Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-26 / 169. szám
HÍDLAP • 2006. augusztus 26., szombat omagazin Az elmúlt hétvégén véget ért Esztergomban a nyári fesztiválidény. Június 24-én, a Múzeumok éjszakáján, azaz Szent Iván éjjelén, napéj-egyenlőségkor indult a program- sorozat, mely Szent István ünnepéig minden hétvégére, egy adott tematika alapján kínált műsorfűzért a közönségnek. A közönség egyetlen alkalmat sem hagyott ki, láthatóan nagy keletje volt a sokszínű kínálatnak. Stiglmayer Gábort, az Esztergomi Nyári Játékok Kht. vezetőjét arról faggattam főként, hogy ő miként látta a két hónapos fesztiválidényt.- Tudjuk, hogy 2006-ban kevesebb pénzből volt kénytelen gazdálkodni az általad irányított műsorszervezői kollektíva. A kevesebb pénz ellenére szerintem pazarnak mondható elmúlt nyár programjaira ugyanakkor nem lehetett panasz. Mi volt az idei esztergomi nyári fesztiválok, szabadtéri programok sorozatából leginkább hiányzó dolog szerinted?- Kétségtelen, hogy az elmúlt évekhez, arányait tekintve idén kevesebb pénzből gazdálkodó Esztergomi Nyári Játékok Kht. kurtítani volt kénytelen a 2006-ot megelőző években megszokott programkínálatot. Ennek megfelelően idén nem volt Esztergomi Nyári Játékok, ami a Mindszenty téren tavaly még felállított nagyszínpadra tervezett előadás-sorozatot és az esztergomi Várhegyen működő középkori bemutatókat jelenti. Ennek ellenére én is úgy látom, hogy ebben az évben is tudtuk tartani a fesztiválprogramok színvonalát, illetve számos újítással, új elemmel tudtuk gyarapítani a műsorválasztékot.- Mi volt az a fejezet, ami meglátásod szerint kiemelkedő volt idén?- Nem csorbítva egyik fesztiváliesemény eredményeit sem, szinte csak példaként mondom el, hogy szerintem ebben az évben a III. Regulus Borfesztivál és a Jazztergom volt az egyik legkiemelkedőbb program. A borfesztivál szervezését Naszák István kollégám végezte el, úgy látom, hogy a régió borosgazdái 2006-ban is büszkén mutathatták be boraikat e helyen, látható volt, hogy nagy megtiszteltetés számukra, hogy Esztergomban szerepelhetnek. A borfesztivál a többi eseménnyel együtt a jövő esztergomi fesztiváljai között kell, hogy szerepeljen, hiszen a közönségnek is nagyon tetszett. Az dzsessz iránti érdeklődés egyik ékes bizonyítéka volt, hogy az augusztus 18-ai záró gálán minden eddiginél nagyobb érdeklődő közönség előtt játszottak a hazai jazzélet első számú sztárjai, Lattmann Béla, Bontovics Kati és Szak- csi Lakatos Béla. Ez utóbbi művész előadása kifejezetten elvont, nehezebben emészthető zenei üzenet volt, a fesztivál közönsége mégsem zárkózott el a mester előadásától.- Tudunk nézőszámokat említeni, például, a jazz- gála helyszínéhez kötve?- A Mindszenty tér egyébként egy rendkívül, ebből a szempontból „becsapós” hely, mivel a teret ölelő, kivétel nélkül magas épületek miatt úgy tűnhet, hogy ennek a területnek kicsi a befogadó képessége. De nem így van, a Mindszenty tér valójában egy elég nagy tér. Azt az elmúlt évek itt felállított szabadtéri színpadához tartozó nézőtéri ülőhelyek számából tudjuk, hogy a Kossuth híd felőli részen, a tér elején nyolcszáz ember fér el kényelmesen, így, hogy álltak, körülbelül koncertenként több mint háromezer fő élvezte végig az előadásokat, ami azt hiszen minden kétséget kizáróan egy nagy nézőszám. A Ghymes, a Madarak együttes koncertjein és a Damaszkusz