Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-05 / 154. szám
2006. augusztus 5., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 31. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn ■ A magyar átok Egy hónappal a tragikus végű mohácsi csata előtt Brodarics István szerémi püspök beszámolt VII. Kelemen pápának 1526 nyarának szomorú hazai körképéről. E levél ismeretében jobban érthető mindaz, ami az azt követő hetekben történt. A levél kelte: 1526. július 27. Nézzük! „Szentséges Atyám és Uram, legkegyelmesebb Uram! Két okból történik, hogy ritkábban írok Szentségednek; egyrészt úgy vélem, tekintettel kell lennem Szentséged elfoglaltságára, másrészt magamnak is több mint elég dolgom van. Továbbá még azért is, mert jól tudom, hogy a báró űr (Antonio Giovanni da Burgio) mindenről beszámol, úgyhogy nem marad semmi, amiről nekem kellene írnom. Hogy jelenleg milyen veszélyes a helyzetünk, arról Szentséged ugyancsak folyamatosan értesül a báró úr leveleiből. Egyedül Isten, vagy Isten akaratából bekövetkező véletlen mentheti meg ezt az országot a pusztulástól. Semmi más utat a megmenekülésünkhöz nem látok. Ha valamiben szolgálhatnék, szíwellélekkel megtenném, de mit gondol Szentséged, mit tehetek, amikor a királynak (II. Lajosnak) nincsen semmije, a helyzet teljesen zavaros, az emberek gonoszak és széthúznak, az ellenség túlerőben van, én magam szegény vagyok, nemrég nyertem a méltóságomat, s e tisztségemért, amelyre Szentséged emelt, irigyelnek azok, akik méltóságban is, vagyonban is messze megelőznek, - és végül még ezer más, hihetetlen nehézség miatt. Mégsem fogok semmit sem elmulasztani, kockára teszem az életemet is, s megteszem, amit megtehetek. A legnehezebb időkben nyertem, Legkegyelmesebb Kegyelem, ezt a tisztséget. De talán Isten könyörületében elfújja e nehézségeket, és feltálja előttem a szolgálat útját. Ha ez a remény nem éltetne, már régen kibújtam volna az előbb felsorolt okok miatt ezen elviselhetetlen teher alól, s egészségi állapotom miatt is, amely egyre kedvezőtlenebb. Bármit hoz azonban a sors, még kitartok. Legalázatosabban kérem, méltóztassék Szentséged, minden rendelkezésére álló eszközzel segíteni rajtam; megkértem a báró urat is, hogy ez ügyben világosabban írjon, Szentségednek. Könyörögve ajánlom legalázatosabb szolgálatomat Szentséged kegyelmébe, kit őrizzen meg Isten boldogságban és sértetlenségben. Érd közelében, a Duna mellett vert királyi táborból... Nem említettem, hogy szerémi püspökből ismét pécsi prépost lettem; a püspökség minden vára és falva, az egész egyházmegye már az ellenség kezén van: hétszáz fegyveresem volt, s egyetlenegy sem maradt.” Maga a püspök is ott veszett Mohácsnál... • Rajner Kalendárium Megérkeztek az új utcanévtáblák száz évvel ezelőtt Esztergomba, mindeközben pedig a város lázasan készült Szent István napjára. A korzót pedig, gyorsasági pályának használták a kocsisok. Az Esztergomi Lapok örömmel számolt be augusztus 9-i számában arról, hogy kihelyezték a várvavárt utcanévtáblákat. „Piros szegélyű, ízléses kiállítású fehér vastáblák ékeskednek városunk utcasarkáin, hirdetvén az utcák neveit. Régi közgyűlési határozat ment teljesedésbe e táblák kiszegezése által, mert bizony eddig az idegenek nem valami könnyen tudtak tájékozódni városunk területén az utcajelölő táblák hiányos volta miatt. Most már aztán rá