Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-16 / 184. szám
VIII HÍDLAP • 2006. szeptember 16., szombat j: magazin Hogy is nevezték Daniét? Ez a „Dante” becézőnév. Akit csecsemőkorában így nevezett anyja, később változatos szerelmei, barátai, majd politikai hívei, azután nemzedékről nemzedékre utódai, amikor felidézték, és immár több mint 700 esztendeje így él a világirodalomban. Azt a sokarculatú férfiút teljes igazi nevén Durante Alighierinek hívták. E lőkelő firenzei család fia volt abban az időben, amikor Itáliában életre-ha- lálra vitázott az egyház elsőségét, a pápa feltétlen fennhatóságát valló „guelf” párt és a világi császárság elsőbbségéért küzdő „ghibellin” párt. Családja hagyományaként, mint guelf lépett a közéletbe, így emelkedik a tekintélyes városállam élére, Firenze priorja (köztársasági elnöke) lesz. De pártja egy részével egyre jobban tolódik a világi császárság igénylése felé. Ennek folytán egy államcsíny pártja hatalmát megdönti, és ő mindhalálig tartó száműzetésben él és mint hontalan az egész ghibellin-mozgalom szellemi vezéralakja, a világi állam politikai elméletének megalapozója lesz. Mélységes vallásos létére az egyház és az állam elválasztásának első megfogalmazása is tőle származik. Ha csak ennyi volna élete tartalma, akkor is halhatatlan történelmi alak volna. De izgatottan végigpolitizált élete szinte mellékes mozzanat ahhoz képest, hogy irodalmi életművével az egész világirodalom egyik legnagyobb és hét évszázad után is az egyik legnagyobb hatású költője. Amikor ifjú fővel belép az irodalmi életbe, a legizgalmasabb új törekvés Itáliában az „édes új stílus”, hogy ne az egyház, a hivatal, a jogalkotás, a tudomány ókortól örökölt latin nyelvén, hanem a falusi nép, a városi polgárok és a szerelmi vallomások nyelvén, a nemzeti nyelven, vagyis olaszul írjanak. A középkori vallásos énekek, a himnuszok latinul szóltak, a tudós krónikások latinul regéltek régi királyokról, de a lovagköltők nemzetük nyelvén fogalmazták híres szerelmes énekeiket és vitézi történeteiket, minthogy hallgatóik, a lovagok és hölgyeik nem tudtak latinul. Most azonban olyan tudós költők, akik az új verseket írták és az új tudós olvasók, akik a verseket olvasták vagy meghallgatták, tudtak ugyan latinul, de izgalmasabb volt számukra a dolgozó nép meg a városi kereskedők és iparkodók otthoni nyelve. Az akkori firenzei új hangot kereső költők tehát olaszul elmélkedtek és olaszul vallottak szerelmet. Az ifjú Dante pedig hamar tudott igen jól verselni és felettébb szerelmes volt. Méghozzá egy olyan leányba, akit csak látásból ismert, akivel még a következő években is alig-alig váltott egy-két szót. De így még regényesebb volt a szerelem. Hozzá írta epekedő költeményeit az éppen akkor divatossá váló 14 soros formában, a szonettben. Akkor is, amikor hírül hallotta, hogy az imádott hölgy - Beatrice - férjhez ment, és amikor hamarosan jött a gyászhír, hogy ifjan meghalt. Dante a vágyakozásban'is, a bánatban is és még inkább a gyászban azt érezte, hogy a szerelem megismerésével új élet kezdődött a számára. Tulajdonképpen ezzel a felismeréssel fejeződik be a középkori és kezdődik az európai újkori költészet. Ez a szerelmes, bánatos, gyászoló fiatalember szenvedélyesen tanulja mindazt, amit tanulhat. Külföldi egyetemeken is hajszolja az új tudnivalókat. Elvetődik Párizsig is, ahol alig néhány