Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-01 / 129. szám
Kalendárium 2006. július 1., szombat A HÍBLAP hétvégi melléklete 26. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn nk a III. oldalon Koronázó városaink A magyar királyokat 1527 előtt - az Esztergomban felkent Szent István kivételével - mindig Székesfehérvárott koronázták meg. Az első fehérvári koronázásra 1038-ban, az utolsóra 1527-ben került sor, de tegyük hozzá, hogy még itt koronázták királynévá Szapolyai (I.) János feleségét, Izabella királynét 1539-ben. A későbbi századokban a magyar trón birtokosai Habsburg-házbeliek voltak, amelyre Mátyás királyunk 1463- ban kötött szerződése adott alapot. A Habsburg-házbeli királyok közül I. Ferdi- nándot 1527-ben még Székesfehérváron koronázta magyar királlyá a nyitrai püspök, de a többieket már az esztergomi érsek kente föl az új koronázó városban, Pozsonyban. Az első ilyen pozsonyi ünnepségre 1563. szeptember 8-án került sor: ekkor helyezték a koronát Miksa fejére. A további pozsonyi koronázási dátumok a következők: I. Rudolf (1572. szeptember 25.), II. Mátyás (1608. november 19.), II. Ferdinánd (1647. június 16.), I. Li- pót (1655. június 27.). Ő fogadtatta el a magyar országgyűléssel a Habsburgok fiági örökösödsi jogát, s ennek okán koronázták meg I. Józsefet 1687. december 9-én. És végül az utolsó négy pozsonyi koronázás: III. Károly (1712. május 22.), Mária Terézia (1741. június 25.), II. Lipót (1790. november 15. és V. Ferdinánd (1830. szeptember 28.). A fenti felsorolásból kitűnik, hogy nem minden Habsburg uralkodót koronáztak meg Pozsonyban a 16-19. században, ül. Ferdinánd koronázására Sopronban került sor 1625. december 8-án. I. Lipót hitvese, Erzsébet esetében külön érdekesség, hogy a soproni ceremónia során ekkor történt első ízben, hogy együtt helyezte a királyné vállára a szent koronát az ország prímása, az esztergomi érsek és a nádor. (A királynék fejére már 1527 óta egy másik, e célra készített korona került.) I. Ferencet 1792. június 6-án Budán koronázták meg a ferencesek templomában. A hagyományos kardvágásra a mai Széna téren került sor, ott építették fel a koronázási dombot. A világ négy tája felé tett kardvágás az ország megvédelmezését jelképezte. Másnap volt a királyné koronázása, amelyet este tűzijáték követett. I. Ferenc Józsefet 1867. június 8- án koronázták magyar királlyá a budai Mátyástemplomban. A király a hagyományos esküt korábban, a pesti plébániatemplom előtt tette le, ezért kapta a tér az Eskü tér nevet. A kardvágásra a később róla elnevezett téren került sor. Az ott fölépült koronázási dombot az ország hetvenkét vármegyéjéből hozták. IV. Károly esetében az 1916-os koronázási ünnepségre egészében a Budai Várban került sor. A koronázási dombot akkor a Szent György téren építették meg az akkor 63 vármegye földjéből. • Rajner Az uborkaszezonra jellemzően száz évvel ezelőtt is az érdekes esetek kerültek a lapok hasábjaira, kezdve az elfogott szentektől a kíváncsi lovakig. Komolyabb írás a Szent Tamás-hegy rendezésével kapcsolatban született. Sok egyéb érdekesség mellett a Szent Tamás „dombról” az Esztergom adott hírt július 1-jén megjelent számában. „A város legköze- pén emelkedő szenttamási domb roskadozó viskóival valóságos szépséghibája Esztergom látképének A Ferenc József-utra kandikáló sertésólak és más hasonló melléképületek a vad bozóttal itt-ott fedett kopasz dombon, levegőben lógó léckerítések