kerülhet a sor a házszám- jelző táblák reformjára is, mert nagyon sok helyen olyan bizonytalan és elmosódott házszámokat találunk, melyek kibetüzése egyenesen lehetetlen. Remélhetőleg nemsokára vége szakad annak a tarthatatlan állapotnak is melyet házszámugrálásnak nevezhetünk. Mert nálunk nem épen ritka eset, hogy például az 1336. számú ház a Rákócy-utcában a szomszédos 1337. számú ház pedig attól két kilométernyire például a Kígyó-utcában van.” Hát amennyit az utcanévtáblákra várni kellett, nem kizárt, hogy csak pár évtized múlva teljesült az esztergomiak ezen óhaja. Egyre közelebb került államalapító királyunk megünneplésének napja, így hát újabb fejlemények láttak napvilágot a nagy eseménnyel kapcsolatban. Augusztus 5-én írja az Esztergom: „Szent István ünnep. Az ünneprendező bizottság lázas sietséggel készül az ünnepség minél fényesebbé tételére. Az előrehaladott idő miatt ez évre már nem használ illusztrált falragaszokat. A programot véglegesen úgy állapította meg, hogy a süttői és piszkei márványtelepek megtekintése helyett augusztus 18- án az annavölgyi bánya-telep megtekintését vette a sorrendbe. Másnap este primási- parkban zene lesz. tánccal egybekötve. A főünnepen, Szent István napján esetleg két szónoklat lesz, egyik bent a templomban, a másik a szabadban. Félárú menetjegyekre még nem érkezett meg az engedély ezért a falragaszok most nem is fogják ezt hirdetni. Olcsó lakások és ellátás iránt a hatóság intézkedéseit megkezdte.” Remélhetőleg, ekkorra megoldódott a korzó gyorshajtóinak ügye is, amelyről az Esztergomi Lapok hasábjairól értesülhettünk augusztus 5-én, száz évvel ezelőtt. „Sebes hajtás a korzón. Más kultún’árosokban a korzókon egyáltalán tilos a kocsiforgalom azon időben, midőn a publikum sétáját végzi. Nálunk teljes kocsi- és kocsis szabadság sőt szabadosság uralkodik és ebben a korzó sem kivétel. Bérkocsik és magánfogatok kocsisai azt hiszik, hogy a korzó publikum abban leli legfőbb örömét, ha az észnélkül vágtató kocsik elől kéjjel ugrándozik. Reméljük, hogy a rendőrség nincsen ugyanilyen véleményen és igy elvárjuk tőle, hogy hamarosan segít ezen a tűrhetetlen állapoton. A rendőrkapitány úr elrendelhetné, hogy a Széchenyi téren esti 6 órától csak lépésben közlekedhetnek a kocsik, még ha véletlenül a méltó- ságos magánfogatok is." Különös eset, vagyis betörés okozott ez idő tájt riadalmat Párkányban, amelyről a Szabadság írt augusztus 8-án. „A párkányiak csendes nyugalmát egy vakmerő betörés hire zavarta meg a napokban, annyira, hogy a betörés részleteitől valóságos hideglelés szállta meg az embereket. A betörést éjféltájban hajtották végre egy garzon úr lakásában. A betörőnek nyilván hosszú lábai vannak, mert nagyot kellett lépnie, hogy az ablakon keresztül a szobába juthasson. A tettesek a bútorokat össze-vissza dobálták. Az ajtó elé barrikádot raktak. Az ágyat telerakták - mázsányi kövekkel. A szoba belsejét teljesen felforgatták és eltávoztak, a nélkül, hogy valamit elvittek volna, a lakás tulajdonosa késő éjjel ment haza s majdnem gutaütés érte ijedtében, mikor az ajtó elé rakott barrikádot meglátta. A betörés színhelyén megjelent Párkány mezőváros közrendészete teljes számmal és megállapították egyhangúlag, hogy a tettesek kívülről hatoltak be a szobába és belülről távoztak kifelé. A tettesek állandóan a rendőrség nyomában járnak." • Gál Kata
