Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-01 / 129. szám
___________magazin 2 006. július 1., szombat • HÍDLAP VII Testellazítás A relaxációs gyakorlatok közül ez a legegyszerűbb és sokszor a leghatékonyabb is! Ahhoz, hogy későbbi gyakorlásunkhoz egy mélyebb tudatállapotot tudjunk elérni, kóborgó figyelmünket össze kell gyűjteni. Ez önmagában is nagy feladat egy zabolátlan elme számára, és közben még a lazaságunkat is fokozni kell, koncentráltságunk ellenére! Megszoktuk, hogy amikor összpontosítunk, akkor megfeszülnek izmaink, és az elménk is sokszor görcsbe rándul. Ezt a fölösleges görcsölést kellene elhagynunk az ellazítás - összpontosítás során! Figyelmünk éber állapotban számtalan helyre irányul. Képzeljük el, mintha ezer nyúlványa lenne figyelmünknek, melynek nagyobbik részét mégcsak irányítani sem tudjuk, amikor koncentrálni akarunk. Az ily módon máshova kötődó' figyelmünk egy része állandóan a testünkre tapad és azt érzékeli. Figyelünk önkéntelenül is a lábunkra, hasunkra, hátunkra, izmainkra és persze az érzékszerveinken beérkező jelek is sok figyelmet lefoglalnak. A relaxált állapot eléréséhez, ebben a gyakorlatban a testhez kötődő figyelmet eloldjuk a helyéről és az ellazításra használjuk fel. Feküdj le hanyatt a földre vagy az ágyra! Csukd be a szemed, enyhén nyisd ki a szád, hogy könnyedén tudj lélegezni! Figyelj befele. Az ellazitást jobból - balra, lentről - felfelé végezzük: figyeld először a jobb lábujjaidat, lábfejedet, talpadat és sarkadat. Kérd meg őket, hogy: „Lazuljanak el!". A kérés jóval hatékonyabb, mintha parancsolnád ezt. Hagyj időt az ellazulásra, de ne túl sokat. 5-10 másodperc elég szokott lenni. Utána figyelj az alsó lábszáradra és szintén kérd meg az ellazulásra! Engedd, hogy megtörténjen! így járj el a térdeddel és a comboddal is! Vidd át a figyelmedet a bal lábadra és ugyanebben a sorrendben lazítsd el! Következik: a feneked, ágyékod, alhas, has, gerinc és a hátizmok, lapocka, mellkas. Végül, a törzsedet pihentesd egészében! Figyelj a jobb kezedre, ujjaidra, csuklódra! Lazítsd el! Utána alkar, felkar, majd a jobb vállad. Ugyanígy a bal kar és váll is lazuljon el! Az ellazítással következzenek most a nyakizmaid, majd az arcod izmai a következő részletességgel: All, száj környéke, orr, szem környéke, homlok, halánték, fül és környéke, végül pedig a hajas fejbőr. Figyelj a homlokod közepére és közben lazítsd az egész testedet egyben! Légzésed legyen lassú és kiegyensúlyozott. így pihenj 5-30 percet, majd lassan térj vissza az éber tudatállapotba! Először mozdítsd meg az ujjvégeidet. Utána a kezedet, karodat, lábadat, fejedet és végül az egész testeddel nyújtózz egy hatalmasat! Nyisd ki a szemed és pihenj még egy kicsit fekve, utána kelj csak fel! Ha jól sikerül ez a gyakorlat, akkor érezni fogod főleg a visszatéréskor a különbséget a két tudatállapot között. A belső, módosult tudatállapotban ugyanúgy hallhatod a külvilág zajait, ahogy ébren. A különbség abban van, hogy a figyelmed java befelé irányul és jóval koncentráltabb vagy, mint egyébként. Ebben a relaxált állapotban töltött félórás pihenés felér 4-5 órányi alvással is, de nem helyettesíti azt! Nem adja meg ugyanis azt az állapotot az elmének, amiben úgy ki tudná pihennie magát, mint a mély alváskor! Mély relaxált állapotban előfordulhat, hogy jobban érzékeled az energiákat, intuíciód fokozódik, esetleg