és trágyadombok mind-mind középkori állapotokat és ázsiai látványosságot tár az idegenből bájos vidékünket csodálni jövő szemlélők elé. Épen azért valóságos üdvrivalgással kell fogadnunk minden újabb építkezést az elmaradottságáról hires púpon. A legközelebb egy szép épület fog lenézni e dombról Trexler Sándor vendéglős jóvoltából, ki a Szenttamáson lévő házát teljesen elbontatta és modem ten’ szerint felépitteti. Otthon vendéglő lesz a cime az uj épületnek, mely ha készen lesz, aligha fogja magát otthon érezni mindaddig míg a környékbeli háztulajdonosok nem okulnak Trexler jó példáján és szinte lakható épületekkel cserélik fel szégyenletesen elhanyagolt házaikat." Nehéz elképzelni ma már, hogy a város egyik nevezetességét száz évvel ezelőtt még disznók lakták. A „Garasos betörő’' esetéről is e lap számolt be egy százada, nem jelentős bár ilyen szezonban érdekes, ha pórul jár egy betörő. „A betörővilág bizonyosan szégyenkezve fogja olvasni, hogy mily szégyenletesen dolgozott azon tagja, kif. hó 4. és 5. közötti éjjel Dorogh községházát feltörte. A betörő úgyis összesen 60 fülért vitt magával. Mentségül szolgál azon körülmény, hogy több nem is volt a községházán, de mégis gavallérosabb lett volna, ha a fáradságát sem honoráló összeget ott hagyja. Megjegyezzük, hogy a 60 fillér forgó tőke nem is a község, hanem az ottani segédjegyző tulajdona volt. Cigarettára készítette, nem a betörőnek, ki bizony ebből egy jóravaló tolvajkulcsot sem csináltathat magának." Hasonló kis történetet közölt az Esztergomi Lapok július 5-i számában ,JJa a lovak kiváncsiak” címmel. „Nebehaj János kesztölci gazda egy sze- kémyi borral Dömös felé igyekezett, útközben azonban megállt a Kömley-féle fűszer- kereskedés előtt valamit vásárolni. Az üzlet előtt áldogáló lovainak ezalatt nagyon megakadt a szeme a bolt kirakatában felhalmozott árucikkeken és mind közelebb léptek a kirakathoz. A jó falusi lovaknak ugylátszik sejtelmük sem volt az üveg minémüségéróí és fejüket az üvegen keresztül benyomták a kirakatba. A kirakat ablakai erre nagy csörömpölve hullottak a földre, mire a lovak niegbokrosodtak és szélvészgyorsasággal iramodtak az országút felé. Csak nagy nehezen bírta a dorogi úti vámos megfékezni a megvadult állatokat És ha már ilyen történetekről esik szó, a sorba az elfogott szentek is beleillenek. Róluk a Szabadság hasábjain olvashattunk július 4-én, száz évvel ezelőtt. „A főszol- gabiróság több rendbeli szentet tartóztatott le a napokban, a mi úgy esett meg, hogy egy vándorló szobrász hatósági engedély nélkül árusította a szentszobrokat, a mely mint el- konfiskált tárgyak rövidesen árverés utján elfognak adatni. Az egyik szoborra igen sokan pályáznak. A köztetszésnek örvendő szobor ugyanis hű mása - Haán Rezsőnek." És végül a tűzoltóság új feladatáról is e lap írt, amely az előbbiekhez képest egyáltalán nem mulatságos. „Az utcák és terek tisztántartását, a fene tudja miért, a tűzoltó-főparancsnokra bízták. Azt mondják, hogy mivel eddigi önzetlen működésével nem tudott kitüntetéshez jutni: szemétkaparás által szeretné az illetékes körök figyelmét magára vonni. A tűzoltók főparancsnoka azonban a söprögetéshez sem ért, a mit a krinolin-híd alól szerte terjedő bóditó bűz is igazol. A híd alatt annyi a piszok, hogy a város összes sütőkemencéjében sem lehetne elhelyezni. Nyilván azért hagyja ott a szemét-generális.” Egy ilyen megjegyzést ma már nem hagynának szó nélkül. • Gál Kata
