Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-16 / 184. szám
HÍDLAP • 2006. szeptember 16., szombat hullai magazin Elföldelt földek? A szlovák alkotmánybíróságnak kellett közbelépnie Szlovákiában - Magyarországhoz hasonlóan - ma is elkeseredett harc folyik a termőföldekért. A Dél-Szlovákiában élő magyarság szempontjából ez a harc lét- fontosságú, hiszen a háború utáni kommunista rezsim dúlásának köszönhetően a felvidéki magyarságnak szinte egyebe sem maradt, mint a földje. I part, infrastruktúrát - lévén, hogy ingatag terület - az elvtársak erre a vidékre csak módjával engedtek, s ha igen, főleg vegyipart vagy olyan nagyüzemeket, amelyekbe északról toborozták a munkaerőt, azzal a szándékkal, hogy a családostól érkező betelepülők meggyorsítják a magyarság asszimilációját. Ezért váltott ki sokakban megdöbbenést, amikor a második Dzurinda-kormány földművelésügyi minisztere 2003-ban olyan törvényt nyújtott be a parlamentnek, amely előbb állami, majd községi tulajdonba utalta volna az ún. nevesítetlen földeket. Magyarán: aki nem élt a tulajdonjogával, annak földjei 2005 szeptemberéig községi tulajdonba kerültek volna. Ezt a határidőt később 2006 végére módosították. Az államosításhoz hasonlító jogi aktusnak, amelyet sokan az évszázad rablásának neveztek, az alkotmánybíróság döntése vetett véget augusztus végén, amely kimondta, hogy a 2003-as törvény sérti a tulajdonjogot és az öröklési jogot. Ergo nem jó törvény, tehát végrehajthatatlan. Kié a föld? A kaotikus helyzet abból adódott, hogy a háború után az állam egyrészt a Benes- dekrétumokkal kisajátította, másrészt a szocializmus évtizedeiben szövetkezetekbe, állami gazdaságokba kényszerítette az emberek magántulajdonát, egy nagy közöst kreálva belőle, amelyen az egykori tulajdonosok bérmunkásokként dolgoztak. A kis szövetkezeteket ráadásul a hetvenes években összevonták, és több község katasztere került egyetlen szövetkezet, állami birtok kezelésébe. Mivel nem volt sejthető, hol és mikor következik az alagút vége, s mindenki azt hitte, ez az állapot örökké fog tartani, az emberek szép lassan lemondtak a földjeikről, egykori tulajdonukhoz fűződő viszonyuk megszűnt. A háború előtti és utáni egymástól bérlést, adás- vevést sem rendezték szerződésekkel, az öröklési eljárást elhanyagolták, mivel nem látták értelmét az egésznek. A nyilvántartás ezért ma is hiányos, kaotikus, az embereknek a földhöz fűződő viszonya ambivalens. Ködösítés és információhiány Szlovákiában a rendszerváltás óta eltelt tizennégy év sem volt elegendő arra, hogy az állam tisztázza a földkérdést, és az eredeti, jogos tulajdonosok a négy évtizednyi állami használat, kisajátítás, államosítás, elbirtoklás stb. után visszakaphassák földjeiket és a hozzájuk tartozó használati jogot. Az elmúlt közel másfél évtized alatt az állam külön kezelte a földtulajdont és a használati jogot, konzerválta a régióban uralkodó mezőgazdasági termelés állapotát. A polgár ma is falakba ütközik. Ha valaki szeretne a saját földjén gazdálkodni vagy azt másféleképpen hasznosítani, akkor jóhiszemű hivatalnokok csereföldet méretnek ki neki használatba, esetleg egy más tulajdonos tulajdonára. Hasonló eljárások eredménye, hogy nem alakul ki a földhöz való viszony és valódi piaci viszony a bérlők és a földtulajdonosok között. Mi a „nevesítetlen” föld? Tulajdonképpen fából vaskarika. Olyan magántulajdon, amelynek van ugyan tulajdonosa, csak ismeretlen. Egy hasonlattal élve: mintha lenne a padlásodon egy láda pénz, amelyről nem tudsz, s egy szép napon bőrkabátos emberek felpakolnák és elvinnék, mondván, hogy nem jelentetted be, tehát nem téged illet. Sem az örököseidet, sem az ő örököseiket. Az évszázadok során teste töredelmével szerzett vagyonkáját így veszítette volna el legalább 7-800 000 (más becslés szerint több mint egymillió) ember. Hogy mennyi „nevesítetlen” föld található Szlovákiában, csak becsülgetni lehet, de többszázezer hektárnyi. Óvatos becslések szerint is mintegy 25 milliárd korona értékről van szó. 1964 előtt, amikor még működött a birtoklap- rendszer, nem létezett olyan parcella, amelyre ne állítottak volna ki birtoklapot. Ha akadt ilyen, azt ún. nem telekkönyvezett parcellának nevezték, és automatikusan állami tulajdonba került. Mivel minden parcellának volt tulajdonosa, elgondolkodtató, hogyan születhetett meg egy olyan fogalom, hogy nevesítetlen föld. Pedig csak elő kell venni a birtoklapokat, és meg kell nézni, ki szerepel ott utolsó tulajdonosként, és az illetőt el kell fogadni annak a parcellának a tulajdonosaként. 