Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-05 / 154. szám
HÍDLAP • 2006. augusztus 5., szombat hídlapmagazin Mint oly sok mindent, ezt is extrémsportolók találták ki, ám a speciális alakulatok katonái és a James Bond filmek rendezői is ráharaptak. A kommandósok boldogan tesztelik a speciális mini repülőt, amely talán Batman szárnyaihoz hasonlít és egyben aggódnak is, mi lesz, ha a készülék az ellenség kezébe kerül. A fekete egyenruhás katona kinyitja a repülőgép rámpáját. A bevágódó légcsavarszél és a 4000 méteres magasság már megszokott a Bundeswehr ejtőernyőseinek. Ám ez az ugrás most más lesz. A katonák egy tesztugrásra készülnek egy minirepülőgéppel, amely segítségével egy ejtőernyős 220 km/h sebességgel nagy távolságokat tehet meg. A radar számára láthatatlanul mélyen berepülhet az ellenséges vonalak mögé, vagy behatolhat messze országhatárok mögé. Az ugró odaáll a rámpa szélére, majd kiveti magát a gépből. Néhányszor megpördül a levegőben, majd stabilizálódik, és másodpercek alatt eltűnik társai szeme elől. A James Bond fdmben is látott deltaszárnyak valóban léteznek. Felix Baumgartner és Alban Geissler német ejtőernyős 2003-ban fejlesztette ki a minirepülőt és segítségével átrepülte a Le Manche csatornát, majd ejtőernyőjével biztonságosan leszállt Dover közelében a strandon. A készülék eredetileg sporteszköznek lett kitalálva. De hamarosan felkeltette speciális alakulatok, így a német KSK Kommando Spezialkräfte ejtőemyősvadászainak érdeklődését is. Erich Jelitko elitkatona tovább dolgozott a szárnyakon és így jött létre a „Gryphon” (Griff). A kis deltaszárnyú akár csak egy vadászgép kis „joystickkel” irányítható. A 20 kg nehéz szerkezet siklik a levegőben, és ezért lehet vele lényegesebben több ideig a levegőben maradni, mint ejtőernyővel. Földet éréshez a készüléket le kell oldani, majd ezután nyitni az ejtőernyőt. A „Gryphon” egy több méter hosszú hevederen lógva előbb ér földet, mint az ugró, hogy ne veszélyeztesse biztonságát. Jeliko szerint a készülék még nem teljesen biztonságos. Nagy sebességnél nem repül igazán stabilan. Hadmérnökök most egy elektronikus vezérlésen dolgoznak. Ez nagyrészt átvenné a pilóta munkáját és-állandó korrektúrával stabilabbá, és biztonságosabbá tenné a „Gryphont”. Eközben már dolgoznak a „Gryphon” turbinás változatán is. Egy kis hajómű segítségével a mini deltaszámyú, ha a pilóta 10 km magasságban ugrik ki, akár 200 km távot is repülhet majd. A jelenlegi siklóváltozat hatótávolsága 40 km. A szárnyak festése és speciális kiképzése akárcsak a „Lopakodókat” láthatatlanná teszi a radar számára. • Georg Spöttle A halhatatlan kedves 1775. július 27-én hajnali négy órakor született meg Korompai Brunszvik Teréz grófnő, Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő leánya. Óvodai nevelésünk megteremtője ő, ezen kívül a magyar nőnevelés lelkes harcosa, a magyar reformkor egyik nagy alakja. Neki köszönhetően ma már természetes az, hogy gyermekeink az édesanya munkába állásától kezdve az iskolakezdésig (3-7 éves korig) az óvoda biztonságot jelentő falai között tölthetik idejüket, s részesülhetnek az életkoruknak megfelelő oktatásban, nevelésben. T erézt születése után nyolc nappal keresztvíz alá is tartotta Mária Terézia, akiről élete végéig eszményített alakot őriz. A róla készült festmények - a martonvásári Brunszvik-kastély falán - hűen tükrözik alakját: derűt, méltóságteljességet sugároznak. Mária Terézia, aki megszervezte a közoktatásügyet, bölcs uralkodónője egy nagy birodalomnak, fenséges, de közvetlen is. Mindezeken kívül pedig az ő közbenjárására jött létre a házasság Teréz szülei között! Tetteinek megértéséhez ismeijük meg családi hátterét, amely fundamentum és hajtóerő, szellemi iránymutatás is egyben számára. Ez a légkör alapozta, fejlesztette, formálta egyéniségét, s amelyben kiemelt szerepe volt a felvilágosult apának. Brunszvik Antal hitt a nevelés hatásában, meggyőződéses reformer, ráadásul zeneértő, sőt zenerajongó. Nyitott, befogadó az emberek problémái iránt és végtelenségig adakozó. 