályos Országos Bajnokságot.-Milyen volt Athénban lovagolni? Európa egyik legszínvonalasabb pályáján rendezték az Eu- rópa-bajnokságot, itt rendezték 2004-ben az olimpiát is. Hatalmas pályák voltak, nem voltunk eléggé felkészülve rá, de részt vettünk, és én megálltam a helyemet.- Kinőttél az ifjúsági kategóriából. Hogyan tovább?- Ugyanúgy vannak versenyek a junioroknak is. Junior Országos és Európa Bajnokság, illetve 18-25 évig terjedő ún. utánpótlás-korosztályban vannak rangos versenyek, amelyek felkészítenek a felnőtt kategóriában való helytállásra.- Mit gondolsz a többi lovas verseny sportágról?- A díjugratás az ország második legnagyobb lovassportja, annak ellenére, hogy itt van a legtöbb versenyző. A legismertebb Magyarországon a fogathajtás, amiben igen eredményesek vagyunk világszínvonalon is. A magyar díjugratás nemzetközi szinten kicsit gyengébb, a military gyakorlatilag kihalófélben van. A díjlovaglásban egy nagyon nagy, ismert lovasunk van, Dallos Gyula bácsi, aki Action nevű lovával többszörös világbajnok.- Milyen helyzetben van a díjugratás Magyarországon?- Nagyon korlátozottak a lehetőségeink. Itt nincsenek még versenyistállók, mint például Németországban , ahol versenyeztetnek sportolókat. Nálunk a versenyeztetést egyáltalán nem támogatják! Ifik számára nem lehet szponzort találni. Nem ismerték még fel ebben a sportágban azt, amit a fociban már igen, hogy magas színvonalú ifjúsági képzés nélkül nem lesz eredményes, világszínvonalú felnőtt sport. A Magyar Lovas Szövetségnek pedig szinte semmire nincs pénze... Általában a lovas, vagy a családja szponzorálja magát. Az én esetemben is így van ez, szüleim sokszor erejükön felül is megteremtik a versenyzéshez szükséges anyagiakat, amelyet ezúton is köszönök nekik. Versenyeredményeimmel igyekszem sok örömet szerezni családomnak és az edzőmnek is.- Van olyan lovas, akinek a lovaglását példaértékűnek tekinted?- Itt Magyarországon Pirik Zsolt, aki most éppen az aacheni Lovas Világjátékokon vesz részt. Rajta kívül van egy angol fiú, James Wingrave, aki évek óta Magyarországon él és versenyez .Idén megkapta a magyar állampolgárságot, szerintem ő Magyarország legjobb díjugratója. Nemzetközi szinten pedig Rodrigo Pessoát, többszörös világbajnokot tekintem példaképemnek.- A jó lovagláshoz nem elég egy jó lovas, jó ló is kell hozzá. Mitől lesz jó egy ló?-Azt senki sem tudja! De a származás és a testfelépítés nagyon fontos. Egy lovasembernek tudnia kell a ló külleméből, hogy milyen egy jó díjugratásra alkalmas ló. Másrészt az intelligencia, ami a szeméből is árad! A legjobbaknak még talán nagyobb is van, mint néhány embernek. Utóbbi mértéke lovagláskor derül ki, és képzéssel természetesen fejleszthető. Fontos még a türelem is. A ló és lovas közötti jó összhang megteremtéséhez szeretni kell és egyenrangú társként kell foglalkozni lovunkkal. A ló a szeretetet és a bizalmat erején felül is képes meghálálni.- Ennek tükrében mesélnél egy kicsit a saját lovaidról?- Jelenleg három lóval versenyzek, egy öt-, egy hat- és egy tízévessel. Ötéves, Náboy nevű lovamat Mezőhegyesről vettük. Egy elég nagy képességű ló, még nagyon idomítatlan, kisebb számokban indulok vele. Sunshine, a hatéves csődör most a kedvencem. Ót is Mezőhegyesről vettük hároméves korában, és valószínűleg eredményes ló lesz belőle. Vele szeretném majd pótolni a nagy lovamat, a tízéves Amazont, az édesapám által tenyésztett kancát, akivel a legtöbb magyar- országi eredményemet értem el.- Manapság elterjedt gondolat, hogy a lovaglás a sznobok sportja. Ezt hogyan látod?- Amatőr szinten lehet maximum annak nevezni. Azok, akik nem szívvel-lélekkel csinálják, hamar beleunnak a nagy költségekkel járó sportba . Magasabb szinten még nagyobb anyagi áldozatot kell hozni. Nehézsége folytán komolyan kell csinálni, ha az ember profitálni is szeretne belőle, bár Magyarországon profitra gyakorlatilag nem is lehet számítani...- Mennyit kell edzeni, hogy versenyformában tartsd magad és a lovad?- Minden nap kell lovagolni, lehetőleg több lóval, annyit, amennyit csak lehet. Vasárnap és ünnepnap sem kivétel. Heti három ugróedzést kell tartani, hogy eredményesen tudjunk szerepelni.- Van olyan csoport, akinek ajánlanád ezt a sportot?