Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-16 / 184. szám

IV HÍDLAP • 2006. szeptember 16., szombat hídlapmagazin Tudni illik, hogy mi illik! Mint azt a fenti cím is sejteti, célunk olyan sorozat megindítása, amely az illemszabályok és a társasági viselkedéskultúra témakö­reit „boncolgatja”, melyek ismeretére - kortól és nemtől függetle­nül - minden embernek nap mint nap szüksége van. Első fejezet­ként most a Hídlap hasábjain az általános magatartási kultúrával; köszönéssel, illetve az azt kiegészítő tevékenységekkel - mint a kézfogás, kézcsók, kalapemelés - foglalkozunk. Bizonyára mindenki került már hozzám hasonló helyzetbe, amikor is a rég nem látott „jószomszédot” Józsi bácsit „Csókolom Józsi bácsi” sza­vakkal köszöntöttük, s jött a válasz: „Én is csókolnám!” vagy esetleg a kérdés: „Mikor?”, és ekkor általában megnyílt alattam a föld! A probléma gyökere nem a köszönés formájában rejlik, hanem az időzítésben. Mert ugye 10 évesen, aranyos és jól nevelt kislány benyomását keltjük egy „sima csókolommal”, na de 20-on túl - és persze Józsi bácsi sem lesz fiatalabb az idő előrehaladtával - már sokkal inkább röhejessé válunk, mint elbű- völővé. Tehát lássuk akkor azokat a bizo­nyos illemszabályokat! „Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, is­merd el te is a magad rangját. S viselkedj annak megfelelően...” Márai Sándor s Általános magatartási kultúra Minden ember egy külön jelenség, egyedi tulajdonságokkal. Mások véle­ménye rólunk, hogy hogyan kezelnek, az elsősorban tőlünk függ. Fontos az igényesség, barátaink, illetve azon csoport megválasztásakor, ahova tar­tozni szeretnénk. Fontos az is, hogy le­gyen példaképünk, ami korszakonként és korosztályonként is változhat. Fel­mérések szerint példakép elsősorban a szülő, a nagyszülő, az élsportoló, a tu­dományos élet kimagasló személyisé­ge, a művészember valamint a tanár. Ne feledjük, hogy a kölcsönös tisztelet nem megalázkodás, hanem kellő tisz­telet a másik félnek! Tiszteljük az idő­sebbeket, a tapasztaltabbakat s mind­azokat, akik tekintélyükkel kivívták azt! Legyünk szerények, de ne legyünk alázatosak és lehetőség szerint mellőz­zük az „én mindent jobban tudok” mentalitást! Kerülni kell az álszerény­séget, higgyék el, hiba saját szemé­lyünket akár alá-, akár túlbecsülni! A határozottság azonban fontos, de sem­miképp nem dicsekvés, nem durvaság, hanem egyszerűen csak véleményünk vállalása. Érvekkel alátámasztva győz­zünk meg mindenkit igazunkról, de so­ha ne szégyelljük bevallani, ha téve­dünk! Eg igen ismert mondás, hogy „mérgesnek lenni annyi, mint mások hibáját magunkon megbosszulni.” Le­hetőség szerint pedig mosolyogjunk minél többet beszéd közben - nem összetévesztendő a vigyorgással -, a mosoly minden arcot megszépít! Köszönés / Köszöntés A köszönés, egymás üdvözlése ré­gi-régi szokás. Feltehetően ez volt a legelső illemszabály, amit az ember megalkotott. És milyen sok változata volt és van a mai napig! A köszönés a kapcsolatteremtés legelső eleme, az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Köszönni viszont nem mindig könnyű, sokan gyakran zavarban vannak egy-egy ta­lálkozásnál - ezt példázza a bevezető­ben említett saját tapasztalat -, érde­mes odafigyelnünk tehát, hogy meg­felelő időben a megfelelő módon kö­szönjünk. A köszönésnél az udvariasság álta­lános érvényű szabályai a mérvadóak, azaz a férfi előre köszön a nőnek, a fi­atal az idősebbnek, a beosztott a veze­tőnek, a fiú a lánynak. Ugyanakkor itt is vannak kivételek, amik erősítik a szabályt. Mint például: egy fiatal lány ne várja, hogy egy idősebb férfi isme­rőse előre köszönjön neki; helyesebb, ha a fiatalabb vezető előre köszön az idősebb beosztottainak ill. a férfi ve­zető a női beosztottaknak. Ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekin­tet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak. Jól érthetően kell kö­szönni és ránézni arra a személyre, akinek köszön, amikor 3-4 lépés tá­volságra megközelíti a másikat! A köszönéshez hozzátartoznak egyéb, kiegészítő tevékenységek, mint például a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés. Kézfogás A kézfogás alapvető szabályai: Köszönéskor csak az idősebbek kezdeményezhetik a kézfogást, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb be­osztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se to­lakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a ke­zét nyújtani! Ilyen esetben elmarad a kézfogás. A bemutatkozás után a kéz­nyújtás elmaradása az üdvözölt sze­mély részéről nem jelent udvariatlan­ságot. De a kéznyújtást figyelmen kí­vül hagyni vagy nem elfogadni, az már sértést jelent. Arra figyeljünk, ha a kézfogás előtt ülünk, illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik viszont hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, erősen rázni a társ kezét. Legyen rövid és határo­zott mozdulat és igazodjék a partner fizikai állapotához! Figyeljünk arra is, hogy csak tiszta kezet nyújtsunk és nézzünk egyene­sen a partner szemébe! A tekintet ad­ja meg az üdvözlés igazi értelmét. Télen előfordulhat, hogy a felek kesztyűben vannak a találkozáskor. A férfi minden esetben lehúzza a kesztyű­jét a kézfogásnál, a nő azonban nem. Ha mégis megteszi, vegye a férfi külö­nös megbecsülésnek.( Uraim! Érdemes eme jelre odafigyelni a jövőben!) Kézcsók A kézcsók polgári életünkbe Bécs- ből került, ahol azt a spanyol szertar­tással rokon osztrák udvari etikett tet­te általánossá. A közép-európai országokban még ma is erősen érződik társaságban a kézcsók klasszikus hagyománya. A hivatalos kapcsolatokban már meg­fontolandó ez az udvariassági forma, mert bizalmaskodásnak számit, ezért a legtöbb országban kerülni kell. A kézcsók ma jelkép, a kézcsók több a köszöntésnél, több tiszteletet fejez ki. A kézcsók alkalmával a férfi a nő nyújtott kezére hajol, és zárt ajakkal érinti a keze fejét. A csattanós kéz­csók nem ízléses. Visszatetsző és bi­zalmaskodó jellegű, ha a kézfej he­lyett a csuklót, vagy a kart csókoljuk meg. A nő soha ne kényszerítse ki a kézcsókot, a férfi joga eldönteni, hogy kinek csókol kezet és kinek nem. Ne lendítse tehát a nő kezét a köszönő férfi ajka felé! Fontos, hogy a kézcsók ne legyen se hosszan tartó, se túl nedves, és ne kísérje tolakodó megjegyzés, vagy bántó pillogás. Jó tanács gyanánt: ha egy férfi a társaságban lévő csinos Jo­likának kezet csókol, akkor hasonló­képpen kell köszöntenie minden je­lenlévő hölgyet, még a nagymamát is, ha az jelen van a társaságban. Egy ki­vétel azért ebben az esetben is van! Ha az illető az édesanyját köszönti el­sőként kézcsókkal, akkor nem kell a többi hölgynek kezet