1964-ben ezeket a telekkönyveket lezárták, azóta nem vezették tovább ezeknek a tulajdonosát. Ezt tekinti a szlovák jogrend ismeretlen tulajdonosú parcellának. Az 1964 után történt örökléseknél a földhivatalnak megküldött jegyzőkönyvekben a tulajdonlapokat már a lakcímmel együtt állították ki, tehát a beírási folyamat következményeként a tulajdonlapok ki lettek állítva. Ahol ez nem történt meg, tehát a tulajdonosok csak birtoklapon szerepelnek, ott nincs kiállítva tulajdonlap a parcellára. így jöhetett létre a „nevesítetlen” földek kategóriája. A kilencvenes évek második felétől elindult ezeknek a parcelláknak a feltérképezése. A 180/1995-ös törvény értelmében a birtoklapok tulajdont bizonyító ereje csupán 2000 végéig maradt volna hatályban. A törvény hatályba lépését követően a legjelentősebb módosítást a földnyilvántartási jegyzék felújítási programja (ROEP) jelentette. A ROEP kerété- ben azok a parcellák, ahol nem lett kiadva a birtoklap helyett új tulajdonlap, automatikusan a Szlovák Földalap kezelésébe kerültek. A ROEP keretében kiállították az új tulajdonlapokat, melyeken a birtoklapon szereplő utolsó tulajdonos nevét tüntették fel, zárójelben jelezve, hogy a parcella a Földalap kezelésébe került. A ROEP folyamatában bizonyított tulajdon (például öröklési határozat) személyes benyújtása után a földhivatalok kiállították az új tulajdonlapokat, amelyeken a tulajdonos személye teljesen nyilvánvalóvá vált. A kataszteri hivatalok ugyanakkor nem keresik a tulajdonost, sőt a lakosság informálására sem törekednek. Kilátástalan küzdelem ? Ha a kisember elindul visszaszerezni a felmenői szerint az ő vagyonának számító földeket, szinte áthághatatlan falba ütközik, és hamar feladja a sokszor reménytelennek tetsző küzdelmet. Amikor például Erdélyben díjakat adnak olyan embereknek, akik érdemeket szereztek magyar földek visszaszerzésében, az ember értetlenül áll a Szlovákiában tapasztalható állapotok előtt, ahol még mindig volt téeszelnökök, új Sok esetben keverik a nevesítetlen és a restitúció alá eső földek fogalmát. Gyakran találkozhatunk olyan cikkekkel a sajtóban, amelyekben a két kategória keveredik. El kell őket különíteni egymástól. A nevesítetlen föld ugyanis éppen azért nevesítetlen, mert nem ismerik a tulajdonosát. Ha viszont elkobzott parcelláról van szó, akkor ismerik, mert állami tulajdonban van, és visszaperelhető. káefté-tulajdonosok és messziről jött emberek (mert a törvény lehetővé tette a folyamatos használattal a föld bitorlását számukra) citálhatják bíróság elé az egykori tulajdonosokat. A törvények ugyanis túlságosan védik a földhasználót a földtulajdonossal szemben. Arról ma sem beszél senki, hogy a rendszer- váltás után az állam kötelessége lett volna felvállalni a jogorvoslást, ha már a bűnt elkövette, és nem a polgárok nyakába kellett volna rakni az egykori földtulajdonuk kinyomozásával járó költségeket és hercehurcát. Ha valaki visszaigényelte - tehát nevesítette - a földjét, az állam kötelezi a földadó fizetésére. Akkor is, ha nem műveli. A hirtelen meggazdagodási vágy lázában túl sok érdek ütközött földügyben, és ma sem világos, kinek mi lenne a jó megoldás. A jogtalanság mindaddig fart, amíg az ún. Benes- dekrétumok életben maradnak, hiszen a földek kisajátítása nem köthető az államosítás kezdetéhez. Dél-Szlovákiában rengeteg magyar gazda sokkal korábban veszítette el a földjeit. Ezekre a parcellákra azonban oda van ütve a bűvös „kon- fiskált” pecsét, amivel nincs mit kezdeni. