Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)

2006-08-05 / 154. szám

HÍDLAP • 2006. augusztus 5., szombat hídlapmagazin Mint oly sok mindent, ezt is extrém­sportolók találták ki, ám a speciális ala­kulatok katonái és a James Bond filmek rendezői is ráharaptak. A kommandósok boldogan tesztelik a speciális mini repü­lőt, amely talán Batman szárnyaihoz ha­sonlít és egyben aggódnak is, mi lesz, ha a készülék az ellenség kezébe kerül. A fekete egyenruhás katona kinyitja a repü­lőgép rámpáját. A bevágódó légcsavarszél és a 4000 méteres magasság már megszo­kott a Bundeswehr ejtőernyőseinek. Ám ez az ug­rás most más lesz. A katonák egy tesztugrásra ké­szülnek egy minirepülőgéppel, amely segítségével egy ejtőernyős 220 km/h sebességgel nagy távolsá­gokat tehet meg. A radar számára láthatatlanul mé­lyen berepülhet az ellenséges vonalak mögé, vagy behatolhat messze országhatárok mögé. Az ugró odaáll a rámpa szélére, majd kiveti magát a gépből. Néhányszor megpördül a leve­gőben, majd stabilizálódik, és másodpercek alatt eltűnik társai szeme elől. A James Bond fdmben is látott deltaszárnyak valóban léteznek. Felix Baumgartner és Alban Geissler német ejtőernyős 2003-ban fejlesztette ki a minirepülőt és segítségével átrepülte a Le Manche csatornát, majd ejtőernyőjével bizton­ságosan leszállt Dover közelében a strandon. A készülék eredetileg sporteszköznek lett kita­lálva. De hamarosan felkeltette speciális alakula­tok, így a német KSK Kommando Spezialkräfte ejtőemyősvadászainak érdeklődését is. Erich Jelitko elitkatona tovább dolgozott a szárnyakon és így jött létre a „Gryphon” (Griff). A kis deltaszárnyú akár csak egy vadászgép kis „joystickkel” irányítható. A 20 kg nehéz szerkezet siklik a levegőben, és ezért lehet vele lényegesebben több ideig a levegőben maradni, mint ejtőernyővel. Földet éréshez a készüléket le kell oldani, majd ezután nyitni az ejtőernyőt. A „Gryphon” egy több méter hosszú hevederen lógva előbb ér földet, mint az ugró, hogy ne ve­szélyeztesse biztonságát. Jeliko szerint a készü­lék még nem teljesen biztonságos. Nagy sebes­ségnél nem repül igazán stabilan. Hadmérnökök most egy elektronikus vezérlésen dolgoznak. Ez nagyrészt átvenné a pilóta munkáját és-állandó korrektúrával stabilabbá, és biztonságosabbá tenné a „Gryphont”. Eközben már dolgoznak a „Gryphon” turbinás változatán is. Egy kis hajó­mű segítségével a mini deltaszámyú, ha a piló­ta 10 km magasságban ugrik ki, akár 200 km tá­vot is repülhet majd. A jelenlegi siklóváltozat hatótávolsága 40 km. A szárnyak festése és speciális kiképzése akárcsak a „Lopakodókat” láthatatlanná teszi a radar számára. • Georg Spöttle A halhatatlan kedves 1775. július 27-én hajnali négy órakor született meg Korompai Brunszvik Te­réz grófnő, Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő leánya. Óvodai nevelésünk megteremtője ő, ezen kívül a magyar nőnevelés lelkes harcosa, a magyar reformkor egyik nagy alakja. Neki köszönhetően ma már természe­tes az, hogy gyermekeink az édesanya munkába állásától kezdve az iskolakez­désig (3-7 éves korig) az óvoda bizton­ságot jelentő falai között tölthetik idejü­ket, s részesülhetnek az életkoruknak megfelelő oktatásban, nevelésben. T erézt születése után nyolc nappal ke­resztvíz alá is tartotta Mária Teré­zia, akiről élete végéig eszményített alakot őriz. A róla készült festmé­nyek - a martonvásári Brunszvik-kastély falán - hűen tükrözik alakját: derűt, méltóságteljességet sugároznak. Mária Terézia, aki megszervezte a közoktatásügyet, bölcs uralkodónője egy nagy birodalomnak, fenséges, de közvetlen is. Mind­ezeken kívül pedig az ő közbenjárására jött létre a házasság Teréz szülei között! Tetteinek megér­téséhez ismeijük meg családi hátterét, amely fundamentum és hajtóerő, szellemi iránymutatás is egyben számára. Ez a légkör alapozta, fejlesz­tette, formálta egyéniségét, s amelyben kiemelt szerepe volt a felvilágosult apának. Brunszvik Antal hitt a nevelés hatásában, meggyőződéses reformer, ráadásul zeneértő, sőt zenerajongó. Nyitott, befogadó az emberek problémái iránt és végtelenségig adakozó. 