Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-23 / 189. szám
HÍDLAP • 2006! szeptember 23., szombat hídlajjímgazin Szent Máté evangélista története Tudni illik, hogy mi illik! - 2. rész Máté apostolról, akit a hívő nép nagyon tisztel, s akinek sírját Salerno városában őrzik, nem sok olyan adat maradt ránk, amely történetileg hitelesnek tekinthető. Amit a hagyomány a Szentírásban foglaltakon kívül mond (például, hogy az apostol Etiópiában, a pártusok között vagy Perzsiában működött), tipikusan legendás természetű. Euszébiosz, a történetíró püspök azonban közöl egy fontos tényt: Máté, mielőtt a pogány országokba ment volna, Palesztinában héberül hirdette az evangéliumot. Távozása előtt anyanyelvén írásba foglalta, és hátrahagyta a zsidó-keresztények számára. Az evangélium révén elég mélyen megismerhetjük az evangélista gondolatvilágát, mert alkotása teológiai mestermű. A Máté-evangélium keletkezését úgy gondolhatjuk el, hogy Máté különös figyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Miután rendezte, mint mondás- és beszédgyűjteményt adta tovább. A tudósok úgy vélik, hogy e beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma volt a forrása annak a műnek, amelyet az egyház hagyománya Máté evangéliumaként tart számon. Az Úr mondásait Máté úgy foglalta elbeszéléseibe, ahogy az ékszerész foglalja aranyba a drágaköveket. Egymás után fűzte a hasonló tartalmú, de eredetileg függetlenül elhangzott beszédeket, és így jött létre a hegyi beszéd, a példabeszédek, a farizeusok feletti jajkiáltások és az eszkatologikus beszéd (a teológia elmúlással foglalkozó ágazata) gyűjteménye. Neve a laün Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Mattajból ered, ami a Mattanjah rövid alakja, s annyit jelent, mint, Jahve ajándéka” vagy „a hűséges”. Máté evangéliuma erősen zsidó jellegű. Legfőbb jellemzője, hogy a názáreti Jézus alakját Isten választott népének hagyományába ágyazza, illetve megmutatja azt is, hogy ez a Jézus nem tépi szét e hagyományok bilincseit, hanem beteljesíti azokat. A szöveg elejétől végéig érezzük a hagyomány és az újdonság közti feszültséget. Sem az előbbit, sem az utóbbit nem utasítja el a szerző, kölcsönhatásuk életszerűséget és új látásmódot eredményez. Máté célja kimutatni, hogy Jézus életének eseményei miként teljesítik be az Ószövetség jövendöléseit. Jézus szenvedésének és halálának leírása közben mindvégig arról biztosít minket, hogy ezek a szörnyű események megfelelnek Isten akaratának, ahogyan azokat az Ószövetség megjövendölte. Máté Jézushoz való csatlakozása előtt vámos volt, s mint ilyen, a zsidók szemében nyilvános bűnös, kitaszított, tisztátalan ember. Jézus azonban megszólítja: „Kövess engem!", és csakhamar vendége lesz Máténak. Úgy tűnik, e meghívástól Máté helyzete nem változott, sőt! A vallási vezetők ujjal mutogatnak most már nem csupán rá, a vámosra, hanem Jézusra is, aki odáig alacsonyította magát, hogy közösséget vállal a bűnösökkel, a kitaszítottakkal. Pedig Jézus nagyon tudatosan vállalta a közösséget a vámosokkal és a bűnösökkel. Ezzel a tettével igazolja azt, amit mondott: azért jött, hogy a bűnösöket hívja a bűnbánatra és a bűnbocsánatra. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy Máté, aki az írás és a számolás művészetében jártas volt, a mennybemenetel után összegyűjtötte és írásba foglalta azt az anyagot, melyből később kibontakozott a teljes evangélium. Egy apró adat az ő keze nyomát őrzi: Máté evangéliumában meglepően pontosak a pénzzel kapcsolatos közlések. Sokkal többféle pénzt ismer, mint a másik három evangélista, és soha nem véti el, hogy milyen helyzetben miféle pénznemmel kell fizetni! Ennél azonban sokkal fontosabb számunka, hogy Máténak köszönhetjük Jézus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. • V. P. Ipartörténetünkből Annak, hogy Magyarországon az ipar az 1860-as évektől komoly fejlődésen ment át, hosszú előtörténete van. A korábbi ütemesebb fejlődés egyik hátráltatója a közlekedés elmaradottsága volt. Ebben csak az 1840-es évek második felében történt némi változás. Az első kis vasútvonal, amely Vácot kötötte össze Pesttel 1846. július 15-re készült el és az első balatoni gőzhajó ugyanezen esztendő szeptember 21-re, míg az első tiszai a következő évre. A Bécsújhely-Sopton közötti vasút 1847-ben kezdett el üzemelni, a Pestet Szolnokkal összekötő szintén. Az 1847-es esztendő nagy slágere még, hogy már lehetett Bécsből Pozsonyba és viszont táviratozni. Nem véletlen, hogy a közlekedés ügyéről is ekkor 1848. február 1-jén jelent meg Széchenyi ismert könyve. A negatívumokkal tarkított pozitív történések sorát nem egy konkrét gyári, kereskedelmi tény közlésével kell folytatnunk, hanem azzal, hogy felismerték: csak a kiművelt emberfő teheti sikeressé e vállalkozásokat. Ennek igézetében nyílt meg Pesten a József Ipartanoda. Ugyanazon a napon, amikor a gőz forradalmának korában nagy büszkén fölavattak egy ló vasútvonalat Pozsony környékén, vagyis 1846. november 1-jén. Lehet, hogy e késedelemért később a paripát tették felelőssé? Az 1830-as, '40-es évek gyors ütemű fejlődéséhez képest bizonyos óvatos lépést tapasztalunk az 1850-es években és a következő évtized első felében. Ennek nyilvánvaló oka volt a függőség, valamint, hogy a magyar főúri családok nem a hazai iparba kívántak befektetni. Ennek elsődleges oka a lassan kibontakozó bankrendszerben keresendő, valamint a szállítási nehézségekben és az ugyancsak lassan kiépülő úthálózatban. Az iparban megszerették a gőzgépeket, s míg az országban 1852-ben 86 ilyen gép működött és összteljesítményük 1221 lóerő volt, addig 1863-ra a gőzgépek száma 480 lett, 8134 összlóeiővel. Emellett - 1863-ban - a mezőgazdaság 194 ilyen gépet használt. Ez is jelzi, hogy a Bach-korszak nem volt a teljes stagnálás kora, hanem a társadalom, az ideológiáktól kevésbé függő területeken, így az iparban és a kereskedelemben, a technikában és a mezőgazdaságban merészebb volt. Egy keveset újított és kockáztatott, számos kisüzemet, kisgazdaságot hozva létre, melyek azután mamutcégekké nőtték ki magukat. 1862-ben alakult az Oetl-gépgyár és a Schlick- féle budai vasöntő, a következő évben a Dreher-sörgyár. A bankok sem vártak az 1867-es kiegyezésig. Az Iparban 1864-ben alakult a Fonciere biztosító ugyancsak. 1866-ban alapították az Első Magyar Gépgyár Részvénytársaságot. És e nem is rövid korszakot, amely a modem ipar kialakulásának hőskora, Kautz Gyula ismert nemzetgazdaság-tani kézikönyve zárta. • Dénes Ismét eltelt egy hét, újra itt az idő, amikor felfrissíthetjük tudásunkat, vagy esetleg új információkat szerezhetünk arról, hogy az élet különböző szituációiban - lehetőleg elkerülvén a kínosabbnál kínosabb helyzeteket - hogyan is illene viselkednünk, mit illik és mit nem illik mondanunk, tennünk. Ma a bemutatkozás, bemutatás és a tegeződés rejtelmeiben mélyedünk el. „A stílus, maga az ember!” - érdemes ezen egy pillanatra elgondolkodni. Mert az, hogy az emberek milyennek tartanak bennünket, hogyan kezelnek minket, hogyan viselkednek velünk, az elsősorban tőlünk függ. Bemutatkozás A bemutatkozás nem más, mint harmadik fél segítsége nélküli megismerkedés. A bemutatkozásra is érvényes az a szabály, illetve rangsor, ami a köszönésre is. Azaz, férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, a beosztott a vezetőnek, a fiú a lánynak. Be kell mutatkozni személyes találkozáskor, természetesen minden megismerkedésnél, azaz első találkozáskor. Ha esetleg hosszabb idő után ismét találkozunk „a rég elfelejtett” ismerőssel és érezhető partnerünk bizonytalansága, hogy nem ismer föl - ez gyakran furcsa, mimikátlan arckifejezésekben nyilvánul meg vagy legalább is, ami engem illet - egy rövid bemutatkozás mindenképpen segít a kapcsolatok zavartalan folytatásában, így elkerülhetjük az olykor kínos beszélgetéseket, magunkban találgatva - és ez a bizonytalanság higgyék el, lerí mindenki arcáról hogy kivel is álltunk szóba valójában? Hogyan illik bemutatkozni? Legfontosabb, hogy bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha éppen ültünk, álljunk fel - felnőtt nőkre ez nem vonatkozik -, illik a bemutatottra nézni és hangosan - de persze nem ordítva és azt feltételezve, hogy a velünk szemben álló hölgy klipsze hallókészülék - érthetően a saját nevet megmondani. Kerüljük az orrunk alatt elmotyogott „Maca vagyok” vagy a „Szevasz! Gézának hívnak” megnyilvánulásokat! Gyakori hiba, hogy mindkét fél egyszerre mondja ki a nevét. Ekkor egyik fél sem érti a másik nevét, pontosan ilyen helyzetben alakulhat ki az a szituáció, hogy a legközelebbi találkozáskor „bambán” mosolygunk beszélgetőpartnerünk felé. Ezt elkerülvén a bemutatkozást mindig az érkező-, a belépő fél kezdeményezi. A bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai ebben az esetben is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseinkké válnak, éppen ezért a későbbiekben illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket. Ha egy társaságban sokan vannak, a meghívottakat külön - külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba, például vacsora közben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedést hagyjuk vacsora utánra. Bemutatás A bemutatás: harmadik fél segítségével történő