csókolnia. Őszintén elmondom, ennyi illem- szabály (és ez még csak a kezdet) után kissé zavarba jöttem és felmerült bennem a kérdés, mi is lenne most az illendő, hogyan is köszönjek el Önöktől? Távol álljon tőlem, hogy miután ki­merítő „tanulmányt” írtam az illem­ről, bárkit is megbántsak illetlensé­gemmel, éppen ezért udvariasan csak annyit mondanék: Viszontlátásra! És egyet megígérhetek! Sem a ke­zem nem volt a zsebemben, sem a szám nem volt tele, miközben elkö­szöntem Önöktől! • Kanalas Andrea Az Esztergomi Szociáldemokrata Egyesület programja, SZDE Mit is szeretnénk Önökkel együtt tenni? # w 1) Szociális program kiszélesítése: | a) Nyugdíjasok negyedévenkénti anyagi támogatása b) Támogató-segítő szolgálat kiszélesítése az idősek védelmére I c) Panelprogram-pályázati segítségnyújtás- Bánomi, Budai, Aranyhegy F d) A panelházak esztétikai átalakítása e) Fűtéstámogatás rászorultság szinten f) Az esztergomi főiskolások iskolakezdési támogatása g) Iskolabusz beindítása a környező városrészekből h) Ifjú házasok kedvezményes telekvásárlási lehetősége 2. Hasznos szabadidős tevékenységek a. a lakótelepi gyerekeknek széles tevékenységrepertoár kínálása, klubélet formájában b. közösségfejlesztő programok beindítása c. Az Erzsébet park, családi parkká alakítása d. Pöttyös térről az autós parkolás kitiltása e. biztonságos játszóterek a városrészeknek f. kisebb-nagyobb pihenőparkok létesítése a már meglévő helyeken pl. Kerek templom előtti terület 3. Közlekedés a. zárt, földalatti, korszerű technikai felszereltségű parkolók létesítése b. a lakótelepi parkolási gondok felszámolása c. a Vörösmarty és a Kölcsey utca közlekedésének megoldása lámpás kereszteződés gyalogátkelő d. fokozottabb figyelemfelkeltés a gyalogátkelésnél, hangjelzés a hallássérülteknek e. Közlekedési szabálysértések megszüntetése 4. Hulladékgyűjtés a. szelektív szemétgyűjtés program beindítása az alsó fokú oktatásban b. zárt, elkerített szeméttárolók a lakótelepeken c. az üdülőövezetekben, kertes házak közelében komposztáló ládák kihelyezése 5. Közbiztonság a rendőrség és a városvezetés közötti kapcsolat erősítése a lakosság-lakosság kapcsolata, figyeljünk egymásra polgárőrség-lakosság kapcsolatának javítása korszerű technikával felszerelt városrészek, térfigyelő kamerák 6. Kommunikáció a. a lakosság és a város vezetése közötti érthető párbeszéd, véleménycsere b. évenkénti várost érintő rendeletek, illetve változások eljuttatása minden háztartásba c. elektronikus kommunikációs-információs pontok d. a városházán az ügyfélközpontúság előtérbehelyezése Tisztelt Polgártársunk! Ha elege van, az üres és szeméiyeskedő városi vitákból, A BEVÁLTATLAN ÉS DEMAGÓG VÁLASZTÁSI ÍGÉRETEKBŐL A TÁRSADALMAT ÉS A GAZDASÁGOT BEHÁLÓZÓ KORRUPCIÓBÓL A KETTÉOSZTOTT ÉS LÉCSÚSZÓ VÁROSUNKBÓL... Mocsnik András polgármesterjelölt De szeretne: Nyugodt politikai életet, ahol az ember a cél, tekintéllyel bíró, embert, szolgáló várost, munka szerinti anyagi megbecsülést, tisztességes közéletet és kiszámítható jövőképet. És hisz abban: Hogy e célok következetes és hiteles képviseletével változást érhetünk el, és szeretne ebben közreműködni... Akkor legyen támogatónk, szimpatizánsunk a helyi polgármesteri választáson. Segítse törekvéseinket! ESZTERGOMI SZOCIÁLDEMOKRATA EGYESÜLET -SZDE-

Next

/
Thumbnails
Contents