1792-ben halt meg a Nagyszombathoz közeli fehéregyházi villájában. Az 1799-es évben útra kelnek a család nőtagjai s elköltöznek Bécsbe. Az anya célja az, hogy be­mutassa az eladósorban levő leányait a birodalmi főváros társaságának. Az özvegy hű marad ön­magához. A szegényes ruhatár azonban nem hű- tötte le az apjához hasonlóan zenerajongó Teréz boldogságát: anyja ugyanis Beethovent akaija felkérni, hogy bécsi tartózkodásuk alatt vállalja el a két grófnő zenei oktatását. A meghallgatás után a nagy művész elvállalja a tanár szerepét. A Memoárokból tudjuk, hogy Beethoven nem csu­pán a zeneórára járt el Terézékhez, hanem az is előfordult, hogy a nap nagy részét ott töltötte a családnál. Akkoriban kötötték azt a szívélyes és bensőséges barátságot, amely - lélekben - Teréz életének végéig tartott. Hogy e kapcsolat túlmu- tatott-e a barátságon, szerelem volt-e esetleg, nem tudjuk. Az mindenesetre elgondolkodtató, bár közvetlenül nem bizonyítható, hogy Beetho­ven a Brunszvik család vendégeként egyszer, esetleg többször is megfordult Martonvásáron. Erre négy magyarországi látogatása is nyújtha­tott lehetőséget. A kapcsolat a nagy művész és a Brunszvik család között mindenesetre mély, erős barátsággá kovácsolódott az idők során, oly­annyira, hogy Beethoven művei közül hármat a Brunszvikoknak ajánlott. A zene nagy óriásának 1827-ben bekövetkezett halála után megindult a találgatás a titokzatos „halhatatlan kedves” kilé­téről. Nem tudjuk, Teréz volt-e az, de sokan haj­lamosak így vélekedni. Élete további részére is az élénk közéleti tevékenység jellemző. E mun­kálkodás talán kevésbé látványos és sikeres ré­sze a nőnevelés, illetve a nőnevelés reformjával kapcsolatos munkálkodása. Elsősorban emlék­irataiból, naplóiból és jegyzeteiből, valamint kortársainak megemlékezéseiből tudjuk, hogy a nőnevelés reformja szinte egész életén át foglal­koztatta, így joggal mondhatjuk őt a magyar nő­nevelés egyik úttörőjének s egyben ihletőjének. Egyik legkövetkezetesebb híve a női nem egyenjogúsításának. Pestalozzihoz hasonlóan ő is eszményíti és a nevelés ősforrásának tekinti a családanyákat. Utolsó éveiben is írja az esemé­nyeket, melyek vele történnek meg, reményeit és csalódásait. Nyolcvannégy éves korában van még benne annyi erő, szellemi frissesség, hogy Drezdába utazzon. Megéri még azt az ország- gyűlést is, melytől a nevelésügy felkarolását vátja - de - hiába. Az országgyűlés halála hó­napjában ér véget. Nem Martonvásáron érte a halál; báró Forray Andrásné dukai birtokán halt meg 1861-ben 86 évesen. Halálos ágyán lelké­ben biztosan Beethoven muzsikáját hallotta. • V. P. Kotta, Ganxta és a biztonsági őrök Véget ért egy újabb Kotta. Az elmúlt hét­végén a hazai menő zenekaroktól volt han­gos Hajdúböszörmény, ahol már tizenötö­dik alkalommal került sor a Kotta fesztivál­ra, a Klubok Országos Turisztikai Találko­zójára. Magyarország legrégebbi „össze­jövetele” idén is méltó volt nevéhez. A ki- sebb-nagyobb nehézségeket leszámítva... A 2006-os Kotta fesztivál szervezése - talán a laikusok is tudják, hogy egy nagy volu­menű találkozót nem elég egy hónappal az időpont előtt elkezdeni szervezni, ehhez jóval hosszabb időintervallumra van szükség - nem ment zökkenőmentesen. A zenekarok aláírt szer­ződéssel rendelkeztek (gondolom), a bulizni vá­gyók már a kapukat döngették (tudom), a szerve­zők viszont vakarhatták a fejüket, hogy vajon en­gedélyt kapnak-e arra hogy idén is a már jól meg­szokott Fürdőkertben legyen a fesztivál. Az ukázt megkapták, jöhettek a földdel megrakott teherau­tók, ugyanis a Fürdőkért területe annyira tönkre­ment az árvíz okozta belvíz miatt, hogy nem ten­gerszint felett, hanem inkább alatta került volna sor, a nagy „ereszd el a hajam” bulira. A végére - mint a mesében - azonban minden jóra fordult, a kapukat