rock musical előadásán pedig még ennél is többen voltak, aminek természetesen nagyon örülök. A Pál apostol életét bemutató előadás egyik legjobb kritikája pedig az volt, hogy a közönség, ugyan látva, hogy a darab még nem ért véget, de a tűzijáték már elkezdődött, megvárta, míg a musical véget ér és csak azután ment el megcsodálni a fényes látványosságot. ,- Néhány újdonsággal, új programmal béívült a kínálat idén. Az egyik a projektoros filmszínházi programként üzemelt') Magyar Filmek Mozija sorozat, a másik pedig a historikus kerettörténettel kiegészített Bencze Laci konyhája elnevezésű konyha-show.- A Magyar Filmek Mozija sikeres volt, már a foci vb negyeddöntői alatt beindított alkalmak is kapósak voltak, de a hazai filmslágereket felvonultató széria minden egyes előadása „telt házzal” ment. Bencze Laci konyhájának kóstolóval egybekötött konyhaművészeti bemutatói, az Esztergomi ínyes Mesterek, a régió halételei, a savanyú káposzta dia- dalútja Európában, a Kapsz egy barackot, az Esztergomi bég kedvenc padlizsán ételei és a Vaddisznóragu Bakócz érsek úr kedvére kivétel nélkül nagy érdeklődés mellett kerültek a kóstoló publikum elé. Bencze Laci séffel rendkívül jó volt együtt dolgozni, a közönség is nagyon élvezte a bemutatóit és persze mindenkinek nagyon ízlettek az általa készített ételek. Biztos vagyok benne, hogy jövőre ennek a „gasztro-show”-nak lesz folytatása, mégpedig egy az ideinél fejlesztettebb változatban. Hadd említsem meg, hogy számomra nem volt meglepő, hogy az Öt órai muzsika című komolyzenei sorozatunk is rendkívül jó fogadtatásban részesült, a közönség érdeklődése megmutatta, hogy barokk és reneszánsz komolyzenei sláger összeállítások sokaknak fontosak.-Az idei évben kifejezetten exkluzívnak számított a Fesztiválhajó 2006 program. Minden esetben elkeltek a jegyek a különböző zenei csemegéket bemutató hajó fedélzetére?- Igen és a legtöbb tapsot, talán némileg meglepő módon a Musical-hajó kapta, ahol a klasszikus musicalek legnépszerűbb betétdalai voltak repertoáron. Természetesen ettől alig valamivel kevesebb sikert tudhatott magáénak az Operett-hajó, a Charlie-t középpontba állító Jazz-hajó, a két ifjú tehetség, Caramel és Tóth Gabi főszereplésével menő Megahajó és a Hot Jazz Band által celebrált Tűzijáték-hajó program.- Jövőre, hogy készül az általad vezetett stáb?- Az említett programok fejlesztése elengedhetetlen, ahogy idén, úgy 2007-ben is azt szeretnénk elérni, hogy a lehetőségekhez képest gazdag műsorválaszték várja a közönséget. Csak egyetlen momentumot emelnék most ki, jövőre lesz tízéves a Jazztergom esztergomi rendezvénysorozat, ez természetesen azt követeli tőlünk szervezőktől, hogy kellő módon, több helyszínen, ha lehet ezt mondani, akkor az ideinél is szélesebb spektrumát bemutatva a műfajnak, szeretnénk megrendezni ezt a fesztivált is. • P. Z. Hírességek gyermekei: a Sasfiók I.Napóleon francia császár kapcsolata és házassága a nála hat esztendővel idősebb könnyűvérű Joséphine-nel legalább olyan nagy port kavart, mint az elválásuk. Csakhogy a császárt akkorra már a dinasztia alapításának gondolata foglalkoztatta, Joséphine-től pedig nem született gyermeke, arról nem is beszélve, hogy honnan választhatott magához méltóbb feleséget, mint Európa legősibb dinasztiájából, a Habs- burg-házból. B écs is hajlandóságot mutatott rá, hogy házassági