teljesen megszűnik egy-egy testrész érzékelése. Ezek teljesen normális események, idővel megszokod és rászoksz! :) Ebből a relaxált állapotból fakad majd a későbbi, tartalmasabb gyakorlásod alap állapota, ezért gyakorold csak, ahányszor jól esik! Lépcsőzés A tudatállapot elmélyítéséhez ezt a gyakorlatot szoktam leggyakrabban használni. Egyszerűsége és hatékonysága felülmúlja a többi hasonló gyakorlatét. Tudatállapotunk megváltoztatását többféle módon érhetjük el. Ezen módok közül az egyik elterjedt módszer az, hogy kényelmesen leülünk vagy lefekszünk, becsukjuk a szemünket és befele figyelve valami olyan dolgot végzünk, ami tudatállapot módosulásra késztet minket. Elképzelhetjük például, hogy önmagunk belseje felé igyekszünk és egyre beljebb jutunk. Ahogy ezt a képet tartjuk és fokozzuk a bejutást, úgy változik meg valami az érzékelésünk, agyhullámaink és összpontosításunk terén. Ezt hívjuk tudatállapot- módosulásnak. No, de miért éppen befele haladunk? Miért nem kifele vagy felfele? - A kérdés teljesen jogos és érdemes kísérletezni vele, hogy mely irányokba haladva, milyen állapotokba kerülünk!!! Mindenesetre az önismereti gyakorlatokhoz leginkább a lefele haladás/mélyülés terjedt el. Talán azért, mert figyelmünk és öntudatunk javarészt a fejben, homlokban lakik és onnan kell a fókuszt a mélyebben nyugvó részekhez eljuttatni. Tapasztalati úton megfigyelhető, hogy azok a tudattartalmak, melyeket korábban elfolytottunk vagy elfelejtettünk, javarészt az alsóbb csakráinkban, főleg az alsó háromban találhatóak meg. Talán ezek szintjére merülünk olyankor, amikor önismereti gyakorlatainkhoz elmélyülünk önmagunkba. Lazulj el, figyelj befele! Képzeld el, hogy van előtted egy lépcsősor, melyen önmagadba tudsz legyalogolni. Indulj el a lépcsőn lefelé! Figyeld meg útközben a lépcsőt és környezetét is, de leginkább a lépéseidre koncentrálj! Egyesével lépkedj és figyelj minden lépésnél, hogyan mélyülsz! Milyen változást érzel ilyenkor a fejedben, szívedben vagy a közérzetedben ? Ezek a megfigyelések vezetnek majd oda, hogy egyre könnyebben fel tudod majd idézni az elmélyülés érzését és később nagyon gyorsan el tudsz majd merülni a mélyebb rétegekbe is. Haladj lefele kb. öt percen keresztül! Amikor azt érzed, hogy elég mélyen vagy, nem fontos számodra a külvilág és a figyelmed javarészt befele irányul, akkor alakíts ki abban a mélységben egy fix pontot! Lehet ez egy képzeletbeli rét. vagy egy szoba /ház, ahol otthon érzed magad. Innentől, ez lesz az első mélységed, ahonnan a legtöbb gyakorlatodat elindítod majd. Pihenj itt néhány percet vagy végezd el az aktuális gyakorlatodat, majd kezdj el felfelé gyalogolni a lépcsőn! Lassan haladj és figyeld meg az érzetét a tudatállapotod emelkedésének! Sokszor ilyenkor érzed csak, hogy mennyire mélyültél el a gyakorlat során. Amikor elérted az éber állapotot, akkor hagyd, hogy kinyíljon a szemed és nyújtózz egyet! Figyeld meg, mennyit változott a látás érzékelésed! Élesebben látsz, vagy világosabb, kontúro- sabb a látvány? Ez jelezheti, hogy igen mély volt a gyakorlatod, de nem mindig történik meg. • Sápszki Márta Rejtvény s H L É T T E M R E T A G E Z A D E G Y A B R í S A D M A S 0 T L Ű S A N Y Z É 1 E D K T E R S D E K S F M L N 0 A L D É L A D R A 0 A K G 1 N N Ő N L Á 0 B A K 0 E M T L S N T Y R Y S Ó S M E E C Ú A M G A G A I A G F A É H F í A Y E M D É Y K B Ő