1792-ben halt meg a Nagyszombathoz közeli fehéregyházi villájában. Az 1799-es évben útra kelnek a család nőtagjai s elköltöznek Bécsbe. Az anya célja az, hogy bemutassa az eladósorban levő leányait a birodalmi főváros társaságának. Az özvegy hű marad önmagához. A szegényes ruhatár azonban nem hű- tötte le az apjához hasonlóan zenerajongó Teréz boldogságát: anyja ugyanis Beethovent akaija felkérni, hogy bécsi tartózkodásuk alatt vállalja el a két grófnő zenei oktatását. A meghallgatás után a nagy művész elvállalja a tanár szerepét. A Memoárokból tudjuk, hogy Beethoven nem csupán a zeneórára járt el Terézékhez, hanem az is előfordult, hogy a nap nagy részét ott töltötte a családnál. Akkoriban kötötték azt a szívélyes és bensőséges barátságot, amely - lélekben - Teréz életének végéig tartott. Hogy e kapcsolat túlmu- tatott-e a barátságon, szerelem volt-e esetleg, nem tudjuk. Az mindenesetre elgondolkodtató, bár közvetlenül nem bizonyítható, hogy Beethoven a Brunszvik család vendégeként egyszer, esetleg többször is megfordult Martonvásáron. Erre négy magyarországi látogatása is nyújthatott lehetőséget. A kapcsolat a nagy művész és a Brunszvik család között mindenesetre mély, erős barátsággá kovácsolódott az idők során, olyannyira, hogy Beethoven művei közül hármat a Brunszvikoknak ajánlott. A zene nagy óriásának 1827-ben bekövetkezett halála után megindult a találgatás a titokzatos „halhatatlan kedves” kilétéről. Nem tudjuk, Teréz volt-e az, de sokan hajlamosak így vélekedni. Élete további részére is az élénk közéleti tevékenység jellemző. E munkálkodás talán kevésbé látványos és sikeres része a nőnevelés, illetve a nőnevelés reformjával kapcsolatos munkálkodása. Elsősorban emlékirataiból, naplóiból és jegyzeteiből, valamint kortársainak megemlékezéseiből tudjuk, hogy a nőnevelés reformja szinte egész életén át foglalkoztatta, így joggal mondhatjuk őt a magyar nőnevelés egyik úttörőjének s egyben ihletőjének. Egyik legkövetkezetesebb híve a női nem egyenjogúsításának. Pestalozzihoz hasonlóan ő is eszményíti és a nevelés ősforrásának tekinti a családanyákat. Utolsó éveiben is írja az eseményeket, melyek vele történnek meg, reményeit és csalódásait. Nyolcvannégy éves korában van még benne annyi erő, szellemi frissesség, hogy Drezdába utazzon. Megéri még azt az ország- gyűlést is, melytől a nevelésügy felkarolását vátja - de - hiába. Az országgyűlés halála hónapjában ér véget. Nem Martonvásáron érte a halál; báró Forray Andrásné dukai birtokán halt meg 1861-ben 86 évesen. Halálos ágyán lelkében biztosan Beethoven muzsikáját hallotta. • V. P. Kotta, Ganxta és a biztonsági őrök Véget ért egy újabb Kotta. Az elmúlt hétvégén a hazai menő zenekaroktól volt hangos Hajdúböszörmény, ahol már tizenötödik alkalommal került sor a Kotta fesztiválra, a Klubok Országos Turisztikai Találkozójára. Magyarország legrégebbi „összejövetele” idén is méltó volt nevéhez. A ki- sebb-nagyobb nehézségeket leszámítva... A 2006-os Kotta fesztivál szervezése - talán a laikusok is tudják, hogy egy nagy volumenű találkozót nem elég egy hónappal az időpont előtt elkezdeni szervezni, ehhez jóval hosszabb időintervallumra van szükség - nem ment zökkenőmentesen. A zenekarok aláírt szerződéssel rendelkeztek (gondolom), a bulizni vágyók már a kapukat döngették (tudom), a szervezők viszont vakarhatták a fejüket, hogy vajon engedélyt kapnak-e arra hogy idén is a már jól megszokott Fürdőkertben legyen a fesztivál. Az ukázt megkapták, jöhettek a földdel megrakott teherautók, ugyanis a Fürdőkért területe annyira tönkrement az árvíz okozta belvíz miatt, hogy nem tengerszint felett, hanem inkább alatta került volna sor, a nagy „ereszd el a hajam” bulira. A végére - mint a mesében - azonban minden