megismerkedés. Idegenekből álló társaságban sem mi nem maradhatunk ismeretlenek, sem a velünk lévők. Tehát mindenkinek be kell mutatkoznia. Társaságban történő bemutatásnál, az általános szabály szerint, mindig a vendéglátónak kell bemutatnia az érkező vendégeket a már ott lévő vendégeknek. Ugyanakkor tartózkodni kell a bemutatástól - és ez esetben intuícióinkra kell hagyatkoznunk -, ha azt tapasztaljuk, hogy a bemutatandó felek közül valaki ezt nem akarja. Ilyen helyzetben is előfordulhat, hogy elfelejtjük valaki nevét - hiszen senki feje nem káptalan -, ilyenkor ne szégyelljünk rákérdezni beszélgető partnerünkre. Sajnos, előfordulhat az az eset is, amikor arra kényszerülünk, hogy magunkat kell bemutatni. (Ilyen esetben feltehetően, a velünk lévő harmadik személy nem ismeri az illemet. De persze ezen illemszabályok alapos ismerete után remélem ez senkivel nem fog előfordulni.) Tehát mit is tegyünk ilyen helyzetben? Először is vegyük ki kezünket a zsebünkből, nézzünk szembe azzal, akinek bemutatkozunk! Jobb kezünket helyezzük készenlétbe egy esetleges kézfogáshoz! Mondjuk meg a teljes nevünket, lehetőleg becenév nélkül! (Elég visszatetsző dolog, amikor valaki úgy mutatkozik be: „Kis Béla Béci vagyok!”.) Abban az esetben, ha mi mutatjuk be barátunkat egy idősebb személynek, akkor ezt a következő módon illik megtennünk: „Tessék megengedni, hogy bemutassam barátomat, Kis Bélát.” Ellenben, ha mi mutatjuk be a barátunkat a többi fiatalnak: „O a barátom, Kis Béla.” Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy vannak bizonyos témák, amelyekről közösségben nem szokás, nem illik beszélni, főként akkor ha új ismeretségről van szó. Nézzük melyek lennének ezek! Szüléink magánéletével kapcsolatos kérdések; szüléink anyagi helyzete, pénzügyei, esetleges adóssága; politikai hovatartozás; egészségügyi problémáink - ez magánügy, nem tartozik senkire -; nem illik rágni a körmünket; ha beszélgetünk valakivel, soha ne osszuk meg a figyelmünket (nekünk se esne jól, ha velünk tennék ugyanezt); nem illik beszélgetés közben félszemmel a tv-t nézni, sőt, vendég jelenlétében egyáltalán nem illik a tv-t, a rádiót bekapcsolni; ha érvek híján vagyunk ne pótoljuk hangerővel, ne kiabáljunk; nem illik más szavába vágni; lehetőleg kerüljük a pletykát, sok baj származhat belőle és ráadásul sokszor alaptalan, mert bármilyen ártalmatlannak is tűnik, a pletyka nagyon bántó tud lenni, sőt visszafelé is elsülhet. Tegeződés A tegeződés az angol nyelvben nem probléma, hiszen a te és az ön személyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig-meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. A magyar nyelv esetén azonban nagy gond a tegeződés. A gyerekek az iskolában természetesen tegeződnek, az is természetes, hogy egy felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolás diákjait. Ellenben, amíg gyerekek vagyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni. A tegeződés a felnőtt korban már egészen más. Úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu viszonyt. Hogy ez pontosan melyik fél azt nem nehéz kitalálni, az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak. Az összetegeződés formái nem lényegesek, de gyakran kíséri koccintás egy pohár itallal. Egy baráti kézfogás is elegendő a tegező viszony elkezdéséhez. A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Eme bizalmat nagyon kell őrizni és meg kell becsülni a tegeződés során. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő .tiszteletet megadhatjuk így is: „Jó reggelt Ági néni”, vagy „Légy szíves igazgató úr”. Abszolút „haszontalan”, ha megpróbáljuk kiprovokálni az idősebbtől, a vezetőtől, vagy hölgytől a tegeződést. Alapos ismeretségre van szükség, ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen egy közvetlenebb viszonyra, ezáltal egy közvetlenebb megszólításra és társalgásra. Hivatalban, üzemben, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, akárcsak a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel, ha a felek közt nagy a korkülönbség, illetve, ha vezető és beosztotti a viszony. A családon belül ma már - nem úgy mint régen - elfogadott dolog a tegeződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni. A tegeződés természetesen nem kötelező, de nem illik visszautasítani sem! Remélem, elértem célom, és sikerült felfrissítenem ismereteiket, esetleg új információk megismerésében is segítettem Önöket! Bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni, ha jelen helyzetben nem ajánlom fel Önöknek a tegeződés lehetőségét, de egy „pertura” szívesen várok minden kedves olvasót! • Kanalas Andrea