évtizeddel előbb a nagy pedagógus és iskolaszervező, Robert Sorbon már kiformálta az azóta is róla elnevezett híres egyetemet.' Ott a kor legjobb tudósaitól tanulhatja, amit filozófiáról (még az arab filozófiáról is), az ókori nagy történetírókról, a teológiai vitákról tudni kell. És közben Párizsban is az otthoni, olasz nyelven írja gyászoló szonettjeit a lelkében soha nem múló szerelemről. Mikor azután hazakerül, s kezd már részt venni a politikai életben, kialakul benne első remekművének a terve. Újra meg újra átolvasva, sorrendbe rakva a Beatrice-szonetteket, felidézi magának azokat a körülményeket és hangulatokat, amelyekben ezeket megfogalmazta, és regényszerűen látja gyászos szerelmének történetét. Ezt meg kell írni úgy, hogy jellemzi a helyzeteket, és közli, hogy melyik verset milyen külső és lelki körülmények közt írta. Az elkészült műnek „Új élet” címet adja. Versgyűjtemény is, lírai-lélektani önéletrajz is. 29 éves, amikor ez a mű már számos másolatban kerül olvasók körébe. Firenzében már költői híre van, de ez időben életét betölti a közélet, egyre inkább vezéralak lesz. Meg is nősül, több gyermeke is születik, és az évszázad végére már az állam élén áll. Ekkor 35 éves. Sokkal később innét fogja kezdeni a nagy művet, az „Isteni‘színjáték”-ot: „Az emberélet útjának felén” (Babits Mihály fordítása). Tehát 70 évet jósol magának. Valójában csak 56 évet élt, de ennyi idő alatt is meg tudta alkotni a halhatatlan életművet. • Varga Péter Kocsis L. Mihály / Újabb csatát nyertek a nők (a háborút hagyjuk) A káty közvéleményt egy időben az tartotta izgalomban, hogy vezethetnek-e nők híradós tévéműsort, és ha igen, akkor miért nem. Ezen magam is meglepődtem (mármint a felkavart közvéleményen), hiszen a modern káty társadalomban az utóbbi időben már-már teljesen elmosódtak a nemek közötti különbségek. Mást ne mondjak, egy Terry Black nevű neves nőimitátor (vagy férfiimitá- tor? ezt sem könnyű eldönteni - hiszen időnként Transwest Tita, megint máskor Herrn Aphrodité néven is fellép; dől hozzá a közönség, amelynek soraiban mindig akad egy-két önkéntes felajánló, hiszen Terryről - Titáról, Aphroditéről köztudott, hogy szenvedélyesen szeret gyermekeket örökbe fogadni, valósággal csügg rajtuk, s a kisdedek papának, illetve mamának szólítják, de a hírek szerint legújabban mapának, ami a gyermekek nyelvalkotó leleményére is szép példa), tehát Terry Black - akit nem szabad összetévesztenünk Joe Black-kel, aki viszont előszeretettel bújik bele a híres hollywoodi sztár, Brad Pitt bőrébe, főként, ha a Halált kell domborítania, no persze, akkora gázsiért ki ne tenné szívesen, pláne Sir Anthony Hopkins-szal az oldalán, ugye -, Mr., illetve Mrs. (Miss?) Black (ilyenkor örülünk igazán az angolszász feministák megoldási javaslatának: Ms.!), tehát itt van ez a Sötét figura (Black - Fekete; vigyázat, nem az ismert bankár és államadósság specialista, hiszen ő egyértelműen férfi! A talpán. - És János, mint az apostol, noha még nem szent, csak boldog. - Mivel olyan rövid idő alatt olyan sok dollárt még soha, senkinek sem sikerült kölcsönkérnie, mint neki, nincs is hát olyan hónap, hogy ki ne tüntetnék valamilyen címen - ami persze nem azt jelenti, hogy folyton változtatja a lakását), Ms. Fekete (Black) otthonában fogadja a szociális (szocialista? demokrata? egy biztos, szabad) minisztert, aki pedig asszony (másodlagosjegyek