S É G H G M HH L G A T É Z S É R E A A E E Z L L 0 L E F S A M S A S LL A Y N É G E Z S L SZÓKERESŐ NYOLC IRÁNYBAN Keresse meg az alábbi Magyarország c.Petőfi-vers szavait, amelyeket nyolc irányban rejtettünk el a hálózatbamvízszintesen, függőlegesen és átlós irányban majd húzza át betűiket! Ha az át nem húzott betűket felülről lefelé vízszintesen haladva összeolvassa, a versben hiányzó (kipontozott) szavakat kapja végső megfejtésül. Két négyzetben 2-2 betűt talál! Te sem termettéi ám szakácsnak, Magyarország, édes....! A sült egy részét .....hagyád, S elégetnéd más...... M íg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak. bőség miatt: Hát másfelől meg........ M egy sírba sok szegény fiad. Gasztronómiai kalandozások Szent László napja környékén, amikor ráadásul az időjárás is lehetővé teszi a nagy kirándulásokat, bulikat, csak eszébe ötlik az embernek az ételek között tallózva az egyik, talán legegyszerűbben, kertben, kiránduláskor vagy akár a focipálya mellett is elkészíthető húsféleség, a „lacipecsenye”. A „lacikonyha” alatt egykor olcsó, piaci, vásári konyhát értettek. Neve a hagyomány szerint II. (Jagelló) Ulászló királyunktól származik, aki állandó pénzzavarral küszködve a tízhúsz fogásos királyi étkezések között bizony rá-rászorult a mindössze egy fogásnak tekinthető „lacipecsenyére”. Valószínűbb azonban, hogy a régi vidéki háztartásokban Szent László- naptól kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá. A lacikonyhának több jelentése van. Érthetünk alatta olyan vásáron, piacon, egyéb sokadalmakban álló sátort, gyorsan felállított bódét, amelyben főznek vagy étkeznek; de jelenthet egyszerű, szegényes vendéglőt, illetve szegény pusztai lakos kunyhója mellett vályogból vagy sárból rögtönzött, sokszor boglyakemence alakú főzőhelyet is. A lacikonyha fő, névadó készítménye a „lacipecsenye”. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet (leginkább comb), amit egy ketté vágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok. Ezek pénztelen, szegény, elzüllött alakok voltak, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek. A lacikonyhákat az különböztette meg a sütögetőktől, hogy azoknak sátruk volt és vendégeiket le is tudták ültetni a sátor belsejében, míg a sütögetők csak tűzhellyel rendelkeztek. Természetesen a lacikonyhák ételválasztéka is nagyobb volt. Nézzünk egy lacipecsenye receptet „nagy buli” esetére! Lacipecsenye Hozzávalók 10 személyre: 3-3,5 kg tarja, 2,5-3 liter olaj-zsír, 1 zacskó őrölt bors, só. A legmegfelelőbbek az olyan fiatal sertések, illetve sertéshúsok, amelyeken egy-két ujjnyi vastag a szalonna. Szeleteléskor rajta hagyjuk a karajon a szalonnát bőröstül. így igazán finom csemege. A tenyérnyi nagy és széles karajokat alaposan kiklopfoljuk, enyhén besózzuk és húsz percig állni hagyjuk. Az üstben kétharmadnyi olajat, egyharmadnyi zsírt olvasztunk ösz- sze, illetve forrósítunk fel, annyit, hogy az egyszerre belerakott húsmennyiséget ellepje. Mielőtt a húst beletennénk, apróra vágott hagymát, paprikát szórjunk a zsiradékba. Sütés közben állandóan mozgatjuk. Nem szabad teljesen átsütni, csak félig. Amelyek hamarabb megsülnek, illetve megpirosodnak, azokat előbb kivesszük. Sóval, borssal ízesítjük. Melegen, friss kenyérrel fogyasztva a legfinomabb. Savanyúságot természetesen ne felejtsünk el kínálni hozzá! Jó szórakozást, jó étvágyat! • VEGA
