Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-10 / 114. szám
2006. június 10., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 23. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn jeződtek. Sikerült keresztültörni a német védelmi vonalat. Az angol-amerikai csapatok ekkorra közel százötven kilométer hosszú, harminc kilométer mély parti sávot tartottak a kezükben és tizenhat hadosztályt tettek partra. „Az invázió első szakasza a szövetségesek nyilvánvaló katonai, politikai és pszichológiai sikerével ért véget” - írja Hans Spiedel, Rommel akkori vezérkari főnöke. Június 9-től a kezdeményezés az ő kezükbe ment át. Kezdetét vette a német hadigépezet végső fölmorzsolása... • Rajner Kalendárium Gyanús halálesetről, gyújtogatásról és betörésről adtak hírt a lapok száz évvel ezelőtt, csupa rémisztő eset történt ez időben a környéken. Egy párkányiaknak címzett felhívás, valamint japán vendégek esztergomi látogatása kéredzkedett még a lapok hasábjaira egy százada. „Gyanús haláleset” - írja az Esztergomi Lapok június 10-én. „Dághon f hó 4-én igen gyanús körülmények között halt meg egy Záborszky József nevű kis fiú. A fiúcska holttestén ütéstől eredő súlyos természetű zúzódásokat és tenyérnyi véraláfutásokat találtak. Az eset tudomására jutott a főszolgabíró súgnak és nyomban megkezdte a nyomozást. Megállapittatott, hogy Záborszkyék- nak egy haragosa még május 8-án egyedül találta egy kertben a kis fiút és lábainál megragadva, addig verte egy akácfa törzséhez, amíg eszméletlenül el nem terült a földön. A kis fiú azóta beteg volt és az ütések következtében meghalt. A tettes minden valószínűség szerint egy Spielmann nevű munkás, akit a hatóság már ki is hallgatott, ám ő tagadja tettét." A gyújtogatásról ugyanekkor az Esztergom ad hírt. „Pünkösd hétfőjén este Pilis-Maróthon a plébános takarmányát egy eddig ismeretlen tettes felgyújtotta. A plébános szérűje a falun kívül teljesen magányosan áll s azon napon a házbeliek közül senki sem volt kint. A község lakossága tömegesen sietett a tüzet oltani és csak a nép nagy erőfeszítésének köszönhető, hogy a pajtát megmentették. A takarmány azonban elpusztult." Szép kis állapotok uralkodhattak a településen száz évvel ezelőtt. A fentiekhez képest kedélyes esetnek hangzik az a betörés, amelyről szintén e lapban olvashatunk. „Nyerges-Újfalun szerdán éjjel, egy ismeretlen vándorló péklegény betört Szoláry János nagyvendéglős házába. A betörő kedélyesen szórakozott a vendéglőben. Lopás közben megkóstolta a borokat s midőn szájaize szerint valót talált, megnyu- zott egy szafaládét és zsemlével megette. A szqfaládé úgy látszik ízlett a jómadárnak, mert egy koszorút vitt magával a jó kosztból. Mielőtt elhagyta volna a házat, illőnek találta átöltözködni 5 mivelhogy a szépérzéke sem hagyta nyugton, egy lepedőbe kötve magával vitt egy teljesen készen álló menyasz- sz.onyi kelengyét is. a jómadár egy kom- árommegyei pusztán eladta a lopott holmit s így az már a hatóság kezében van, míg a betörő remélhetőleg szintén kézrekerül." Nem volt szívbajos az illető, az biztos. A párkányi utcák állapotára hívja fel a figyelmet az Esztergom és Vidéke június 10-i számában megjelent cikkel. „Öntöztessék az utcákat Párkánban is! Inituáljuk a párkányi képviselőtestületnek: szüntesse meg azt a poros állapotot már egyszer. Ha végig mén az ember bármelyik párkányi utcán akár gyalogosan akár kocsival, alig bírja magát veszet kánikulában átküzdeni a szaharai porfelhőkön. De még a lakosok kora reggeltől késő estig maguk sem tudják lakásuk ablakát kinyitni szellőztetés céljából, mert az apró porszemek még a legcsendesebb időben is betáncolnak a ragyogó napsugáron a szobába. Hát még ha egy kicsit dühösebb a zephir! Nem menne tönkre a gazdag szomszéd, ha háztartását olyképen rendezné be, hogy egy vizes kocsi naponkint végigszitálná a poros utcákat." A japán vendégek érkezéséről az Esztergomi Lapok számolt be száz évvel ezelőtt, mikor még a távoli vendégek látogatása szinte kuriózumnak számított. „Érdekes exotikus vendégei lesznek városunknak ma: Sasaki Kichisaburó a tokiói tanítóképző-szeminárium tanára és Naka- usme kollégája jönnek megtekinteni Esztergomot. Saski tanár a hires japán dzsiu- dzsitzu birkózás művésze is. Szemere Miklós ismert sportsman, a köbölkúti kerület orszgy képviselője hívta be Sasaki tanárt, hogy a japán birkózás művészetével az orsz. Ath- letikai club tagjait megismertesse, az érdekes vendégek Kovácspatak-felől a propellerrel ma délben érkeznek meg.” Valószínűleg minden „sportsman" összesereglett e nagy eseményre száz évvel ezelőtt. • Gál Kata 62 éve történt a „D nap” A második világháború „leghosszabb napjának” nevezett normandiai partraszállást a szövetségesek még 1944. június 5-én éjszaka megkezdték, a tényleges hadműveletekre azonban június 6-án került sor. A szövetséges brit és amerikai haderők az Overlord hadművelet keretében megkezdték Franciaország felszabadítását... A z idő váratlan rosszabbra fordulása miatt úgy tűnt, hogy a hadműveletet el kell halasztani, pedig ekkorra már több százezer ember várakozott a hajók gyomrában. A hajnali órákban több mint ezer repülőgép kezdte bombázni a part menti német állásokat. Ekkorra már az ötezer hajóból álló szövetséges flotta is megközelítette a partokat. A hadihajók is ágyútüzet nyitottak. Hajnalban megkezdődött a gyalogosok, a páncélosok és a tüzérség kirakodása is. A helyzet még teljesen zavaros volt, a nyugati német erők főparancsnoksága öt órakor adta ki a rendelkezéseket az ellenakciókra, ez azonban a partraszállás tényén már nem változtatott. Mintegy 100 kilométer szélességben öt partszakaszon indult meg az angol-amerikai csapatok partraszállása. Sokan még a tengeribetegségtől legyengülve vergődtek ki a francia partokra. Az amerikaiak hetvenezer embert tettek ki a szárazföldre, tőlük nyugatra az angol-kanadai csapatok pedig nyolcvanötezer főt. Leggyorsabban a nyugati, úgynevezett Utah szakaszon értek el eredményeket a szövetségesek. Itt az amerikaiaknak már reggel nyolc órára sikerült mintegy három kilométernyire behatolni az „Atlanti falba”. Az angolok nehezebb helyzetben voltak, Rommel haladéktalanul támadásba lendült ellenük, ráadásul az ejtőernyős hadosztályok tevékenysége is kevés sikerrel járt, a rossz idő és a légvédelem eleve szétszórta őket. Ötnapos kemény küzdelem után a partraszállás első hadműveletei sikerrel befe-