szerződéssel szelídítse meg a legyőzhetetlen ellenfelet, így I. Ferenc nem habozott felajánlani tizenkét gyermeke közül az akkor tizenkilenc esztendős Mária Lujza kezét. A hercegnő hiába fogta könyörgőre a dolgot, császári apja nem engedett. Érthető Mária Lujza tiltakozása, hiszen Napóleonról addig csak rémségeket hallott. A hercegnő lelki szemei előtt nagyanyja, a francia forradalomban kivégzett Mária Antoinette sorsa sejlett fel. Személyes találkozásukkor azután kivirult a szerelem. Napóleon szebbnek találta ifjú hitvesét, mint a korábban kapott képen, az ifjú császárné pedig a rémséges hírű, kegyetlen zsarnok helyett odaadó, melegszívű férjet talált, aki kedvéért rendre virágba boríttatta egész Párizst. Hamarosan világra is jött a várva várt utód, akinek születéséről százegy ágyúszó és tűzijáték értesítette az ujjongó párizsiakat: megszületett a római király! Ám a szerencse forgandó. A gyenge egészséggel, ideges félelemérzettel, epilepsziás rohamokkal küzdő francia császárt utolérte a végzet. Borogyinó és Lipcse végleg megpecsételte a sorsát. A szövetségesek, köztük ismét Mária Lujza apja, I. Ferenc már Párizst ostromolták. Napóleon végül lemondott és Elba szigetén telepedett meg. Mária Lujza Pármába költözött, de hamarosan a Schönbrun- ni palota előtt állt a hintó. Mária Terézia egykori palotája Napóleon feleségének csak átmeneti szállás, a Sasfióknak életfogytig tartó börtön. A császárné hamar vigasztalódik egy gróf oldalán és elhagyja a fiát, hogy Itáliában gyógykezeltesse magát. A kisfiú nevelését a kérlelhetetlenül szigorú Metternich kancellár veszi a kezébe. Napóleon rövid visszatérte ugyan megzavarja ezt a spártai nevelést, de Waterloo-val a császár napja végképp leáldozott. Szent Ilona szigetéről reménye sincsen arra, hogy valaha is láthatja imádott kisfiát. Ferenc császár megfosztja unokáját római királyságától és a Reichstadt hercege semmitmondó címmel adományozza meg, érdeke pedig az, hogy a fiú mihamarabb elfeledje francia kötődéseit, ha lehet még a nyelvet is. Külsejében pedig nem csupán Habsburg volt: napóleoni vonásokat is hordozott, vérében pedig igazi katonának ígérkezett. Ráadásul rendre kijelenti: „Nem akarok német lenni, én francia, francia, francia akarok lenni!” Eztán megfosztják játékaitól, gyakorta megverik, nem kap édességet. Nemhogy római királynak nem nevezik, de gyakran még Reichstadt hercegének sem, egyszerűen „Franz”-nak szólítják. Serdülőkorában is eszményképet keres, olyat, amire-akire fölnézhet. Évek múltával a mind nyurgább és csinosabb fiatalemberre kíváncsian és jólesően tekintenek a női szemek. A bécsiek éljenzik, ha felismerik a hintóbán a Práter felé hajtó Napóleonfit. Rokonszenv- vel mosolyognak felé, ha szép arca feltűnik a színház páholyában vagy esténként a gyer- tyaözönben fénylő táncparketteken. Ó is szívesen viszonozza Zsófia főhercegnő (Ferenc József majdani édesanyja) érdeklődését. Ám a bálokról hamar a szobájába kívánkozik, gyakorta fogja el gyengeség. Veríték ömlik el az arcán, köhög és vért köp. Egyetlen barátja, Prokesch Osten Antal óvja a fiatalembert az éjszakákba nyúló orgiáktól, visszatartja a testet-lelket károsító túlzásba vitt szerelmi kalandoktól. Szüksége is van erre a gondoskodásra, hiszen már orvos gyógyszerezi a tüdejét. Titokban mégis arról ábrándozik, hogy a franciák meghívják apja trónjára. Ám egyre betegebb. Mária