Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-02 / 174. szám
_____magazin 2 006. szeptember 2., szombat • HÍDLAP III A Spáh ikrek emlékképei a nagymama házáról Az egykor népszerű Família Kft. televíziós szappanopera ikerfiú párja mára felnőtt. Hallani lehetett, hogy a már kissrácként filmes ambíciókat dédelgető testvérpár húszas éveik elejére érve belevetették magukat a hazai filmszakmába. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy Spáh Károly és Spáh Dávid gyerekkorában a nagymamájukhoz sokszor jártak Esztergomba, ahol népes rokonság verődött össze. Károly, az operatőr- Veletek kapcsolatban állandóak az egykori tévés sorozat, a Família Kft-ben alakított ikertestvérek szerepével kapcsolatos kérdések, hogyan kezelitek?- Meg kellett tanulni kezelni, de még mindig nem vagyunk túl rajta. Én a sorozat befejezése után egyből elmentem dolgozni világosítónak, és szép lassan elfelejtették, hogy ki is voltam előzőleg. Mondjuk úgy másfél évig nézegettek, hogy jaj szegény, igen ő az, aki abban a sorozatban játszott, de aztán egyre határozottabban körvonalazódtak a céljaim, és nem törődtem a Família Kft.-vel. És a körülöttem lévők is elfogadják, hogy ezt a mostani operatőri munkámat csinálom, ezzel azonosítanak. Operatőr szerettem volna lenni, ezt találtam ki magamnak.- Az, hogy operató'r vagy és az ikertestvéred pedig rendező', már a gyerekszínészi korszakotokban is felmerült? Utalt erre valami?- Igen, erről már korábban is voltak gondolataink, de tizenhét-tizennyolc éves korunkban kezdtünk el ezzel komolyabban foglalkozni. En azelőtt is fényképezgettem és próbálgattam előhívni a képeimet, és talán most néz ki úgy, hogy benne vagyunk ebben a körforgásban, amit filmes szakmának hívnak. De persze még az elején vagyunk, nagyon korai lenne bármit is mondani a pályafutásunkról.- Van esetleg már most egy olyan filmes kategória, melyhez máris letetted a garast?- Én most egyelőre a filmművészeti egyetemre járok, és itt vizsgafilmeket kell készítenem. így aztán nincs sok időm a saját elképzeléseim megvalósítására. Ugyanakkor mégis azt szeretem a legjobban, ami a sajátom, azok az operatőri gyakorlatok, amiket meg kell csinálni. Itt én döntöm el, hogy mi az, ami elkészül, ez egyfajta szabad helyzet és ezt tényleg nagyon jó művelni. Ha műfajt kellene megjelölni, akkor azt mondom, hogy én a reklámfilmnél szeretnék dolgozni. Ez az a dolog, amiben röviden és tömören kell és lehet is jót csinálni. És itt is van esély arra, hogy az ember megmutassa, hogy kicsoda és mit akar. Persze majd még meglátjuk, hogy miként alakul. '-Sokan a Família Kf. rajongói közül nem tudnak esztergomi kötó'désetekró'l.-Számomra nagymamám Esztergomban lévő Bajcsy-Zsilinszky úti lakása volt a legfontosabb a gyerekkoromban. Ott töltöttünk számos vakációt és hétvégét, és ezek az időszakok kiemelkedők számomra most is. Szívesen emlékszem vissza a várdombra, nagyon szerettem az utat, ami megy föl a várhoz és természetesen ugyanígy kedveltem a Kis-Duna:partot is. De megmondom őszintén, hogy a „Bástya áruházon” kívül én mindent szeretek Esztergomban. Ennek egyrészt az is lehet az oka, hogy nagyon csúnya épületnek tartom, másrészt az is közrejátszhat e meglátásomban, hogy egyszer gyerekként el is vesztem ott a „Bástya áruháznál”. Nemrég jártam a városban, és láttam, hogy nagyon szépen fejlődik. Az egyik legfontosabb új dolog Esztergomban szerintem a Mária Valéria híd, mely az átjárhatóság kihangsúlyozásával vált a város számára lényegessé. Számomra is látható, hogy a híd ideája azt a régi polgári hangulatot idézi, amikor Párkány és Esztergom még egy országban volt, de így, hogy határ választja el őket, a híd visszaadja ezt a korai elképzelést. Barátaimmal nem egyszer jártunk az elmúlt időkben itt, amikor átmentünk már ezen a hídon, hogy valami szlovák ételkülönlegességet szerezzünk be. Dávid, a rendező- Ebben az évben mutatták be a rendező' testvéreddel közösen az Aqua című kisfilmet. A film alapjául szolgálóforgatókönyvet Vámos Miklós Bárkapcsolat című novellájából írták. Hogy sikerült a saját elképzeléseidet ebben a munkában megvalósítani?