Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)

2006-07-22 / 144. szám

HÍDLAP • 2006. július 22., szombat

magazin

/

Vannak az ember életében olyan nagy találkozások, amelyek emléke elkísér bennünket a halálunkig. Ilyen volt az az ismeretség

, amelyet módomban volt megkötni Tolnay Klárival. Akkor, a Magyar Rádió szerkesztőjeként engem ért a megtisztelőfeladat, hogy 75. születésnapján egy nagy élet- út-interjú keretében köszönthettem a művésznőt. Humorával, kedvességével és még akkor is legendás szépségével Tolnay Klári maga volt a csoda.

M

ohorán született 1914. július

17-én, és Budapesten halt meg, éjjel, álmában 1998. október 26-áról 27-ére virradó éjszaka. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ő volt az egyik legnagyobb magyar színésznő. Az elment nagy generáció: Sulyok Mária, Dajka Margit, Bulla Elma, Lázár Mária, s a náluk nemze- déknyivel fiatalabb Ruttkai Éva után, az utolsó, aki még megmaradt és játszott, az utolsó szívdobbanásáig. Születésekor Rózsinak keresztelték, később, színésznőként vette fel a Klári nevet, mert első mentorának, Jób Dánielnek nem tetszett a Rózsi. Amikor az érettségi után felkerült Pestre rokonaihoz, Bókay János színműíróékhoz, hamarosan kiderült, hogy színésznő akar lenni. Bókay tudta nélkül ment el először Hevesi Sándorhoz, aki - minthogy nem tudott semmit, egyetlen verset sem - feladta neki a Szép Ilonkát azzal, hogy egy hónap múlva jelentkezzék nála, addig éjjel-nappal ezt tanulja. A kislány hosszúnak találta az időt. Elment Heltai Jenőhöz, akivel szintén nem tudott zöldágra vergődni. Harmadjára jutott el a Vígszínház akkori főrendezőjéhez, Jób Dánielhez, akinek megtetszett a kislány, és szerződtette ösztöndíjas „kvázitagnak” (így nevezte), havi 60 pengő fizetésért. Arra kötelezte viszont, hogy mindennap délelőtt tízkor üljön be a nézőtérre, figyelje a próbákat, lesse el a Vígben akkor játszó nagyok - Somlay, Csortos, Góth, Góthné s a többiek - titkait. Kis szerepekkel kezdte, kiugrása négy évvel később következett be, 1938 októberében, Dévai vígjátékának, a Francia

szobalánynak címszerepében. Óriási teljesítmény volt, mindenki őrá figyelt, őt ünnepelte. És ezután sorra következtek az egyre nagyobb, egyre jobb szerepek, Herczeg Ferenc Fecske és denevérjében, Keith Winter Tűzvészében és így tovább. A háború után részint a Vígben, részint Várkonyi Zoltán színháztörténeti jelentőségű Művész Színházában játszott, de még a Nemzetiben is vállalt szerepet. A Művészben - miután elvált első férjétől, Ráthonyi Ákos filmrendezőtől - ismerte meg partnereként Darvas Ivánt. A két legendás művész szerelme is legendává lett. 1948- ban kihullott Jób Dániel kezéből a Vígszínház, és Révai József miniszter háromtagú igazgatói tanácsot nevezett ki a színház élére: Somló Istvánt, Benkő Gyulát és Tolnay Klárit. Míg a két férfi a színház szakmai és pénzügyi dolgaival foglalkozott, Tolnayra maradtak az emberi problémák, minden társulati tag búja-baja. Azután a Madách Színházba került, és ott dolgozott halála napjáig. Olyan nagy szerepekben láttuk, mint Júlia, Nóra, Irina a Három nővérben, Blanche A vágy villamosában, játszott Molnár Ferenc és Thornton Wilder darabban, rengeteg klasszikus és modern női szerepet a magyar és világirodalomból. A legjobb partnereket kapta, a legjobb rendezők instrukcióit követte, és mindvégig az a természetes, üde, jó humorú, kedves jelenség maradt, amilyennek felfedezték. Nagyon nagy színésznő volt, emléke örökké élni fog a magyar színháztörténetben.

• Rajner

let 748 ezer embert érintett. 1956. július 18-án szovjet nyomásra az MDP Központi Vezetősége tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott. A pártfőtitkári székben a legközelebbi elvbarátjának számító Gerő Ernő követte. A forradalom bukása után ismételt kísérleteket tett a hazatérésre, erre azonban nem kapott engedélyt, Hruscsov Kádár mellett döntött. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. A Szovjetunióban először Krasznodárba, majd különböző belső-ázsiai városokba küldték. Végül a Gorkij melletti Arzamaszba száműzték, ahol 1971-ben meghalt. Magyarországon, szűk családi körben, a Farkasréti temetőben temették el különösebb „feltűnést” nem keltve.

• Varga Péter

Vannak történelmi személyiségek, akikről jószívvel mondhatja ki az ember, hogy ellentmondásosak, megítélésük tehát korántsem egyértelmű. No mindez nem mondható el Rákosi Mátyásról.

Az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához, jelenleg Szerbiához tartozó Ada községben született szegény, alig vallásos, 12 gyerekes zsidó terménykereskedő család hatodik gyermekeként. Apja 1904-ben változtatta családnevét Rosenfeldről Rákosira. 1910-ben érettségizett a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel. 1912-ben Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult a Keleti Akadémia ösztöndíjasaként. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett, és egészen 1918-ig távol-keleti hadifogolytáborokban élt. Innen megszökött, és Szentpétervárra ment. Hazatérve belépett a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt, a bukást közvetlenül megelőzően egy ideig a Vörös Őrség parancsnoka. A bukás után emigrált, a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. 1924-ben visszatért, rá egy évre letartóztatták, és 8 és fél év börtönre ítélték. Érdekesség, hogy egy ideig a szegedi Csillag börtön „vendégeként” ugyanabban a cellában kapott helyet, mint korábban Szálasi Ferenc. Jellemző módon a fogságban tett vallomásával mind az illegális magyar kommunista párt számos tagját, mind a Komintern néhány tagját feladta. Nem sokkal kiszabadulása előtt egy újabb perben életfogytiglanit kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Oroszország által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Moszkvába távozhatott. 1945. január 30-án jött haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. Az ezt követő hónapokban a kivárás taktikáját alkalmazta, lévén még Moszkva se döntötte el, hogy mit akar Magyarországgal. Minden kétséget kizáróan tehetséges ember volt. Több nyelven kiválóan beszélt, ez tette lehetővé, hogy Trumannal anyanyelvén tárgyalhatott Washingtonban a békeküldöttség tagjaként, de emellett meg tudta magát értetni oroszul, németül, és olaszul is. Intelligenciája, következetes, logikus érvelési módszerei kedvelt tárgyalópartnerré tették külföldön. 1947 után egyre inkább úrrá lett rajta a megalománia, lassanként a hatalom rabjává vált. Pozícióinak megszilárdítására minden eszközt használhatónak ítélt meg. Saját bajtársait is habozás nélkül áldozta fel, gondoljunk csak a

Rajk-perre. A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve az 1950-es évek elejére érte el tetőpontját, ekkor kezdték a „népek bölcs vezére”, valamint a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőkkel illetni, noha Sztálin nem különösebben kedvelte. Vallás- és egyházellenes politikus volt, fellépett a magyar egyházak vezetői, különösen Grősz József és Mindszenty József ellen. Sem előtte, sem utána annyi embert nem ért megtorlás: koncepciós perekben százakat végeztek ki, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot!) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950-53 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendeElátkozott esztendők