Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-01 / 129. szám
VI HÍDLAP • 2006. július 1szombat ___________magazin C salódott vagyok. No nem azért, mert, mondjuk, elhagytak volna, és nem is az egyre inkább össze-vissza hadováló kormányunk miatt - amit mondanak estére, nem igaz reggelre, úgyhogy kitoltak a jegyzetírókkal (is), mert amiket most kárhoztatnék, netán dicsérnék, azok pár nap, még inkább néhány óra alatt átadják magukat az enyészetnek, szerintem az őszi önkormányzati választásokra bazíroznak, és hát hiába mondta Lendvai Ildikó, hogy mit nekik a helyhatósági megmérettetés, a bátor lépéseket meg kell lépni, elhúzódnak azok (a komolyak) a szüretig -, szóval: hogy nem. Engem az Európai Unió, mint olyan tesz kiábrándulttá. Még itt, a negyedik emeleti panelben is. Vagy pont itt. (Messzire ellátni, ugye.) Pedig hát bevallom, megszavaztam nagy lélekkel a csatlakozást. Okom: azt reméltem, az unió majd a maga módján és módszereivel gyógyítja a szétszakítottságunk sebeit, hogy ne falazzam a köntört, konkrétan enyhíti Trianon fájdalmát, ha éppenséggel teljesen orvosolni nem is tudja. Nem azt vártam - na jó, egy kicsit, ahogy mindenki hogy általában véve könnyebb lesz az élet, hirtelen megugrik az életszínvonal, a szalonnás tojásrántottát szarvasgombával spé- keljük, a pelyhedző legények és a kúpmellű leányok nem ismerik meg azt a szót, hogy munkanélküliség. Tényleg nem. Elsősorban abban reménykedtem, hogy amikor áttotyogok a túlpartra, összeborulunk majd nagy vidáman, hiszen magyar és magyar, szlovák és magyar két jó barát. Spéciéi itt, Esztergomban így is történt, de ez a Mária Valéria hídnak - és a sörnek - köszönhető. Nem lett úgy, ahogy vártam, mi több, a kontinensnyi egyesülés életünket nehezíti az idióta szabályaival. Brüsszelben valószínűleg ugyanolyan (vagy ugyanazok) a bürokraták ülnek, mint másutt (például Magyarországon). Pörög a légkondicionáló, buborékol a vízgép, berreg a kávéautomata, és meghozzák az élettől teljesen elrugaszkodott döntéseket. Az egyik „kedvencem” - sajnos, sok van hogy a borokra, mint a dohányárukra, írják rá öles betűkkel, miszerint mételyek, beteges függőséghez vezetnek, és uzsgyi, szaladjunk a kezelőorvoshoz és a gyógyszerészhez, mert nekünk annyi (meg egy bambi). Már akkor is megremegett a (dohányos) kezem, amikor egyes tagországokban, például az íreknél, kitiltották a pöfékelést a pubok- ból - bajban vannak a szigetországi írók: elveszítette az értelmét a füstös kocsma kifejezés -, ami tulajdonképpen a lényege (ahelyett, hogy maradtak volna a dohányzó, nemdohányzó helyiségek elkülönítésénél), merthogy vigyáznak az uniós polgár egészségére, aki egyébként nem tud. Szóval a Nagy Testvér figyel ránk, és ha logikusan átgondolom, az lesz a vége, hogy bekamerázzák a kis életem. Ami ilyen irányból egy közelgő, még nagyobb veszélynek van kitéve. Ugyanis egy vonalkód-gyártásban jártas barátom mesélte - érthető ijedelemmel a szemében -, hogy a nem túl távoli jövőben (előbb Amerikában, aztán Európában, azaz minálunk is) az lesz, hogy úgynevezett intelligens chippel látnak el minden terméket, és amikor már a polcról leemeljük, jelzik a pénztárnak meg a raktárnak, hogy le vannak emelve, teszem azt, Jóska Pista kézikocsijában ott virít egy „sóverpóvermaktháromizé”. Kisvártatva pedig, mondjuk, maga a hűtőnk fogja leadni a rendelést a boltban, ha fogytán a készlet. Kényelmes? Nem, félelmetes. S ha már a szabályozások és az unió. Említettem a bort. Aminek apropóján az is megfogalmazódott a brüsszeli illetékesekben, hogy túl sok a szőlő Európában, vagyis tessék ritkítani a tőkéket, de most. Ahelyett, hogy az itteni borok fogyasztására ösztönöznének, és nem engednék be az unió területére az olcsó amerikai és ausztrál produktumokat. Amik miatt nem fogy a tágabb hazai termés. És úgy tűnik, dönteni fogják a tőkét, nem siránkozni, pusztán a kijelölt gazdák és az empatikus alkoholisták fognak ágálni. Mellesleg: a legnagyobb hazai forgalmat hozó kannásokat mindez nem érinti. A tablettáké a jövő. Ezek után könnyedén össze tudom állítani az uniós hivatalnok arcképét. Aki biztosan nem fogyaszt bort, de más alkoholt se nagyon (ha csak nem alkoholmentes, hehe), nem dohányzik, legfeljebb koffeinmentes kávét iszik (főleg azért, mert trendi), nem eszik