- Maga az alaptörténet mindenképpen elragadó, egy novella egykor úgy funkcionálhatott, mint ahogy most egy kisfílm működik, ez esetben pedig igen jó volt Vámos Miklós írásából dolgozni. Semmiképpen nem tartom megalkuvásnak a kisfílmet, hiszen az ember nem azért készít ilyen produkciót, mert nem tud nagy játékfilmet csinálni, hanem mert ezen a formanyelven akar beszélni. Való igaz, hogy produceri felkérésre láttunk hozzá ehhez a filmhez, de ez ettől nem lett rosszabb. Szerintem egy ilyen felkérés igenis nagyon jó kiindulópont az alkotáshoz. Aki pedig elolvassa Vámos Miklós Bárkapcsolatok című novelláját, és megnézi az Aqua című munkánkat, az pontosan látja, hogy mi a helyzet.- Károly volt az operatőr és Te rendeztél igaz?- Igen, de a forgatókönyvet is én írtam a novellából. Ez a forgatókönyv nemrég nyert díjat San Francisco-ban egy nemzetközi rövidfilm fesztiválon. Egészen pontosan a legjobb forgató- könyv díját kaptam érte. Ezzel együtt én a közönségtől várom a filmmel kapcsolatos visszajelzéseket. A film készítőivel együtt mindent meg is fogunk tenni, hogy minél többen láthassák. A film forgatására egyébként a legjellemzőbb a gyorsaság volt, barátainkkal dolgoztunk együtt, mindenki tette a dolgát, mindenki maximálisan számon kérhető volt. Az is nagyon fontos tényező volt a filmben, hogy Cserhalmi György elvállalta a film főszerepét. Ettől függetlenül ez a film egy igen alacsony költségvetésű munkának számított, de annyira, hogy Cserhalmi gyakorlatilag ingyen játszott benne, amiért nem lehetünk neki elég hálásak.- Hogyan értékelték a szakmabeliek ezt az első kiugrásotokat? Nem „rótták-e fel”, hogy persze, hogy filmeztek, hiszen szinte ebben nőttetek fel?- Nem róttak fel semmit, annyira nem, hogy engem a mai napig nem vettek fel a filmes főiskolára a rendező szakra. És semmilyen fajta állami támogatást nem kaptunk a munkáinkhoz eddig. Egyedül egy pécsi szakmai intézmény szponzorált minket. Én egyébként azt gondolom, hogy a mostani rendezői munkám nincs összefüggésben a gyerekszínészi múltammal, sőt ha nagyon paranoiás lennék, akkor azt gondolnám, hogy biztos azért nem vettek fel a fősulira, mert a „Misikét alakítottam a Famíliában”. Az persze kétségtelen, hogy én már sok mindent megtudhattam gyerekkoromban, amit a főiskola elvégzése után tapasztal meg az ember. Jelenleg rendes iparosként reklámfilmeket készítek, és készülök a terveimmel.- Hogy tudtok a testvéreddel együtt dolgozni?- Mi elég hamar rájöttünk a Károly- lyal, hogy nem túl szerencsés, ha együtt alkotunk. Van ugyan ebben áldás és átok is, de én azt gondolom, hogy mindkettőnknek sokkal jobban megy a munka, ha egymástól függetlenül végezzük feladatainkát. Külsősként pedig jobb a másiknak tanácsot adni.- Szoktátok egymást kritizálni?- Durván is és közönségesen is, de mindenképpen őszintén. Ha nincs rá indok, akkor nem kritizáljuk egymást, pedig mi ikrek könnyen megtaláljuk a másik gyönge pontját. S bár nem kíméljük egymást, mindent összevetve azt mondom, hogy így van ez rendjén, mert ha valami jót látunk a másik munkájában, akkor azt sem restelljük megmondani.- Mi lesz a következő feladat?-Sok-sok gyakorlás. Közben szeretném folytatni a reklámfilmeket, illetve még nagyon sok kisfílmet szeretnék forgatni, ez a tervem. Úgy néz ki, hogy idén sikerül megvalósítani egy rég dédelgetett álmomat, egy jellegében, műfajában, lényegében is más film lesz, mint az előző volt. Ez tulajdonképpen egy szellemtörténet, vagy ha úgy tetszik egy thriller lesz, mely tizenkét percben kerül majd bemutatásra.- Mit jelent neked Esztergom?