alapján legalábbis), de az is lehet, hogy ő keresi fel hivatalában, népes családjával, lehet, hogy névadó ünnepséget szervez, vajon milyen névre hallgatnak a kisdedek? (Nemrégen olvastam egy harcos vezércikket az egyik lapban, hogy ideje volna megszüntetni a nemi diszkriminációt a névadásban is. Hogy jön ahhoz egy szülő - olykor egyenesen kettő, ami szerencsére már nem túl gyakori -, hogy egy ártatlan csecsemő nevében előre eldöntse a nemi identitást?!) így állunk tehát a nőkérdéssel. Illetve. Most akkor hiteles-e egy tévéhíradó nők nélkül, vagy sem? Az itt a kérdés. Ugyanis a Káty Központi Távolbalátó Rt. (KKT) vezetősége egy sorsdöntő pillanatban úgy döntött, hogy egyszemélyessé teszi az esti - fő műsoridőben sugárzott - híradójának vezetését. Erre alapvetően a káty államberendezkedésből vette a mintát, még ha nem mondta is ki ilyen egyértelműséggel. Hiszen 1. (Durcás) Fletó is egy személyben vezeti az országot, a kormányt, illetve a pártot (koalíciós pártokat), sőt újabban bejelentette igényét a veterán úttörők, valamint a fél lábbal biciklizőket tömörítő regionális szövetségek egyesített vezérkarának ideiglenes ügyvezetői posztjára is. (Amit természetesen, egyszerű többséggel, nyomban teljesítettek. Nyomva és fekve.) Igaz, a káty alkirályt Bruxelles nagyherceg nevezi ki - pontosabban a nagyherceg másod-kutyasétáltatója, aki a Bizottságban a káty ügyek felelőse. Mellesleg, a hírek szerint, szépen hálád a (bonyolult) káty nyelv elsajátításában is, gyönyörű dél-alföldi kiejtéssel tudja már mondani, hogy „bazebizebuza”, és a káty parancsszavakban is kezd otthonosan mozogni: „komm her, kluger Hund”, „bleibe ruhig”, (hogy otthon is értsék: come here, clever dogy; kuss!) Nos tehát, ez fontos szempont a Káty Alkirályi Tévé számára is. (Ez a társaság népszerűbb neve: KÁT, vö. kitt-katt; kikapcsolódás, kikapcsolás, csolás - ejtsd: csalás.) Ugyanakkor - amit nem akartak a közvélemény orrára kötni - nyilvánvalóan egyetlen műsorvezető kifizetődőbb, mint (egyszerre) kettő, arról nem beszélve, hogy utóbbi esetben mennyivel rosz- szabb a munkaerő kihasználása, hiszen korábban megfigyelhető volt, hogy amíg az egyik bemondó éppen bemondott, a másik hangsúlyozottan hallgatott, vagyis nem csinált semmit, sőt az is előfordult, hogy szabad idejében legyeket fogdosott, ami ellen országos tiltakozást szervezett a Zengőábécé, a Vádegylet, a Zöld Sánc (Ránc?) és más zöldséges, illetve civil szervezetek, előrevetítve, hogy tiltakozásul minden héten köz- társasági elnököt fognak választani, egészen addig, amíg nem látják biztosítva a legyek szabad áramlását a királyi tévé stúdióiban is. És persze, azt sem nehéz kitalálni - gazdaságossági oldalról nézve -, hogy miért férfi bemondó mellett döntött a vezetőség. Gondoljunk a ruhaköltségekre, a sminkre és a fodrászra. Egy férfit elég egyszer lefesteni, és úgy marad egész életére, különösen, ha időben elveszíti a haját (ami egyébként csak fokozza a férfiasságát, szemben a nőkkel). A tévé vezetőségét váratlanul érte tehát a heves támadás, ami intézkedése nyomán érte. Először igyekezett úgy tenni, mintha nem is értené, miről van szó. Kicsoda férfi? Hol van itt férfi? És miből gondolják? Vagy netán, ha valaki felvesz egy zakót, és nyakkendőt köt hozzá, attól már férfi? (Öltözteti az Altus Rt., a Lánglelkű Rt., valamint a Tankönyvkiadó-MÁV Konzorcium.) Valljuk be