- A fent említett nehézségek ellenére ezt a nagyon nehéz sportot, amely két élőlény teljes összhangján alapszik, ajánlom mindenkinek! Aki pedig csak lovagolni szeretne, egészséges életet élhet a jó levegőn, szép környezetben, állatok közelében, akár 80 éves koráig is! • Bády Viktória Szent Rozália története Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről keveset tudunk, azt is teljesen átszövi a legenda... Az előkelő Sinibaldi grófi család sarjadéka, a szicíliai udvarban nevelkedett, majd visszavonult a világtól. Palermo mellett a Monte Pellegrino egyik barlangjának mélyén húzódott meg és 1166 táján ott is halt meg. A barlang földjére feküdt, bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával a feszületet tartotta. Legtöbbször így ábrázolják. Rozália tiszteletét Eszterházy Pál nádor plántálta Grácon át hazánkba, amikor a Fraknó vára mellett húzódó hegység legmagasabb csúcsára építtetett a 17. században Rozáliának szentelt kápolnát. Később aztán az egész hegységet róla nevezték el. Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése érdekében életbe léptetett óvó intézkedései között 1711 tavaszán, mivel a pestisjárványban Isten büntetését vélte fölismerni a város lakosainak bűneiért, Istennel engesztelő szószólókul és védőszentekül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta. Majd fogadalmat tett, hogy évenként a városháza előtt emelt Szentháromság-oszlopnál a Szentháromság vasárnapját megelőző szombaton, továbbá Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália ünnepének vigíliáján ájtatosságot tart és böjtöl vezeklésül és engesztelésül, hogy az Isten óvja meg a várost a pestis rémétől, mert az egykorú fogadalmi irat szerint a város lakossága élni akar, és nem elpusztulni. Végül az evangéliumra fogadkozva megígérte, hogy Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére kápolnát emeltet és oda a két védőszent ünnepén, ha pedig azok ünnepi hétköznapra esnének, az ünnepet követő vasárnapon a városi plébániatemplomból procesz- sziót tart és a kápolnában misét mondat. A városi tanács ígéretének beváltása végett még a nyáron belefogott a kápolna építésébe és 1717. július 27-én ünnepélyesen letette annak az alapkövét báró Pfeffershopfen János budavári katonai parancsnok jelenlétében. A kápolna vállvetett munkával serényen, hetek alatt épülhetett föl. Keresztély Ágost szász herceg, esztergomi bíboros búcsút biztosított a kápolna számára, majd augusztus 14-én Nusspickher János harangöntőmester két egyházi ruhát ajándékozott e kápolnának. Szent Rókus ünnepen megtörtént a kápolna megáldása Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére. Bizonyos azonban a pesti szerviták egykorú naplója szerint, hogy szeptember 4-én, Szent Rozália ünnepen már ünnepélyes körmenetet vezetett a belső városból e kápolnához a szerviták superiorja, András szervita atyával együtt. A fogadalmi kápolnát a városi tanács ugyanis azért építtette a Hatvani-kapu várfalán kívüli mai helyére, mert e környéken a Hatvani-út és a városmajorja közötti szántóföldön már ennek előtte a pestisjárvány miatt létesítette a szükséges közegészségügy védelmi barakkokat. Az út mentén álló kápolna javadalmazására a város két ízben egy-egy tag búzatermő szántóföldet adományozott. Az egyik szántóföld közvetlenül a kápolna mellett feküdt és azt Rókus-mezőnek nevezték; a Szent Rozália tiszteletére adományozott szántóföld pedig a mai Ludovika Akadémia és a füvészkert helyének egy részén terült el. A szántóföldet a városi plébános bérelte. A szántóföld jövedelme azonban, úgy látszik kevésnek bizonyult a kápolna fenntartására. Ezért a városi tanács, 1732. október 6-án a városi plébános és a templomatya jelenlétében házankénti pénzgyűjtő perselyezést határozott el a két védőszentű kápolna fölmerülő kiadásainak fedezésére. Ugyanez év december elsején a városi plébániatemplommal kapcsolatosam megtartott kánoni vizsgálat szerint a kápolna szegényes berendezéssel rendelkezett: oltárán és két megáldott harangocskáján kívül más fölszerelése nem volt. A miséhez és ájtatossághoz szükséges egyházi kellékeket alkalomról alkalomra mind a városi plébániatemplom szolgáltatta. Az öt- venmérőnyi búzát termő szomszédos szántóföldet eddig évi tíz forintért használta a városi ■plébános, a kánoni vizsgálat jegyzőkönyve szerint ezentúl évi húsz forintért fogja bérelni a városi plébános. A jegyzőkönyv a másik szántóföldet nem is említi sem birtokul, sem jövedelmi forrásul; a kápolna egyéb jövedelmét a fogadalmi precessziók alkalmából gyűjtött perselypénz képezte. • P. Rein