- Egyértelműen a nagymamám házát, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Sajnos nagymamám tavaly elhunyt, addig rendszeresen jártunk le hozzá Esztergomba. Szívesen emlékszem a Kis-Duna-partra és a nagymamám háza fölötti történelmi korú falrészletre, ahol gyerekkorunkban „kincseket kutattunk”. S bár sűrűsödő tennivalóim miatt csak ritkábban jutok el oda, számomra ez a város mindig a boldog gyerekkort, a családot jelenti. • Pöltl „Oxi” Zoltán A liliomos szent Gyerekkorunkban a mesék királytörténeteiből hajlamosak voltunk valamiféle idealizált életutat, gazdagságot, jólétet elképzelni, ha valamely királyról hallottunk, esetleg később olvastunk. Azután olvasmányaink komolyodásával és ismereteink bővülésével a későbbiekben nyilvánvalóan kiderült, hogy korántsem lehetett akkora élmény uralkodni, főként ha azt valaki felelősséggel tette. Szent István élete is a nehéz sorsok közül való. Nem csupán a kezdete nem volt könnyű, de utolsó esztendei is súlyos keserűségben, a jövőt tekintve a kilátástalanság állapotában és betegségben teltek, miután 1031. szeptember 2-án elvesztette a felnőtt kort megért egyetlen fiúgyermekét, Imre herceget. Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. így a Képes Krónika több fiúról tesz említést. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, nevét is csak kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik császártól vette. Hogy melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Általában az 1007-es évet szokták elfogadni, de a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre teszi születésének idejét, helyét pedig Székesfehérvárra. Élete folyását nem könnyű követni, mivel legnagyobbrészt a krónikák és legendák gyér adataira vagyunk utalva, a legenda pedig a „liliomos herceg" alakját még jobban kiszínezte, mint Istvánét. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig - írja joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt.” Kétféle vér egyesült az ereiben: apai és anyai öröksége egyaránt a hősies hivatástudó és heroikus. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. Gyökeres változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért bencés szerzetes Velencéből jövet - eredeti szándékát, hogy a Szentföldre utazzék, megváltoztatva - Pannóniába érkezett. Itt István udvarába vezették. A magyarok királya azonnal fölismerte benne a kiváltságos, nagy tudományú, szent életű szerzetest, aki elmondhatta magáról: „Nincs könyv, amelyet ne olvastam volna”, és fia nevelőjévé tette. Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett. Azt mondja a legenda, hogy Imre a „grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt”. Egy velencei krónika szerint „tudós és szent” volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta őt a lelki élet magasabb iskolájának titkaiba is. így érthető, hogy olyan ifjú lett belőle, „akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek”, mint a krónika mondja róla. István természetesen őt jelölte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és István közvetlen hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia mögé sorakozni és őt királyának elismerni. Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla, „hogy a nehéz kormány terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása által minél alkalma- tosabb legyen, s azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá.” Az uralkodásra történő gondos előkészítés ragyogó példája az Intelmek, amelyet ha nem is István írt, de feltétlenül az ő gondolatait tükrözi. Mindeközben történt a tragikus esemény. István ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: „Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...” A király mindenesetre belebetegedett Imre halálába, amint legendái írják, későbben már föl sem tudott kelni és nagy bánatában 1038-ban meghalt. Utódát ugyan kijelölte Orseolo Péter személyében, ám minden igyekezete ellenére teljes bizonytalanságot hagyott maga után... • Pablo