utólag, nevetségesek voltak az - elsősorban a gyengéden látók és Tíz értelmiségi fogyatékosok körében oly annyira népszerű - első számú (numera one?) férfibemondó körüli próbálkozások! Először megkísérelték női ruhában, parókában a kamerák elé ültetni, majd a hangjával próbálkoztak (ez azonban még a Lomonoszov Egyetemen tanult hangmérnöknek sem sikerült, pedig őt még a komszomol szervezetbe is beválasztották annak idején). Akkor kötőtűvel a kezében ültették be, ami ellen egyenesen a Nemzetközi Kötő- és Barázdabillegető Szövetség többszörösen férjezett tagozata tiltakozott, részben a strasbourgi bíróság előtt, részben mögötte, mert elöl át kellett adnia helyét a neves emberjogi harcos, Attila von Kulcsár szabadon bocsátásáért küzdő futball-liga (bal) felvonulóinak. (Felvonulók kérték - de akkor még nem teljesítették.) Talán éppen ez adta az ötletet, hogy Allfy István helyére magát Kulcsárt ültessék. (Ehhez persze helyet kellett volna cserélnie a két embernek, Allfy azonban nem akart ülni, legalábbis nem ott. Ha pedig mindenképpen, akkor se Kulcsár helyett, aki a Brockhaus(aus) lexikonok miatti visszaélések miatt került oda, ahova. Akkor már az ember szívesebben választja a Pallas Páholy-összeset.) És még ezt követően is szóba jöttek újabb lehetőségek, a megvalósítás azonban rendre megtört a felkorbácsolt közvélemény ellenállásán. A Régszabadság című, nagy példányszámú napilap naponta közölte az olvasói leveleket, amelyek írói minden alkalommal hitet tettek a női egyenjogúság mellett. (Követeljük, hogy követ elljen minden nő! Egyenlő jogokat, egyenlő vért, egyenlő melleket! Legyen egyen lőve!) Amikor aztán az ombudsmani hivatal is beszállt a küzdelembe, kezdett érződni, hogy nem tarthatók tovább a KÁT (Központi Alkirályi Tévé) állásai. Sőt az ülései sem, legalábbis ami a híradóvezetői széket illeti. És ekkor valóban megtört az ellenállás. A KÁT vezetősége gyorsközleményben jelentette be, hogy visz- szatérnek a korábbi gyakorlathoz, amikor egy férfi és egy nő mond be (illetve bemond) (volt), de mindjárt elébe is akartak sietni a további követeléseknek! Örömmel adtak hírt arról, hogy nem elégszenek meg a régi gyakorlattal. Sőt! A minél teljesebb egyenlőség érdekében bővíteni kívánják a női bemondók (akik bemondanak) létszámát. Úgy válogatják össze az új csapatot, hogy lefedjék vele a lehető legszélesebb társadalmi spektrumot. Vagyis ezentúl minden alkalommal lesz a női bemondók között egy munkás, egy paraszt és egy haladó értelmiségi is. Érezvén azonban, hogy ez még mindig kifogásokra adhat okot, kérés nélkül tovább bővítették a létszámot egy ingadozó középparaszttal és egy fejőnővel. Persze, először megpróbáltak kísérletet tenni arra, hogy utóbbi két személyt esetenként összevonják, mintha csak - állami - nagyvállalatok volnának; ez ellen a megoldás ellen azonban a kormányzópárt fejőnői és privatizációs tagozata előre tiltakozott, így elvetették. (Hogy aztán arathassanak). Öt nő azonban - ez a gyakorlatban derült ki - nehezen ültethető le a rendelkezésre álló egy helyre. Bővíteni kellett a stúdiót, szerencsére a (zárt) tendert gyorsan megnyerte a Rőzseláng Rt. a Fitt Elina (vagy Jelena?) leányvállalatával kart karba öltve. A káty társadalom végre föllégezhetett. Nem beszélve arról, hogy a sikeresnek bizonyuló megoldásnak köszönhetően a híreket sem hallotta többé. A kiegyenlítettségében Európának.