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog: a konfiskált földek egy részét új telepeseknek ajándékozták, így a nevesítési folyamatban ők igénylik vissza azt, ami eredetileg nem az övék volt. Ugye, milyen egyszerű? Földügyben valószínűleg mindaddig nem lesz rend, amíg a bitorlások, kisajátítások, elkobzások minden fajtáját el nem törlik, és vissza nem térnek az egykori táblatörvényhez. Addig csak ötletszerű, félmegoldások születhetnek. A földtulajdon elvesztése ugyanakkor nem csak magáról a földről szól, de a szülőföldről is. Ha magyar emberek elveszítik a földjeiket, ez közvetve az asszimiláció felgyorsulását vonhatja maga után. • Kövesdi Károly Külső vagyonrész Külön kategóriát képez például a szövetkezeti vagyonrész, amelyről szinte senki sem beszél. A szövetkezetek nem vették (nem vehették) el az emberektől a földtulajdont, csak a használati jogot. A használati jog után nem fizettek illetéket, és ezek a felhalmozott vagyonok a szövetkezet belső értékét növelték. A rendszerváltást követően a szövetkezetek transzformálódtak, és kiadták a vagyonrészeket, annak alapján, ki mennyi ingatlant és jószágot vitt be a szövetkezetbe, ki hány évet dolgozott le a szövetkezetben. így jöttek létre a szövetkezeti üzletrészek. Vannak szövetkezetek, amelyeknél ennek az üzletrésznek a nagysága többmilliós tételeket jelent. Akadnak személyek, akiknek otthon több százezer koronás üzletrészük van, legalábbis papíron. Ezek azonban mit sem érnek, ha a szövetkezetek a belső vagyont a téeszek széthullása után például már a második, a harmadik vagy a sokadik kft.-be vezették át. A kisember sok esetben nem is sejti, hogy a szövetkezeti üzletrészét kinél követelje. Olyan gyorsan történik a vagyonok átmentése, hogy többen rá fognak döbbenni: az otthon tartogatott, üzletrészről szóló, a szekrényben, a párna alatt rejtegetett, gyakran félmilliót érő értékpapír nem ér semmit. Kovácsi nap Esztergomban Városrészek hagyományteremtő ünnepeként kívánják a Kovácsi napot a szervezők, Ivanov Mihály és Knapp János Pál képviselőjelöltek, valamint az Esztergomi Polgáregylet meghonosítani most. A mai napon délután 2 órától számos, főleg gyerekeknek, családoknak szóló program várja a közönséget a Magvető szobornál lévő parkban. A z 1350-es évekig éltek Esztergom ezen városrészén azok a pénzverők, amelyekről a Kovácsi nevet kapta ez a körzet. A vasút 1890. évi építésekor bukkantak rá arra a templommaradványra, mely az e helyen egykori Kovácsi falué volt. Maguk a pénzverők ugyan a királyi várban verték az aranyakat, de lakhelyük - ahogy akkoriban az udvart kiszolgáló számos szakma csoportja tette - itt, a központtól távolabb volt. Magát a Kovácsi nevet elsőként egy 1244-ben keltezett oklevélben említik, mint az első magyar pénzverők lakhelyét. Ezen városrész történelmi múltja okán tehát ugyancsak méltó az önálló ünnepre. Érdekes és érdemes tudni, hogy ebben a városrészben található a város talán legnagyobb szobra, a Kovácsi nap helyszínét is jelölő Magvető szobor. Az alkotás jelenleg az utca embere számára első benyomásra talán mást sugall, mint az eredeti szándék. A szobor ugyanis egy nagyobb köztéri alkotás egy része csak. A Zala György szobrász által készített mű eredetileg gróf Tisza István szobrához készített mellékalakok. Az alkotás fő figuráját 1945-ben lerombolták, ezt követően az épen maradt részeket az ország különböző városaiban állították fel. A mű ezea részlete ugyanakkor az itt élőknek mára nemcsak a munka egyfajta manifesztációja, hanem a városrész jelképe és irányt adó pontja is egyben, a szobor körüli park pedig ezen a környéken lakó gyerekek kedvenc „játszótere” is. A királyváros ezen délkeleti területe most a Szentlázár és a Kovácsi körzet egyfajta kulturális összefogásának lesz helye, hiszen a hagyományteremtés céljával létrehozott rendezvény a szervezők szándéka szerint legalább évente, minden ősszel megismétlődik majd. A Magvető szobornál lévő parkban megtartandó ünnep a „Kovácsi nap” nevet viseli. A program délután 14 órakor indul, ekkor a Rákóczi lova című képmutogató előadás szól majd a gyerekekhez. Délután 3 órától a Kuckó színház, 16 órától Tulipán és Dr. Kudarc bohócműsora lesz látható. A színpadi programok a Club Era világzenei együttes este 6 órától induló koncertjével zárul. A fellépések mellett kézműves oktatások, mint kosárfonás, agyagozás, csuhézás és gyöngyfűzés várja a közönséget. Akik ennél merészebbre vágynak, azok két sportban, a lovaglásban és a kosárpalánkban is kipróbálhatják magukat. A Kovácsi nap rendezvényén mindezek mellett számos gyerek- és ügyességi játék és aszfaltrajz verseny lesz megtalálható. Az eseményen büfé, kemencés lepény standon fogyaszthatnak a vendégek. A városrészek eme hagyományteremtő ünnepén szabadtéri főzésből származó finom ételeket adnak a közönségnek. A menüből befolyó összeget a program szervezői a „Fokról fokra” a fogyatékos gyermekek neveléséért és oktatásáért alapítvány javára ajánlják fel. • -L -N