húst, pláne, hogy a csirke influenzás (ami vicc és blöff, és majd máskor szólok róla bővebben), a marha kerge, a sertés meg vészes. És aki vegetáriánus. Persze számára a mákos tészta és guba gyanús. De aki elsősorban és főként életidegen, szeparált. El van különülve tőlünk. Bárhonnan is érkezett, már elfelejtette annak ízét (az életét, az ottaniét), és egy lemosható, filccej összefirkált demonstrációs táblára mered, és meggyőződése vezeti, hogy majd jól kitalálja a tutit. A lényeges kérdésekkel persze mit sem tudnak Brüsszelben kezdeni, a magyar kisebbségek ügyében maximum hümmögnek, igaz, jelen kormányunk adja a lovat alájuk, miszerint a napi külpolitika nem erőssége (a látszat vendégjárás igen). Azt érzékelem, hogy az egységes Európa nemes ideája pusztán idea, a gyakorlatban nem, vagy nehezen-rosszul működik. Vádolhatnának türelmetlenséggel. Ne tegyék! Aki most van, most akar (joggal) kolbászból kerítést. De legalább azt, hogy a nevezett lécanyag elérhető közelségben legyen. Tehát a központ, köszöni szépen, jól van, a periféria - mink - meg nem. Csak nyel. Előbb-utóbb azonban meg fogja unni. Én például már unom. Nagyon. Jazzt er gom A királyváros e nyáron modern zenei hangokkal telik meg Tizenhárom szigorúan igényes, világszínvonalú jazzmu- zsikát játszó együttes és előadó lép fel július 13-ától Esztergom szabadtéri színpadain, a város és a távolról ideérkezett „vájt fülek” legnagyobb örömére. A többnyire csütörtöki napok estéin tehát más dolgunk sincs, mint egy kellemes társaságot verbuválni és egy-egy pohár hűsítő ital mellett az amerikai kontinens legszebb importtermékét, a jazzt hallgatni. Összeállításunkban a Jazztergom fellépői közül mutatunk be néhányat. A budapesti születésű, idén 57 éves Babos Gyula a hazai jazzélet legismertebb gitárosa. Zenei karrieijének talán legfontosabb kezdeti állomásai a Rákfogó és a Satumus együttesek voltak. Már 1966- ban a Magyar Rádió jazz versenyén első helyezést ért el. 1977 óta a Liszt Ferenc Zeneművészéti Főiskola tanára. Nemrég Babos közép-európai kortárs zenekarnak nevezte ezt a formációját. A Babos Project Special-ról bővebben nyilatkozva pedig a következőképpen írta le zenéjüket, zenekarát: ,,A térség zenei kincseit szeretném integrálni az általam képviselt improvizatív összefoglaló zenébe. A zongorán Szakcsi Lakatos Róbert játszik, aki a Basel-i Zeneakadémia klasszikus, majd jazz tanszakán tanult. Legjelentősebb elismerése a Montreux-i jazz zongoraverseny első díja volt. Dobokon egy új felfedezett, Balogh László, basszusgitáron és bogon a méltán elismert Hárs Viktor játszik. A különleges adottságú Veress Mónika énekkel, s éneken alapuló hanghatásokkal járul a zene megvalósításához.” A '76-os születésű Brezovcsik Gábor nemcsak az ország egyik legjobb klasszikus-gitárosa, hanem a jazz és a kortárs kamarazene fúziójának első számú nagymestere. Az általa alapított Brezo Quartett e harmonikusan vegyes műfaj előfutáraként rendkívüli népszerűségre tett szert az utóbbi néhány esztendőben külföldi jazz fesztiválokon. Brezovcsik Gábor előadói stílusában ugyanúgy megcsillannak a higgadt, klasszikus gitárjáték alapjai, mint a több zenei irányzat eredményét nagyfokú szakmai tudással alkalmazó, ám mégis a legelvetemültebb merészséggel díszített modern jazzkompozíciók. A Brezo Quartett művészetének alapja a zenészek és a hangszerek közötti ihletett párbeszéd, valamint a lenyűgöző dallamok, ritmusok folyamatos változásának kimeríthetetlen variációja, az improvizatív jazzmuzsika veleje. „Tegyük hallhatóvá a hallhatatlant” című koncertsorozatuk következő állomásán részt venni egy életre szóló élmény. A zenekar tagjai: Brezovcsik Gábor, klasszikus gitár, Lukács Gábor, altszaxofon, Szerető Dániel, basszusgitár és Molnár Gábor,dob. Charlie 2001-től új zenei kirándulásra vállalkozott a Jazz című lemezével, amelyet a 2002-es Soul & Jazz, majd a 2003-as Funky Soul & Jazz lemez követett. A jazszel bőven átitatott zenei trilógia a korszellemmel ellentétesen nem a tömegízlést akarta kielégíteni, hanem egy igényes, a műfajt népszerűsítő kínálattal állt a közönség elé. A korábban rockot, funkyt és bluest játszó, whiskey-n érlelt hangú énekes most tehát új oldaláról mutatkozik be az esztergomi vizeken úszkáló sétahajón. Bírta Miklós 10 évesen kezdett gitározni, tanulmányait klasszikus és spanyol zenével indította. Három év múlva, 1983-ban állt először színpadon, akkor már saját szerzeményt is játszott. A Jazztergomon a Life Pictures elnevezésű hármas kíséri Bírta ízléssel előadott, ugyanakkor rakoncátlan zenei kalandozásokat is rejtő gitárjátékát. Bírta Miklós nemcsak a hazai jazzmezőny legnagyobbjaival, de az Egyesült Államok számos kiemelkedő zenei egyéniségével muzsikált együtt. Koncertezett az USA-ban, Lengyelországban, Németországban, Romániában, Szlovákiában, Olaszországban és Ukrajnában. 