megnyitották, csak a sátrazós helyek ke­rültek máshová, de a megszokott bulihelyszínek maradtak. A 15. Klubok Országos Turisztikai Ta­lálkozójának hagyományos első napján nem kel­lett panaszkodni, sem a látogatók számára, sem a hangulatra. Égtek a sörcsapok, s nemcsak a Nagy­színpadnál, de a másik kettő fellépő helyen is tö­megével gyűltek az emberek. Az igazi megmérettetés viszont pénteken volt, amikor jöttek a nagyágyúk: Heaven Street Sev­en, Ganxsta Zolee és a Kartel, Kowalsky meg a Vega. Kowalsky igazán odatette magát, az esz­tergomi gyökerekkel rendelkező Szűcs Krisz- tiánék sem hagyták cserben közönségüket. A Nagyszínpad záróakkordjaként pedig jöttek a magyarországi gengszterek, Ganxstáék. És most következzék egy intermezzo, egy személyes ki­térő arról - utána folytatom a beszámolót -, hogy milyen falakba ütközhet egy újságíró, ha nincs a nyakában a megfelelő sajtos kártya. Fejembe vettem, hogy egy Ganxsta Zolee inteijú még hiányzik a tarsolyomból, ezért a koncert végén a „VIP-rész” felé vettem az irányt. A hiányzó sajtó­kártya viszont tényleg hiányzott. A nálam kétszer olyan magas és háromszor olyan széles biztonsági őr, szó szerint kidobott, hiába próbáltam védeni magam, hogy ha sajtókártyám nincs is, a sajtóiga­zolványom nálam van. Nem érdekelte, és máris kordonon kívül találtam magam. Vissza a bejárat­hoz, ahol természetesen már egy szervező sem volt - hajnali fél hármat ütött az óra -, így nem volt más választásom: olyan egyént kellett keresni, akinek még jutott sajtókártya a nyakába. Találtam, és má­sodszorra bejutottam. Gondoltam elmagyarázom szépen a szekusnak, hogy mi a helyzet, de nem iga­zán hagyott szóhoz jutni: „vegyél vissza a szádból kis...ög” azt jelentette számomra, hogy bármeny­nyire is megfeszülhetek, el nem magyarázom neki, miért is kerültem ilyen helyzetbe. Lényeg a lényeg, ott voltam a VIP-részben, jöhetett az inteijú. Azt hittem szuper lesz, de a temérdek pia és a kétórás koncert sokat kivehetett Ganxstából.- Milyen volt a hajdúböszörményi közönség? - kérdeztem.- Szupi-dupi, de így írd le! - mondta Zolee.- Hányadszor léptetek fel itt?- Tudja a ... (nem véletlenül pontozódott ki a hely) - válaszolt ismét bőven az énekes. Ezután megpróbálkoztam egy kérdezz-felelek típusú interjúval, de sokkal többet nem tudtam kiszedni belőle. Az Argentína (kedvenc csapata) kulcsszóra „a második hazám” volt a válasz, míg Finnországra (kedvenc jégkorongcsapata) a harmadik hazám ugrott be neki. A Budapest Rá­dió (itt vezet műsort Bóna Évivel és Nacsa Olivérral) csak azt kaptam, hogy nyomjuk ezer­rel. Na, itt döntöttem úgy, hogy koszi, remek kis beszélgetést folytatunk. Elköszöntem, kifelé vé­gigmértem az oly kedves biztonsági őrt, és arra gondoltam: ez az este is szupi-dupi volt. Visszatérve a Kotta fesztiválhoz, az utolsó nap is remekbe szabott lett, annak ellenére is, hogy az eső szinte teljesen elmosta mind a KFT, mind a Bikini koncertjét. A végére pedig jöjjön a főszervező, Molnár MZ Zoltán fejtegetése arról, milyen is volt a 15. és, hogy milyen lesz a 16. „Egy picivel talán keveseb­ben voltunk, mint tavaly, de nem panaszkodunk, ugyanis a jókedv, a hangulat a tetőfokára hágott mind a három napon” - mondta MZ. „Olyan hely­zettel nem találkoztunk, ami megoldhatatlan lett volna, itt csak a fesztivál előtti földfeltöltést említe­ném meg, ami tényleg nem volt bekalkulálva, de megoldottuk. Az eső sem volt ellenfél, hiszen a színpadokat, a technikákat is sikerült lefedni, tanul­tunk ez előző évek zivataraiból. Idén is rengeteg új ötlet született, megerősödött bennünk pár elhatáro­zás, amit jövőre mindenképp felhasználunk. Sze­retnénk már búcsút inteni a gyerekbetegségeknek, itt az ideje, hogy 15 év tapasztalatát profizmusba öntsük át. Lesz 16. Kotta és nem máshol, hanem itt a Fürdőkertben. Ez a fesztivál itt született, itt él és itt is fog meghalni. De az még nagyok sokára lesz.” • Nagy Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents