Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-16 / 184. szám

hídlapmagazin 2006. szeptember 16., szombat • HÍDLAP VII lennie legalább egy virágzó növénynek. Még olyan, tematikailag speciális kerten belül is, mint amilyen például egy sivatagi kaktuszkert, lehető­ség kínálkozik az évszakok képviseletére. Mindez azért fontos, mert a feng shuinál a növények az élet és a fizikai, szellemi, pénz­ügyi fejlődés fontos szimbólumai. Ha hagyjuk, hogy növényeink megbetegedjenek, sőt elpusz­tuljanak, ezzel betegséget és halált hozunk ma­gunkra, saját lelkünkre, esetleg anyagi romlás elé nézhetünk. A víz A feng shui elmélete azt javasolja, hogy aki nem víztömeg közelében él, az hozza létre saját vízi környezetét. Ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik. A mesterséges szökőkút máris víztömegnek minősül, ugyanúgy, mint az uszoda vagy mesterséges tavacska. Leginkább megfelelőek a kerek formák, így a körök, ellip­szisek és az amőbaszerű alakzatok. Ösvények E gy régi kínai mondás szerint „egy kertnek minden harmadik lépésnél mást kell mutat­nia. így nem is véletlen, hogy a kínaiaknál a „kert” szó a virágok, dísznövények, szobrok és ta­vacskák által alkotott díszkertre utal. Az európaiak­tól eltérően, a kínaiak nem szeretik összekeverni azt, amit „élelmiszemövényeket adó kertnek” és „élő kertnek” (lakóterület) neveznek. A hátsó udvart lakóterületnek tekintik, és mint ilyet, növények egyensúlyozott együttesével úgy tervezik meg, hogy valamennyi növény tökéletes arányban legyen a ház és a kert méretével. Ahogy mozgunk a kert­ben, mindig más és más látvány tárul elénk - mi­közben a tér egésze tökéletes egyensúlyban marad. Ami azonban tökéletes egyensúlyban lévőnek tűnik, az egyik háztulajdonosnak, az esetleg ki­egyensúlyozatlan a másik számára - ez vezette rá a feng shui mestereket arra, hogy mielőtt se­gítenének egy kert elrendezésének megtervezé­sében, előtte figyelembe vegyék a kert funkció­ját is. Vannak, akik olyan helyet akarnak, ahol érintkezhetnek a természettel, ahol étkezni, inni és pihenni lehet, miközben az ember növények­kel és állatokkal van körülvéve. Ilyen esetben fontosak a pillangókat és madarakat vonzó nö­vények, ugyanígy a padok és asztalok is, ame­lyek lehetővé teszik a növények körében történő pihenést. Aki szereti estéit a kertben tölteni, örülne az este virágzó növényeknek és a diszk­rét világításnak. Mások az aktívabb pihenést szorgalmazzák, például kroketteznének vagy úsznának a kertben, az pedig a füves kertet vagy medence építését vonja maga után. Egy kert mérete elsősorban az udvar területétől és a tulajdonos kívánságaitól függ. Akármekkora is azonban a kert, az alapelmélet ugyanaz: ha be­visszük a természetet a ház lakóterületére, máris jobb energiát csalogathatunk az ott lakók életébe. A növények A kínaiak a növényekkel kapcsolatban gondo­san mérlegelik az adott fajta méretét, formáját és színét. Míg a növények tekintetében egyfajta arányérzékre is szükség van, a feng shui elmélete a növények sokféleségét is ajánlja (amennyiben jótékony energiákat kívánunk a házba csalogat­ni). A kínai kertekben mindennaposnak számíta­nak a kerek, illetve keskeny levél, vagy éppen ovális lombozatú növények az olyan fajták, ame­lyeket sötétzöld, világoszöld, sőt, vörös tónusú levelek jellemeznek, az olyan növények, amelyek függőlegesen, vízszintesen vagy kerek bokor for­májában nőnek,és láthatunk örökzöld, évelő vagy éppen egynyári növényeket is. Ez utóbbi különö­sen fontos,, mivel a kínaiak meg vannak győződ­ve arról, hogy minden egyes évszakban jelen kell Ha a csit fokozó kerti ösvényt akarunk építeni, feledkezzünk el a hatékonyságról. A leginkább szerencsét hordozó ösvény lágyan kanyarog, ar­ra ösztönözvén a csit, hogy fogja vissza a tem­pót, és lépjen kapcsolatba a körülötte lévő kör­nyezettel. Kanyarulatokban, S formákban és haj­latokban gondolkodjunk, ne pedig egyenes vona­lakban. Az ösvény mellett elhelyezett növénye­ket és köveket az ösvény mérete szerint kell megválasztani. A magas, bokros növények pél­dául elnyomhatják a szűk ösvényt és elfojthatják az esetleg ott elhaladó, jótékony csit. • Sápszki Márta Életünket és vérünket! 