Lujzát értesítik fia betegségéről, de ő vonakodik elindulni Schönbrunnba. Pedig a herceg már gyakorlatilag haldoklik. Hangja egyre halkul, hallása romlása miatt nehezen érti, ha szólnak hozzá. Mária Lujza hintója végül begördül a palota elé. Az utolsó pillanatban, hogy még találkozzék fiával. Az önkívületben lévő beteg őrjöng kínjában. Rohan az orvos, a káplán kiszolgáltatja a betegek szentségét. A nehéz légzés üteme fokozatosan lassul, a herceg szeme örökre bezárul. A Sasfiók 1832. július 22-én halt meg ugyanabban az ágyban és szobában, amelyben egykor diadalittasan hitte apja, hogy meghódította a világot. Mindössze 21 esztendős volt. • Rajner Egy örökös magyar herceg A z egyetlen „örökös magyar hercegi rang” tulajdonosa 1697-től az idősebb Odescalchi Lívius volt, aki fiúutód nélkül hunyt el, s ezzel a magyar történelem e különös epizódja le is zárult. Természetesen oldalági rokonai nem hittek abban, hogy szerémi hercegi rangjuk nincs többé, ezért testvérének leszármazottai beadványokkal fordultak a Királyi Kancelláriához. Az öregúr még 1714-ben örökbe fogadta testvérének fiát, Erba Boldizsár őrgrófot, de már az ő fia, ifj. Odescalchi Lívius kérvényekkel volt kénytelen ostromolni a Kancelláriát. 1750. december 7-én azt a választ kapta, hogy az 1714-es szerződésben nincs szó a rang átruházásáról, továbbörökítéséről, abban csak a birtokokról rendelkeztek. Tudomásul véve e választ, 1751-ben az idősebb Odescalchi Mária Teréziától újabb adományt kért birtokaira, egyben kérte, hogy a királynő újra ruházza fel a családot a „Szerém örökös hercege” méltósággal. A Kamara a kérést támogatta, a Kancellária azonban nem. A kancellár, Nádasdy Lipót az 1751. április 6-i felteijesztésében azt írta, hogy az ország valamely kerületének „hercegséggé emelése nem látszik tanácsosnak.” Elsősorban azért nem, mert mint tudjuk, a hercegséghez fölöttébb magas jogok is járulnak, mint például a közjegyzők kinevezési joga, egyetemi doktorok avatási joga, gyám és gondnok kinevezési joga és így tovább, ez pedig az udvar számára nem lenne túlságosan megnyugtató. A szerémi hercegi címet egyébiránt elsőként Újlaki Lőrinc boszniai herceg használta még a 15. században. O is fiúutód nélkül halt meg, és az ő címe sem öröklődött oldalágon. Nádasdy fejtette meg, hogy már az 1697-es Odescalchi-diploma is „hamis feltevésből indul ki, mely hamis feltevés vélhetően onnan eredt, hogy Újlaki Lőrincet szerémi hercegnek nevezték, holott nem azért neveztetett szerémi hercegnek, mert a szerémi kerületet bírta, nem szerémi birtokairól nyerte hát a címét, hanem születésénél és eredeténél fogva.” Ezért nem lehetett az ifjabb Odescalchi ismét szerémi herceggé, Mária Terézia pedig saját kezével írta rá a kérvényre, hogy placet, vagyis, hogy ő is így akarja, a nemleges válasz akarata szerint való. Az 1751. augusztus 27-én szentesített 40. törvénycikk kimondja e család birodalmi perincepsi, vagyis hercegi méltóságának honosítását, de már nem nevezi őket sem magyar, sem örökös szerémi hercegeknek. Ezzel véget ért az utolsó örökös magyar hercegi méltóság körüli vita is. A nem éppen egzakt genealógusokat persze minden mit sem érdekelte. Kempelen Bélának a főrangú családokról 1931-ben írt könyvében ismét az áll, hogy a szerémi hercegi rangot honfmsították 1751-ben, tehát az egyik leszármazott ismét Szerém örökös magyar hercege lett. • V. P.