jóra fordult, a kapukat megnyitották, csak a sátrazós helyek kerültek máshová, de a megszokott bulihelyszínek maradtak. A 15. Klubok Országos Turisztikai Találkozójának hagyományos első napján nem kellett panaszkodni, sem a látogatók számára, sem a hangulatra. Égtek a sörcsapok, s nemcsak a Nagyszínpadnál, de a másik kettő fellépő helyen is tömegével gyűltek az emberek. Az igazi megmérettetés viszont pénteken volt, amikor jöttek a nagyágyúk: Heaven Street Seven, Ganxsta Zolee és a Kartel, Kowalsky meg a Vega. Kowalsky igazán odatette magát, az esztergomi gyökerekkel rendelkező Szűcs Krisz- tiánék sem hagyták cserben közönségüket. A Nagyszínpad záróakkordjaként pedig jöttek a magyarországi gengszterek, Ganxstáék. És most következzék egy intermezzo, egy személyes kitérő arról - utána folytatom a beszámolót -, hogy milyen falakba ütközhet egy újságíró, ha nincs a nyakában a megfelelő sajtos kártya. Fejembe vettem, hogy egy Ganxsta Zolee inteijú még hiányzik a tarsolyomból, ezért a koncert végén a „VIP-rész” felé vettem az irányt. A hiányzó sajtókártya viszont tényleg hiányzott. A nálam kétszer olyan magas és háromszor olyan széles biztonsági őr, szó szerint kidobott, hiába próbáltam védeni magam, hogy ha sajtókártyám nincs is, a sajtóigazolványom nálam van. Nem érdekelte, és máris kordonon kívül találtam magam. Vissza a bejárathoz, ahol természetesen már egy szervező sem volt - hajnali fél hármat ütött az óra -, így nem volt más választásom: olyan egyént kellett keresni, akinek még jutott sajtókártya a nyakába. Találtam, és másodszorra bejutottam. Gondoltam elmagyarázom szépen a szekusnak, hogy mi a helyzet, de nem igazán hagyott szóhoz jutni: „vegyél vissza a szádból kis...ög” azt jelentette számomra, hogy bármenynyire is megfeszülhetek, el nem magyarázom neki, miért is kerültem ilyen helyzetbe. Lényeg a lényeg, ott voltam a VIP-részben, jöhetett az inteijú. Azt hittem szuper lesz, de a temérdek pia és a kétórás koncert sokat kivehetett Ganxstából.- Milyen volt a hajdúböszörményi közönség? - kérdeztem.- Szupi-dupi, de így írd le! - mondta Zolee.- Hányadszor léptetek fel itt?- Tudja a ... (nem véletlenül pontozódott ki a hely) - válaszolt ismét bőven az énekes. Ezután megpróbálkoztam egy kérdezz-felelek típusú interjúval, de sokkal többet nem tudtam kiszedni belőle. Az Argentína (kedvenc csapata) kulcsszóra „a második hazám” volt a válasz, míg Finnországra (kedvenc jégkorongcsapata) a harmadik hazám ugrott be neki. A Budapest Rádió (itt vezet műsort Bóna Évivel és Nacsa Olivérral) csak azt kaptam, hogy nyomjuk ezerrel. Na, itt döntöttem úgy, hogy koszi, remek kis beszélgetést folytatunk. Elköszöntem, kifelé végigmértem az oly kedves biztonsági őrt, és arra gondoltam: ez az este is szupi-dupi volt. Visszatérve a Kotta fesztiválhoz, az utolsó nap is remekbe szabott lett, annak ellenére is, hogy az eső szinte teljesen elmosta mind a KFT, mind a Bikini koncertjét. A végére pedig jöjjön a főszervező, Molnár MZ Zoltán fejtegetése arról, milyen is volt a 15. és, hogy milyen lesz a 16. „Egy picivel talán kevesebben voltunk, mint tavaly, de nem panaszkodunk, ugyanis a jókedv, a hangulat a tetőfokára hágott mind a három napon” - mondta MZ. „Olyan helyzettel nem találkoztunk, ami megoldhatatlan lett volna, itt csak a fesztivál előtti földfeltöltést említeném meg, ami tényleg nem volt bekalkulálva, de megoldottuk. Az eső sem volt ellenfél, hiszen a színpadokat, a technikákat is sikerült lefedni, tanultunk ez előző évek zivataraiból. Idén is rengeteg új ötlet született, megerősödött bennünk pár elhatározás, amit jövőre mindenképp felhasználunk. Szeretnénk már búcsút inteni a gyerekbetegségeknek, itt az ideje, hogy 15 év tapasztalatát profizmusba öntsük át. Lesz 16. Kotta és nem máshol, hanem itt a Fürdőkertben. Ez a fesztivál itt született, itt él és itt is fog meghalni. De az még nagyok sokára lesz.” • Nagy Balázs