1741. szeptember 12-én a Pozsonyban összegyűlt rendek előtt megjelent egy gyászruhába öltözött huszonhárom esztendős fia­talasszony, karján alig néhány hónapos kisfiával. Szinte vágni le­hetett a csendet. A fiatalasszony megszólalt. Üdvözölte az egybe­gyűlteket, majd az országgyűléstől Magyarország támogatását kérte a Habsburg Birodalmat fenyegető porosz támadás ellen. Halotti csend ülte meg a termet. Azután egy hang hirtelen felráz­ta a jelenlévőket. „Vitám et sanguinem!” - hallatszott egyre többfelől, egyre bátrabban, mígnem a rendek egyetlen hatalmas visszahangként kiáltották bele a kora őszi délelőttbe: „Vitám et sanguinem pro rege nostro Maria Theresia!” „Életünket és vérün­ket királyunkért, Mária Teréziáért!” Talán így játszódott le a le­gendás jelenet a poszonyi diétán. Pedig történhetett volna más­képp is, hiszen ha Mária Terézia kétségekkel küszködve érkezett a magyarok elé, bizony volt mitől tartania. Alig néhány esztendő választotta el az országot a neki oly sokat ígérő és oly gyászos véget ért Rákóczi szabadságharctól. A királynő édesapja, III. Károly a spanyol örökösödési háborúban elvesztette madridi trónját, a birodalom keleti felének így megnőtt a jelentősége, Ma­gyarország felértékelődött Bécs szemében. Arról nem is beszél­ve, hogy Károllyal kihalt a Habsburg -ház férfiága. Hiába igyeke­zett a császár népeivel elfogadtatni a leányági örökösödés okleve­lét, a Pragmatica Sanctio, Károly halálával kiderül, hogy az csak egy értéktelen papírdarab. Történt ugyanis, hogy 1740 őszén „egy tál gomba megváltoztatta Európa sorsát.” A császár szokásos őszi vadászatát rendezte a Fertő-tó partján. Október 13-án vacsora után az alig ötvenesztendős uralkodó hirtelen rosszul lett, majd rövidesen meghalt. A kortársak és az utókor is sokat találgatta, vajon mi okozhatta az életerős férfi halálát. A legtöbben gomba­mérgezésre gyanakodtak. II. Frigyes porosz király területeket re­mélve visszavonta korábbi elfogadó ígéretét és megtámadta Ausztriát. A fiatal és tapasztalatlan Mária Terézia mellett valójá­ban csak a magyarok álltak ki a kirobbant osztrák örökösödési háborúban. Agg főembereitől csak egymásnak ellentmondó, rosz- szabbnál rosszabb tanácsokat kapott, akik miután megtették ja­vaslataikat csöndesen szunyókáltak a királyi tanácsban. Ott volt persze Mária Terézia férje, Ferenc István lotharingiai herceg. Ám ez a korán gömbölyödő, becsületes nyárspolgár sokkal jobban szerette a kényelmet, semhogy feleségét támogatta volna heroi­kus küzdelmében. O volt az, aki első szóra átadta volna Sziléziát vagy bármit a poroszoknak, csak békesség legyen. Arról minden­esetre gondoskodott, hogy többé ne fenyegesse a magszakadás veszélye a Habsburg-házat. Tizenhat gyermeket nemzett a király­nőnek. Mária Teréziának ebben a pillanatban mindenesetre kato­na és pénz kellett attól a Magyarországtól, amelyet nemrégiben nagyapja katonák tízezreivel igázott le. És mindezt egy olyan or­szággyűléssel kellett megszavaztatnia, amelyet törvényellenesen évtizedek óta nem hívtak össze. A pozsonyi országgyűlés lelkes megajánlását jelképesnek is tekinthetjük, a királynő és a magyar­ság egymásra találása szimbólumaként. A háborúban leghűsége­sebb és legkitartóbb támogatói mindvégig a magyarok voltak. Ruhájuk ugyan megkopott a kuruc kori paszomántos, pompáza­tos öltözékekhez képest, de szűk gyalogsági nadrágjuk és ba­kancs formájú lábbelijük messziről felismerhetővé tette őket. A királynő soha nem felejtette el, hogy trónját a magyaroknak kö­szönhette. 1744-ben ezt írta Pálffy János grófnak: „Tudja, mily nagy volt mindig szeretetem és bizalmam e nekem annyira drága nemzet iránt, és nincs semmi, mit az ország iránt hálás szívvel tenni kész ne volnék.” Gyermekeit is ebben a szellemben nevel­tette. A főhercegek tanulmányainak egyik fontos követelménye épp a magyar nyelv elsajátítása volt. Környezetébe vonta a ma­gyar arisztokrácia'színe-javát, sőt később a Magyar Testőrgárda megalapításával a köznemesi ifjak legjobbjait is. Szó sincs arról, hogy elnémetesítette volna őket! Sokkal inkább európaivá tette. Gyökereiben tőle és vele kezdődött a magyar felvilágosodás. • P. Rein

Next

/
Thumbnails
Contents