2003-as hazatérése után lemezt rögzített társaival „Hey Kids!” címmel. Csapatában jelenleg Szendőfi Péter dobon, Mits Gergő basszusgitáron és Romhányi Áron billentyűs hangszeren játszik. Komoly sikereket könyvelhet el magának az esztergomi kötődésű Sound Gixer együttes. A zenekar népszerű jazzrock, jazzfunk és fúziós darabok feldolgozásait játssza. A banda már több esztergomi rendezvényen is bebizonyította, hogy nemcsak a sör- és rockfesztiválok „döngölős” zenéjére lehet szórakozni. A könnyed és egyszerre műfajhoz hű megoldásokat is alkalmazó zenekarban Bolvári Örs, ütősök, Bordás Zoltán, dob, Bótyik Attila, gitár, Neichl Norbert, szaxofon, Ocskay Gyula, zongora, Szádóczki Iván, trombita, Szémann Péter, basszusgitár, Szladik Tibor, harsona, és vendégént Hamza Gábor, ének kápráztatja el játékával az értő közönséget. Az idei Jazztergom záró gálájának nagy eseménye lesz a magyar jazz- énekesnők first ladyje, Bontovics Kati fellépése. A 2005-ben Szabó Gá- bor-díjjal kitüntetett előadó, aki már 1969 óta hivatásos előadóművész és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, 1986-ban a Pori Jazz Fesztiválon lépett fel nagy sikerrel. Az ő esetében nem túlzás azt mondani, hogy a kisujjában van a szakma, gyakorlatilag minden fontos magyar jazz-zenésszel fellépett már. Jelenleg is rendszeresen hallható a Vukán Trióval és a Trio Midnighttal. 1988 óta vezeti saját együttesét a Bontovics Kati Group-ot. A csapatban Friedrich Károly harsonán és basszusgitáron, Cselik Gábor billentyűs hangszereken és Berdisz Tamás dobon játssza a klasszikus és modernebb szerzeményeket. Lattmann Béla, aki dorogi születésű, hazánk legjelentősebb jazzbasz- szusgitárosa. Játékára a sokszínűség jellemző, e tekintetben az egyes jazz- ből kifejlődött rokonműfajokban is szívesesen vendégeskedik, több esetben játszott már Charlie-val rock-ot, soul-t, blues-t és funky-t. Lattmann Béla ugyanakkor alapvetően a jazz standard-ek kiváló interpretálója, négyhúros hangszerének mestere. Fővárosi jazz konzervatóriumi állása révén a 90-es években a Molothow Ligetben rendszeresen léptek fel társaságában akkori tanítványai, a jelenlegi Jazztergom egyfajta elődjeként is értelmezhető jazz-csütörtökökön. Jelenleg modernebb, be-bop-os jazszel, és az említett standard-ekkel érkezik a királyvárosba nyáron. Ebben lesz segítségére Sramkó János dobos, Sárik Péter billentyűs és Zana Zoltán szaxofonos. Szakcsi Lakatos Béla komolyzenei konzervatóriumot végzett el, de megismerkedett a jazszel, és ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól. Szakcsi Kovács Andor gitáros együttesében tűnt fel először, a hatvanas évek közepén pedig már saját zenekaraival is bemutatkozott. LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén díjat kapott, 1970-ben Pege Aladár kvartettjével pedig a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi jazzszíntér kapui is. A világ majd minden kontinensén fellépett, a nyolcvanas éveket megelőzően főként Európában, azután pedig Amerikában szerződött le komolyabb lemezkiadó cégekkel. Számtalan lemeze és fellépése mellett a cigány folklórból merítő zenés színpadi művek komponálásával is foglalkozott sikerrel. Három cigány musicaljét követően rockoperát és százperces balettet is írt, ez utóbbit a Magyar Állami Operaházban mutatták be. 2002- től évente különböző rangos hazai és nemzetközi szimfonikusokkal Mozart D-dúr Koronázási zongoraversenyét adta elő, a Mozart által előírt részeknél, ahol a művészeknek improvizálni kellene, Szakcsi saját jazzimprovizá- cióit játssza. Szakcsi esztergomi fellépésén sem kell kisebb szenzációra számítanunk, a mestert hallva bizonyára sokaknak újra kell értelmezniük a zene, mint abszolút művészi érték fogalmát. • -I. -n.
